Déli Hírlap, 1988. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-06 / 3. szám
A DH várospolitikai fóruma A 26-os út új szakasza II környezelvéiel megkerÉ, a lakóházakat nem Készítettek már olyan ágyút is, amely hanggal képes betonialakat porrá zúzni. De nem is kell ilyen látványos bizonyíték arra, hogy a zaj rombol, hiszen a nagyvárosban élő ember a saját bőrén, pontosabban idegein érezheti a lárma káros hatását. A zaj egyre nő, tűrőképességünk pedig csökken. Legutóbb például a 26- os út Szentpéteri kapui új szakaszának építése körűi robbant ki „zaj-vita”. ♦ TÉNYEK ÉS DECIBELEK A 26-os út csomópontja. a bányaigazgatóságnál átépítik, és az új útszakasz a most felépülő házak között meglehetősen szűk helyre szorítva halad át. A lakóik közül sokan tiltakoztak az út közelsége miatt. Legutóbb, amikor megyénk környezet- védelmi bizottsága tárgyalt az országrész zajvédelméről, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal Észak-magyarországi Felügyelőségének szakemberei adatokkal is szolgáltak a vi- tázók érveihez. Először is azt kell tudni, hogy a nyugodt alváshoz .15—40 decibel alatti zajszint kell. Ha ennél több a zaí, akkor áz alvás felületes, 65 decibel felett pedig gyakoriak a magasvérny >másos, a gyomorfekéiyes, a cukorbajos panaszok. A tapasztalatok szerint a közlekedéstől származó zajterhelés még elviselhető mértéke főútvonalak Miskolc környékén Hem beli a telek? Nemrég újabb telkeket adott vissza a városi tanács a városkörnyéki községeknek. Sajókeresztúrban 24, Harsányban hat, Nyékládházán egy telek volt, amelyre a városi tanács nem tudott miskolci építtetőt találni, ezért a telkek visszakerültek a helyi tanácsokhoz. A közelmúltban vérmes reményeket fűztek ahhoz, hogy a miskolci igényeket csökkenteni lehet, ha a városkörnyéki községekben adnak az igénvlőknek építési telkeket. Ezek a remények csak szerény mértékben teljesültek. Az okokat elemezve, talán a leglényegesebbek közé azok tartoznak, amelyeket maguk az építtetők sorolnak föl. Ügy látják: a falvakban nem megfelelő színvonalú a kereskedő'mi. kulturális, egészségügyi ellátás ahhoz, hogy érdemesnek tartsák ott építkezni. Az utazási költségek növekedése. s az utazási körülmények pedig aligha teszik gazdaságossá a bejárást. Tény az is, hogy vidéken építeni üzletileg sem olyan előnyös vállalkozás, mintha valaki egy miskolci házba fekteti tőkéiét. Bizonyosnak látszik, hogy a jövőben csak akkor sikerül a környéket is alaposabban bevonni a telekellátás városi körébe, ha tovább csökken a közeli falvak és a város közötti ellátásbeli. az életkörülményeken mérhető különbség. környezetében nappal 65, éjjel 55 decibel. + LEHET KÖVETKEZTETNI A felügyelőség 1986-ban végzett mérést a Szentpéteri kapu 40. szám alatti, újonnan épült útmenti négyemeletes bórház földszinti homlokzata előtt. A mérés alapján nappal 72, éjjel 67 decibel volt a zajterhelés. A zaj elviselhető mértékéhez kepest is. 7, illetve 12 deeibeles tehát a túllépés ! (Igaz, ez meg nem az új útszakasz zaja, de a mérés jó támpontot szolgáltathat arra, mire számíthatunk, ha az új útvonalon dübörög majd a forgalom.) A felügyelőség jelentése azt is tartalmazza, hogy a jogszabályok értelmében az új utak építésekor a tervezés minden fázisában szükséges zaj- és rezgésvédelmi munkarész készítése és főutak esetén a környezetvédelmi hatóság hozzájárulása. A jelentés tanulsága szerint, a 26- os út új miskolci átvezető szakaszához nincs felügye- lőségi hozzájárulás, és azt a környezeti feltételeik ismeretében nem is adhatja meg a felügyelőség. (Érdeklődtünk a felügyelőségnél, ahol elmondták, hogy a tervezés időszakában nem keresték meg őket az illetékesek a zajvédelmi ügyekben való egyeztetés céljából.) ' + FURCSA ÉRVELÉS Vitáról írtunk, hiszen léteznek ellenvélemények is A tanácsi illetékesek szerint az új útszakasszal megnő a csomópont teljesítőképessége, gyorsul a forgalom, és így némileg csökken a zaj- és porszennyezés is. Elegendőnek ítélik meg az épületek és az út közötti távolságot arra. hogy növényzet telepítésével jelentősen csökkentsék a zaj mértékét. Az új útszakaszt meg kell építeni, mert a régi csomópont már nem bírta elviselni a forgalmat. a 26-os út városunkat elkerülő szakaszának építése pedig aligha valósulhat meg a közeli jövőben. Azt csak mellesleg tesszük hozzá: általános érvénnyel is vitatkoznak a környezet- védők a városépítőkkel. A városépítők azt mondják: lehetetlen betartani a zajvédelmi előírásokat egy nagyváros szívében mert olyan távol kellene telepíteni a házakat az utaktól, hogy nem lehetne városias tereket, utcákat létrehozni. S különben is, ezen az alapon az ösz- szes régebben épült belvárosi út alkalmatlan ama, hogy mellette emberek éljenek. A környezetvédők viszont azt hangoztatják, hogy legalább új problémákat ne hozzunk létre, ha már a régieket nem tudjuk megoldani, azaz legyen fontos szempont a zajvédelem, az úi utak tervezésénél, építésénél. A tények azt bizonyítják, hogy a zajvédelem — azaz: az emberek védelme — aligha nyomhatott sokat a latban a 26-os út új szakaszának tervezésekor. Mindezt persze csak utólag lehet megállapítani, mert az út épül. Azt ma senki nem tudja megmondani, hogy vajon pontosan milyen zajértéket lehet majd mérni a házak és az új út között, ha minden elkészül. Latolgatni, számításokat készíteni, becsülni a várható hatásokat, és felkészülni a védekezésre, persze nem most kell. Hanem akkor, amikor még csak papíron létezett minden, és a ma megoldhatatlannak tűnő probléma nem volt más, mint egy módosítható, átalakítható, elfelejthető ötlet... (kiss) „Szemlét tartván megbírálja. ..** Városszépítők, anno 1867 Hogy Miskolcon ma Városszépítő Egyesület tevékenykedik, azt sokan tudják. Az már kevésbé közismert tény, hogy 120 évvel ezelőtt fogadták el a város első szépííési szabályrendeletét, amelyben szó esett a mai egyesület akkori elődjéről is. A város- szcpítők napjainkban fontos szerepet töltenek be településünk életében, s remélhetően a várospolitika nyíltabbá válásával egyre súlyosabban esik majd latba a döntéseknél az egyesület, azaz a városukat szerető polgárok szava. De nézzük, hogyan csinálták ezt eleink! A dokumentumokat Iglói Gyula, a HNF honismereti munkabizottságának titkára gyűjtötte össze: Miskolc város első Szépítés! Szabályrendeletét a város képviselőtestülete 120 évve! ezelőtt. 1867. december 20-án fogadta el. Az építési és szépítést szabályok ,.minden kivétel nélkül bárkire nézve is kötelező” erejűek voltak, ahogy ezt az egykori szabályrendelet megsárgult lapjairól olvashatjuk. Ugyanitt határozták meg a mai építésügyi hatóság elődjének, a „jóléti, építési és szépítési szakosztály első alosztályának” feladatait és kötelességeit. Törekedniük kellett arra, hogy „az időnkénti új építések alkalmával az utcákban, közökben a zugok és szögletek lassanként ele- nyés átessenek”. A napjainkban meglévő Városszépítő Egyesület elődjére is találunk a szabályzatban rendelkezést. Az alosztály kötelezettsége volt (I. §. d.) „oly vállalatoknak, melyek a város díszítésére vonatkoznak. pártolásával elősegíteni, sőt keletkezésükre társulatok alakításával is közreműködni”. Az építési szakosztály elnöke a város főbírája — ebben az időben Losonczy Farkas Károly volt. „Köteles minden építkezni akaró” — olvassuk az egykori passzusban — „építkezése megkezdése előtt legalább egy hónappal a váro6 főbírájához, mint a szépítészeti szakosztály elnökéhez építkezési engedélyért folyamodni.” A kérelemhez két példányban kellett a terveket csatolni. A tervezett építkezés helyszínére a szabályzatban meghatározott összetételű bizottságot küldtek ki. Ennek a küldöttségnek a javaslata alapján bírálták el az építési engedély iránti kérelmet. Az engedély nélküli és az engedélytől eltérő építkezéseket — akár napjainkban — pénzbüntetéssel sújtották, de lehetőség volt arra is, hogy „ a szaDáJyellenes részeket” lebontathassák. Figyelemre méltó a szabályzat zárórendelkezése is. „Az engedélyezett építések teljes be végez tét köteles az építtető tulajdonos a szépítési bizottmánynak vakolás előtt azonnal bejelenteni, mely a felett szemlét tartván megbírálja, hegy az építés a beadott es engedélyezett, elfogadott terv, az építészeti műtani szabályok, és az en- gadmélyben netalán előirt utasítások szerint hajtatott-e végre. A hiányosoknak talált részek kiigazításával az építő mester tartozik.” Miskolc területén majd egy évszázadig voltak érvényben a város által alkotott, egymást követő építési szabályrendeletek. Ez a folyamat 1961-ben az Országos Építési Szabályzat kibocsátásával ért véget. ■ jjc Űj lakásokat is építenek a régiek felújítása mellett jfc Felújítják a régi házakat, de mögöttük új lakásokat is tető alá hoznak. (Fejér Ernő felvételei) Vállalkozik a MIÉP Nemcsak réqik újat is! Jó néhány hónapja már, hogy toronydaru magasodik a Széchenyi út 4—6—8. számú házak fölé. Bezárt a sétálóutcái üzletsor is ezen a szakaszon, és ha hátulról, u Szinva felől közeledünk, láthatjuk, hogy alaposan „kipucolták” a tömböt, eltűntek a fészerek, rozzant toldaléképületek. Irtunk már arról, miként újítják itt föl az öreg házakat, most azonban arról kaptunk hírt, hogy ebben a tömbben új lakásokat is építenek. A Miskolci Építőipari Vállalat az épületfelújítás kivitelezője, és ők ajánlkoztak arra, hogy 15 új lakást felépítenek a tömbben, üzleti vállalkozásban. Ez az úgynevezett „piacra történő lakásépítés”, amikor is az építőipari vállalat a tanácstól kapott területen, a saját kockázatára, a saját pérftéből lakásokat épít, és azokat szabadpiaci forgalomban eladja. Dudla Balázs, a MIÉP igazgatója elmondta: ha megkapják a megbízást, és sikerül a terveket február végéig kézhez kapniuk, akkor ez év végéig átadhatják az új és a felújított régi lakásokat is. A határidő meglehetősen rövidnek tűnik, de Dudla Balázs szerint a tömbben már sok munkát elvégeztek - — igaz, ezek a külső szemlélő számára nem sok látnivalót jelenthettek eddig. Az igazgató elmondta azt is, hogy a piacra történő lakásépítéssel a továbbiakban is foglalkozni kívánnak, és ezt a vállalkozást az első próbálkozásnak tekintik. Többször fs leírtak már; hogy a Tanácsház térről a villanyrendőr felé haladva a részleges rehabilitáció kezdődött meg, azaz tömbönként újítják fel a régi házakat, eltüntetik a sufnikat, és meghagyják a helyet az új lakóépületeknek. Ez ellentmond annak, amit az előbb írtunk le a Széchenyi út 4—6 —8. számú házakról. Az ellentmondás csak látszólagos, ugyanis az a cél, hógy » részleges rehabilitáció is minél teljesebb körű legyen, és ha van vállalkozó, tőke; az új épületszárnyak, üzlet- helyiségek, lakások megépíté- tésére is, akkor ez történjen meg egyszerre a régi épületek megújításával. Reméljük, erre még sok példa akad a közeljövőben. (k—ó)
