Déli Hírlap, 1988. február (20. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-03 / 27. szám

Mi fér el a „vasaló”-tömbben? Vita az új művészeti gimnáziumról Építészek egymás közt • A fáktól a falakig Megőrizni, felújítani, kiegészíteni Az építészek, városépítők alkotásaival a városlakó többnyire akkor találkozik, amikor azok meghiúsulnak, vagy jobbik esetben olyan­kor ismerkedhet meg az öt­letekkel, amikor a tervek készülnek. De vajon milyen viták, szakmailag és embe­rileg is gyötrő ellentétek gyürkőzése közepette születik meg egy olyan terv, amiből valóság lehet? Mindez nem az építészek magánügye, hi­szen ami munkájuk nyomán megépül, az százezrek élet­terévé válik. Nemrég a Mis­kolcon létesítendő művésze­ti gimnázium terveiről vitat­koztak az. építészek, a Ma­gyar Építőművész Szövetség Észak-magyarországi cso­portja meghívására, a Kós- ház klubjában. Itt állították ki a miskol­ci művészeti gimnázium ter­vezésére kiírt országos pá­lyázatra érkezett munká­kat. A feladat meglehetősen nehéz volt, hiszen nemcsak gimnáziumot kellett tervez­ni, hanem az úi épülettel .összhangban megújítani a leendő iskola környezetét, a Hunyadi—Davka Gábor— Szabó Latos utcák határolta „vasaló alakú” lakótömböt. — Ez a tömb csipkerózsi- ka-á’mot alszik, hiszen kö­rülötte minden átalakult, de ezen a kis területen, meg­állt az idő: a hatalmas fák árnyékában az öreg paraszt­háztól kezdve a romos pol­gárházig sok minden talál­ható — mondta Golda János építész. A pályázók alapve­tően két nézetet képvisellek: volt, aki szerint úgy kell ide építeni a gimnáziumot, hogy lehetőleg változatlanul meg­maradjon a környezet, hibái­val, erényeivel együtt. Má­sok szerint az értékek meg­őrzésével, de át kell alakí­tani a környezetet is. Tab a Benő és Viszlát Jó­zsef, az Északterv építésze is első díjat nyertek, és sze­rintük a Hunyadi, Davka Gábor Szabó Lajos utcák melletti épületeket javarészt fel keli újítani ezeket a há­zakat belülről kell új részek hozzáépítésével kiegészíteni, korszerűsíteni. A gimnázi­um a tömb belsejébe nyúlik, és ez a belső tér megnyílik a gyalogosok számára is. Szabó József, a Miskolcterv építésze szerint ez a tömb túl kicsi ahhoz, hogy bele lehessen préselni egy művé­szeti centrumként is szolgáló gimnáziumot, megújítva egyúttal a lakókörnyezetet is. Alapvetően fontosnak tartot­ta azt is, hogy mérjék föl pontosan a terület értékes faállományát, és az öreg fá­kat megkímélve építkezze­nek. "s Bodonyi Csaba, az Észak­terv igazgatóhelyettese nem azt érezte a legnagyobb problémának, miként oldha­tó meg együtt az új gimná­zium felépítése és a lakó­tömb megújítása. Ügy vélte, először arra kell választ ad­r Négy évig kellett várni rá, hogy befejeződjön a Panno- ia Szálló felújítása. A hét elején végre az utolsó egységek s megnyíltak. A pincében kapott helyet a Spaten söröző s étterem, a földszintre pedig a cukrászda költözött. A lodernebb berendezés a helyiség nagyobbik részét kitölti. iz egyik beugró viszont mindazokban kellemes emlékeket breszthet, akik jártak még annak idején a híres-neves Bo­arius cukrászdában. Ennek eredeti, s Miskolcon felújított útorát helyezték el itt. Persze nemcsak a bútor láttán tá­ladhat fel a nosztalgia. Az étlapon — Bánkuti László mes- 2Tcukrász ígérete szerint — mindig szerepel majd a régi eceptek szerint készült Rori-ínyencség. Újabb garázsok, kedvezménnyel Mint ahogy arról már ré­gebben írtunk, újabb ked­vezményes garázspályázatot hirdet a tanács. Ezúttal feb­ruár 15-ig lehet pályázni, a pályázati tárgyalás pedig február 16-án lesz. A 64 ga­rázs listáját hamarosan kö­zöljük lapunkban. niuk az építészeknek, hogy milyen is legyen egy művé­szeti gimnázium. Hiszen az aligha képzelhető el, hogy ebben az iskolában az építé­szeti környezet is ne a mű­vészet, a szépség iránti fo­gékonyságot, érzékenységet szolgálja, erősítse... A vitában elhangzott, hogy ha itt a zenegimnázium, a városházák negyedében to­vább gyarapítjuk a kulturá­lis, oktatási, közigazgatási központot, akkor gondoskod­ni kell paritolási lehetősé­gekről is, hiszen ez egyben az autóval egyre nehezebben járható belváros nyugati ha­tára. Hogy a muió idővei együtt mennyire változnak a városépítészeti céljaink is arra elég bizonyítékul azt felidézni, hogy majd egy év­tizeddel ezelőtt az ugyaner­re a területre kiírt pályázat­ban 600 lakást, parkolóházat, kereskedelmi létesítménye­ket és gimnáziumot kellett elhelyezni — hallottuk Sári István építésztől. Hogy a most formálódó ötletek nyo­mán a jövőben valóban úgy épül-e át ez a tömb, hogy évtizedek múltán is jó érzés­sel tekinthetünk rá — ezt ma még nehéz lenne meg­mondani. Az építészek ott, a Kós-ház klubjában tovább vitatkoztak, és mi csak né­hány véleményt adtunk köz­re a sok közüL De szeret­nék ebbe a vitába bevonni a városlakókat is: ezért állí­tották ki a terveket a Kós- házban. Sajnos kevesen nyil­vánítottak véleményt, ezért az eszmecserét folytatni kell. Folytatódik a tervezés is. hi­szen a pályázatra érkezett 15 pályamű értékeit összegezve kell születnie egy úi, sok gondolatból táplálkozó terv­nek. (kiss) A homlokzat mutatós, de... Áldatlan állapotok a szép homlokzat mögött Rászakadt a faíiszekrény Két és fél évi kényszerű távoliét után az elmúlt hét csütörtökjén költözött visz- sza felújított otthonába Engelthaler István és csa­ládja. Bár kívülről igen mu­tatós a Szemere utca 8. szá­mú ház — az OTP-székház- zal szemközti saroképületről van szó —, a földszinti la­kók mégsem örülnek ennek. Túl sok hiba bosszantja őket otthonukban. Nincs áram a konnekto­rokban, elfeledték bekötni a központianíenna-csatlakozót. a fürdőkádból nem folyik le a víz (a csempézéskor való­színűleg törmelékkel telítő­dött a lefolyó.) Ezek csak apróbb hibák, s aligha kér­ték volna a segítségünket, ha nem kellett volna súlyo­sabb hiányosságokat is ta­pasztalniuk — a szó leg­szorosabb értelmében, a sa­ját bőrükön. Mint utóbb kiderült, az életükkel játszottak, ami­kor befűtöttek. A kéményt valószínűleg nem kotorták ki, hiszen a melegvíz-rend­szer fali kazánjának szén- monoxidja a kéménylyukon ömlött vissza. Amikor kéré­sükre szombaton ottjártunk, nem volt meleg vizük és fűtésük sem. A kazán égője ugyanis használhatatlannak bizonyult. Fűtés nélkül is melegük lett azonban pén­teken este, s ekkor érezték úgy, hogy betelt a pohár. A háziasszony a konyhá­ban takarított, a férj és a fiú a szobában tartózkodott, amikor a konyha felől ék­telen csörömpölés ütötte meg a fülüket. Rohantak a hang irányába- A konyha­ajtót csak hosszas taszigá- lással tudták kinyitni, mert a szabvánnyal és az előírá­sokkal ellentétben befelé (!) nyílt, elvágva a menekülés útját. S amikor végre si­került résnyire benyomni az ajtót, megdöbbenve tapasz­talták, hogy leszakadt a háromrészes faliszekrény. Rá a háziasszonyra. Nem cso­da: csupán két kampósszeg tartotta a súlyos bútort. S a szögeket faékekkel támasz­tották ki a túl szélesre mére­tezett lyukban. Engelthalemé szerencsére (?) enyhébb agy­rázkódással megúszta az esetet. A család tagjai elkesere­detten kérdezték: a műszaki átvételkor hol voltak a kivi­telező. illetve a megrendelő szakértői? Hogyan fordulha­tott elő, hogy megadták aa engedélyt az eldugult ké­mény használatbavételéhez? Felelősségre vonják-e, aki a hanyag munkát végezte? A vállaszokat természete­sen nem az újságírónak kell megadnia. (bujdos) , Meglelték a helyét A Mukk tokosa Kalandos múlt után úgy tűnik, végre megtalálja a helyét Miskolcon Nagy Géza alkotása, a Toboz. Persze egy térplasztika nem képes önmagának helyet találni, Lakók kontra építők a Görög-hegy alján Egy utca panasza A Görög-szőlő utcán lakók képviselője kereste fel nem­rég szerkesztőségünket, hogy elpanaszolja, milyen nehéz körülményeket teremtettek számukra az építők. Ezen a területen ugyanis az új gö­rög-hegyi víztározó vezetéke­it fektetik már jó ideje. A vállalkozás utolsó szakasza némileg elhúzódott, és, ez az itt élők teherbíró-képességét is próbára teszi. .« Olvasónk elmondta, hogy a Görög-szőlő utca 32. és 30- as számú házak előtt a jár­dát több, mint fél éve fel­bontották, s azóta nincs jár­da itt. Ebben az utcában egy 50 méteres szakasz 1987. no­vemberétől csak .gumicsiz­mával járható. Az itt élők megértik, hogy szükség van az építkezésre, de úgy vélik, nekik is jo­guk van ahhoz, hogy ideig­lenes járdát, korlátokat kap­janak. Lapunkban is írtunk róla, hogy a görög-hegyi víztáro­zóhoz vezető csövek utolsó szakaszát a tervezettnél ké­sőbb tudták csak lefektetni. Át kell ugyanis terveztet­ni ezt a ••észt, mivel kide­rült, hogy a földben akad­nak más regi vezetékek is. s ezeket ki kell kerülni. A lakók szerint azonban úgy tűnik, hogy a kivitelezőnek — a vezeték építését az Észak-magyarországi Regio­nális Vízmű vállalta — nem is olyan sürgős az ügy. Az építők a helyszínen tengnek- lengnek, tényleges munkát alig végeznek — mondják a lakók. Nyáron ráadásul leették a fákról a gyümölcsöt, ami első hallásra kis ügy, de az itt élő embereknek ko­moly anyagi kár. El is kezdődött rögtön a be­jelentés után a kárfelméresi huzavona, amelynek végét ma még nem látni, ugyanis panaszosunk nem tudta ki­nyomozni, hova is került az aktája, hol találhatja a kár­szakértőket ... Jó volna, ha a közműépí­tők több tekintettel lenné­nek a lakókra. Nem hisszük, hogy a járda, korlát, egy-két gödör feletti hidacska, az ideiglenes vízelvezető árkok építése pénzkérdés, hiszen ez a sokmilliós be­ruházás számláját aligha növelheti érdemlegesen. Sokkal inkább arról van szó, hogy figyelemmel kell lennünk egymás iránt, s ez egy építkezés esetében nemcsak emberiességi szem­pont, hanem számon kérhető kötelesség... Tegnap a helyszínen jár­tunk, és azt láttuk, hogy az építkezés most már befeje­ződik. Nem vonjuk azonban kétségbe a lakók igazát, hi­szen puszta rosszindulatból aligha írtak volna levele1 sok aláírással, s nem keres­tek volna fel több fórumot is... (k—ó) megteszik ezt a város fej­lesztéséért felelősök. Ám ei a feladat néha meglehetősen bonyolulttá válhat... Nagy Géza süttői mészkó'- ből faragott térpldsztikáját jó néhány évvel ezelőtt vá­sárolta me® a város. Először a Szentpéteri kapui szociális otthon kertjében felépítendő medencébe szánták, ugyanis ez a plasztika vízzel együtt „él” csak. A szociális otthon fejlesztése ‘ azonban más irányt vett, ezért a Toboz­nak is újabb helyet kellett keresni. Több helyszín is szóba jött az elmúlt évek során: az Ady Művelődési Ház környezete, a Mese cuk­rászda előtti tér, a Tanács- köztársaság városrész, s még a Killián-dél is. A Toboz most meglelte végső helyét: a Bükk Áru­ház mellett állítják föl. A medence jórészt készen állj S információink szerint már­ciusban már itt láthatjuk a Tobozt. A süttői mészkőből készült, körülbelül két méte­res térplasztika kőpikkelyein víz csörgedezik, csobog majd, ha beépítik az ehhez szük­séges vízforgató berendezést is. Márciusban tehát nem­csak áruházi, hanem szőkő- kút-premier is lesz a Marx téren. Bár a biológia tudo­mánya szerint a bükknek: makkja van, ezúttal nem a növénytan a mérvadó: a Bükknek most „toboza” lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents