Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

1987-12-15 / 291. szám

Koksshosár és fóliasátor Fűiét len munkahelyek A Széchenyi utat járva J észre kell vennünk; a hirte­len jött hideg ellenére is za­vartalanul folynak a belvá­ros rekonstrukciós munkái. Városunk építőipari vállala­tainál arról érdeklődtünk: milyen munkák várnak az építőkre, ha leesik az első hó? Karvajszky István, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat vezér­igazgató-helyettese ; — Felkészültünk a télre. Jelenleg már csak a belvá­rosban és a Győri kapuban dolgoznak szabadban az épí­tők. A villamosvágányok fektetése, a díszburkolat be­tonalapozása és az aszfalto­zás van hátra. Amíg csak hideg lesz, és nem esik a hó, dolgoznak a szakembe­rek mindkét helyen. A fő­postánál és a csanyiki Chi- noinnál úgy időzítettünk, hogy csak a belső, szakipari és épületgépészeti munkák maradjanak a hideg napok­ra. Vállalatunk minden épí­tési területére jár az étkez­tetőbuszunk. Az MHSZ-lőtér- re és a gázfektetési mun­kákhoz ebédet hord, az egyéb építkezésekhez, felújí­tásokhoz pedig mindennap forró teát szállít. Ez a mun­kahét egyébként jóval hosz- szabb lesz vállalatunk szá­mára a szokásosnál. Tíz na­pot dolgozunk majd folyama­tosan. hogy december 23-a és január 4-e között téli szü­netle engedhessük el dolgo­zóinkat. A Pannónia Szállodában, a városi tanács udvarán és több belvárosi épületben a Miskol­ci Építőipari Vállalat szak­emberei dolgoznak a zimam- kós időben. Saliga József, a vállalat termelési főmérnö­ke: — Az építőipar teljesen ki van téve az időjárásnak. Munkahelyeinket megpróbál­tuk teljesíteni. A belső mun­kák idejére, ahol lehetőség volt rá. bekapcsoltuk a köz­ponti fűtést. Így dolgoznak például a Pannónia Szálló­ban. A Széchenyi úti laká­sokban erre már nem volt lehetőség. Amit tehetünk itt, hogy felállítottunk több kokszkosarat. F. H. Megbecsülés és közérzet * A postások legfeljebb ötven darab aprópénzt fizethetnek ki egy személynek. Fordítva rászánt már nincs ilyen megkötöttség, tízfilléresekben is kifizethetjük az utálván^.. „Kezdjük a saját portánkon...” Huszonkettedik éve dol­gozik a Mastcrfil Pamutfo- noipari Vállalat Miskolci Gyárában. Itt ismerkedett meg a szakmával, itt lett fonónó. Kovács Lászlóné, született Krupa Irén Her- nádkakról választotta annak idején ezt a szakmát több társával együtt. Ma már miskolci lakos. — Nem bántam meg, hogy ide jöttem, és fonónő lettem — mondta, amikor mint a vállalati tanács, a gyár szak- szervezeti bizottságának tag­jával, mint munkatársai ajánlásai alapján lett párt­taggal a gazdasági, társadal­mi kibontakozási program helyi tennivalóiról beszélget- tünk. , „vn'.. — Minden fórumon megvi­tattuk a programot, most a cselekvésen van a sor. A saját portánkon, munkahe­lyünkön sokat tehetünk a termékek mennyiségének nö­velése. a minőség javítása és a takarékosság érdekében. Látszólag apróságokról van szó, olyanokról, mint a teon- nológiai előírásoknak meg­felelő génbeállítás, munka­helyünk állandó tisztántartá­sa. az imoortból származó anyagokkal való takarékos­kodás. Például a műanyag­bevonatú nyomóhengert is dollárért szerzi be a válla­lat, a rácsavarodott anyagot, a gyapjút, ami szintén im­portból származik viszont kézzel, vagy kis kefével szedjük le. A szálelszívóból is összegyűjtjük a hulladé­kot, ezt azután újra feldol­gozzuk ... És hosszan sorolja még azokat a szakmai fogásokat, amelyek segítségével több és jobb minőségű fonalat állít­hatnak elő, méghozzá „devi- zatakarékosan”. Oprável Lajos, a fonoda vezetője dicsérettel szól a fonónők munkájáról. Pedig itt nem könnyű a munka, különösen a családos asszo­nyok számára. Folyamatos munkarendben, váltómű­szakban dolgoznak, az üzem­ben nagy a zaj, a levegő te­le van a gyapot pihéjével. 3 mUnka' — Tudjuk, hogy nem könnyű séta. ami előttünk áll — mondta Kovács Lász­lóné: — Más választásunk azonban nincs. Keményen meg kell dolgoznunk, ha meg akarjuk tartani eredménye­inket, és ha előbbre akarunk lépni. Szerencsére a gyári ösztönzőrendszer jól szolgál­ja a mennyiségi, a minőségi követelmények és a takaré­kossági célok elérését. Közér­zetünk a munkánk megbe­csülésétől is függ. De azt is tudnunk kell, hpgy szemé­lyes. egyéni érdekeink egybe­esnek a gyár, a vállalat ér­dekeivel is... (or&vec) ♦ Egy fonónó hat-hét gépet kezel Hiú a jegyére Hogy győzöd azt a sok jegyet megvenni, Máriám? — hallom a félhangos megjegyzést az autóbuszon. Az idős hölgy rosszallóan néz a barátnőjére, míg az a lyukasztókészüléket működteti. Szégyenlős mosoly a válasz. Mária Miár el­múlt hetvenesztendös, de hiú. Öt még ne nézzék annyinak. Ezért mindig jegyet kezel, ha buszra száll. Miből telik rá? Kí­váncsiságomat a vé­letlen elégíti ki. Zseb­kendő után motoz a kopottas télikabát nyí­lásaiban a hölgy. Gém- beredett ujjai papir- dara bkákat sodornak a padlóra. Szállnak a kék cetlik, utánuk kapnék, de félúton megáll a kezem. Hi­szen ezek használt buszjegyek! A látszat tehát meg­van, de kockázat nincs. Ha jönne az ellenőr, előkerül a. személyi, amely ingyenes uta­zásra jogosít. Ne tessék mosolyog­ni! Az illúziók szépí­tik életünket. B. J. Postai év vége előtt A csomagok iránytűje Kisebb postahivatalokban megtörténhet, hogy nincs elegendő pénz a nagyobb összegű takarékbetétek visz- szafizetésére. Mi a teendő ilyen esetben? Mennyi pénzt fizethetnek vissza apróban, kis címletű bankjegyekben? Mennyit auhat at az ügyfél ugyanígy? Miért van az, hogy a postahivatalok zö­mében csupán az ablakok felénél van ügyfélfogadás? Ezekkel a kérdésekkel ke­restük meg Tóth Lászlót, a Miskolci Postaigazgatóság postaforgalmi és hírlaposz­tályának vezetőjét. Az utóbbi időben előfor­dult, hogy a kifizetések na­gyobbak voltak, mim a be­fizetések a város kisebb pos­tahivatalaiban. Emiatt meg­eshetett, hogy már egy 10— 15 ezer forintos takarékbe­tétkönyv kiadására várni kellett. Nos, kevesen tudják, hogy & kisebb postákon minden­kor kötelesek 5 ezer forin­tot tartalékolni a takarék- betétek visszafizetésére. Ha az igény ennél nagyobb, megkérhetik az ügyfelet, jöj­jön vissza egy-két őrs múl­va, amikor elegendő pénz áll a rendelkezésükre. Ha sürgős a visszafizetés, az igénylőt elküldhetik az OTP körzeti fiókjába is, ahol a megye valamennyi postahi­vatalában váltott takarék- betétkönyveit visszafizetik, rövid várakozás után. A kisebb postákon zárás után kevés pénzt hagynak, biztonsági okokból. Váltó­pénzből viszont elegendőt tartalékolnak a másnapi nyi­tásra. Végső soron ebből is fizethetnek bármennyit, kis címletű bankjegyekben. Fémpénzből viszont ötven darabnál többet nem ad­hatnak ki egyetlen ügyfél­nek sem, enné! nagyobb mennyiségű aprópénzt nem vagyunk kö­telesek elfogadni. Fordítva viszont már más a helyzet, mi akár tízezer forintot is befizethetünk 10 filléresek­ben. Ennek persze külön szabályai vannak. Ha a posta aagy forgalma miatt nincs idő a nagy mennyiségű apró átszámo- lására, rollnizva kell át­adnunk a fémpénzt. Majdnem skótjuhász Idejön a kutya! — a parancsszó átsüví­tett a ködös levegőn. A kutya megtorpant száguldásában, és azt nézte, merre moz­dul a gazdi. A középkorú, felöltős úr az ezerötös Ladája mellett ácsorgott, kezében póráz lógott, mellette neje, kalaposon, kesztyűben, vasárnapi retiküllel. Az eb majdnem skótjuhásznak tűnt, de valame­lyik őse félreléphetett egy szomszédbeli kunkori farkú Bodrival. A gazdi üvölt új­ra: a kutya idejön! S nyomatékül el is indul feléje. Az eb könnyedén sasszézik, és szinte visszaröhög. Fogócska: ennél jobb nincs is az ebiéleknek! Az asszonnyal együtt megpróbálják bekeríteni az állatot, mint a levágásra kiszemelt baromfit a tyúkudvaron. A hajtóvadászatot egyre töb­ben nézik. Az úriember vörösödik, izzad. Elátkozza magában azt a könnyelmű pil­lanatot. amikor lecsatolta a pórázt a kutya nyakáról. De hát nem rángathatja állandó­an a szíj végén, mint egy szánkót, amikor elfogy alóla a hó... Amikor a kutyavétel ötlete megszületett, lelki szemei előtt ez a kép lebegett: kiszáll a kocsiból, a kuiya elnyargal boldogan, ő fütty ént, a hű eb pe­dig visszaszáguld, és odasimul lábához. Ha valaki csak úgy póráz nélkül sétálgat egy kutyával — mindenki érzi azt a hig­gadt hatalmat, ami a gazdából ered. Ket­ten vannak: az úr és a négylábú szolgája. Másik kedvenc kép: kandallótűz lobog, előtte ülünk házikabátban pipánkkal, az eb szemét szemünkbe mereszti — kinn hull a hó. Igaz, legalább skótjuhászt kel­lett volna venni... De hát az tízezer fo­rint. No meg kandalló sincs otthon, csak központi fűtés. A majdnem skótjuhász azonban szereti a radiátort is. Amikor ha­zajönnek a sétából, aláfekszik, s kitartóan bűzlik már pár perc múlva... A legnagyobb baj az, hogy semmi mél­tóság nem volt benne: ha jött a szeme­teskocsi, hátsó lábai közé húzta a farkát, a nagymamát pedig harsányan megugatta karácsonykor. Bezzeg, amikor a kocsma­ajtó előtt álló kukás odacuppantott neki, vígan csóválta a farkát. Láthatóan fogal­ma se volt arról, hogyan kellene visel­kednie. A Ladába eleinte nem lehetett be­rángatni az istennek sem, később pedig kiszállni nem akart belőle: a szomszédok kárörvendő vigyorától kisérve kellett ki­rángatni az ülésről. A pohár akkor telt be, amikor a házbeli gyerekek azzal kezd­ték ijesztgetni, hogy hirtelen kinyitották előtte a rugós esernyőt, és ettől a kutya világgá tudott volna menekülni. A nagy kutyafogási jelenet után a gazdi elhatározta: véget vet a sikertelen kísér­letnek. Egy hétvégén a félreeső dülűúton a hátsó ülésről egyszerűen kilökte a majd­nem skótjuhászt. Fél esztendő múltán látta újra. Egy lo­vas kocsi mellett galoppozott, három leírha­tatlan külsejű négylábú rokonával együtt. Megnőtt, szőre loboncos és mocskos lett. de láthatóan ö volt a vezér. Nagyokat vak- kantott, és fel-felugrott, utánakapva a for­duló keréknek. A kucsmás öregember mo­gorván leszólt ilyenkor a bakról: netene .. A kutya erre felcsapta zászlós farkát, * úgy nézett az ostoros emberre, mintha ma­ga az isten szólt volna hozzá ... kbs Las ab* S mellékelnünk kell egy nyilatkozatot, hogy ha az ki­számolást végző postai bi­zottság kevesebbnek találja a roillniköteget, a különbö- zetet utólag kiegyenlítik.; V A Pátria-postán mindös­sze két-három kis ablak van nyitva napközben. Az újonnan átadott nagy­postán sem dolgoznak min­den átvevöhely mögött. Természetesen csúcsidőben, délutánonként mindenütt több ablakot nyitnak meg. Mindez azzal magyarázható, a hivatalok zömét építésé-.' kor legalább 50 évre terve.-, zik. A kelleténél több átyeéö'-. helyet alakítanak ki előre, hogy ha dinamikusan nő a postai'orgalom, bővíthessék a létszámot is. Karácsony előtt megerősítik a létszámot a nagyobb hi­vatalokban: már most is a szokásosnál többen bonyolif-y ják a levél- és csomagforgal­mat. "' * ' £ Egyébként megszívlelendő- jótanács, hogy a karácsonyig újévi jókívánságainkat tar talmazó lapokat, leveleket idejében adjuk postára. A, romlandó élelmiszerekkel te- ' li csomagokat is ajánlatos, jóval az ünnepek élőit el*. küldeni. Nemcsak a postások- munkáját könnyítik meg eZ-:, zel, hanem maguknak és a., címzettnek is sok bosszúsé- v got takarítunk meg, ha a , küldemény idejében, ponto- \ san célhoz ér. Ennek érdé-,«, kében pontosan címezzük,-, meg a levelet és a csomagot^.,- és ne feledkezzünk meg a<^ posta „iránytűjéről”, az irá­nyítószámról. Csomagoknál,# fontos, hogy a címzés ne csak a boritólapon, hanem a küldemény belsejében is'*'- szerepeljen. így, ha a pakk & megsérül, a címzés olvasha­tatlanná válik, a postások egyszerűbben kézbesíthetik a küldeményt. (szántó) V’Moto-Rock koncert A fény felé címmel mu­tatja be legújabb nagyle­mezének anyagát a népsze­rű V’Moto-Rock együttes á Rónai Sándor Művelődési Központban december 16-án este 6 órai kezdettel. Jegyek még korlátozott számban kaphatók a művelődési köz­pont jegypénztárában és a Miskolci Nemzeti Színház jegyirodájában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents