Déli Hírlap, 1988. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-22 / 94. szám

A A gumikerekű közüli kisvasút a közeljövő ügye; ám a lillafüredi sínen futó testvérénél már meg lehetne valósítani a bábosok ötletét.

A közúti kisvasút

Danáid kacsa a masiniszta?

Nemrég írtunk arról, hogy Magyarországon a Kontrax Kisszövetkezet szeretne

olyan kisvasutal gyártani, amely sin nélkül, gumikerekeken közlekedik a városokban, idegenforgalmi látnivalóként szolgál, és természetesen városnéző túrákra viszi az utasokat, A városi tanács idegenforgalmi szakemberei is fontolgatják most az ajánlatot.

Ez a gumikerekű kisvasút alkalmas lenne arra, hogy a belvárosban, vagy Tapolcán szállítsa a hozzánk érkező turistákat. Nem új ötlet ez, hiszen ilyen kisvasút at számos európai országban lehet látni, többek között Bulgáriában is.

Megtudtuk, hogy időközben kicsit előrébb haladtak a tárgyalások, és úgy tűnik, hogy talán jövőre lesz ilyen kisvasút Miskolcon. Ez természetesen attól is' , fijgg. mikorra készülnek el az első szerelvények Magyarországon, s hogy milyen féltételekben sikerül megállapodni a kisszövetkezettel. Miskolcon azt szeretnék, ha az első időszakban kölcsönzési díj ellenében működnének itt a szerelvények, hogy fel lehessen mérni: valójában van-e érdeklődés az attrakció iránt. Egy jó ötlet már akadt is. A miskolci Csodamalom Bábszínház jelentkezett. hogy segítenek a gyerekek számára még vonzóbbá tenni ezt a lehetőségek Megoldanák, hogy a

külföldi példákhoz hasonlóan, a kisvonat személyzete bábnak öltözne, azaz mondjuk Donald kacsa vezetné a mozdonyt, a hátsó kocsiból pedig egy hupikék törpike integetne. Az ötlet már csak azért is megszívlelendő, mert városunkban nincsen egyetlen olyan vidámpark jellegű produkció sem, amely legalább nyáron kifejezetten a gyerekeket szórakoztatná.

*

Nem sokkét cikkünk előző részének megírása után értesültünk róla: a Csodamalom bábszínházbeliek arra is gondoltak, hogy mi lenne, ha a lillafüredi kisvasút is hasonló produkcióval gazdagodhatna, s bábfigurák népesítenék be az erdőben zakatoló szerelvényt. Nem is olyan régen sokat irtunk arról, hogy a kisvasút anyagi .gondokkal .küzd. Egy időben az a veszély is fenyegette, hogy megszüntetik. Az idegenforgalmi szakemberek mostanában egyre gyakrabban emlegetik, hogy csak programmal. produkcióval lehet turistákat vonzani városunkba, országrészünkbe. A gumikerekű közúti kisvasút a közeljövő lehetősége, a LÁEV szerelvényei azonban már most várják az utasokat. Remélhetőleg sikerül üzletet kötniük a bábosoknak és az idegenforgalomban érdekelteknek ...

•)

A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat

Kilencedszer kiváló

Ötszázmillió forint íenoizben

A Kereskedelmi Minisztérium és a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete az országban három szolgáltató vállalat, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat, a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat, valamint a miskolci székhellyel működő Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat múlt évi tevékenységét ismeri el Kiváló Vállalat címmel. A vándorzászlót a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat érdemelte ki. Ma délután a Hámor étteremben sorra kerülő ünnepségen Kereszti József igazgató számol be a vállalat 1987. évi gazdálkodásáról.

Széles körű szolgáltatásaik során csaknem kétmilliárd forint árbevételre tettek szert, amiben szerepel a tengizi munkákból származó, 500 millió forint is. A kereskedelem. a vendéglátás és a gyermekélelmezés mellett a vállalat munkahelyi fürdőket, öltözőket, büféket, ka- zanházakat, sőt kultúrháza- kat is üzemeltet, működtet. sHiakoicon van egy nagy forgalmú cipöbolt ruk is. Az árbevételi terv, és így a nyereségterv túlteljesítése elsősorban a korszerű üzemeltetési formáknak — szerződés, bérleti, jövedelmi érdekeltségű egységek — és az egyéni érdekeltség növekedésének köszönhető. Amikor az igazgató megköszöni a vállalat 3200 fős kolleKtívájának a múlt évi kiemelkedő munkát, egyben felhívja a figyelmet arra, hogy az idén a változó igényekhez alkalmazkodva, minden téren a minőség javítására kell törekedni. Ezt szolgálja a műszaki fejlesztés. melynek keretében — többek között — komforto- sítják a sátoraljaújhelyi Zemplén és az aggteleki Cseppkő Szállodát.

A vándorzászlót én orr. oklevelet Vass János, a KPVDSZ főtitkára és Sebestyén Miklós, a Kereskedelmi Minisztériuma főosztályvezető-helyettese adja át. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben 12-en. a Vállalat Kiváló Dolgozója elismerésben pedig százam részesülnek.

A városi pártbizottság ülésén

Két vélemény a tervezetről

Tegnapi számunkban tudósítást olvashattak a Miskolc Városi Pártbizottság üléséről, melyen az országos pártértckezlct programtervezetét vitatták meg. Röviden idéztünk a felszólalásokból is. Két véleményt azonban különösen figyelemreméltónak találtunk, ezeket — mint ígértük — terjedelmi okokból kissé lerövidítve közreadjuk. Dobozy Zsolt, a Lenin Kohászati Miivek pártbizottságának titkára és Sarlai Pétcrné, a pedagógus pártbizottság titkára olyan kérdéseket feszegetett — sokak nevében szólva —, melyekre a választ az országos párt- értekezleten fogalmazhatják meg.

Dobozy Zsolt felszólalása

A Központi Bizottság állásfoglalástervezete legnagyobb értékének azt tartom, hogy egyáltalán megszületett, és ezzel, valamint a májusra összehívott pártértekezlet tényével a KB demonstrálja, hogy ismeri az ország súlyos gondjait, valamint, hogy vállalkozik e gondosból kivezetni az országot, és ezzel meggátolni hazánk évek óta romló helyzetét, további leszakadását Európa fejlődő országaitól.

Értékének tartom azt is, hogy a párt önmaga példájával — ha nehezen, akadozva megy is a gyakorlatban — serkenti a társadalom önértékelésének kritikus elvégzését, miközben próbálja erősíteni a párt kezdeményező szerepét, a különböző társadalmi csoportosulások, szellemi áramlatok kialakulóban levő programjaival szemben. Mindemellett azt tapasztaltam a taggyűléseken, hogy mint másrtol. nálunk is egy felfokozott, esetenként túlzó várakozás tapasztalható a pártértekezlettel szemben. Ar.ieny- i.yiben az előbbi gondolatokban elmondott véleményem igaz, úgy viszont ehhez képest a KB állásfoglalás-tervezetének tartalma messze elmaradt a vele szemben támasz.tott igényedtől. Az LKM pártbizottsága is megfelelő vitaanyagnak minősítette, de teljes egészében. s több részletében is csak akkor tartja alkalmas dokumentumnak majd. ha a pártviták tartalmi észrevételeit érdemben beépítik, hasznosítják a párt- ertekezleti dokumentumok elkészítésénél.

Általános ve temen vünk. hoev a tervezet —, amely ugyan önkritikus es kritikusan kitér az utóbbi évek hibáinak feltárására — nem ad minden tekintetben mélyreható helyzetelemzést, és nem vázolja fel legalább a XIV. kongresszusig a legfontosabb, konkrét feladatokat. „ .

Vállalatunk párttagsága. komTrmms- tái olyan állásfoglalás kidolgozását várják, amely szemben a jelenleg vitára bocsátottal: mozgósító hatású, világosabban fogalmazza meg, mit rontottunk el, azt miképpen, hogyan fogjuk a jövőben kijavítani, a párt mit és meddig támogat, tűr és tilt a. kibontakozó társadalmi, politikai, ideológiai helyzetben, kire kíván építeni a politika a stabilizáció időszakában, és hosszabb távon (osztály, réteg). Mindehhez szükséges egy sokkal valósag- hűbb helyzetértékelés, a gondok okainak tudományos elemzése, amely ebből eredően egyértelműen feltárja társadalmi fejlődésünk fő irányait, konkrét céljait, kerüli az á'taJánosságokat, a közhelyeket. az évek óta hangoztatott, de valójában megvalósíthatatlan fogalmakat.

Határozott véleménye páröjiarrttáá- eunknak. hogy mindezekre a párt csak akkor adhat elfogadható választ, ha rendezi önmaga szerepét, alkotmányos helyét, egyértelműbbé teszi ideológiai és politikai törekvéseit, működésének módszerbeli es eszközrendszerét, világosan rögzíti a reformfolyamatokban a politikai intézményrendszer új kereteit, és ebben a helyzetben a párt vezető szerepét.

Nem helyeseljük, hogy az állásfoglalás-tervezet fontos, vitatott kérdéseket megkerül, bizonyos dolgokat elhallgat., és ezzel is fokozza a rések keletkezését a mozgalomban, illetve társadalomban. Ilyen kérdések az első fejezet kapcsán: van-e. vagy nincs válság, vagy mi a helyes definíció az egyes társadalmi problémákra (politikai vezetőink megosztott, eltérő véleménye); nem tevedüok-e akkor, ha vitatható közgazdasági értékítélet alapján sorra felszámoljuk. illetve minden tekintetben legyengítjük a nagyüzemeket, mint a modern társadalmak meghatározó gazdasági és politikai bázisát.

Taggyűléseink döntő többségénél felvetődött ezzel összefüggésben is a munkásosztály társadalmi szerepének mai helyzetből eredő megítélése. Sokak részéről fogalmazódik meg, hogy a mai munkásság nem ugyanaz, mint az elmúlt évtizedek munkásosztálya, sokan úgy érzik, hogy a nagyüzemek műszaki értelmisége is feltétlenül részét képezi már ennek az osztálynak. Taggyűléseinken több helyen felvetődött, hógy a leeöntudatosabb osztály-e ma is a munkásosztály, hogy vezető osztály-e. meg tudja-e testesíteni a társadalmi folyamatok vezérlését. Mindezen kérdések kapcsán határozott véleményünk, hogy a munkásság ma is a felvázolt és követendőnek ítélt társadalmi folyamatok, elvek és eszmék társadalmi lét szerinti legobjektívebb gyakorlati kontrolija és beíodyasol/Qja. A munkásság ma is a szocialista építés során a társadalmi lét érzékelhető fejlődéséért küzd és tesz, nap mint nap.

A KB állásfoglalás-tervezetének második fejezetében megfogalmazott gazdaságpolitikai célokat és prioritásokat az LKM pártbizottsága támogatja. Határozott véleményünk: a végrehajtásban szükség van arra, hogy a jelenleginél pontosabban lássuk saját helyzetünket, és reális következtetéseket vonjunk le ebből. Például nem világos mindenki számára, hogy miből és milyen eszközökkel csökkentsük műszaki, technikai elmaradásunkat. Támogatjuk a gazdasági, társadalmi reform következetes folytatáséi, de céljaink megvalósításának eszközrendszerét igen veszélyesnek tartjuk, mivel ma a sok hibával és korrekciós szükséglettel kidolgozott Szabályozórendszerben bízunk. E] kell érni, hogy a reformfolyamathoz igazodó szabályozásban ne csak regisztrálás történjen, hanem gyors és hatásos visszajelző rendszert kell kialakítani, hogy ne egy-két év múlva vegyük észre a kedvezőtlen tendenciák okait.

Az LKM párttagsága, kommunistái is tudják, hogy bár nagy a várakozás, de egy pártértekezlettől nem lehet mindent egyszerre várni, és főleg nem azonnali változásokat, de azt igen, hogy rendezzük saját sorainkat, jelölje ki a politika fő irányait, és mondja ki, hogy mit támogat és melyik osztályra és rétegre kíván a feladatok megvalósításában elsődlegesen támaszkodni. az LKM kommunistát önmaguk munkájának folyamatos átalakításával vállalják a megvalósításban reájuk háruló szerepet, s politikai helytállással hajlandók a párt offenzív, szelektív politikáját támogatni. Viszont nem akarnak további országos ideológiai, politikai és gazdasági rendetlenségekhez asszisztálni, a tehetetlen esetenként felelőtlen vezetők kapkodó és dőntéshalógató munkastílusával, magatartásával egyetérteni.

Sorfái Pét eme felszólalása

Egy idézettél szeretném kezdeni: .Az oktatas célszerű rendezése, amely a közműveltségnek feltétele, egyszesnrúnd feltétele az állam jólét kifejlődésének is.” Eötvös József, a magyar oktatáspolitika tálán legrangosabb képviselője válaszolt így 1868-ban, amikor a népiskolai törvényjavaslat lényegének megfogalmazását kérték tőle. Most, 120 esztendővel később, az országos párt- értekezlet állásfoglalás-tervezete a kor kihívását igy rögzíti: „Népünk műveltsége. iskolázottságának, szakképzettségének színvonala egvre inkább meghatározó tényezője a társadalmi-gazdasági haladásnak.” Ez a megállapítás egyértelműen kijelöli az oktatás rangját, funkcióját, társadalmi szerepét. Valóságtartalmával tudomásom szerint elvben senki nem vitatkozik. Mégis: az évszázadnál régebben felismert evidencia még ma sem tény, hanem célként, feladatként kijelölt teendő!

Hogy ez így van, bizonyítja az oktatást naponta érő kritika a rendszeren belül és kívülről, a társadalom és a gazdaság részétől. Mert így fogalmaz a szakmunkásképzőben dolgozó tanár: „Diákjaink 25 százaléka képtelen helyesen írni és olvasni.” így szól a gazdasági szakember: „Felkészületlen, azonnaE gyakorlati munkára képtelen a szakmunkásképzőt, a szakközépiskolát végzett fiatal.” Az egyetemi oktató azt mondja: „A gimnáziumban érettségizettek csak lexikális tudással érkeznek, halvány jelét sem mutatják az összefüggéseket kereső, problémamegoldó gondolkodásnak. Hogyan lesz igy belőlük a jövő alkotó értelmisége?”

A KNEB 1986-os vizsgálata ezt mutatja: az általános iskolát a fiatalok 4—5 százaléka 16 éves koráig sem-' végzi el; a középiskolában 16 százalékuk, a szakmunkásképzőben egynegyedük lemorzsolódik (ez évente 40 ezer fiatalt jelent!). Eksor még egyetlen szét sem ejtettem arról, amit ma így fogalmaznak: az iskola nem nevel, mert nem ad nyitott, tudományos világnézetet, humanista-szocialista értékrendet, nem csökkent érdemben indulási hátrányt, alig képes, az egyéni képességek kibontakoztatására.

És ma már az a jövőért érzett aggódás is ki csendül a véleményekből: egy feltétlen tekintélytiszteletre, szabályoknak való megfelelésre, konfliktuskerülésre dresszírozott nemzedék hogyan lesz képes a piac által megkövetelt rugalmasságra, problémakeresésre. kezdeményezésre és kockázatvállalásra?

Azzal együtt, hogy hangsúlyozom: e vélemények nem jelentenek sommás elítélést, a példákat pozitív előjellel is felsorakoztathatnám, fel kell tennem a kérdést: mi ennek a jogosan erősödő kritikának az oka? Hiányzott talán eddig a politikai felismerés? Korántsem. Hiszen; bár igen jelentős fáziskéséssel, de 1983-ban Korszerű oktatáspolitikai iránymutatást fogalmazott a párt. s az erre épülő kormányzati program is célként tartalmazza mindazt, amit a bírálók számonkérnek, amit a jövőjéért felelős társadalom elvár ma az iskolától. Még csak második tanéve ugyan, ’de „él” az oktatási törvény: rögzítve a közoktatás szerkezetet, az egyes szintek és típusok funkcióját, szereplőin;* k mozgásterét és felelősségét, feloldva a tervutasításos irányítás mechanizmusát. Mi hiányzik akkor? Idézőjelbe téve a szót: „csupán” két dolog: az objektív és szubjektív feltételek egész sora, es a naponta tetten érhető, saját bőrön, érezhető, felismert érdekeltség azok részéről. akiknek mindez teendőt ad.

A politika — miközben elvárásként egy minőségében más, komplex ember- formáló tevékenységet bízott a közoktatásra, s hangoztatta az ágazat elsőbbségét —, a gyakorlatban nem érvényesítette ezt az elvet. A gazdaságból való részesedésének arányain ugyanis nem változtatott. A közoktatás a költségvetésből évtizedeken keresztül 4—5. a nemzeti jövedelemoől

3—4 százalékban részesült. Ezért egyetlen iskolatípus sem volt képes a 78-es években elindult demográfiai hullám fogadására: előbb az óvoda, majd az általános iskola bizonyult kevésnek. ma pedig a középfokú intézményhálózat tekint zavartan és aggódva a maholnap hozzájuk érkezőkre. Mindez azzal együtt igaz, hogy el kell ismerni a tanácsi szervek erőfeszítéseit, melyeket az egyre szűkülő anyagiak mellett, a feszültségek oldására tettek. De az is igaz: az általános iskolákban soha nem volt olyan végsokig kifeszített az alapműködés feltételrendszere, mint napjainkban. És akkor még nem is tettem említést a városunkban például 58 százalékos váltott (délelőtt— délutáni) tanításról, a gyermekétkeztetés gondjairól, a napközik gyerekőrző jellegéről, a zsúfoltságról. Nem beszéltem a törvény vontatottan (még tavaly decemberben is) csörgedező végrehajtási utasításairól, az igen nehézkesen korszerűsödő tananyagról, az iskola szakmai-pedagógiai önállóságához még mindig hiányzó bér-, létszám- és gazdálkodási feltételekről, az oktatás- irányitás rissaarendezésá reflexeiről,' pontosabban szolgáltató jellegének igen Lassan mutatkozó lépéseiről.

Eközben a személyi feltételek is korlátok közé szorulták. Bár jelentősen nőtt a pedagógusok száma, a bérek évtizedeken át alacsonyak maradtak, illetve csak rendszeres iskolai túlmunkával érték el, vagy közelítették az atlagértelmiségi szintet. Emiatt sokan elhagyták a pályát, illetve kontraszelekció következett be. Az elnőiesedés újabb gondokat hozott. A megnövekedett, nagyrészt új típusú elvárásokat pedig ezekkel a pedagógusokkal, és ilyen feltételek között kell érvényesíteni ! Talán nem köveznek meg érte, ha ezek után azt mondom; a társadalom nem kényeztette el az iskolát. És amikor most egyre inkább felismeri érintettségét, a kritika napról napra erősödik, sokan elfelejtik: a minőségi iskolához feltételek is kellenek.

Állításom jogosságát bizonyítja, hogy a KB dokumentumtervezet így fogalmaz: „A művelődés, az oKtatás feltételeinek javítására a központi források szűkösségének időszakában is nagy figyelmet kell fordítani.” A „figyelemfordítás” azonban szerintünk kevés. Azonosulunk tehát a városi pártbizottság tervezetével: ezt biztosítani kell! Hogy minden pedagógus valóságosan érdekeltnek érezze magát és cselekedjék, javaslom a pedagógus pártbizottság állásfoglalása alapján megfogalmazni: ..A pedagógus társadalmat felelősségéhez és feladatához méltó színvonalon kell képezni, alkotó munkájának feltételeit garantálni és munkáját megítélni.”

Az elmondották alapján tehát a pedagógus pártbizottság az oktatási rendszer továbbfejlesztésének garanciáját a feltételek biztosításában, egyben az érintettek valós érdekeltsége megteremtésében látja. Abban az érdekeltségben. mely a folyamatosságot, a célt nem tévesztő következetességet tudja nyújtani. De ezt nálam szebben fogalmazta meg Eötvös József. Hogy én is következetes legyek, befejezésül újra tőle idézek: ,,A nevelés olyan ügy, amelynél a pillanatnyi lelkesedés csak keveset tehet. Olyan növény, amely csak folytonos ápolás mellett tenyészhetek. Olyan ügy. melynél a siker inkább tevékenységünk folytonosságától és következetességétől, mint azon hévtől függ.. mellyel ezt megkezdtük.” Ér-' demes erre áldozni? Döntsék el ÜaokJ

te. U