Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

1987-12-07 / 284. szám

Sajólád—Bocs: ötvenezer köbméter a cél Utazik a víz Miskolcra oldani a jövőben a város és környéke ivóvízellátását. Már csak azért sem. mert a vízíorrások teljesítőképessé­ge véges, egy idő után már nem lesz honnan ivóvizet szerezni. Jobban kell taka­rékoskodnunk a vízzel, de ehhez kevés a vízdíjak'eset­leges emelése, az anyagi ér­dekeltség megteremtése. Kor­szerű technológia kell a ház­tartásokban is, nemcsak a vízműveknél. Akkor lennénk igazán nyugodtak, ha az a technikai színvonal, amit a sajólád—bocsi vízműben lát­tunk, jellemezné a válla­latok vízgazdálkodását, és a háztartásokban is megjelen­nének végre az elektronikus mérőórák, á megbízható víz- takarékos szerelvények. (kiss) >■ f t 5k Egy kis megbeszélés; hogyan kezdődjék a tárgyalás második napja. Még épül a sajólád—bocsi vízmű, de az építési mun­kák alatt is jócskán segít a város vízellátásában, most már megfelelően tisztított ivóvízzel. Ezt a korszerű víz­termelő egységet majd egy nagy átmérőjű vezeték köti össze Miskolccal, ha végleg befejeződik a beruházás 1989- ben. Nemrég az Észak-magyar­országi Regionális Vízmű vezetői mutatták be a léte­sítményt a sajtó képviselői­nek. Jelenleg naponta 20— 25 ezer köbméter ivóvizet képes szállítani Miskolc szá­mára, de a teljes kiépülés után 50 ezer köbméter lesz a napi teljesítménye. • AUTOMATIKA* FIGYELIK a város karsztl'orrásainak jobb kihasználásával. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert a karsztvíz tiszta és előállítása is olcsó. • MÉRŐÓRÁK, SZERELVÉNYEK Úgy tűnik, hogy az elkö­vetkezendő években lesz ele­gendő ivóvize a városnak Szerencsére a fogyasztás nem nő olyan tempóban, mint ahogy azt néhány év­vel ezelőtt hitték. Az okok között jelentős szerepet ját­szik a lelassuló városfejlesz­tés, az állami lakásépítés tempójának mérséklődése, az ipari üzemek javuló vízgaz­dálkodása. De az is bizo­nyos, hogy csak a termelés növelésével nem tudjuk meg­Ez a vízmű valóban kor­szerűnek mondható. Igaz, még nem működnek teljes mértékben az elektronikus mérő- és szabályozórend­szerek, de üzembe helyezé­sük után igen kevés ember irányíthatja a víztermelést. Az automatikák állandóan figyelik majd a víz minősé­gét, adagolják a vegyszere­ket. szabályozzák a víztisz­títást. Köztudott, hogy en­nek a víznek, amelyet a kör­nyékbeli kutakból emel­nek ki, jelentős a vas- és mangántartalma. Ezt azon­ban a szűréssel és vegyi ke­zeléssel a megengedett érté­kek alá csökkentik. Érdekes technikai megol­dás, hogy a Miskolcra veze­tő 1000 milliméter átmérőjű vezetéken jó néhány helyen mérőegységeket helyeztek el. Ezek azí a célt szolgál­ják, hogyha valahol kilyu­kad a cső, elfolyik a víz, a hiba helyéhez legközelebb eső tolózár bezárul. így el­kerülik a felesleges vúzuesz- teségekeí» • CSAK AKASSZUK EGY l>lí *z a vízmű a vróos bp- r^ottírfís vize (látórendszeré­hez tartozik. Miskolc ugyan­is két területről kap ivóvi­zei:: egyrészt a karsztforrá- sokból, másrészt pedig a re­gionális rendszerből, a fo­lyóparti kavicsteraszok bői. A város biztonságos vízellátá­sát csak a két rendszer egy­idejű működése és ésszerű, gazdaságos kihasználása tud­ja megoldani. Egyik víznye­rő forrás sera elegendő ön­magában a város szorojam.-k öttusára. A regionális rend­szer tervszerű fejlesztése melbft az «hobbi időben eróteijesetotae» áuglalkoznakq A Rádiótól kérdezték — a DH válaszol Havas aluljáró Majd ha fagjr.i: címmel fórumműsort sugárzott a kö­zelmúltban a Magyar- Rádió Miskolc Körzeti Stúdiója. Az élő adásban a szakemberek á téli felkészüléssel kapcso­latos kérdésekre válaszoltak. Az idő hiányában el nem hangzott észrevételekre mi kértünk választ. • A Tfeni pályaudvar alul­járójának környékén a múlt télen senki sem takarította a havat, egészen tavaszig ottma­radt letaposva, a lC-310-es te- lefons/amrói tették ezt szóvá, s kérdezték, hogy kinek kell az aluljáró előtti havat elta­karítani* Válaszol: Farkas György, a Miskolci Közterii- let-fenntartó Vállalat igazga­— A Tiszái pő3yaw*mrt5- épülete lelök feljáró a ma vállalatunké. Ennek környé­két az elmúlt télen is rend­szeresen takarítottuk. A te­rület adottsága olyan, hogy a Itavat csak kézi munkával lehetett eltüntetni. A többi feljáró a MÁV-hoz tartozik. Ezeknek a részeknek a tisz­tításáról nekik keö gondos- kodnkifc. • A n—CúmlUM Főtfen ■*­o. lakói azt írták, hogy az óvoda, építése miatt tönkre­ment az út és a gyalogjárda. Téten nem tudnak majd köz­lekedni ttt Szintén ők etnli- tették, hogy környékükön hu- znorouabh ideje egy roncsautó Iá takWtiató. Kéedesdfey nu lesz sfl •atdgfXC pepOaO pCmzee^sOk seer epét domborítjuk, amikor az arannyal teleagga­tott maszek veodégiősnével beszélünk laká­sának repülögéphangámyi méretű nappali- jaoan. A néninek, akinél porcelánóra tik- takol a kandallón, hangos kezeit csóko­lom mai köszönök, és a szenilis agyának mélyéről előrángatott minden névre rá bó­lintunk: persze, ismerjük őket, még a szá­zad fordu lóról... Mert nem kis ügy ez a csere. Kapcát, ki­csikart és keserves robottal megszerzett jogok vására. A magyar ember kevésszer költözik életében. A döntés súlya nagy, hi­szen egy telefonvonallal, egy négyzetméter­rel évtizedek munkájának eredményét ve­szíthetjük el. Így hát mindenki taktikázik, ravaszkodik, előadást tart este a feleségé­nek a kiagyalt üzleti fifikáról, a hálószo­bái tükör előtt fel, s alá sétálva, mint egy hadvezér. A sokat szidott panelt azonban mintha a cserere találták volna fel. Itt nem érhet meglepetés senkii, nappali cserél nappali­val. erkély erkéllyel. Nincs bonyodalom: a rutinos Költözök a házra nézve megmond­ják, melyik lakos milyen benne. Megfigyel­tem egyébként, hogy a lakótelepeken min­dig költözik valaki. A járdán feltámasztott sezion, a dobozok, a fotelokat vigyázó nagy­mama mindennapos kép. A tízemeletes be­tonházak világában könnyebben mozdul­nak az emberek. Nem köt. és nem is taszít igazán semmi. Mozgunk, de valójában nem is mazduhruk. Mim te*h*ü a városban található sok ronccsal? Válaszol: Farkak György: — Ami az üt és a járda állapotát illeti: ha megren­delés érkezik vállalatunkhoz, rendbehozzuk a kifogásolt részt. Az ilyen jellegű mun­kákra felkészültünk, meg­vannak a javításban jártas szakembereink, és a techno­lógiánk. A roncsautókról azt tudom mondani, hogy el­szállításuk a közeljövőben megkezdődik. Először a for­galmasabb helyekről, illetve a belváros környékéről vjsz- saük el ezeket. Tárolásukra a nádas-réti földtelepen alakí­tottunk ki soncsautó-tárokű. B. A a csikóik; Puhán dobbannak m decemberi hóban a paták, amikor meg­hajtják a Bükk-fenn- síkon a csiplcéskúti csikóménest. A mint­egy harminc, tiszta vérben tenyésztett egy­es kétéves csikókat már „telelőben” tart­ják. Naponta járatják őket szabadtéri kará­mokban, míg az éj­szakákat szabad tar­tásban, meleg istálló­ban töltik. Hazánk egyetlen, tiszta vérben tenyész­tett lipicai csikóméne­se a- zord időjárású Bukk-fennsíkon neve­lődik kiváló tulajdon­ságú lovakká. A ter­mészeti adottságok ha­sonlóak. mint névadó- szülőhelyének, a jugo­szláviai Lipicának ég­hajlati. domborzati vi­szonyai. Így a változé­kony időjárás és a sziklás-töbrös talaj ne­veti a csikókat igény­telen, az időjárás vi­szontagságait jól tűrő, hintó , teherhúzó és sportlovaknak egy­aránt kiváló egyedek- ké. A csikók kétéves Ico- ruk után kerülnek vissza a szilvásváradé anyaméneshez, ahol tulajdonságaik és adottságaik szerint kü­lönválasztják őket. Képességeik szerint tanítják be a paripá­kat az ugró-sportra, vagy kecses járásuk alapján hintólovak- ká, illetve teherhúzás- ra, igáslónak. A baleseti kártérítésről \ ihi etetik, nem kóborold, „Idert" a neraadalt '1 aiőságos («apásokat vág­tak a neinesvatlak a bükki .rdőségekben, amikor most. frissen hullott hóban az riyhet adó, széltől védett telelőhelyeikre vonulnak. A tdászok jól megállapítható- .*1 követhetik a nyomokat, amely elvezeti őket a vad- sznó, valamint a selejtezés érán kilövésre kerülő őzsu- .k, szarvasbikák tartózko- asi helyére. A hosszan tartó, enyhe no­vemberi időjárást követő, hirtelen beállt hidegben va­lóságos vadvándorlás indult meg a bükki erdőségekben. \. vadváltók világosan mu­tatják: hová húzódtak a ne- mesvadak a zord téli időjá­rás élői, __ A vadászok azonban nem­csak puskával, de élelemmel megrakott járművekkel is járják az erdőt. A vékony hóréteg alatt még találnak zöld füvet az őzek. szarvasok, muflonok, ám az etetőket már most feltöltik, hogy az^ állatok elegendő táplálékhoz jussanak. Ezzel a szoktató etetéssel igyekeznek a va-* dásztársaságok elérni, hogy a területükön levő állomány ne kóboroljon el, helyben maradjon. Az etetőket szénával, ocsú- val, vadgesztenyével töltik fel, de megtöltik a sózókat is. Arra is gondol viselnek, hogy az itatóhelyeken a je- gesedést .megszüntessék, így mindig friss víz várja a va­mtffc* e«r, hogy ****** egy* «éA soábm ín — így sóhajtottak távozóban, Hz közül kilenceií. A hirdetés egyébként így szótu -egyszoba. komfortos lakásomat kétszobás­ra cserélnémEzekben, a pillanatokban erősödött meg bennem az érzés, hogy nagy hiba volt hirdetni. Volt, aki kapával a ke­zében, locsolóval a lábánál ült a fotelom­ban. A temetőből jött, és egyúttal utána­járt a hirdetésnek is. Furcsa görcs tette lehet etiemkl groteszk­ké ezeket a beszélgetéseket. Ellenállhatat­lan kényszert éreztünk arra, hogy magunk­ról, a szülőkről és az unokákról, le- és fel­menőkről tartsunk előadást. Mintha kölcsö­nösen arról próbáltuk volna biztosítani egymást: kölcsönös a rokonszenv. és kész szerencse, hogy ez a bagatell lakásügy egy­más útjaba sodort minket. Mint a rossz in­gatlanügynök. azt hittük, szimpátia kérdé­se. hogy kicsinek találja válaki a fürdő­szobát vagy sem. Ez volt a kétszínűség nagy iskolája. Én letagadtam az udvaron rend­szeresen hajnalban üvöltöző házmester gye­reket, Misikét, a lépcsőházat illemhelynek néző részegeket, az éjszaka fürdő szomszé­dot, és az öregasszonyt a szomszédból, aki már egyszer felrobbantotta magát a gázzal, és most arra várunk, mikor következünk mi is. A mozdonyvezetővel, aki lakás Ite- lyett valóságos csapdát épített magának — a kifizethetetlen adósságok emeletes húzói —•, kéményén, üzleti tónusban tárgyalunk, sejtetve, hogy vannak, összeköttetéseink, és biztosítjuk róla: a hóna alá nyúlunk, ha belecsap a tenyerünkbe. Egy maffiózó hig­gadj- * taémátaa wmuttfbe» fc-Apatfecavk'baK; kiváncsi joghallgatók. TaSán ezekből már kitalál­ható, hogy nem igazi „éles* tárgyalásról volt szó. Igaz, hogy az eset a közelmúltban valóban megtörtént, de a károsult és a vállalatának neve természetesen változ­tatva került a filmre. Mert filmet forgattak, oktatófil­met. A Nehézipari Műszaki Egyetem jogi hallgatóinak számára rögzítettek ennek a tárgyalásnak a menetét. Négy cég közös vállalkozása: a Miskolci Városi Televízió, az NME crviiiezTika tanszé­kének oktatói és hallgatói, az NME Bolyai videoköre és a BBB System Szakcsoport fogott össze, hogy ezekkel a filmekkel segítse a jövő bí­róinak, ügyészeinek, ügyvé­deinek a képzését. A forgatáshoz nem bériek fel színészeket, a tárgyalást vezető bíró, a szakértők, az üfnökok, valamint az at- es felperes jogi képviselője pro­fik a szakmájukban, vala­mennyien az igazságszolgál­tatásban dolgoznak. A vi­deoszalagtól visszajátszott tárgyalásnak tökéletesen kell visszaadnia a perrendtartást, erről a forgatókönyv író és a tárgyalást vezető bvrónó Geese Isiváxué dr. gondos­kodott. Az oktatófilm ren­dezője dr. TSagy Béla, ope­ratőre VégA László. A tár­gyalóterem padsorait a for­gatás alatt ;k)gbaligatókbóí hűmt* éBdektodok foglaltak IfcmVdl „Kiss József, a vasipari vállalat dolgozója a múlt év június 10-én munkája köz­ben szerencsétlenül járt. A csoportvezetője irányítása mellett öt társával egy ne­héz vasanyagot emeltek, mely egy véletlen mozdulat következtében megbillent, és Kiss József lábán olyan ronesoiásos sérülést okozott, hogy a lábfejét csonkolni kellett. Felgyógyulás után számára a 40 százalékos, baleseti eredetű munkaké­pesség-csökkenés alapján 1S00 forint baleseti járadé­kot folyósítottak, s kényte­len leit sokkal kevesebb fi­zetésért új munkakörben Kzcmrendészként dolgozni tovább. A munkáltatójánál kártérítési igényt jelentett be, amelyben kérte a kere­setveszteség, a szőlőjének művelésével kapcsolatos költ­ség, valamint 200 ezer fo­rint nem vagyoni kárpótlás megtérítését. A vállalat ezt részben elutasította, ezért a károsult a bírósághoz for­dult.” A fenti munkajogi eset tárgyalása a múlt héten volt, igaz szokatlan körül­mények között. Reflektorok világították be a termet, s a dialógusokat két tévéka­mera kísérte figyelemmel. Ha valaki bakizott^ akkor a jelenetet ismételni kellett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents