Déli Hírlap, 1988. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1988-05-02 / 102. szám

♦ A kakasos, csibés homokozó Júniustól a kicsiké Elkészült a faragott játszótér Mit nem kanunk a pénzünkért? i fogyasztók érdekvédelméről tárgyalt a városi MB Mini arról már többször beszámoltunk, a tapolcai strand bővítésére szánta rá magát a Miskolci Vízművek. Fürdők és Csatornázási Vál­lalat. A fürdővel szemközti területen egy szép, fából fa­ragott játszóteret alakítottak ki. A munkára a megye legis­mertebb fafaragóit kérték fel. köztük két népi iparmű­vészt, és a népművészet egyik ifjú mesterét. Csodála­tos dolgokat készítettek. Hin. fákat, mérleghintákat, forgó- kerek ű taposómai moc, lo­vacskákat állítottak fel a napokban az erre kijelölt területre. De csináltak nap­órát, s faragott csibés, kaka. sós homokozót is. Nem ne­héz megjósolni, hogy a leg­nagyobb sikere a hajónak lesz. Ez valójában egy hajó formájú homokozó. Árbocá­ra lépcső vezet, lefelé pe­dig garantáltan szálkamen- tes fateknőben csúszhatnak majd a gyerekek. A jövő idő itt arra utal, hogy bár a strand már má­jus l-.ie előtt is nyitva volt, a játszóteret egyelőre nem I lehet még használni. Hóira I van ugyanis a terep rende­zése, s nem készültek el még a kertészeti munkákkal Az ígéretek szerint a fő­szezonban, s júniustól már birtokukba vehetik ezt a részt az apróságok. A víz­művek egyébként nem nyit-, ja még meg a teljes, bőví­tésre szánt területet, csak a játszóteret adják át. A terü­let egyelőre üresen maradó hányadára várhatóan jövőre gyermekmedencéket építe­nek. B. A. * Elkészült a hajó is Az árbocról fateknőben ereszked­hetnek alá a kicsik. (Fejér Ernő felvételei) Kitüntetik a kohászat újítóit Az év első negyedének íazdálkodásáról. s a felada- okról tanácskoznak ma dél- ilán a Diósgyőri Vasas Mű- 'elődési Központban a De­lin Kohászati Művek mű- zaki — gazdasági konferen- iájának résztvevői. A hat- záz közép- és felsőbb szin- ű vezető, valamint a szoci­alista brigádvezetők részvé­telével megtartott tanácsko­záson tájékoztatást kapnak a Tervgazdasági Bizottság kohászattal kapcsolatos leg­utóbbi döntéséről. Ezután adják át az újítási mozga­lomban legjobb eredményt elért 102 dolgozónak _az arany, ezüst és bronz foko­zatú újítói kitüntetéseket. Pénzgazdálkodás A pénzgazdálkodásunk je- snlegi helyzetéről lesz szó a liskolci Értelmiségi Egye- ület mai összejövetelén, la délután 6 órától a Mis­kolci Akadémiai Bizottság székházában Lőrincz László, a Magyar Hitelbank Rt. he­lyi igazgatója tart e témáról előadást. Védik-e a fogyasztók erde- I keit az élelmiszeripari, ke­reskedelmi és vcndéglátóipa- ! ri vállalatoknál, s mennyire hatékonyak a külső és belső ellenőrzések? A Miskolc Vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizott­ság vállalati központokban, termelőüzemekben, élelmi­szer- és húsboltokban, vala­mint vendéglátóhelyeken vizsgálta, hogy jól keresked- nek-e a kereskedők, milyen az áruellátás, milyen az áru minősége, egyáltalán: mit kapunk a pénzünkért? A ta­pasztalatokat a városi NEB a legutóbbi ülésén vitatta meg. Az összegző kép. amely a vizsgálat alapján és a vi­ta nyomán kikerekedett, eléggé lehangoló. Az ellenőr- í zött egységek ötvennyolc százalékánál találtak kisebb- nagyobb — olykor egészen vaskos — kifogásolnivalót. Legkivált a higiéniai előírá­sok nagyvonalú kezelése meggondolkodtató. A Nagy­miskolci Állami Gazdaság húsüzemében például a fa­lak, csempék és hústartó konzolok mellett a dolgozók védő- és munkaruháinak tisztátalanságát s jó néhány felszerelési tárgy eihasználo- tíottságát, korrodáltságát ki­fogásolták. • A BELSŐ ELLENŐR LOJÁLIS Néhány helyen a ki szállí­tásra szánt, termékek árul­kodtak súiyhiányrói: a Bükk­vidéki Vendéglátó Vállalat eukrászüzensének mignonjai 19 százalékkal voltai; köny- j nyeboek, mint kellett volna. i A vizsgáit egységeknél a j próbavásárlások ugyan ked- j vezőbb eredményt hoztak, i mint két érvel korábban, — j akkor mindéi második ve- ] vőne, fogott vastagabban az * eladók ceruzája, most „csak” minden negyediknél történt meg ugyanaz —. a NEB tag­jai mégsem adóztak elisme­réssel az „eredménynek”. A vitában egyszerű számtani alapművelettel érzékei tették: ha naponta csupán 100 ezer ember vásárol Miskolcon, akkor a talált arány azt jelenti, hogy közülük 25 ez­ret becsapnak. Csupán fo­rintjával számolva sem cse­kélység a summa. Ráadásul az ellenőrzéskor volt olyan eset. amikor 10 forintnál is többel „tévedett” a számlá­zó... Ellenőrzésben pedig nincs hiány. A vállalatok belső el­lenőrei évente sokez^r el­lenőrzést dokumentálnak: az Unió Áfésznél például csak­nem 4 és félezret, a miskolci vendéglátónál is megközelí­ti ez a szám a négyezret. Furcsa módon azonban az általuk feltárt hiányosságok arányaikban csak töredékéi annak, amit a külső ellen­őrök felszínre hoznak. A vá­rosi NEB megáilapítása sze­rint ennek az ellentmondás­nak az lehet az oka, hogy a vállalatokon belül még min­dig nem kap súlyának meg­felelő figyelmet a fogyasztók érdekvédelme, a belső ellen­őrök elsősorban a vállalati érdekre koncentrálnak, s csupán a külsők próbálják egyeztetni a kétfajta érde­ket. O ELAVULT RENDELKEZÉSEK Az igazsághoz persze hoz­zátartozik, hogy a vizsgált élelmiszeripari. vendéglátó és kereskedelmi egységek működésének tárgyi feltéte­lei sem kínálnak kifogásta­lan keretet a fogyasztói ér­dekvédelemhez. A gépek, fel­szerelések és berendezések nagy hányada elavult, a dolgozók érdekeltségi rend­szere sem szolgálja a fo­gyasztók érdekvédelmét. A Miskolc Városi Népi Ellen­őrzési Bizottság a vizsgált vállalatok, boltok és terme­lőegységek vezetőinek figyel­mét felhívta a tennivalókra. S ez nem marad írott ma- laszt, minthogy a népi el­lenőrök nem mulasztják el az utóellenőrzéseket sem. E tekintetben is volna mit tanulniuk a belső ellenőrök­nek. (r) Lj rendelőintézet kellene Kevés a körzeti orvos Szabad orvosválasztás, há_ lapcnz. üres miskolci körze­tek — többek között ezek a témák is szóba kerültek a napúkban dr. Juhász Barna­básnak. városunk egészség­ügyi helyzetéről szóló tájé­Tóparti látomás Fecskék hasítják a víztük­röt, a parti füzek közül mé­la kakukk szól, és visszhan­got ver az úszó csobbanása is, amikor botjával nagyot suhintva, behajítja a hor­gász. Csak akkor elevenedik meg a táj, amikor vízre szállnak a kajakozok, kenu­sok, de a fiatal testek rit­mikus mozgása, a keskeny hajók nesztelen siklása nem töri meg a varázst. Itt még lehet pihenni és fél könyék- re támaszkodva, heverészve meditálni. Akár magáról a Csorba-telepi tóról Is. Mint a már nem művelt bányatavak mind, ez is so­kat veszített vízkészletéből az elmúlt aszályos évek alatt. A part alámosásai megbízható mérceként jel­zik. hogyan szállt alább és alább a vízszint, körülbelül másfél méterrel. Talajvíz ez, mely a kavics öleléséből szabadulva tava­kat alkot Miskolc határá­ban. Szabálytalan partvona­lú és mélységű, de — egye­lőre — viszonylag tiszta vi­zű tavakat. A kotrók asze­rint mozogtak, hol találtak legkönnyebben kibányász­ható kavicsmezőt. Innen a bizarr, az üdülési és spor­tolási szempontokat tekint­ve: célszerűtlen partvonal. Ráadásul a kavicsbányászok csak úgy tessék-lássék mó­don végezték el a rekulti­vációt, azaz a kavicsról le- hántott földréteg elegyenge- tését, fűvel, fával való meg­kötését. A legtöbb tavat nem táplálja patak, s nincs ér sem, mely — bővizű években — levezetné a fe­lesleget. Könnyen elszeny- nyeződhet tehát a tavak vi­ze. Mályiban már fürdésre is alig alkalmas az a víz, amiből az első telepesek még Ihattak. A telepesek ... Gyorsan divatba jött Málvi, és gom­bamód szaporodtak partján a víkendházak, mielőtt még kiépült volna a csatornahá­lózat. Ez a vész fenyegetné a Csorba-telepi tavat is, ha — mint a tanácsiaktól hal­lottam a közelmúltban egy rádióintei júban — nem ta­nultak volna Mályi és Nyék példájából. Egyetértek ve­lük: mai, rendezetlen álla­potában is alkalmasabb pi­henésre, sportolásra a Csor­ba-telepi, s megannyi más miskolci tó, mintha szemét takarná a partjukat, min­den elgondolás nélkül épült víkendházak rontanák a táj szépségét, és — közművek híján — beszivárogna med­rükbe a szennyvíz a kavics­szivacson keresztül. A kavicsnak, mint építő­ipari adalékanyagnak a fel- használása akkor gazdaságos igazán, ha nem kell túl messzire szállítani. Igen ám, csakhogy a tömeges lakás­építés már a múlté, így a kavics iránti kereslet csök­kenésére lehet számítani a következő években. A tavak viszont meghalnak, ha a vi­zük nem újul meg a kotrás nyomán. Miért ne lehetne a kotrógépeket — legalább részben — a turizmus, az idegenforgalom és a sport szolgálatába állítani? Ahhoz valóban nem kellene túl sok — bizonygatják a „hajó­sok” —, hogy a Csorba-te­lepi tó alkalmas legyen akár nemzetközi versenyek lebo­nyolítására is. Ettől még megmaradhatna a horgá­szok. a kirándulók kedvenc úticéljának, hiszen közel van a városhoz csakúgy, mint testvérei. Nyéktől Ar- nótig. Szörfösök, vitorlások szánthatnák a vizet. Ehhez azonban kölcsönző-hálózatra lenne szükség. Ezen kívül üdítőt, harapnivalót kínáló büfékre, öltözőkre, és végül, de nem utolsósorban olyan utakra, melyek nem rázzák ki a gépkocsival érkezők lelkét., A tavakat környező föl­dek gazdáinak, a kavicsbá­nya vállalatnak és a tanács­nak az összefogása, a ma­gántőke bevonása, nemes célt szolgálna, de szép hasz­not is hozhatna. Az idegen- forgalom fejlesztésére szánt forrásból is lehetne — jól átgondolt iervekkél pályáz­va —, némi tökét csapolni. Elismerem, nem vadonat­új gondolatok ezek. Ám, ha csak így félkönyékre tá­maszkodva, heverészve me­ditálunk még sokáig, akkor lassan elfogy a kavicstek- nőkből a víz, oxigénért tá- tog a hal, és iszapba ragad a kajakot, kenut hajtó la­pát. ..... (bekes) koztatójában. A városi ta­nács egészségügyi osztályve­zetője előadásában a szak­embereket, laikusokat egy­aránt érdeklő kérdésekkel foglalkozott. Nincsenek könnyű hely­zetben Miskolc néhány, fel­nőtteket ellátó orvosi kör­zetében a betegek és a szak­emberek. A rendelőkből nem a gyógyulásra várók, hanem az orvosok hiányoznak. Je­lenleg a 86 miskolci körzet 10 százalékában nincs orvos, a helyettesítés pedig csak ideiglenes megoldás. A ren­delőintézetek, és a tanács il­letékesei ezen a helyzeten próbálnak' segíteni. A főleg új lakótelepeken lévő üres rendelőkbe kerülő orvosok 1500—3000 forint munkahe­lyi pótlékot kapnak. Szabad orvosválasztás — nem ismeretlen fogalom ez már napjainkban. Dr. Ju­hász Barnabás azonban hangsúlyozta: sokan nincse­nek tisztában valódi jelenté­sével. Városon belüli költöz­ködések után visszakérik magukat a régi körzetbe, anélkül, hogy ismernék az újat. Ez így indokolatlan. A beteg csak akkor választhat a területileg illetékes szak­ember helyett másikat, ha a vizsgálatok során bizalmat­lanná vált vele szemben. A Csabai kapui és a vas­gyári rendelőintézetet ki­nőtte a város. Az újra azon­ban — pénz hiányában — még várni kell. Ebben az ötéves tervidőszakban már nem, de a tervek szerint a következőben felépül egy gyermekegészségügyi rende­lőintézet. Egyelőre még szintén csak papíron léteznek egy ü.j vas­gyári, 150 férőhelyes fekvő­beteg szociális otthon ter­vei. Pedig minél hamarabb szükség lenne rá, hiszen Miskolcon mindössze 450 nyugdíjast tudnak elhelyezni szociális otthonakban. A szakemberek azonban az át­adásig sem tétlenkednek, a házigondozás és a szociális étkeztetés lehetőségeit bőví­tik. ■A ■ ?

Next

/
Thumbnails
Contents