Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

1987-12-16 / 292. szám

Megteremthető a békés együttélés Több kocsi cárakoshat as Arany Janos utcán majd Vízidiszkó télen hisztor a svájci Bern város egyetemén tanult, és 14-féle témát felölelő műveit a Mis­kolci Levéltár őrzi. Szinte mindennel foglalkozott: tu­dománytörténettel, néprajz­zal, kémiával, irodalommal, politikával, francia nyelvtan­nal. Hozzáfogott Magyaror­szág történetének megírásá­hoz is, ám ez a tanulmány befejezetlen maradt. Ö voit az, aki Mária Terézia figyel­mét felhívta a Bükk érckin­cseire, és ezt követően kez­dődött meg a Bükk lábainál az ércbányászat, kohászko­dás. Neki köszönhető a temp­lom felépítése is. Művének avatását már nem érhette meg, mert 1771 februárjában eltávozott az élők sorából. Nem minden város rendel­kezik olyan adottságokkal, hogy olyan szórakoztatási öt­leteket is meg lehessen ben­ne valósítani, mint amilyenre a Molnár Béla Ifjúsági Ház készül. Fejükbe vették ugyan­is, hogy eltérnek a megszokot­tól, és vizidiszkót rendeznek a fiataloknak. Erre a célra a tapolcai für­dő fedett sátrát szemelték ki, ahol szombaton, decem­ber 19-én délután 5 órától fürdőruhában táncolhatnak a fiatalok. Majd azt írtuk, bogy akárcsak nyáron, bár táncolni akkor sem lehet itt túl gyakran. Most azonban mód nyílik minderre, s kint akármilyen hideg lesz, a huszonhét fo­kos víz bizonyára kellemes meleget biztosít azoknak, akik a szóraKozásnak ezt a nem mindennapi formáját választják. Tudni kell viszont még ez­zel kapcsolatban, hogy a Vizidiszkóba, csak diákiga­zolvánnyal lehetséges a be­lépés — papucs, fürdőruha kötelező, és emellett még 40 forint belépőt is le kell pen­getni a bejáratnál. Nem is olyan rég adtunk hírt arról, hogy a Miskolci Városszépílő Egyesület diós­győri csoportja tervet készí­tett arról, hol kellene a vár­környéken emléktáblákat el- i helyezni. Még a nyáron fel­avatták Lillafüreden a Pető- fi-emléktáblát, és most ok­tóberben egy újabb táblát avattak, ezúttal Diósgyőrben. A táblát a diósgyőri re­formátus templomtorony be­járata fölé helyezték el. Pá­pai Tóth Mihály lelkipász­tor, geológus, a diósgyőri kohászat kezdeményezője volt ugyanis az, akinek kö­szönhető, hogy ez a templom felépült 1768 és 1772 között £ A korszerűen felszerelt üzemi konyhában házias jellegű — emlékét most már a táb- élelek készülnék la is őrzi. A diósgyőri poli­Helyén marad a taxisland $ A Már könyvtárában 18 ezer kötet att az olvasók rendelkezésére A pamutfonó példa lehet Munkásellátás fokon A dolgozókról való gon- I doskodas követelményeit, a I normákat, az előírásokat, a I szabályokat szerződések rög- j sitik. Ezeknek a betartása kötelesség — vallják — a Masterfil Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárában. Ahhoz azonban, hogy a gyár mintegy 1200 fős munkás­kollektívája, döntő többségé­ben nők, jól, otthon érezzék magukat az üzemben is, töb­bet, sokkal többet kell ten­ni — szögezte le Csiba Györgyné, a munkásellátási osztály vezetője. A dolgozók anyagi és erkölcsi elismeré­sének fokát ezen is le lehet mérni. A szálláslehetőség alapve­tő a gyár működése szem­pontjából. Csaknem 200-an laknak a korszerű, szállo­dai jellegű leányszálláson. Ugyanitt kollégiumi rend­szerben élnek az ipari tanu­lók közül is ennyien. Három nevelőtanár segíti őket, kö­zöttük a 16 állami gondo­zottat a munkássá válásban. Dobrosi Barnabásné, a szál­lás vezetője laboratóriumi tisztaságot teremt segítőtár­saival. ugyanakkor arra tö­rekszik, hogy az itt lakók valóban otthon érezzék ma­gukat. A hálószobák három­ágyasok, a lakótársak úgy válogatják meg egymást, hogy a műszakbeosztás miatt nyugodt legyen a pi­henésük. A közösségi helyi­ségekben színes televízió, video, rádió, magnetofon áll a lakók rendelkezésére, időnként filmvetítéseket és diszkót is rendeznek. A dol­gozók 210 forintot fizetnek mindezért havonta, az ipari tanulók számára a kollégi­um ingyenes. A 400 adagos üzemi kony­hán kétféle menüt készíte­nek ebédre, az ipari tanulók reggelit és vacsorát is kap­nak. A dolgozók 12,50 fo­rintot fizetnek egy ebédért, 12,70 forint a vállalati hoz­zájárulás. Az ipari tanulók csak azért fizetnek 5 forin­tot az ebédért, és 1—1 forin­tot a reggeliért, illetve a vacsoráért, hogy ne pocsé­koljanak, ez az összeg tehát jelképes. A konyha vezetője, Nagy Istvánné közgazdasági technikumot végzett — sze­rencsére. Nem lehet könnyű dolga, mint ahogy Köteles Oszkárnénak, a szakácsnak sem, hiszen ennyi pénzből kell megfelelő mennyiségű és minőségű, méghozzá há­zias jellegű ellátást biztosí­taniuk. • A MINDENNAPITÓL A GYÁRTÖRTÉNETIG De nemcsak kenyérrel él az ember. A gyár 18 ezer köte­tes könyvtárának 650 be­iratkozott olvasója van, évente 30 ezer forintot for­dít a szakszervezet könyv- vásárlásra. Bukta Valéria, a könyvtár vezetője rendsze­resen meghív ide írókat, művészeket, hogy találkoz­hassanak, beszélgethessenek a gyár dolgozóival. A leány­szállón úgynevezett letéti könyvtár működik, amelyet rendszeresen cserélnek, a beiratkozott olvasók száma 125. A gyár szakmai könyv­tára 4500 kötetes, 250-en ve­szik igénybe rendszeresen. A galériában kiállításokat ren­deznek, jelenleg a gyár múltját mutatják be. A gyártörténeti múzeum pedig főleg az ipari tanulók szá­mára mond sokat. • CSAK HA NYERESÉGES Sokan veszik igénybe a gyár orvosi-egészségügyi szolgáltatását. Mindennap rendel az üzemi orvos, szak- rendelés pedig — fogászati, nőgyógyászati — kétszer van hetente. Jól szolgálja az egészség megőrzését a szál­ló kondicionálóterme, főleg a téli időszakban. Nyáron ter­mészetesen a szabadban sportolnak. S mivel nőkről van szó, ne csodálkozzon a látogató, ha a gyárkapun belül fodrászatot is talál... Fontos része a dolgozókról való gondoskodásnak, hogy segítik a fiatal dolgozók otthonteremtését. Az idén az erre szánt 700 ezer forintot 150 ezer forinttal növelték, amelyet a kommunista mű­szakokból ajánlott fel erre a célra. Kamatmentesen kapnak ebből 50—90 ezer forintot a pályakezdők, első­sorban a fizikai munkások. A nyugdíjasokról sem fe­ledkeznek meg. Nekik rend­szeresen tartanak találkozót a gyárban, ahol megvendé­gelik őket, ajándékot és vá­sárlási utalványt kapnak. Az aktív dolgozók nagyon jól tudják, hogy csak a gyár nyereségéből jut mindenre. És azt is tudják, hogy egy­szer ők is nyugdíjasok lesz­nek ... (oravecj Mi legyen a*z Arany János utcai taximegálló sorsa? Er­ről tanácskoztak a helyszínen a megyei, a városi tanács, a Városgondnokság és a taxi­sok képviselői tegnap dél­előtt. Mint azt már koráb­ban megírtuk, amióta leszű­kítették a kocsibeálló-helyek számát, a taxisok jobb híján szabálytalanul parkolnak a közeli járdákon és a föld alatti garázs bejárata előtt. S ezzel sok bosszúságot okoz­nak a környéken lakóknak és az arra járóknak. Mindezek ellenére senki nem kérdője­lezheti meg a villanyrendőr melletti taxistand létjogo­sultságát. Jelenleg 18 taximegálló ta­lálható városunkban. Ebből négyet alig használnak. Ezek közé tartozik a Béke mozi előtti is, amelyhez korábban nagy reményeket fűztek. S ugyanígy szinte mindig csak­nem néptelen a Vándor Sán­dor utcai is. Viszont a Centrum Áruházzal szem­közti és az Arany János utcai a nap minden szaká­ban forgalmas. Itt az utasok éjjel-nappal szabad kocsira lelhetnek. Ennek az elhelyezése, nem is lenne ajánlatos. Ezzel egyet­értett Kiss István, a Város- gondnokság forgalomirányí­tásának osztályvezető-helyet­tese is. Először a Rudas László utca elejét ajánlották fel a taxisoknak. Végül is minden józan érv amellett szólt, hogy bizonyos változtatások­kal, megkötöttségekkel a meglévő Arany Jánoü üi-’ cai standot kell bővíteni. Ezentúl engedélyezik egy­szerre 10—15 jármű, pon­tosabban taxi beállását egé­szen a Szinva-parti faházig. Később lehetőség szerint az ÉVIZIG mostani parkolóhe­lyét is taxiállomássá alakít­ják. Gyurik László és Lévai István, a megyei, illetve a városi tanács főelőadói elő- relátóak: szerintük a mos­tani Megállni tilos! táblát Várakozni tilosra kell cserél­ni. Így megakadályozható, hogy a taxisok hosszabb idő­re parkolhassanak ott. Ha a kocsijukat elhagyják, kiszállnak a járműből, ugyanúgy megbüntethetik őket, Emléktáblát avattak a vá rosszépítők Egy diósgyőri polihisztor mint bárki mást, aki meg­sérti a KRESZ ide vonatkozó előírásait. Sajnos, a mostani hidegben nem lehet felfeste­ni az aszfaltot, jelezni a taximegálló helyét. Minden­esetre a mostani megoldás jónak ígérkezik: a korábbi három-ncggyel szemben egyszerre csak­nem ötször annyi kocsi vá­rakozását teszi lehetővé a villanyrendőr közelében. Sajnálatos, hogy ezen a meg­beszélésen csupán a KIOSZ, a Tempó és a Centrum Taxi társulás vezetői képviseltet­ték magukat. A többiek, ki tudja mi okból — őket is meghívták —, nem tartották fontosnak a megjelenést. Ám a mostani megállapo­dás előnyei és hátrányai egyaránt érintik a város csaknem 300 személyfuva­rosát. Így például mindenkit szi­gorúan büntetnek, ha ezen­túl a járdán, agy éppen a föld alatti parkoló kapuja előtt várakoznak az wíasru'. Mindehhez még annyit, hogy az Arany János utca ne.m tartozik a város legszélesebb útjai közé. Délelőtt, délután egyaránt nagy a forgalma. Számíthatunk arra, hogy a mostani megoldás követ­kezményeként a csaknem fél útszélességben parkoló taxisok akadályozzák majd a forgalom ritmusát. E veszélyhelyzet ismeretét* ben ajánljuk az arra járók­nak, hogy lassabban, körül­tekintőbben vezessenek, ha arra járnak. S ugyanilyen előrelátást, óvatosságot kö­rünk az ott megforduló taxisoktól is. Így talán megteremthető a. békés együttélés, a hivatá­sukat teljesítő volánforgatók, s az ott-élők, arra közleke­dők között. -ív. (szántó) Válaszolt az erdőgazdaság igazgatója Elegendő fenyőfa érkezik a lyüiért.ö., Dunán túlról vásá­roljuk a- karácsony fának-va­lót? — kérdeztük a közel­múltban a megyei Zöldért vállalat igazgatóhelyettesé­től. Luierán László nyilatko­zata szerint onnan olcsóbban kapjuk, mint amennyiért a Borsodi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság szállítaná. Ez­zel kapcsolatban Cserép Já­nos. az erdőgazdaság igaz­gatója figyelemreméltó leve­let irt szerkesztőségünknek. Tudomásuk szerint a Zöl­dért Vállalat immár fél év­tizede rendszeresen a Dunán­túlról szerzi be a fenyőfa­szükségletét. Ugyanakkor az erdőgazdaság évenként 80— 100 ezer karácsonyfát tér-; mel. S mivel a Zöldért er­re nem tart igényt, a szom­szédos megyeben kerestek piacot a bükki fára. A kö­zelmúltban öt esztendőre kö­töttek keretszerződést a me­gyei s a nyérségi áfésszel. Hasonló lehetőséget ajánlot­tak levélben a Zöldértnek korábban is, de ezt válaszra sem méltatták. A Zöldért most november elején kereste fel az erdő- gazdaságot, de addigra már a teljes készletet lekötötték. S ami lényeges, az erdőgaz­daság az idén a i nagy- és a n »» magánkereskedelemnek egy­ségesen méterenként 35 főt- rintért adta a lucfenyőt. A jegenyét és a duglast 100- ért, az ezüstfenyőt pedig 140- ért kínálták. A tavalyi árak:. lucfenyő 28, jegenye 90, dug- las 80, ezüstfenyő 120 méte­renként. A fogyasztói árak alakítása nem az erdőgazda- ■ ság feladata, erre nincs be- ; folyásuk. Mindezek ismereté-'1 ben az olvasók eldönthetik* hogy a nagykereskedelmi,- vagy a fogyasztói ár emelké- ' dik jobban. Az erdőgazdaság , saját elárusítóhelyein, a Bú-' za téri faáruboltban, s a lil­lafüredi erdészet kerekhegyi,, rakodójánál most méteren-^, ként 40 forintért vásárolhat­nak lucfenyőt. S ami lényeges: az idén ki-1' termelt 80 ezer méter fenyő-, bői 65 ezret Borsodban érté- - kesítenek. Az arányok tavaly * is hasonlóan alakultak. Eb­ből érzékelhető, hogy a me- i, gye ellátását alapvetően az er­dőgazdaság biztosítja. A Zöl- .; dért által a Dunántúlról ide-V szállított 30 ezer méter csu- ' pán egyharmada a forgalom­ba kerülő fenyőfának. A fo­gyasztói árak alakulásában ez persze nem tükröződött, illetve nem tükröződik — ír­ta az erdőgazdaság igazga­tója.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents