Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

1987-12-31 / 303. szám

Lotló­nyeremények Az 54. játékhéten megtar­tott loilósorsoláson az aláb­bi számokat húzták ki: 12, 25, megint a 12, majd a 67, végül a pi, azaz 3,14. A Lottóigazgatóság ma hajnali tájékoztatása szerint a két 12-es helyett elfogad­nak egy 24-est is, ezzel együtt a szelvények értékelésekor nem találtak egyetlen ötta- lálatost, négytalálatost és j háromtalálatost sem. Kétta- lálatost ugyan leltek egyet, de azt el is veszítették. így az egytalálatos szelvények — ezekből három akadt — egyenként 3 millió hatszáz­ezer forintot érnek. Már csak 3 millió ötszázezret. Már csak 3 millió négyszáz- ezret ... a mis kQlciaké aszó Várospolitikai fórum .4 sétálóutca jövője N. Géza Szeles utcai ol­vasónk a következő levéllel fordult hozzánk: „Több fórumot megjártam ügyemmel — az szb-titká­romtól az anyósomig —, de megnyugtató választ senki sem tudott adni a kérdésem­re. Ez pedig a következő: Üzemi balesetnek számít-e az, ami velem történt? A munkahelyemen, egy terve­zőirodában heves szóváltás­ba keveredtem egy beosztot­tammal, akire — miutá n ér­veim nem hatoltak — rábo­rítottam az íróasztalt. Az il­letőnek különösebb baja nem esett, nekem viszont szálka ment a kezembe. Egy hétig nem tudtam vele fogni. Hogy ebből mennyi hátrányom, károm származott — mind a munkámban, mind a magán­életemben —, azt most nem részletezem. Tehát: üzemi baleset történt? Szerintem igen.” Szerintünk viszont ezt nem lehet innen, íróasztal mellől eldönteni. (Apropó, eldöntés! Mondhatnánk önnek — a költővel, némileg módosítva —, hogy „Döntsd az íróasz­talt, ne siránkozz, ne szisz- szenj minden kis szilánk­hoz!”, de nem mondjuk, mert tudjuk, hogy mást vár tő­lünk. Nos: a szóban forgó író­asztal nyilván az irodáé. De! Azon belül: Ön használja, avagy a beosztottja? Nagyon fontos lenne tudni. Mint ahogy azt is, hogy Ön, ked­ves N. úr, mikor vett részt utoljára balesetvédelmi ok­tatáson, és ezt tudía-e iga­zolni? Hány éves az íróasz­tal? Van-e még rá garan­cia? Munkahelyi kérdést vi- tattak-e meg ilyen hevesen, vagy más természetűt? Van-e tanú — legalább kettő —az eseményre? (Mármint arra, hogy a szálka akkor ment az ön kezébe.) Csupán néhány kérdés, amelyek tisztázása nélkül a probléma nem áll meg a lá­bán a jog síkos terepén. Amíg ezekre nem kapunk kielégítő választ, addig nem tehetünk mást, mint jobbu- lást és boldog új íróasztalt kívánunk. Szerkezet­átalakítás A kor követelményeinek megfelelően városunk több üzeme és gyára profilt, va­lamint gazdát cserél. A Pa- munfonóból Székelyfonó, a Házgyárból Gázgyár lesz, a Cementgyárat átveszi az Egyesült Púderművek. A Digépben lendkerekes ege­ret fognak gyártani, az LKM- et pedig beolvasztják a nagy­kohóba. Ezúton közöljük azt a rendkívül érdekes öninter­jút, melyet Genius József, a ZSENI TERV főmérnöke ké­szített saját magával. (Itt- ott rövidítettünk rajta, más­hol meg beletoldottunk, így alig lehet észrevenni a változtatást, csak sokkal za­varosabb lett. A szerk.) — Nemrégiben felhívott a Beruházótól Dárius Béla, az igazgató. Aszongya nekem: Józsikám, te egy Genius vagy, találj már ki valami tervet a sétálóutcára, mert végén még kész leszünk ve­le! Mondanom se kell, azon ­nal elkezdtem törni a fejem — ez nálam csak így megy —, először egy baromi nagy sétálóházat akartam csinál­ni, aztán jött az igazi ötlet. Megterveztem, pályázatot hirdettünk, a pályamunká­kat tizenhat percen belül be kellett küldeni, úgyhogy az enyémet fogadták el. Az ötlet egyszerű, de zse­niális. Véget kell vetni en­nek a szédelgésnek keresz'.- be-hosszába azon az utcán! A házak tövében egy kissé megemeljük a burkolatot, ott fognak járni a gyalogosok, a fennmaradó mélyebb részen pedig autók és buszok! Ezt a megoldást most láttam, az idei huszonegyedik nyugati tanulmányutam alkalmával. Ott — nyers fordításban — jardénak hivják ezt a meg­oldást. De ezt én nem kop­pintottam csak úgy le! Most jön az innováció! A Széche- nyin a járdákat nem csak hosszában, hanem kérészi - ben is megcsináljuk, így min­den kirakathoz el lehet jut­ni anélkül, hogy le kellene lépni a járdáról. Pánik a Széchenyi úíon Ma délelőtt több járókelő hanyatt, míg mások hasra estek egy ismeretlen gyü­mölcsön, mely a földön he­vert. A Köjál szakemberei megállapították, járványról szó sincs, a titokzatos gyü­mölcs r.em más, mint az út­leírásokból jól ismert banán, ami tudvalévő, a majom tar­tozéka. Külön-külön teljesen veszélytelenek. Az éber ha­tóságok azt is megállapítot­ták, hogy a szóbaníorgó gyü­mölcsöt a városunkban ven­dégszereplő NDK-beli Wir­tschaftliche Schweinerei nagycirkusz vezető majma hagyta el a tegnapi város­nézés során. A ló másik fonákja Rossz a lapjárás g A kép láttán önkéntele tül is felmerül a férfiem­berben a kérdés: „Segíthe­ti valamiben?" Meséli egy ismerősöm, aki meglehetős gyakorisággal forgatja az ördög bibliáját — vagyis kártyázik az ille­tő —. hogy hónapok óta rossz a lapjárasa. De nemcsak ö van így vele — mondja —, hanem a partnerei is. Rögtön megláttam a kár­tya fonákját, nemcsak a szí­nét: olyan időket élüns am.- kor az emberek úgy érzik: nincs a teremtésben vesztes, ' csak ők. Menten tollat ragadtam vaia, miközben agyam jára. os már iram is a sorokat, hogy gondolatimmal jókedv­re hangoljam, ugyanakkor okosságra serkentsem kedves olvasóimat. Am ismerősöm megtoldot­ta közlését azzal az óhajá­val, hogy u kártyagyár ille­tékesei kivel és mivel mit csináljanak, hányszor, és mi módon. Tudtam, hogy ennek a fele se tréfa, de mivel ne­kem éppen arra volt szüksé­gem — olvasóim és az el­lenség felderítése céljából —, hál faggattam, beszéljen, ha már belekezdett. Nos, röviden, amit meg­tudtam. Rossz a kártyák minősége. A magyar kártyáké és a francia kártyáké egyaránt. Utóbbi már csak azért sem képez kivételt, mert szintén magyar. Nem csúsznak jól egymá­son a iapok, mert durva a felületűk. Nem is rugalma­sak, nem is hajlékonyak, ez­zel szemben törékenyek, és — mintha csak szeparatista törekvéseket rejtettek volna beléjük — elszakadásra haj­lamosak. Ami pedig egyene­sen égre kiáltó bűn: a hát­oldalt a kártya képes felével összetartó ragasztó ritkán tart ki az egyik piros ulti­tól a másikig. Egy pakli magyar kártya szűk hatvan forint, de van száz fölötti is, nagyméretű, feltehetően rövidlátóknak. A romi jóval drágább, igaz, ab­ban több lap van. Meddig tart ki egy ilyen kártyacsomag? Ismerősöm állítja, hogy egy-két, maxi­mum három óráig. Azután új paklit kell bontani. Ha eléggé kis alapon játszanak, nincs az a nyerő, aki ne lenne vesztes, mert a pénzt —■ kamatostól — elviszi a „munkaeszköz”. Jó. tudom én. hogy az ul­ti, a romi, a kanaszta nem kifejezetten az önművelés eszköze, de nem az az aluljá­ró-irodalom, a karatefilm, a Forma—I. sem, és sorolhat­nám tovább mindazt, ami az et circenses kategóriába tar­tozik. Szegény embert a kártya is húzza. (Mert a nem sze­gény, aki nagybani szerencse- játékot üz, fel se veszi, ha a makk. ász megfelezi önma­gát, vagy a piros VlII-asból egy VII-es és egy I-es lesz.) Nemcsak a kártyáról van szó — természetesen. Hanem arról, hogy mi szórakozunk-e, vagy velünk szórakoznak. Hogy mi Keverjük rosszul a kártyát, vagy masok keve­rik. Hogy oszthatunk-e ma­gunknak nyugodt lélekkel, vagy minket osztanak ki. Hogy durchmars-e a durch- mars. vagy betli. Játszani is engedd...! Játsszunk nyílt, és nem ket­tényílt lapokkal! Legyen a töikfilkó a tökfilkó, és ne minket nézzenek annak. Persze, magyarázatot biz­tosan találnak az illetékesek a hibákra, mert olyan még nem volt, hogy ne találtak volna. De én ezeket a ma­gyarázatokat kézből kont­rázom Ha addig kitartanak a lapjaim. Sajnos a haladásnak ke­rékkötői is vannak: meg akarták fúrni ezt a tervet, mondván, hogy a buszok ke­reke nagyot fog bakkanni a keresztben lévő járdákon. Na és? Máshol is bakkan a város útjain. Már a részleteket is kidol­goztam. Tájbaillő szemetes­edényt konstruáltam, amelyik annyira tájbaillő, hogy egyál­talán nem lehet észrevenni. Mivel az emberek össze­vissza hajigálják a szeme­tet, véletlenül csak beletalál­nak. Űj környezetkímélő vá­rosi buszt is terveztem, ez menet közben felszedi elöl a csikket, hátul pedig zenét bocsát ki. Megoldottam a kutyapiszok-elhárítást Is. Négylábú barátaink jól sza­bott kutva-Liberót viselné­nek. (Hogy ki ne haljon emiatt ez a kedves háziállat, kutyaszerelem idejére tanga- szabású modell is lesz.) Könnyedén megoldható a sé­tálóutca lefedése is, csak az a lényeg, hogy esőben min­denki egyszerre menjen ki az utcára, méghozzá négy­szögű esernyőkkel. Ha kel­lően sok ember jön össze, és ügyesen összeillesztik esernyőiket, akkor teljesen fedetté válik a sétálóutca. Ja, és még egy fontos do­log. Nem erőszak, de jóles­ne, ha az új sétálóutcát ró­lam neveznék el __ Kesztyű rendőrkézen Ismét veszélyes bűnöző ke­rült rendőrkézre: Kesztyű Alajos kezén csattant a bi­lincs, más pedig máshol csat­tant. Az 53 éves — magát kiskorúnak valló —, erős tes­ti es lelki alkatú férfi ed­dig mindig kicsúszott üldözői markából, pedig olyan forró nyomokat hagyott maga után, hogy a nyomozókutyák többször megégették az or­rukat. Lehetetlen volt személyle­írást adni róla, úgy változ­tatta a külsejét, mint Gál- völgyi János. Legtöbbször kiskorú leányanyának öltö­zött, szeme elé fekete csíkot tartott, így férkőzött az em­berek bizalmába. Pajszarral felfeszítette a lakások ajtaját, de akkor sem jött zavarba, ha a ro­bajra előjöttek a háziak. Ilyenkor azt mondta, csak azért alkalmatlankodik, mert egy kicsit megszédült, és egy pohár vizet szeretne kérni. Arra is megkérte a háziakat, hogy rakják ki a családi ék­szereket az asztalra, és hagy­ják magára, mert csak úgy tud megnyugodni. Nem volt válogatás: néha még azt is megtette, hogy Szabó Lászlónak öltözött. Az alvilág koronázatlan királya­ként nagy tiszteletnek örven­dett a börtönben is. Nem átallott azonban visszaélni rabtársai bizalmával, egyik viharos éjszakán cellájában megfúrt egy mackóst. Ami a keze ügyébe került, azt elvitte. Ingatlannal is foglalkozott, a környékbeli dombvidéken ellopott 300 négyszögöl szőlőt. Az egykor virágai birtok helyén ma egy szomorú szakadék tá­tong. Kisujjában volt az elektro­nika is, a „Tönkremenés” ta­karékszövetkezet helybeli fiókját alapos felkészüléssel, precízen kitervelt módszerrel fosztotta ki, senki sem fo­gott gyanút. Gumicsizmát, kezeslábast öltött, vállára hanyagul WC-pumpát vetett, s beállított a takarékszövet­kezet pénztárába, mondván, őt küldték a központból, néz­ze meg. mitől dugult el a riasztóberendezés. Hálálkod­va fogadták, hat még mikor pár perc múltán előkerült maszatosam a pincéből, hóna alatt a dugulás okozójával, egy nagy köteg pénzzel! Most néhány évig nyugod­tan alhatunk, Kesztyű Alajos jó időre a börtön lakója lesz, szabadulása után pedig öt évre el lesz tiltva a köz­ügyektől, a nőügyektől, és a zsíros ételektől. írta: Kiss József (Családi kör, Kesztyű rendőrkézen, Pánik a Széchenyi úton. Várospolitikai fórum, Szer­kezet-átalakítás) és Szabados Gábor (A ló másik fonák­ja, Ezt mondja a jogszabály, Utánamentünk a halnak, Egy nyájas telefonáló. A DH és W. Sipelska tombolá­ja, Helyesbítések, Apróhirdetések, Az ügyeleteken tör­tént. Sport. Lottonyereménvek) Raiznlta: Mező István.

Next

/
Thumbnails
Contents