Déli Hírlap, 1988. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1988-05-23 / 120. szám
Az országos pár térte Jsezlet vitája A nyílíság, felelősség és kritika jegyében A vitát nyíltság, felelősségtudat és kritikai szellem jellemezte — mondotta Kádár János a vasárnap délelőtt elhangzott beszédében, amelyet a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről folytatott vita befejeződése után mondott el az országos pártértekezleten. A főtitkár vitazárója után kiosztották azt a módosított állásfoglalás-tervezetet, amelyben a szerkesztőbizottság figyelembe vette a szóban elhangzott és az írásban beadott javaslatokat. A küldöttek ezután meghallgatták Bcrecz Jánosnak, az MSZMP PB tagjának, a KB titkárának jelentését a szerkesztőbizottság munkájáról, a javaslatok sorsáról. A jelentés után 11-en éltek azzal a lehetőséggel, hogy további módosító javaslatokat terjesszenek elő. A küldöttek végül is négy ellenszavazattal és kilenc tartózkodással elfogadták a párt feladatairól. a politikai intézményrendszer fejlesztéséről szóló állásfoglalás-tervezetet. jfc Kádár János vitazáróját mondja Az állásfoglalás-tervezet vitája szombaton reggel kezdődött. Grósz Károlynak, az MSZMP PB tagjának, a Minisztertanács elnökének felszólalásával, akinek az ülés elnöki tisztét szombat délelőtt betöltő Dudla József, az MSZMP Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára adta meg a szót. • • Grósz Károly hangsúlyozta: a legsürgősebb feladat megszilárdítani a hatalmat, és ennek legfontosabb feltétele a párt megújítása. Ha erősödik benne a demokratizmus és a fegyelem, és szakít azokkal a kötöttségekkel, amelyek a titkolódzás, a befelé fordulás, az elzárkózás munkastílusbeli merevségeiből erednek, a párt egyedül is képes lesz betölteni vezető szerepét. Ma a párt megújításában, célszerű és korszerű megreformálásában országunk minden szocializmust akaró lakosa közvetlenül érdekeit. — jelentette ki Grósz Károly. Majd elemezte, hogyan jutottunk nehéz helyzetbe. Fellazult a munkafegyelem, a társadalmi és egyéni önkontroll, néhány nagy gazdasági természetű kérdésben súlyosan tévedtünk. Ebben tetten érem saját felelősségem is — mondotta. Grósz Karoly arról is szólt, hogy a párt megújítása mellett feladatunk az állam helyének és benne a kormány szerepének pontos kijelölése. Olyan viszonyokat akar kialakítani a kormány, amelyek közepette érvényesül a teljesítményelv, ennél fogva a legméltányosabban emberszemléietű. A kormány minden, a jövőt, a haladást érintő kérdésben átmenetileg törvényszerűen szembekerülhet, nemegyszer szembe is kerül valamely társadalmi réteggel, mert sérti a közvetlen napi érdekét. Meggyőződésem — hangoztatta végűi Grósz Károly —, hogy ezekben az években nemcsak a magyar nép, hanem a szocialista világ sorsa is hosszú évekre eldől. Van végiggondolt programunk, tudjuk, hogy mit és hogvan akarunk cselekedni — fűzte hozzá a kormány munkájának jellemzéséhez. • • A továbbiakban felszólalt Szűrös Mátyás, az/ MSZMP KB titkára. Hangsúlyozta, hogy a szocializmus történelmi korszakváltáshoz, világméretű reformkor küszöbéhez érkezett. Magyarország fejlődése elválasztha- j tatlan a világpolitika és a világgazdaság alakulásától. Társadalmi rendszerünket, valamint gazdaságunkat úgy tehetiük hatékonnyá — mondta —. ha hazai reformunk és nvitottságunk révén egyre több ponton és még szervezettebben csatlakozunk a világgazdasági és nemzetközi politikai rendszer egészéhez. — Most van megvalósulóban náluhk az a lenini alapgondolat, hogy a nép érdekeire hivatkozó kormányzást fel' kell váltania a nép által való kormányzásnak — ezt Pozsgay Imrének, a KB tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának felszólalásából idéztük. Szerinte a magyar politikai élet a megosztottság jeleit mutatja, de hangsúlyozta: éppen ezért ez a politikai élet tartalmazza a haladás lehetőségét. Nekünk élni kell és előbb-utóbb ismét jól élni — mondotta —, s ennek a célnak az eléréséhez új közmegegyezésre van szükség. A népfront- mozgalom történelmi feladata részt venni ennek az új közmegegyezésnek a létrehozásában. Ehhez fel kell ismerni és el kell ismerni, hogy az állampolgárok pártállásra való tekintet nélkül hozzáláttak egy alulról építkező szocialista társadalom megteremtéséhez. Pozsgay Imre szólt arról, hogy létre kell hozni a hatalom megosztásának és ellenőrzésének törvényes biztosítékait. Egy nemzet lesüllyedésének jele, ha tagjai semmibe veszik a törvényt — mondotta —, s ez többnyire ott szokott bekövetkezni, ahol az ellenőrizetlen állam mindig csak a maga javára, önkényesen értelmezi a törvényt. Mi emelkedő nemzet akarunk lenni — hangoztatta. Németh Miklós, az MSZMP KB titkára arról beszélt többek között, hogy a fogyasztás- és a jövedelemkorlátozó politika helyett a teljesítményelv kemény érvényesítésének útját kell járnunk. De ne csak a teljesítménynek megfelelő jövedelem fontosságát hangsúlyozzuk: az adott jövedelemhez tartozó munkát mindenkitől meg kell követelni. Szemléletes példával élt, amikor kifejtette: a gazdaságirányításban az építésvezető szerepét a kormányra kell bízni, a párt pedig a koncepcióért tartozzon felelősséggel a tagságnak cs a társadalomnak. Nemzetközileg elfogadott és érvényesíthető fejlődés nélkül csak a szegények szocializmusa építhető fel. Mi az ennek ellenkezőjét akarjuk, azt hogy a szocializmus megújuljon. Ennek eszköze a piacgazdaság kiépítése, de mindez új felfogást, más gyakorlatot és erre alkalmas kádereket kíván. A vitában szót kapott megyénk küldötte, Pintér Imre, a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságának titkára is. Hozzászólásában saját vállalata példájával bizonyította, hogy a mai nehéz társadalmi és gazdasági viszonyok között is lehet nemzetközi sikereket elérni. Sok gondnak elejét lehetett volna venni, ha a pártvezetés ugyanolyan gyorsan, érzékenyen reagál a pártszervek, illetve a párttagság jelzéseire, mint most, a pártértekezlet előkészítése során. Javasolta: a szervezeti szabályzat is rögzítse, hogy a pártszervek minden szinten rendszeresen elemezzék a párttagság javaslatait. A Minisztertanács elnök- helyettese, Medgyessy Péter az elmúlt időszak gazdasági folyamatait elemezte. Többek között rámutatott, hogy a nehéz helyzet nem okvetlenül bénító erő; képeseknek kell lennünk mozgósító erővé változtatni az elégedetlenséget. A kormányzat ezt tekinti alapvető feladatának. s eltökélt szándéka, hogy a reformokat következetesen végigviszi. A gazdasági intézményrendszerben tett lépések azonban csak akkor fejtik ki hatásukat, ha esősítik a piaci viszonyokat. Működőképes mechanizmusok kellenek, s nem egyszerűen a korábbinál jobb állapotok. Végezetül arról szólt Medgyessy Péter, hogy a túlzott óvatosság, a halogatás nagyobb kockázattal jár, mint az egyetértésen alapuló, bár nehézségekkel járó cselekvés., Aczéí György, a PB tagja, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója felidézte az elmúlt évtizedek eredményeit és nehézségeit, és önkritikusan szólt saját munkájáról is. Meggyőződését fejezte ki, hogy a szocializmus eszméje — ha jól csinálják, nem úgy, mint eddig — biztosíthatja az embereknek az emelkedést, az emberi életet, az otthonosságot a világban, a több, felelösebb demokráciát, a több, rendet is teremtő szabadságot, mindazt, amire az emberek vágytak és mindazt, amiért éltek. • • Szombaton este fejeződött be a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről szóló napirendi pont vitája. Vasárnap reggel Kádár János, az MSZMP főtitkára lépett a mikrofonhoz; a párt és az ország életét érintő kérdésekről fejtette ki gondolatai c. Megítélése szerint a pártértekezlet vitájának fő jellemzője a nyíltság, a felelősségtudat, a kritikai szellem volt. A pártértekezlet egységes abban az alapkérdésben, hogy a párt a megújulás, a demokratizálás, a reformok útján kíván haladni, a politikai kérdések szocialista megoldására törekszik. Ez az egységes állásfoglalás a pártértekezlet legfontosabb eredménye, és egyben a további munka legfőbb feltétele. Kádár János a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy pártunk a szocialista országok pártjai között az elsőként mutatott rá az érdekeltség, az egyéni- és csoportérdek jelentőségére a szocialista építőmunkában. A jövőben a differenciálásnak a gyakorlatban kell megvalósulnia, akár egyénekről, akár kollektívákról van szó. A főtitkár kitért társadalmunk erkölcsi helyzetére is. Az önzés nem normális állapota társadalmunknak. a közösségben való gondolkodásnak teret kell nyernie. A vitában nagyon sok jogos és megalapozott bírálat érte a párt vezetését. Kádár János azonban figyelmeztetett arra, hogy bár a pártvezetés személyi összetételének javulnia kell, a vezetés önmagában csodákat nem tud tenni. Előrejutni csak egy akarattal és együttes cselekvéssel lehet! A főtitkár beszédében szó esett arról is, hogy a differenciálás alapelveivel eddig is mindenki egyetértett — mindaddig, amíg az nem a saját ágazati, üzemi vagy egyéni érdekeit sértette. Meg kell tanulnunk, hogy szocialista viszonyok között az ésszerű gazdálkodás és a szükséges differenciálás az igazi érdekvédelem; az, ami egyszerre figyel a dolgozók mai és távlati érdekeire — hallottuk. Kádár János részletesen szólt nemzetközi kapcsolatainkról, pártunk és politikánk megítéléséről'a világban. Végezetül kijelentette, hogy mély meggyőződése: a párt, az ország meg tud küzdeni a nehézségekkel, az egyikkel gyorsabban, a másikkal csak hosszabb idő alatt. A vitában többen kijelentették: működő szocializmust akarunk. Kádár János hozzátette: a mi célunk a jól működő szocializmus, s ez a magyar nemzet érdekeinek legtisztességesebb szolgálata. • • ' Kádár János vitazárója után a küldöttek tanulmányozták az állásfoglalás- tervezetet. Ezt követően Berecz János, az MSZMP PB tagja, a KB titkára terjesztette elő a szerkesztő- bizottság jelentését, hangsúlyozva, hogy az elmúlt hónapok vitái során a párt alapvetően megváltozott: a tagság nem felülről várta a válaszokat, hanem aktívan részt kért a politika alakításából. Berecz János számos konkrétumra is reagált a felszólalások közül. Néhá- nyan indítványozták, hogy a XIV. kongresszusig készüljön el az új pártprogram. A szerkesztőbizottság úgy vélte, nem célszerű előre eldönteni a kongresszus feladatait. A pártprogram előkészítéséhez a szükséges elemzéseket azonban el kell végezni. A politikai intézményrendszer átfogó reformját sürgette és támogatta a vitában felszólaló és az írásban leadott hozzászólások túlnyomó többsége. A szocialista pluralizmus az egypártrendszer keretei között — és ezeket rögzíti az új javaslat — fejlődésünk jelenlegi szakaszában a néphatalom érvényesülésének és gyakorlásának egyszerre feltétele és eszköze — mondotta Berecz János. A szerkesztőbizottság elnöke biztosította az értekezletet arról, hogy az állásfoglalásba be nem épített javaslatokat egv későbbi időpontban feldolgozzák. s a megválasztandó Központi Bizottság mérlegeli, miként hasznosítható a munkatervben a javaslat-csokor. A szerkesztőbizottság jelentése után 11 küldött kért szót és tett részletjavaslatokat. Többek között javasolták, hogy a küldöttek szavazzanak arról, hozzák-e nyilvánosságra a központi bizottsági ülések jegyzőkönyveit, s legyen-e módjuk a párttagoknak bizonyos platformokhoz csatlakozni. Elhangzott olyan vélemény is, hogy ne alkotmánymódosítást, hanem új alkotmányt javasoljon az állásfoglalás. Az országos pártértekezlet négy ellenszavazattal és kilenc tartózkodással elfogadta a szerkesztőbizottság által előterjesztett állásfoglalás-tervezetet. Ezután került sor arra a zárt ülésre, amelyen személyi kérdésekről döntöttek, újjáválasztva a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. á idézetek Sokat idézték a pártértekezleten felszólalók a marxizmus klasszikusait. Nem készítettem statisztikát, de ha jegyzeteimnek hinni lehet, közülük is legtöbbet Lenint. Érthető, hiszen forradalmi helyzetben élt, gondolkodott és irányított. Akkor határozta meg például a párt és, a tömegek helyes viszonyát, s adott máig érvényes jó tanácsot arra, hogy viták füzében kell kikovácsolni a közös álláspontot, melyre a döntések épülhetnek. A szavak és a tettek egységét hirdetjük, ezért is nyúlt vissza Grósz Károly egészen Arisztotelész filozófiájáig, pontosabban az igazság klasszikus meghatározásáig: „Igazat az beszél, aki együvé tartozónak tartja az együvé tartozót, és különválasztott- nak a különválasztottat. Tévedésben az vagyon. aki ellenkezőképpen beszél, mint ahogy a dolgok állanak.” Így folytatta: a követelmény tehát világos: nem beszélhetünk másképpen, mint ahogy a dolgok állnak. Ám ennek megítélése korántsem egyszerű feladat, hiszen a népgazdaságban egyszerre vannaK jelen egymásatok ellentmondó jelenségek: az adósságállomány nyomasztó terhe és tisztes erőfeszítések számos területen a hatékonyabb munkára. Piacképes, világszínvonalú termékek az egyik üzemben, és eladhatatlanok a másikban. Sőt. mindkettő ugyanazon üzemen belül is. Egy másik gondolatsort József Attila szavaival indított Grósz Károly: „...az időt mi hoztuk magunkkal.” Az idő nein doigozik senkinek, csak lehetőségeket teremt Marx szerint minden valamirevaló gazdálkodás: gazdálkodás az idővel. Gazdálkodjunk tehát vele hatékonyan, de ne elhamarkodottan, mert ma nagy hajlam van a kapkodásra. és ez ugyanoda vezethet, mint az elkényelmesedés. Pozsgay Imre Kossuth Lajost citálva mondta: ez esetben ne legyen igaza Kossuthnak, aki azt mondta, hogy a magyar történelmen vörös vonalként húzódik végig egy szó: késő. Valóban lehetne siránkozni afölött, menynyivel jobb lett volna korábban jutni ugyanezen elhatározásokra, ám itt rögtön előre tolakodik egy másik kérdés: vajon mennyire befolyásolták külső, és mennyire belső politikai tényezők a ma már halaszthatatlan döntések elodázását. Hisz’ Magyarország egy a 'szocialista úton járó országok közül, és a tudósításokból tudjuk, hogy a Szovjetunióban is utat kell törni a Gorbacsov nevével fémjelzett, valójában nem csupán egy személyhez, sokkal inkább a társadalmi igényekhez, szükségletekhez igazított politikának. Hogyan fogadták volna határainkon túl, kelettől nyugatig, tíz—húsz évvel ezelőtt mindazt, ami itt, ezen a partértekezleten elhangzott, például a vállalkozásokról, a vállalkozói kedv fellendítéséről? Az első hallásra bizony eléggé meglepő módon. egy gazdasági szakember még Chur- chillt is idézte. Az angol politikus mondta, hogy a vállalkozót sokan — mint fenevadat — agyon akarják verni, mások fejőstehénnek nézik, és csak kevesen ismerik fel benne a lovat, mely a gazdaság kocsiját húzza. Derültséget, tapsot aratott, amikor hangosan gondolkodva megjegyezte: milyen jó lenne most nekünk is sok kis pó- niló a gazdaság szekerének kimozditásához. Természetes, hogy több felszólaló vont párhuzamot a gorbacsovi politika egyik alappilléré, a glasznoszty, azaz a nyíltság és az MSZMP követendő gyakorlata között. Legyen minél kevesebb olyan pártokmány, melyen a „szigorúan bizalmas’> pecsét olvasható — mondta többek között Kovács András filmrendező. Ő volt az is, aki a Falak című saját filmjének jelenetét idézte fel. Lalinoviis Zoltán, aki egy izgága értelmiségit alakít, azt mondja: az ilyen baráti körben lezajló politizáló beszélgetéseket be kellene tiltani, mert csak arra jók, hogy levezessék a bennünk lévő feszültségeket, megnyugtassanak, hogy nem csinálunk semmit. A filmrendező kifejezte reményét: mindaz, ami a pártértekezleten elhangzott, nem feszültsegoldó szelep, hanem lendítőerő lesz a cselekvéshez. A jól elhelyezett idézet régi szónoki fogás. Az sem lebecsülendő tudomány, ha valaki úgy tudja előadni mondandóját, hogy magával ragadja a hallgatóságot. A jó politikusnak ehhez is érteni kell. Ám hogy ezen a pártértekezleten sokan éltek idézetekkel, az, úgy vélem, nem csupán ennek tudható be. Sokkal inkább annak, hogy történelmi sorsfordulókon törvényszerű a visszatekintés és merítés a bölcsesség tiszta forrásaiból. (békés)
