Déli Hírlap, 1988. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-15 / 11. szám

Kis közösség, nagy lakótelep A miskolciaké a Fenntartott hely Harminc pere az avasiak­ról, de nemcsak az avasiak- nak. Szél Júlia, a Magyar Rádió szerkesztő-riportere az elmúlt napokban Miskolcon járt, hogy a Fenntartott hely című műsorát ma este, fél 10-kor a Kossuth adón vá­rosunk legnagyobb lakótele­pe közösségi gondjainak, örö­meinek szentelhesse. Szél Jú­liát először arról kérdeztük: mit jelent ez a cím, hogy Fenntartott hely? — Ez a műsor rendszere­sen jelentkezik, s azoknak kínál nyilvánosságot, akik megpróbálnak egyesületeket, kisközösségeket létrehozni. Mindez ahhoz kapcsolódik, hogy a Hazafias Népfront szorgalmazza hazánkban az öntevékeny egyesületek lét­rejöttét. A címválasztást pe­dig az indokolta, hogy vala­mikor a baráti társaságok többnyire asztalhoz kötődtek, azaz egy kávéházban, ven­déglőben megvolt a megszo­kott helyük, amit számukra tartottak fenn. ♦ Miért éppen az Avas­délre esett most a válasz­tás? — Legutóbb Zalaegersze­gen jártam, egy közösségi ház életéről készült a műsor. Sokkal nehezebb helyzetben vannak azok a nagyvárosi lakótelepeken élő emberek, akiknek nincs módjuk a kö­Mit tud a Darisol? Neubrandenburgi építők Miskolcon Gazdasági vezetőkből átló NDK építőipari delegációt lát vendégül a Borsod Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat gazdasági vezetése a heten. A tapasztalatcserére, és a két vállalat közötti együttműködési szerződés meghosszabbításának aláírá­sára érkezett neubranden- burgi küldöttséget Dieter Kolbe kombinátigazgató ve­zeti. A delegáció tagjai kö­zött van Eckhard Kopeke, a kombinátigazgató tudomá­nyos és technikai helyette­se és Jürgen Benischke, a pasewalki kombinát üzem­igazgatója. Itt-tartóekodásuk ideje alatt megtekintik az elmúlt évben üzembe helyezett al- sózsolcai Durisol-üzemél, és részletesen megismerkednek ennek az új termeknek, a gyártási technológiájával. Ezt követően az építési hely­színeken győződnek meg a Durisol sokoldalú felhasz­nálhatóságáról. A delegáció programjában szerepel a Miskolcon házgyári techno­lógiával épülő lakások helyszíni tanulmányozása, a már meglevő létesítmények megtekintése mellett. Ács Tamás műszaki vezérigaz­gató-helyettes elkalauzolja őket a Szentpéteri kapui lakásépítkezésre bemutatja számukra az épülő MTESZ- székházat. a Bükk Áruhá­zát, valamint a már átadott Az Agro-Skálánál Mandarin, féláron Az Agro-Skála területi ki- rendeltségének helyettes ve­zetője, Viola Ignác arról tá­jékoztatta lapunkat, hogy tegnaptól féláron adják a mandarint. A most érkezett szállítmány kilóját 54 forint helyett 27-ért kínálják, és gondoskodnak — az igények szerint — az utánpótlásról. Az Agro-Skála Búza téri egy­ségeiben, valamint a cég ve­vőpartnereinél, így a Pátria ABC-ben és a Széchenyi úti 106. Sz. Csemegében kapha­tó a 27 forintos mandarin. avasi gimnázium, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem jogi kara létesítményeit többek között. Munkahelyeken találkoz­nak a felelős gazdasági ve­zetőkkel. és épitőmunkások- kal. akiktől közvetlen be­szélgetések útján kapnak információkat a vállalat ál­tal kifejlesztett technológi­ák gyakorlati alkalmazásá­ról. Ma Bánhegyi Árpád ve­zérigazgató, a küldöttség tagjaival, a vállalat gazda­sági és politikai vezetőivel együtt tárgyalóasztalhoz ül. és írásba foglaljak az együitmúKódésj .szerződés meghosszabbítását, valamint annak időszerű alkalmakra történő kibővítését. zösségi együttlét ilyen ma­gától értetődő formáit hasz­nálni. Kíváncsi voltam ar­ra. hogy vajon itt, ezen a hatalmas lakótelepen milyen körülmények között munkál­kodik a kulturális egyesület, hogyan sikerült kapcsolato­kat teremteni a lakók közös­ségi életét is formáló Avas­déli Lakás- és Garázsfenn­tartó Szövetkezetnek. Jártam pinceklubokban, barkácsmű- helyben. nyelvtanfolyamon, de beszélgettem a cigányta­nács tagjaival' is, akik egy kicsit sérelmezték, hogy pél­dául a kulturális egyesület nem alakított ki kapcsolatot velük. Riportot készítettem Zódi Imrével, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak titkárával, és szót vál-' tottam egy munkát kereső­vel is, hiszen az országban elsőként ebben az ország­részben alakult meg a mun­kát keresők egyesülete, ér­dekvédő tömörülése. Egyéb­ként a Fenntartott hely to­vábbra is várja a közösségek jelentkezését, és ez érvényes természetesen a miskolciak­(kiss) Parancsnoki fogadóóra Magda László mérnök al­ezredes, parancsnokhelyet­tes január 18-án, hétfon, 13- tól 17 óráig parancsnoki fo­gadónapot tart a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Had­kiegészítési és Terűlétvédéí- mi Parancsnokságon, Mis­kolc, Álmos u. 26. szám alatt. Katedrán és közéletben Bujdos Lássló életpályája if Az oktatási reform kidolgozásában való részvételéért Buj­dos LmszIó Apáczai Csere János-dijat' kapott. A miskolci szakmunkásképzésben elért eredményei is számos elismerést hoztak számara. Nyugdíjasként viszont szívesen farag dísz­tárgyakat, amelyeken az erdélyi diákévek emléke székely motívumok formájában tér 'vissza. Pályaképet rajzolni egy olyan emberről, akinek az élete majd’ negyven eszten­dőt át — akarva-akaratlanul — a nyilvánosság előtt zaj­lott, már-már meddő kísér­let. Ha valami, akkor ez a bőség zavara a kísérletező szamara, amelyben csak ki- sebb-nagyobb ugrásokkal tudja tartani az irányt és a rendet. Bujdos László pályaívén, természetesen, azért vannak kikerülhetetlen pontok. Har­mincöt esztendeig volt a 100. Számú Ipari Szakmunká&kép­A diósgyőri vár környékén Megyénk az ország mű­emlékekben és védett érté­kekben egyik leggazdagabb területe, hazánk műemlék­állományának 6,5 százaléka található itt. Nem véletlen tehát, hogy a műemlékvéde­lem megyei helyzetével — mint fontos témával — a Borsod Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság is foglalko­zott. A testület tegnapi ülésére készült jelentés az ebben a tárgyban végzett vizsgálat eredményeit összefoglalva egyebek között arra mutat rá, hogy műemléki értéke­ink megóvásában a hivatali és társadalmi szervek, szer­vezetek érzékenysége foko­zódott. A műemlékvédelem színvonala és eredményessé­ge javult. Ez még akkor is igaz, ha változatlanul, adód­nak gondok. Nem mindig elegendő például a pénz az állagmegóvásra. Korlátozót tak a speciális tervezői és kivitelezői kapacitások. S ha felújítanak egy épületet, a hasznosításához nincs min­dig vállalkozói kedv, vagy ötlet. Mindent meg kell menteni az enyészettől, ami civilizációnkból erre érde­mes — summázott az egyik hozzászóló. Miskolcról talán kicsit többször volt szó az eszme­cserében, mint a megye más területeiről. Sokan kérdezték például: mi lesz a diósgyőri várkörnyék sorsa? A válasz: a városi tanács pályázatára érkezett rehabilitációs ter­vek értékelése megtörtént, s a megye az Országos Mű­emléki Felügyelőséggel és a városi tanáccsal közösen fi­nanszírozza a munkálatokat. A vár közvetlen környékén zsellérházak, a városköz­ponthoz kapcsolódva pedig koronauradalmi épületek ta­lálhatók, tegyük hozzá: meg­lehetősen rossz állapotban. Az elgondolások szerint ezentúl mindkét típusú épü­letből egyet-egyet évente ki­sajátítanának, és felújítaná­nak. Az első zsellérház ki­sajátítási eljárása már meg is kezdődött. Mint az ülésen elhangzott: megkezdődött a vers enyfutás hiszen mióta az idővel, várkörnyék rendbehozatalának gondo­lata felmerült, már több épü­let eltűnt! Hogy ki és mi­kor bontotta le, arra sajnos nincs válasz. De talán még nem késő. S ha rendbe te­szik. a diósgyőri várkörnyék az ország egyik legforgalma­sabb idegenforgalmi helyévé válhat. A felújított épületek hasz­nosításának kérdése is fel­merült a tanácskozásom. A kastélyokból például nem le­het csupán múzeumokat lét­rehozni, és már túl sok épü­letet alakítottak át vendég­látóhellyé. Végig kell tehát gondolni, milyen felhaszná­lási lehetőségek jöhetnek még szóba. B. A. * Az idén befejeződik a Rákóczi utcai görög kereskedő­höz felújítása. Nemcsak most törődünk a műemlékekkel. Tiő és Szakközépiskola igaz­gatója, s 15 éve a Miskolc Városi Pártbizottság és Vég­rehajtó Bizottság tagja. Eze­ken a területeken — eppen kiválóan végzett munkája okán — akkor is ismert em­ber lenne, ha máig megtar­tott szerénysége és a nyilvá­nosságtól való húzódozása. vaiaha is érvényre tudott volna jutni. Az ilyen munka viszont emberek, az ő eseté­ben emberek tízezreinek sze­me előtt folyik, elkerülni te­hát a vele járó közismertsé­get, lehetetlen. Mert gondol­junk csak bele. Abban a bi­zonyos 100. számú szakisko­lában, az ö. igazgatása alatt, több mint 50 000 fiatalember kapott eligazítást, szakmát, hivatástudatot az életre, de ide lehet számítani azokat a felnőtteket is. akik átképzé­süket, továbbképzésüket kö­szönhetik a Bujdos László irányításával folytatott mun­kának. És ha már itt tartunk, egé­szítsük ki ezt a számszerű felsorolást azzal is, hogy ide­írjuk : a Digép, az LKM, va­lamint a város és a megye más iparvállalataiban dolgo­zó és helytálló emberek tíz­ezrei mellett, igen sok gaz­dasági és politikai vezető ember, városokért, megyékért felelős, ma is funkcióban le­vő magas tisztségviselő ne­vezheti szárnyra bocsátó fészkének ezt az iskolát, amelynek rendjére, oktatási eredményeinek szakadatlan továbbfejlesztésére, három és fél évtizeden át Bujdos Lász­ló ügyelt. Mindez azonban csak a kívülálló, nem is rész­letező alapossággal felvázolt összefoglalója. Az évek hosz- szú során át végzett oktató- nevelő tevékenység kezdeti időszaka, a műszaki tanár­képzés elkezdését is magá­ban foglalja,' ami sok eset­ben egyidőben és ugyanott folyt, ahol az ifjúság oktatá­sa. Ezért is tud Bujdos László olyan melegen és szinte atyai tájékozottsággal beszélni- ta­nártársairól, akikkel szinte együtt és egyszerre tanulták meg ezt a ma természetes­nek vett foglalkozást, amit szakemberképzésnek szokás nevezni. Mert a munkának — amint most visszaperget­jük az emlékeket — éppen ez az eleje volt a legnehe­zebb. Nem is a mostohább körülmények miatt, hknem azért, mert a tapasztalat és a megfelelő előképzettség hi­ányzott ehhez a munkához Bujdos László például az if­júsági mozgalomból ép a Munkaerő Tartalékok Hiva­talából került erre a pályá­ra. Igaz, 1941 és 1944 között Marosvásárhelyen pedagógus­nak készült, de hogy éppen egy ennyire kitaposatlan, szinte ismeretlen ágán fog elindulni a nevelőmunkának, arra azért nem gondolt. A feltételek — mai szó- használattal. az alkalmassági tényezők — azért összejöt­tek. A Rimamurányi Művek Rt. mint munkahely, az if­júsági mozgalomban való te­vékenység, a salgótarjáni üzemeknél a szakképzésben való részvétel, sőt a csille­bérci tábor vezetésében szer­zett gyakorlat — mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy 1952-ben, amikor az iparosí­tási törekvések országos len­dületet vettek — a szakem­ber-utánpótlás kiképzésének munkájában Bujdos László is felelősségteljes feladatot kapjon. Mindemellett is az.t vallja, hogy az iskola ered­ményei — a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét is el­nyerték — az egész oktató« nevelő testület hivatástuda­tának, eltökéltségének, ma­gas szakmai felkészültségé­nek köszönhető. Sőt — amint mondja — iskolájuk nagyon komolyan kivette részét a szakemberképzés országos tanmenetének, a kialakításá­ból is. De a jó eredmények mögé mindig oda kell szá­mítani a helyi vállalatokkal való személyes és intézmé­nyes kapcsolatokat, a zök­kenőmentes együttműködést is, ami nélkül magas szintű szakemberképzés nem képzel­hető el. Ez tapasztalatként is jól hangzik, de magyarázza azokat a Bujdos László mun­kájának megbecsülését jelző kitüntetéseket is, amelyeket mostanában kapott. Az LKM nívódíját, s számos más vál­lalatnak azt a gesztusát, hogy nyugállományba vonulása al­kalmával Kiváló Dolgozó ki­tüntetésben részesítették. Hogy miért vonult mégis nyugdíjba? Nagyon röviden úgy tudná összefoglalni, hogv egészségügyi okokból. 38 éven át egyetlen napot sém hiányzott munkahelyéről, de az utolsó években kétszer is kórházba került. Amint mondja, ez a munka egész embert kíván, folytassák hát a fiatalabbak. Aztán a csa­lád. Két lánya — egyik peda­gógus, másik jogász —, négy unokája is igénylik, hogy többet legyen közöttük. Azi tán meg a felesége is nyug­díjba vonult, aki megterem­tette azt a családi légkört, hátteret, ami eddigi munká­jához kellett. Igazgatósága alatt — mint mondja — kora reggeltől estig az iskolában tartózkodott, s mind ez idá­ig nemigen töltött öt napnál több időt unokáival. Ezt sze­retné most nyugdíjasként pó­tolni, no meg egy kicsit ker­tészkedni, kedvenc hobbija-* nak, a fafaragásnak több időt szentelni, s befejezni végre a család elkezdett történetének a megírását. No és persze mint vérbeli társadalmi mun­kás, a régi munkahellyel fennmaradt jó kapcsolat to­vábbi ápolása mellett, sze­retne a nyugdíjasok gond- jainak-bajainak megoldása-* ban is segítséget nyújtani,1 így csak eltelik valahogy aa idő. amiből senki számára sem méretik elegendő. Le­rövidíteni, szántszándékkal gyorsabban fogyasztani, mint ahogy kiméretett, ezért ok­talanság lenne. Gyöngyösi Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents