Déli Hírlap, 1988. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-11 / 7. szám
Színe és Takarító-akciók és guberáló-inváziók Hó helyett szemét Korszerű műszerek kellenének böl toborzódik a társulat, hanem életerős férfiakból, akik aztán kellő erőszakossággal lépnek fel, elzavarva az őket figyelmeztetőket. Széttúrják a szemetet, minden konténer körül kupacszám áll kipiszkált hulladék, amit széthord a szél. Behatolnak a kukatárolókba is, és ott is átkutatják a kukákat. Ami nem kell, azt egyszerűen eldobják. Egy kis csapat egy nap alatt sok utca takarításának eredményét teszi semmivé. • EL KELLENE SZÁLLÍTANI, DE KI FIZETI? Sokan mondogatjuk, hogy gyakrabban kellene elszállítani a szemetet is — akkor nem volna miben guberálni. Farkas György szerint a vállalat hajlandó erre — ha valaki megfizeti. Erre azonban nem elég a város pénze. Segítene az is, ha több szemetes edény lenne mindenütt. De spórol az ingatlankezelő, és spórolnak a közelietek is. Elszomorító, hogy a városban sok nagy üzlet hulladékát egyetlen konténerbe tömködik. Beleraknak olyat is, ami nem is oda való: kartondobozokat, hungarocell tömböket. Megrendelhetnék az elszállítását a közterület-fenntartótól, de mégsem teszik. Nagy reményeket fűztünk a közterületfelügyelet létrejöttéhez — de úgy látszik, néhány szürke egyenruhás fecske nem csinál nyarat... Az is igaz. hogy lehetne jobban takarítani is, és a kukások, utcaseprők munkáját is sok kritika éri. De nem könnyű úgy követelni, hogy valaki jól tudja, milyen sziszifuszi munkát végez... A Lakóteleptakarítást tovább folytatják a közhasznú munkát végzők: elsősorban a belvárosban. Ügy döntött a Városgondnokság, hogy egy-egy területre összpontosítva dolgoznak majd a jövőben. Jó lenne, ha nem hiába dolgoznának. ♦ Az ÉÁÉV dolgozói jó ütemben végzik a Széchenyi út átalakítását. A munkálatoknak az enyhe idő is kedvez, így az út egyik oldalának burkolása mellett, megkezdhették az északi terület felbontását is. Az aszfaltot feltörték, s hamarosan hozzáfognak a közmüvek felújításához. (fejér Ernő fetvéte&a) Nadrágok, ingek, pulóverek Levis Sins »mnlalat Magyarországon alakítja meg első vegyesvállalatát a San Francisco-i székhelyű Levi’s Straus cég, a világ legjelentősebb farmerruházati cikk gyártója. Az alapítók: a Levi’s Straus, a Centrum Áruházak Vállalat, a Skálatex Ruházati Kereskedelmi Leány- vállalat, a Tritex Ruházati Kereskedelmi Vállalat, a Meteor Ruházati Kereskedelmi Vállalat. Az új ve- gyesvéllalat Kiskunhalason korszerű külföldi gépekkel felszerelt varrodát rendez be. Emellett gyártat is, a kuktnbözo tarmercikkek előállításában többek közőtlt a Váci Kötöttárugyár és a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár vesz részt. Májusban kezdik meg a farmer- nadrágok. ingek, pulóverek, szabadidőruhák és kiegészítő kellékek gyártását. Speciális Levi’s-üzleteked hoznak létre a vállalkozásban részt vevő belkereskedelmi vállalatok. Az üzletekben a vegyesvállalat álltai gyártott termékek teljes skáláját kínálni fogják. A termékekből az elképzelések szerint már a második fél évben vásárolhatnak a hazai fogyasztók. A Hejő-ligetbeo Folytatódik Tavaly ősszel fogtak ásót és lapátot első ízben azok, akik faültetéssel akartak újszülött gyermeküknek maradandó emléket állítani. Az Egy újszülött — egy fa elnevezésű akciót a Város- gondnokság és a Családi Intézet szervezte. A növények telepítésének helyéül pedig a Hejő-ligetet választották. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult. Rögtön az első alkalommal száznál is többen jelentek meg a liget Éden kemping felőli végében, bár már ugyancsak hűvös volt az időjárás, s az eső is meg-megeredt. Akik szemtanúi voltak e kedvező fogadtatásnak, már azt a kérdést is feltették, vajon hova kerülnek majd az újabb fák, ha előbb- utóbb benépesül a Hejő- liget? Ugyanerről érd eklőd tünk Pászk Józseftől, a Város- gfcndnokság műszaki igazgatóhelyettesétől. Elmondotta, hogy véleménye szerint kár még azon aggódni, hegy előbb-utóbb valóban nem lesz már helyük itt az újabb fáknak. Igaz ugyan, hogy évente kétszer rendezik meg ezután az ültetést az Egy újszülött — egy fa mozgalomban, legközelebb most tavasszal. Azt is tudjuk, hogy nem akarják túlságosan zsúfolttá tenni a ligetet. A tervek szerint laza elosztású csoportokba kerülnek majd ide a növények, közöttük jócskán hagyva helyet a tisztá- soxnak is. Tudják ezt a Városgondnokságon is. Arra viszont nem tudnak ma még választ adni, hogy pontosan hol folytatódhat — feltehetően csak jó pár év múlva — az akció. Lobogó-jelek „Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják” — igaz, hogy mostanában egy kicsit össze-vissza, de azért a lo- bogás irányából így is lemérhető az uralkodó széljárás. A zászló szimbólum, de jeladásra is alkalmas. Hajdanán, ha fel leúszott az árbocra a halálfejes lobogó, a közelben levő hajók matrózainak ereiben megfagyott a vér. Flotta- és csapatmozdulatokat vezényeltek egykor a zászlókkal, a várurak pedig a családi címerrel ékes lobogót kitűzvén, ellenségnek és barátnak egyaránt nyomatékosan tudomására hozták, hogy a bástyák, sáncok között ők a gazdák. Az viszont rendhagyó eset, hogy egy mai családi ház kéménye mellett sajátos mintázatú lobogó lebegjen. Szemfüles kollégám nem volt rest, és utánajárt, miért. Megtudta, hogy az emeletes otthon, gazdája olyan foglalkozást űz, mely gyakran szólítja távoli tájakra. Ritkán van otthon, s amikor hazaér, így jelzi ismerőseinek, barátainak: jöhetnek vizitálni. Elképzelhető persze, hogy kifHiomutobh, több míormarcióvat szolgáló jelzésrendszert alkalmaz az illető. A zászló félárbocra eresztve például azt közölheti a jó barátokkal, hogy hazaérkezett ugyan a gazda, ám most éppen olyasmivel van elfoglalva, amihez nem kell nagyobb társaság. Még lejjebb eresztett, kókadtan csüngő lobogó: fáradt vagyok, ne zavarjatok! Szeretném, ha nem értené félre az illető, csupán merész képzettársítás részemről, hogy jeladási módszeréről eszembe jutott egy régi-régi, szülővárosomban anekdotaszámba menő történet. Élt ott hajdan egy szemrevaló, ám kissé kikapós menyecske. Férje —, ahogy ez már lenni szokott — szálfatermetű, rabiátus természetű ember volt. Ha felöntött a garatra a kocsmában, kikat- tintotta agancsnyelű bicskáját, mondván: ezzel ontja a vérét annak, aki az ő kis menyecskéjéhez akár csak egy ujjal is hozzá merészel nyúlni. Az ivócimborák ösz- szemosolyogtak a háta mögött, mivel sokan tudni vélték. bogy éppen ezt az időt bstiaiáLsi ki egy szemfüles-) legény a légyottra. Azt viszont már csak találgathatták, miért sikerült hosszú időn keresztül az orránál fogva vezetni a féltékeny férjet: ha az ajtó mellé volt támasztva a menyecske ci- rokseprője, akkor tudhatta a kertek alatt sompolygó szerető, hogy otthon a férj, tanácsos tehát odébbállni. Jól bevált a seprő-trükk, egészen odáig, míg az asz- szony torkos kecskéje meg nem kívánta a szép sárga cirkot, s a falnivaló után kapaszkodva el nem lökte a seprőt. A legény gyanútlanul beállitoitt, ám az ajtó mögött nem gömbölyű, fehér karok fonódtak a nyakára.. . Ha a jajveszékelésre odasiető szomszédok ki nem szedik a szeneslapát méretű kezek közül, aligha ússza meg élve. Szóval, vigyázni kell seprővel is, zászlóval is — ha jeladásra használjuk. Az utóbbi jobb, ha megmarad szimbólumnak, no és legfeljebb még szélirányjelzőnek. Mert az is régi igazság, hogy széllel szemben nem lebet lobogná. «takes* Sokkoló számadatok látnak napvilágot, mennyivel növekszik évente hazánkban az infarktusos megbetegedések száma. A híradások sokszor szólnak arról, hogyan védekezhetnénk a hirtelen, ám csak ritkán előzmények nélkül bekövetkező rohamok ellen. Valóban van rá módunk. hogy megelőzzük az infarktust? — kerestük fel kérdésünkkel dr. Bíró Barnát. a Semmelweis Kórház szakkórháza kardiológiai rehabilitációs osztályának vese tőjét. — Nem könnyű a stresszhatások, s az időhiány, mint az egyik legnagyobb rizikófaktor megszüntetése. Befolyásolják még a nehezedő gazdasági viszonyok is, ám mindenkinek joga van eldönteni, mennyit hajlandó tenni egészségének megőrzése érdekében. Mi orvosok csak kérhetjük, hogy figyeljenek önmagukra, s lehetőség szerint, többet pihenjenek az emberek. Ám tudjuk, hogy ezt nem lehet mindig megtenni. Fontos, hogy aki mellkasi fájdalmakra panaszkodik, vagy szokatlanul hirtelen megizzad, azonnal orvoshoz forduljon. Tanácsoljuk azt is az orvosoknak, hogy ne csak egyszeri EKG- vizsgálatot végezzenek, hanem másnap ismételjék meg. Akkor fény derülhet a szívműködés zavaraira. Hét éve mar, hogy önálló osztályt hoztak létre azért, hogy az infarktuson átesett betegeket szomatikus terápiában kezeljék, rehabilitálják. Ez gyakorlatilag az ember testi, szellemi talpra állítását jelenti, hogy újra a tárak Rendszeresen ellenőrzik, ki hogyan bírja a terhelést, hiszen a rehabilitáció fontos eszköze a mindennapi torna. (Herényi László felvétele) sadaíom teljes értékű tagja lehessen. Ehhez pedig nem kevés önbizalomra van szükség. Ezért az itt dolgozó orvosok, ápolók a pszichológia segítségével irányítják a betegek gyógyítását. A legfontosabbnak a mozgást, a rendszeres tornát tartják. A betegek között voR már 67 éves ember, aki rendszeresen megnyerte a házi pingpong- bajnokságokat. Délután ugyanis mindenki szabadon mozoghat, míg délelőtt terheléses mozgáson vesznek részt a gondozottak. A gyógyítás nélküKjzbetetlen eleme a korszerű technika, s a kardiológiai rehabilitációban bizony több olyan a faültetés Mindenesetre az új hely színek kijelölésével már megbízták a-/ előkészítő csoportjukat. B. A. berendezéssel gyógyítanak, ami már megért a cserére. Halaszthatatlanná vált a vér- gazanalizator cseréje, amivel naponta végeznek életfontosságú vizsgálatokat A matuzsálemi kort megélt műszer, már a gyártók szerint is megcsodált időt működött a gyógyításban. Nagy szükség lenne itt i6 a Holter-moni- torra, amivel huszonnégy órán át követhetik a beteg szívműködését magnószalagra rögzített jelekkel. A műszerek beszerzésében korábban már részt vettek megyénk nagyvállalatai, de segítségük most különösen jól jönne a gyógyító intézménynek. Annál is inkább, mert ma is 270 beteg kerül ide, hogy újra visz- szanyerje egészségét. Többségüknek sikerűi is, még ha továbbra is kardiológiai ellenőrzés alatt kell élniük. Dr. Bíró Barna sok olyan esetről tud, hogy felépült a ház, de a családfő kórházba került... Ha az előzményeket térképezik fel, mindig kiderül, az infarktus oka, az erőn felüli teljesítmény. Ezért szállóigévé vált már a főorvos közmondása a betegek között: „Lassan járj, tovább él sz . „ (vadas) Az ünnepek alatt sokaknak szemet szúrt, hogy tűrhetetlen mértékben elszcme- lesedtek lakótelepeink. A járdák mellett papírt görget a szél, a parkolókban gázolni lehet a hulladékban, a parányi, növénnyel beültetett foltok pedig szemétgyűjtőként viselkednek: az ágakon megakad minden, ami erre száll. Pedig takarítottak is, de hiába. A látvány meglehetősen elkeserítő... Megtudtuk, hogy az Avasdélen a közterület-fenntartó vállalatnál közhasznú munkát végzők csapata kitakarította az avas-déli városrészt az ünnepek előtt. Munkájuk eredményét néhány nap leforgása alatt tönkretették: a lakótelep ugyanolyan szemetes lett, mint a takarítás előtt volt. Pedig a nehéz anyagi helyzet dacára döntött úgy a városi tanács, hogy kihasználva a hómén - tes időszakot, megrendeli a lakótelepek taíkarítását a közterület-fenntartóktól. Talán nem mindenki tudja, hogy a lakótelepi járdák, parkolók nem tartóznak a városi pénzből rendszeresen tisztított felületek kategóriájába, mert erre egyszerűen nem futja. De most áldoznak rá, mert arra gondoltak, hogy így nem kell majd tavasszal annyit takarítani. Nem szemetasedik el télen a megszokott mértékben a város, amit a hó, ha van. egy darabig jótékonyan elleplez _ • KI AZ ABLAKON S hogy miért uo*t hiába. vaití az eddig elvégzett munka? Mert lassan megszokott látvány, hogy egyszerűen kiöntik a szemetet az ablakon. A szemetelés olyan méreteket ott, amivel egyse nehezebb megküzdeni. De más bajok is vannak. Farkas György, a^kőz terű lei-fenntartó vállalat igazgatója keserűen mondta el, hogy nem bírnak már a guberálók i»ap- ról-napra gyarapodó hadával. Csapatostul járnak a belvárosban is, és nemcsak elesett öregekből, gyerekek-
