Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

1987-12-18 / 294. szám

Stop, egy percre! Gyalogosoké az elsőbbség C'sy robogott a sétálóutca aszfaltján a sütőipari vál­lalat kenyereskocsija teg­nap reggel a Tulipán-tömb melletti közben, mint vala­mi széles közúton. Az arra járók éppenhogy kikerülhet­ték a nagytestű járművet. Ez az egyetlen kellemetlen eset is bizonyítja, hogy a gyalogosok még a sétálóut­cán sem érezhetik magukat biztonságban. Vajon med­dig, és hogyan, és milyen járművek hajthatnak be a Széchenyi útra? Sajnos, még jó ideig alig­ha tilthatják ki az áruszál­lító járműveket a főutcáról. A boltok feltöltését nem le­het másképpen megoldani, csak úgy, ha a teherautók végighajtanak a sétálóutcán. Tény, hogy ezzel a lehető­séggel nemcsak élnek, ha­nem sokan vissza is élnek. Néhány üzletben ugyanis már megoldották, hogy a fő­utca érintése nélkül, a há- tulsó, úgynevezett feltáró közökön át vigyék be az árut. A Kazinczy utcától a Centrum Áruházig terjedő északi oldalon már minden bolt és intézmény hátulról » megközelíthető. Mégis előfordul, hogy ezt figyel­men kívül hagyva, a bolt­ajtón keresztül hordják be az árut. Valószínű, hogy igy kényelmesebb. Az írásunk elején említett kenyereskocsi is megtehet­te volna, hogy a Tulipán- tömb mögötti parkolóban áll meg, és onnan targon­cán tolják be a friss pék­süteményt a közeli üzletek­be. Ám nem ezt tette, mint ahogyan sok más áruszállí­tó teherautó vezetője is az egyszerűbb behajtást válasz­totta. Ezt . bizonyítja az a sok száz feketéllő olajtócsa, ami a közelmúltban lera­kott díszköveket ékteleníti. S míg nem épülnek meg az áruszállító közök, a fel­táró utak, minden irányból gyakrabban kell ellenőrizni a főutcára beguruló áruszál­A kulturált városi környe­zetért versenyben, az egyes kategóriákban a következők kapták a díjakat: A családiházas épUlctek ut­cái közül első s Nyár, máso­dik a Kemény, a harmadik holtversenyben a Költő és a Madách utca. Az elismerő ok­levélen és az emléktáblán kí­vül jutalmuk, hogy a Város- gondnokság az e területen je­lentkező igények szerint elvé­gezteti a lakók által kért mun­kát. A lakásszövetkezeti épületek versenyében első az Északterv Szövetkezet Derkovits u. 48. sz. háza. Második a Kerman Ottó Lakásszövetkezet Vologda u. 8. sz. épülete. Harmadik helyezett az Avas-dél Lakásszövetkezet Jósika u. 1—3. sz. háza. A társasházak között a Be­rekalja u. 35. sz. bizonyult a legjobbnak. Második a Pallos u. 12—U. sz. OTP-társasház. Harmadik a Garadna társasház a Kölcsey Ferenc utca 27—31. sz. alól. Az oklevélen és az em­léktáblán kívül mindkét kate­gória díjazottjai közösségi célra felhasználható pénzjutalmat is kaptak. A MIK kezelésében lévő épü­letek közül első a Vörösmarty u. 45—51. sz. ház. második a Szentpéteri kapu 83., harmadik a Bársony János n. 1—3—5. Itt az oklevélen és emléktáblán kívül a lakok által kért mun­kákat az Ingatlankezelő Válla­lat végezteti el. Htokat. Figyelmeztetni kell őket az óvatosabb vezetés­re: tudatosítani kell az ott megforduló pilótákban, hogy a sétálóutcán minden irány­ból a gyalogosoké az el­sőbbség. Sz. I. A következő kategóriákban valamennyi helyezett oklevelet, emléktáblát és serleget vehetett át. Az óvodák közt első a Sta­dion, második a Vár utcai, har­madik az Árpád utcai óvoda lett. Az általános iskolák ver­senyében első a Gyermekváros, második a 21. Sz., harmadik a 2tí. Sz. Általános iskola. A kö­zépiskolás kategóriában a Sze­mere Bertalan nevét viselő 191. Sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet lett az első. Második a Gábor Áron Kohóipari, harma­dik a Fáy András Közgazdasá­gi Szakközépiskola. Az egész­ségügyi intézmények között a sorrend a következő: első a Semmelweis Kórház szakkór­háza, második a Gyermek- egészségügyi Központ, harma­dik a 13-as Sz. Bölcsőde. Ke­reskedelmi és vendéglátóipari egységek közt első az Autóker üzletház, a második a BIK 360- as számú, a harmadik a BIK 151-es számú boltja lett. A vál­lalatok és egyéb intézmények kategóriájában első a Masierfil Pamutfonóipari Vállalat. Máso­dik a Tigáz Miskolci üzem- igazgatósága, harmadik az LKM megmunkáló és szerelő gyár­egysége. A tegnapi ünnepségen vehet­ték át oklevelüket és díjaikat a Mintákért akció legjobbjai: Csatári Ernő, Benkó Vince, Kö- peczi János, Kapitány András, Hájer György, dr, Kovács Mik­lós, Oláh Pál, Üveges Ferenc, Bényei János és Csengeri Pál. A kulturált városi környezetért y verseny díjazottjai Ven déglátás-törté net9 napjain kig EiíÉtztó a szemtanúk Kétszáz év történetét fog­lalja össze az a kis köny­vecske, amely a miskolci vendégfogadás és vendéglá­tás múltjával foglalkozik. A könyv 1985-ben jelent meg, és fejezeteit olvashatták la­punkban is az érdeklődő miskolciak. Az előszóban dr. Sugár János, a Miskolci Ven­déglátóipari Vállalat igazga­tója írta: a szerzővel közös terveink szerint a mostani kötetet követi a felszabadu­lástól napjainkig tartó idö- sicak átfogó leírása. Vajon készül-e az új kötet? Dr. Dobrossy István, a Herman Ottó Múzeum mu­zeológusa az első, és most, a második könyv szerzője: — Ha minden jól megy. a jövő évben nyomdába kerül­het ez, az előszobán már jel­zett második kötet, amely 1945-töi napjainkig öleli fei a vendéglátás miskolci törté­netét. Várhatóan ez a kötet jóval nagyobb terjedelmű lesz az előzőnél. Ennek el­sősorban az az oka, hogy az első kötet megjelenése fel- bolydította a szakmai közvé­leményt, és írásra késztette azokat is, akik nem voltak vendéglátósok, csak ismerték a régi Miskolcot. Ügy érez­tem, hogy a rengeteg új in­formációval ki kell egészíte­nem az első kötetben leírta­kat, így az új könyv első része visszatekintő jellegű lesz. Huszonöt dossziényi anyagot őrzök: ennyi fotó, le­vél érkezett a lelkes miskol­ciaktól.- Sok szemtanút én is felkerestem, s interjúkat vet­tem magnóra, hogy megma­Az első kötetből sokat iffy, széljegyzetekkel ellátva ka­pott vissza a szerző. radjanak az értékes vissza­emlékezések. Az új kötet munkálatait nehezíti, hogy erről az időszakról irattári, levéltári anyag úgyszólván nincs. De ennek ellenére egy gazdagon illusztrált kötet ke­rülhet majd az olvasó kezé­be. Egy másik érdekes. ínyen­ceknek való művön is dol­gozik most dr. Dobrossy Ist­ván: egy 18. századi magyar szakácskönyvet rendez sajtó alá. Ennek a kötetnek az a különös jelentősége, hogy Észak-Magyarországon írták, és tájjellegű ételeket tartal­maz. Igazi kuriózumról van szó. hiszen szűkebb pátriánk gasztronómiai hagyományai nagyon kevéssé ismertek. Re­méljük, hogy a kötet kiadá­sával bebizonyosodik majd, hogy Észak-Magyarországon is tudtak jóízűen főzni... (kiss) Szilviának a játék is nagyobb mulatság, ha szülei mellette vannak. Családi körben O •! • £ rr • bum lenyoje tv Dr. Szabó István pár hó­nappal ezelőtt választott új munkahelyéről, a városi ta­nács innovációs mérnöki posztjáról, a Magyar Rádió­ban és lapunkban is nyilat­kozott már. Most azonban azzal a kikötéssel, hogy csak keveset a munkáról — csalá­di körben voltunk vendégei Feleségével, a halkszavú Kiss Idával és kislányával, a szöszke Szilviával ismer­kedtünk. A munkaidő előtti és utáni órákról OTP-laká- sában beszélgettünk. Addig azonban, amíg megkapták ezeket a szobákat, ők is vé­gigjárták a fiatal házasok szokásos útját. • BUDAPEST HELYETT MISKOLC — Ha jól számolok, 1975- ben ismerkedtünk meg — kezdi Szabó István — és =18= év múlva összeházasod­tunk. Először egy garzonla­kást béreltünk, és csak 1982- ben kaptuk meg jelenlegi fészkünket. Azzal, hogy a városi tanács innovációs fő­mérnöke lettem, teljesen le­mondtunk egy régóta dédel­getett álmunkról, hogy Bu­dapestre költözzünk. A kato­naság előtt egy fél évet ugyanis, a családot Miskol­con hagyva, a fővárosban dolgoztam. A Gyár- és Gép­szerelő Vállalat főmunkatár­sa voltam. Onnan csak a katonaság idejére jöttem el. Miután leszereltem, ez év februárjában visszamentem. Idával együtt úgy gondoltuk, végleg a fővárosba költö­zünk. Kölyökkutyákat, lakásban tartható kicsi növésű és egyéb házőrzőebeket kínál­nak már jó ideje az újsá­gokban. Mint megtudtuk: a gaz­dátlan, talált állatokat egy, nevét felfedni nem kívánó hölgy fogadta be. Ö gondos­kodik, a saját palotapincsi­jei mellett, a temetőkben, az erdőkben, s a város külön­böző helyein talált kisku­tyákról. Tartja addig, amíg az anyagi lehetősége enge­di. Mint az Országos Állat- védelmi Egyesület és a ta­nács állatvédő megbízottja, szivén viseli az elhagyott ebek sorsát. A 17-857-es miskolci telefonszámon min­denkor felvilágosítanak, hogy éppen milyen kis állatot — Ennek azonban igen nagy ára lett volna — veszi át a szót a feleség —, ezt a kis miskolci lakást nem tud­tuk elcserélni pestire. így ha költözünk, megint csak az albérlet maradt volna. — Hetekig tanácstalanul álltunk és vártunk — foly­tatja István —, azután kap­tam a felkérést az innová­ciós főmérnöki állásra. Elfo­gadtam és itt maradtunk. • IMÁDTAM GYESEN LENNI Beszélgetésünk közben a hároméves Szilvia mellénk telepedik. .^r— .Szerintem apu többet tölt a munkahelyén mint itthon — mondja hibátlan kiejtéssel. Szabó István mosolyogva hallgatja a „vádat”. — A munkám valóban sok idő­met leköti — mondja —, de azért mindennap jut idő játékra és beszélgetésre. — Szilviké egyébként min­dennel eljátszik, ha mellet­tünk lehet — folytatja Ida —, nyugodtan mondhatom, évekig többet foglalkoztunk vele, mint más hasonló gye­rekkel szokás. Imádtam gyesen lenni. Minden idő­met kitöltötte Szilviké. Na­ponta négy órát sétáltunk a friss levegőn, lehetett mí­nusz húsz, vagy plusz har­minc fok. Most, hogy vissza­mentem dolgozni és az LKM-ben vagyok adminiszt­rátor, jó ha félórát vagyunk a levegőn. Sajnos Szilvire egyre kevesebb időnk jut. tudnak adni a kutyát kere­sőknek. S ami szomorú: ha az ál­latok nem találnak gazdára, nem tehetnek mást véden­ceikkel. minthogy valameny- nyit elaltatják. — Hogyan gazdálkodik léé« rés szabadidejével egy fő­mérnök? • SEGÍT AZ ASSZONYNAK — Naponta átlagban tize­két órát dolgozom. Reggél hat körül ébredek. AztánTfi- dulok a boltba friss péksü­teményért Mire hazaérek, már vár a nélkülözhetetlen kakaó, a család Kedvence. Aztán Szilviát elviszem az óvodába és utána irány- ‘a munkahely. Az értekezletek, délutáni tanácskozások után este van, mire hazaérek. Mi­előtt Szilviké nyolckor ágy­ba bújna, azért még tnirf- dennap bemutatja- nekem vadonatúj büvészmutáVJl?i- nyait és erőművészszárnáii. A feleségem türelme és meg­értése nélkül nagyon nehéz lenne mindhármunknak. ■ Se­gítségével mindig kiegyen­súlyozott családi légkör vár itthon. íA* — A munkahelyén ofc$Í gazdasági ötleteket várnak öntől. Akadnak-e ilyeneken háztartásban is? '-vi — ötleteim vannak — fe­leli a férj —, megvalósít!^; sukhoz azonban több péría; kellene. Egyelőre azónhaa még az is csak gondolata­inkban élő terv, hogy épí­tünk egy kis házat Kettőnk fizetésének háromnegyed* rezsire megy el és mintegy négyezer forintból kell gaz­dálkodnunk havonta. Szülői segítség nélkül nehéz lenne. Nem pénz, hús és tojás ér­kezik tőlük. Néha már azon gondolkodunk, hogy két hű^ tőszekrény kellene, annyira gondoskodnak rólunk. Idács- ka mesteri szakácstudásávil pedig minden este finom, meleg vacsorát tesz az asz­talra. Nagyon szeretek ennj, bár ez nem látszik rajtam. — Hogyan ünnepel majd a Szabó család karácsony­kor? — Reméljük a szülőkkel együtt. Egy magas fenyőt dí­szítünk majd Szilvia kedvér ért. Bár ő egy kistestvért kért a karácsonyfa alá. re­méljük. a legóval is örömet szerzünk maid neki. F. H. A Zsolcai kapui üvegbolt aranyvasárnapi ajánlata: MINDEN KARÁCSONYFADÍSZ 20-30%-KAL, EGYES CIKKEK 20-30%-kal OLCSÓBBAN. December 24-én is várjuk vásárlóinkat 8-tól 12 óráig. Gazdát keresnek a talált ebek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents