Déli Hírlap, 1988. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-07 / 55. szám
Télen fogtak munkához Lillafüreden I tómentő társulás Télen fogtak munkához a tómentők, ugyanis ilyenkor kedvez az alacsony vízállás • « Önerőből nehezen győzik Alig ültetnek gyümölcsfát Tómentő társulás alakult — erről már tavaly hírt adtunk. A Hámori-tavat kívánják megmenteni, amely — ha az a külső szemlélő számára nem is látható, — valóban rászorul erre az akcióra. A tó ugyanis túlzottan feltöltődótt iszappal, hordalékkal, és ez a folyamat ráadásul nem állt meg, az iszaptonnák állandóan gyarapodnak. Aki mostanában a Hámori-tó felé jár. láthatja, hogy a végében már hozzá is fogtak a munkálatokhoz. • ARASZOLT AZ INGOVANY A Hámori-tó voltaképp egy mesterséges víztározó, !j ráadásul a legöregebbek köti *é tartozik hazánkban. A jj Garadna táplálja vízzel, és , ez a patak, pontosabban a < vizében érkező hordalék a bajok okozója. A feltöltődés j következményeit a környé- > kel. régen ismerők maguk is láthatták, hiszen a tó felső A „Senki többet? Harmadszor!* hallatán úgyszólván mindenkinek a méltán nép . szerű rádiós vetélkedő jut ' eszébe, pedig ugyanezek a szavak elhangzanak évente jl néhány alkalommal, eredeti környezetükben is, a műtárgyak adásvételét keretbe fog- | laló aukciókon. "i Ebben a komoly játékban már szakemberek, gyűjtők és múzeumok vesznek részt: közöttük mindig ott van a ;| Borsod Megyei Múzeumi Igazgatóság „embere” is. Részt vesz a licitben a le- ■ hetőségek határain belül, de ' akkor is figyelemmel kíséri a történteket, ha a múze- j: umnak már üres a pénztár- jj cája... jj Megyénk múzeumai ösz- ji szessegükben évi kétmillió ;■ forintot fordíthatnak mű- j tárgyvásárlásra. Az összeg az ! idén sem változott, viszont j az elköltés módszere váltója zott. Szakítottak az eddigi I' gyakorlattal, mely ezt a — nem túl magas — összeget i szétforgácsolta az osztályok között: az idén csuk a Jelét vége lassan mocsárrá változott. Az ingovánv évről évre előrébb araszolt, fogyasztva a szabad vízfelületet. A Hámori-ló sorsa közérdek — ezt a tényt aligha kell magvarázgatni. Léte fontos az idegenforgalomban, a vízgazdálkodásban érdekelt valamennyi cégnek. Arról talán nem is kell szót ejteni, hogy senki sem tudná elképzelni Lillafüredet a tó nélkül . .. Csakhogy az ilyenfajta felismeréseket nem mindig követi cselekvés. Ezúttal azonban ez történt: az érdekeltek összefogtak, s az összeadott pénzből végzik most a munkálatokat. • A GYÓGYMÓD Nem voft könnyű eldönteni, mit legcélszerűbb tenni a tó érdekében. Több változatot dolgoztak ki a szakemberek, míg végül egyet elfogadott a társulat. Ennek lényege az, hogy a tó végében, ahol a patak ömlik a tározóba, gátat építenek. A osztják szét, a másik felére pályázni lehet, sőt kell is. A megvásárlásra „kinézett” egyedi műtárgyak 10 ezer forintos, a gyűjtemények 20 ezer forintos értékhatár fölött -snei: át a pályázati procedúrán. A pályázatok sorsát bizottság dönu el: a cél semmi esetre sem az újabb bürokratikus fék beépítése, annál inkább a meglevő anyagi lehetőségek „ütőképesebb” kihasználása. A múzeum természetesen nemcsak aukciókon vásárok hanem minden lehetőséget kihasznál gyűjteménye növelésére: különösen vonatkozik ez a kortárs müvé- szak alkotásaira, ezeket gyakran közvetlenül az alkotótól vásárolják meg. Kapcsolatban állnak magángyűjtőkkel is, legutóbbi vásárlásuk éppen egy XVII. századi Medici-ülőpad, melytől 50 ezer forintért vált meg gazdája. A szép bútordarab a szerencsi várba kerül. gazdagítva annak korhű berendezéséit, _ ÄA* gát előtti tómederből a felgyűlt iszap egy részét kikotorják, és a gát mögé rakják. Bonyolította a tervezést, hogy itt, a gát mögötti területen védelemre érdemes természeti érték, égerfákból álló mocsári növénytársulás található. A gát kialakítása után a patak vize hordaléklerakóban és szűrökön át jut majd a tóba. Így meg lehet akadályozni a további állapotromlást. Mindehhez persze nem elegendő csak a tónál beavatkozni. A hordalék ugyanis a környező hegyoldalakról származik, azaz a Garadna-patak vízgyűjtő területéről. Ezért itt szükség van újabb hordalékfogók építésére, a horda'ék bemosódásának megakadályozására. • KORBE LEHET JÁRNI A tómén léshez félen kellett hozzáfogni — tudtuk meg Stéfán Mártontól, az EVIZIG igazgató-főmérnökétől. Nem akarták a munkálatokkal zavarni a turista- szezont, ugyanis a gátépítéshez alacsony vízsziníre van szükség, s nyáron ehhez jócskán le kellett volna engedni a tó vizéből. Télen amúgy is alacsonyabb a vízszint, így munkához tudtak látni. Tavaszra Visszaállítják az eredeti vízszintet, az ide erkező látogatók az eredeti látványban gyönyörködhetnek maja. Ügy tervezik, hogy két even belül fejeznek be minden munkát a tónál — az idő elsősorban a társulat pénzügyi helyzetén múlik, nem a kivitelezői kapacitáson. A vízgyűjtő területen elvégzendő munka várhatóan három év alatt fejeződik be. Az eredeti tervek szerint a tómentő vállalkozás haszna lesz az is. hogy gyalogosan körbejárhatóvá teszik a tavat. A gát mögött ugyanis átvezethetik az egyik parton futó gyalogossétányt a másik oldalra. Egyébként innen, a tó végéről, indul az a gyaiogöevény is, amelyet a Garadna-völgyi ipari emlék- és krrándulópark építői alakítottak ki. Itt említjük meg —, hiszen a tó és a vízesés a turisták szemében összetartozó két látványosság —, hogy a városi tanács tervezi: egy csővezeték beépítésével megoldják a vízesés állandó működését. A terv szerint forrásvíz helyett a tó vizéből táplálják majd a Palotaszálló alatti zuhatagos. Évszázados hajók a Dnyeper Jenekéről Régészek találtak rá a Dnyeper fenekén, Zaporozsec mellett egy hajóroncsra. Hossza 20 méter, szélessége eléri a tíz métert. Búvárok vették szem ügy re a víz alatt a hajó orrát, amelyet belepett a homok, mint a fa- es vasszógekkel összeszerelt ha- jóbordákal és a deszkabur- kolaloi. A hajó faanyagúnak radiometrikus kormeghatározása — amelyet lerúngrádi tudósok végezte*. — szerint a hajó kora eléri a 600 évet. Zaporoasjeben már húsz eve folynak riz alatti régészeti kutatások. A folyó fenekéről ógörög amforákat, az időszámításunk szerinti I„ TL, és V. századból származó horgonyokat és különböző korú használati tárgyakat., valamint' fegyvereket emeltek ki. 1984-ben a Dnyeper régi folyómedrében folytatlak á&atasokat, ekkor egy XIV—XV. szazadból származó csónakra bukkantak. 1985- ben Hortioa sziget melléit egy X—XI. századi ladik ggy részét hozták a felszínre. A Termelőszövetkezetek Szövetségének megyei értekezletén tavaly ősszel elhatározták a résztvevők, liogv Borsod megyében ösztönözni fogják az új gyümölcsösök telepítését. Ennek érdekében szorgalmazták egy facsemetéket szaporító társulás létrehozását is. A lehetőségeket és a téeszek vállalkozó kedvét figyelembe véve, az elképzelés megvalósíthatónak látszott. A telepítések egy része ugyan megvalósul, de. a csemeteszaporító társulás, ügy tűnik, álom marad. Mi az oka a fejlesztési program megtorpanásának? — kérdeztük Kólók Péterné, megyei főkertészt. A mezőgazdasági üzemek nagy kedvvel láttak hozzá a telepítések megtervezéséhez. Ezt bizonyítja, hogy míg 1986-ban és Í987-ben mindössze 10 hektár gyümölcsös kialakításához kérték a megyei tanács egyetértését, az elkövetkező három évet tekintve 400 hektárra adtak ki engedélyt. A hagyományos gyümölcstermelő területeken,., Vizsolyon és Göncön kívül bevonnák a termelésbe Harsány környékét és a Bükkaíját is. A termelőszövetkezetek szakcsoportos formában próbálják megvalósítani terveiket, ami azért is örvendetes, mert a tagság pénze és munkája is megjelenhet a termelésben. A nagyüzemek vállalnák a növényvédelmet, gépi művelést és a termést is értékesítenék. A szakcsoportok tagjai a nem gépesíthető metszéseket, kézi növényápolást, betakarítási munkákat végeznék el, állami támogatás NÉLKÜL Ezt a jól elképzelt, és részben már meg is valósított tervet vágja ketté az * februárban megjelent minisztertanácsi rendelet, amelyben intézkedtek a gyümölcs- és szőlőtelepítések határozott összegű támogatásának felfüggesztéséről. A hozzájárulás mértéke a teljes összeg 40 százaléka volt. Ez bizony nem kis pénz, ha figyelembe vesszük, hogy egy hektár betelepítése 1,2— 1.4 millió forintba kerül. Aa állami támogatás a költségek mintegy felét fedezte. Azok a téeszek, szakcsoportok, amelyek tavaly beadták a támogatási okiratot, a nekik járó pénzt meg is kapják. A többiek erre aa idén már egyáltalán nem számíthatnak. Ez a pénzügyi intézkedés annyira visszafogta a telepítési kedvet, hogy több téesz is lemondott a gyümölcsösök bővítéséről, Legkellemetlenebb helyzetbe azok a szövetkezetek kerültek, amelyek már megrendelték a facsemetéket, számítva az állami támogatásra. Nekik ugyanis illenék: kifizetni a megérkező fiatal fákat, de a munkák elvégzésére már nem maradt pénzük. CSEMETEKERT SEM LESZ? A támogatás felfüggesztésének másik következménye, hogy a íelsőzsolcai téesa visszavonta ígéretét, és mégsem vesz részt a csemetekert létrehozásában. Pedig erre a vállalkozásra is szükség lett volna, mert az országos fajtaválaszték gyenJ ge. és az eladásra kínált mennyiség sem mindig elégj Akik mégis ragaszkodnak eredeti elképzeléseikhez, most egyedi elbírálás alapján próbálják megszerezni az „elvont” támogatást, vagy új tagokat keresnek a szakcsoportjukba, hogy pénzhez jusé sanak. Ha elfogadható megoldást nem találnak, valószínű, lemondanak a gyü- mökstelepí tésről. Sz ö vet-szto r i Ahogy belépett a szövetboltba, kicsit bizonytalanul nézett szét a kihak üzletben. A pult mögött nem tanulólányok rágógumiztak unatkozó képpel, hanem egy öreg- ur állt makulátlan fehér ingben, fekete nyakkendővel. Néha vegigsimitott pecsét- gyűrűs kezével c halomba rakott végeken, mintha a bőr melyébe süllyedő érzőbimbókat gyakoroltatná, hogy tudják, mikor érr nek shantunghoz, valódi gyapjúhoz, angol vagy ausztrál szövethez. Nem is akart voltaképp öltönyt csináltatni — ugyan ki az, axi manapság ezreket szán egy ruhara, ami villámgyorsan ki is megy a divatból. .. Csak úgy nézelődött: élvezte a bolt csendjét, a szövetek illatat, a tompa színeket. A varos nyüzsgése kintrekedt: benn, mint egy akvárium mélyén a halak, a szűrt tényben az idő lefékeződött. Az öregúr először mint egy tapintatos pszichiáter, az elképzeléseiről faggatta: határozatlan válaszai nyomán a pulton egyre halmozódtak a polcokról leemelt vegek, suhogva terültek egymásra a kelmék. Eleinte kínosan érezte magát, de azutan élvezni kezdte a helyzetet. Ahogy múlt az idő, kibontakozott az ügylet finom koreográfiája. Először gyorsan siklottak át az anyagok garmada ja felett — mindketten érezték, hogy ez még nem az igazi alku. Egyre el- dugottabb helyekről kerültek elő a végek. Rég nem nézték már az árakart: méltatlan lett volna, hisz most a minden kalmárok ükunokája es az örök vevő értekeztek egymással. Ez eres kézben könnyedén pende- rpdve bomló vegek redói sivatagi dűnékké paJJ&sUík, ahoi ott- m&tclaií a kwtatw-n,. * taráik hatan refyem. vászon, brokát garmadája. Ahogy megfogta, finoman meggyűrte ujjat között a. sima szövésű gyapjú szálait, szinte hallotta a szövőszék halk zökkenéseit, a csiszolt fa nyikkanásait, Többször kimentek az ajtóhoz is. hogy megvitassanak egy egy árnyalatot. A hajlott hátú, törékeny öregúr könnyedén kapta fel a súlyos végeket és egy bűvész köny- nyedségével terítette fél karjára a szövetet, hadd játsszon rajta a városi napnak a por és korom szűrőjén áthatoló bágyadt fénye. Hazafelé ballagva mar nem idegesítette annyira a csúcsforgalom nyüzsgése. Hóna alatt a szövet csomagjával egy kicsit még a másik idő hidján ballagott. Az öltöny egyébként nem lett szabászati remek. Hónaljban vágott, ha pedig begombolta és a villamoson a fogódzó után nyúlt, olyan púp lett a hátán, mint a Notre Dame toronyörének. A nadrág, amikor lépest benne, mintha macskák kergetöziek voina szárában, és az ülepe úgy lógott, mint az elefánt faron a bőr. Megpróbálta sokat hordani, térdelt benne, rendszeresen lehevert a kanapéra — hagy kopjon minél gyorsabban. De a szövet szívós volt. Köny- nyedén kirúgta magát, nem nyúlt, nem fényesedéit, a pecsétek nem fogtak rajta. Esténként, amikor beakasztotta a szekrénybe, hatarozoitan érezte: ez a ruha túl fogja élni. Álmában egyszer egy kiállításon járt, a távoli jövőben. Huszadik századi textilek — ez volt kiírva a teremre, és a lilásan viliódzó erőtér kupolája alatt ott volt az öltöny. Ügy állt a babun, mintha villával hánytál volttá, ra. Pályáznak a műtárgyak Múzeumi aukciók (Kiss László) Sz. E. ♦ Térdig iszapban, az iszap ellen
