Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)
1987-12-31 / 303. szám
Lotlónyeremények Az 54. játékhéten megtartott loilósorsoláson az alábbi számokat húzták ki: 12, 25, megint a 12, majd a 67, végül a pi, azaz 3,14. A Lottóigazgatóság ma hajnali tájékoztatása szerint a két 12-es helyett elfogadnak egy 24-est is, ezzel együtt a szelvények értékelésekor nem találtak egyetlen ötta- lálatost, négytalálatost és j háromtalálatost sem. Kétta- lálatost ugyan leltek egyet, de azt el is veszítették. így az egytalálatos szelvények — ezekből három akadt — egyenként 3 millió hatszázezer forintot érnek. Már csak 3 millió ötszázezret. Már csak 3 millió négyszáz- ezret ... a mis kQlciaké aszó Várospolitikai fórum .4 sétálóutca jövője N. Géza Szeles utcai olvasónk a következő levéllel fordult hozzánk: „Több fórumot megjártam ügyemmel — az szb-titkáromtól az anyósomig —, de megnyugtató választ senki sem tudott adni a kérdésemre. Ez pedig a következő: Üzemi balesetnek számít-e az, ami velem történt? A munkahelyemen, egy tervezőirodában heves szóváltásba keveredtem egy beosztottammal, akire — miutá n érveim nem hatoltak — ráborítottam az íróasztalt. Az illetőnek különösebb baja nem esett, nekem viszont szálka ment a kezembe. Egy hétig nem tudtam vele fogni. Hogy ebből mennyi hátrányom, károm származott — mind a munkámban, mind a magánéletemben —, azt most nem részletezem. Tehát: üzemi baleset történt? Szerintem igen.” Szerintünk viszont ezt nem lehet innen, íróasztal mellől eldönteni. (Apropó, eldöntés! Mondhatnánk önnek — a költővel, némileg módosítva —, hogy „Döntsd az íróasztalt, ne siránkozz, ne szisz- szenj minden kis szilánkhoz!”, de nem mondjuk, mert tudjuk, hogy mást vár tőlünk. Nos: a szóban forgó íróasztal nyilván az irodáé. De! Azon belül: Ön használja, avagy a beosztottja? Nagyon fontos lenne tudni. Mint ahogy azt is, hogy Ön, kedves N. úr, mikor vett részt utoljára balesetvédelmi oktatáson, és ezt tudía-e igazolni? Hány éves az íróasztal? Van-e még rá garancia? Munkahelyi kérdést vi- tattak-e meg ilyen hevesen, vagy más természetűt? Van-e tanú — legalább kettő —az eseményre? (Mármint arra, hogy a szálka akkor ment az ön kezébe.) Csupán néhány kérdés, amelyek tisztázása nélkül a probléma nem áll meg a lábán a jog síkos terepén. Amíg ezekre nem kapunk kielégítő választ, addig nem tehetünk mást, mint jobbu- lást és boldog új íróasztalt kívánunk. Szerkezetátalakítás A kor követelményeinek megfelelően városunk több üzeme és gyára profilt, valamint gazdát cserél. A Pa- munfonóból Székelyfonó, a Házgyárból Gázgyár lesz, a Cementgyárat átveszi az Egyesült Púderművek. A Digépben lendkerekes egeret fognak gyártani, az LKM- et pedig beolvasztják a nagykohóba. Ezúton közöljük azt a rendkívül érdekes öninterjút, melyet Genius József, a ZSENI TERV főmérnöke készített saját magával. (Itt- ott rövidítettünk rajta, máshol meg beletoldottunk, így alig lehet észrevenni a változtatást, csak sokkal zavarosabb lett. A szerk.) — Nemrégiben felhívott a Beruházótól Dárius Béla, az igazgató. Aszongya nekem: Józsikám, te egy Genius vagy, találj már ki valami tervet a sétálóutcára, mert végén még kész leszünk vele! Mondanom se kell, azon nal elkezdtem törni a fejem — ez nálam csak így megy —, először egy baromi nagy sétálóházat akartam csinálni, aztán jött az igazi ötlet. Megterveztem, pályázatot hirdettünk, a pályamunkákat tizenhat percen belül be kellett küldeni, úgyhogy az enyémet fogadták el. Az ötlet egyszerű, de zseniális. Véget kell vetni ennek a szédelgésnek keresz'.- be-hosszába azon az utcán! A házak tövében egy kissé megemeljük a burkolatot, ott fognak járni a gyalogosok, a fennmaradó mélyebb részen pedig autók és buszok! Ezt a megoldást most láttam, az idei huszonegyedik nyugati tanulmányutam alkalmával. Ott — nyers fordításban — jardénak hivják ezt a megoldást. De ezt én nem koppintottam csak úgy le! Most jön az innováció! A Széche- nyin a járdákat nem csak hosszában, hanem kérészi - ben is megcsináljuk, így minden kirakathoz el lehet jutni anélkül, hogy le kellene lépni a járdáról. Pánik a Széchenyi úíon Ma délelőtt több járókelő hanyatt, míg mások hasra estek egy ismeretlen gyümölcsön, mely a földön hevert. A Köjál szakemberei megállapították, járványról szó sincs, a titokzatos gyümölcs r.em más, mint az útleírásokból jól ismert banán, ami tudvalévő, a majom tartozéka. Külön-külön teljesen veszélytelenek. Az éber hatóságok azt is megállapították, hogy a szóbaníorgó gyümölcsöt a városunkban vendégszereplő NDK-beli Wirtschaftliche Schweinerei nagycirkusz vezető majma hagyta el a tegnapi városnézés során. A ló másik fonákja Rossz a lapjárás g A kép láttán önkéntele tül is felmerül a férfiemberben a kérdés: „Segítheti valamiben?" Meséli egy ismerősöm, aki meglehetős gyakorisággal forgatja az ördög bibliáját — vagyis kártyázik az illető —. hogy hónapok óta rossz a lapjárasa. De nemcsak ö van így vele — mondja —, hanem a partnerei is. Rögtön megláttam a kártya fonákját, nemcsak a színét: olyan időket élüns am.- kor az emberek úgy érzik: nincs a teremtésben vesztes, ' csak ők. Menten tollat ragadtam vaia, miközben agyam jára. os már iram is a sorokat, hogy gondolatimmal jókedvre hangoljam, ugyanakkor okosságra serkentsem kedves olvasóimat. Am ismerősöm megtoldotta közlését azzal az óhajával, hogy u kártyagyár illetékesei kivel és mivel mit csináljanak, hányszor, és mi módon. Tudtam, hogy ennek a fele se tréfa, de mivel nekem éppen arra volt szükségem — olvasóim és az ellenség felderítése céljából —, hál faggattam, beszéljen, ha már belekezdett. Nos, röviden, amit megtudtam. Rossz a kártyák minősége. A magyar kártyáké és a francia kártyáké egyaránt. Utóbbi már csak azért sem képez kivételt, mert szintén magyar. Nem csúsznak jól egymáson a iapok, mert durva a felületűk. Nem is rugalmasak, nem is hajlékonyak, ezzel szemben törékenyek, és — mintha csak szeparatista törekvéseket rejtettek volna beléjük — elszakadásra hajlamosak. Ami pedig egyenesen égre kiáltó bűn: a hátoldalt a kártya képes felével összetartó ragasztó ritkán tart ki az egyik piros ultitól a másikig. Egy pakli magyar kártya szűk hatvan forint, de van száz fölötti is, nagyméretű, feltehetően rövidlátóknak. A romi jóval drágább, igaz, abban több lap van. Meddig tart ki egy ilyen kártyacsomag? Ismerősöm állítja, hogy egy-két, maximum három óráig. Azután új paklit kell bontani. Ha eléggé kis alapon játszanak, nincs az a nyerő, aki ne lenne vesztes, mert a pénzt —■ kamatostól — elviszi a „munkaeszköz”. Jó. tudom én. hogy az ulti, a romi, a kanaszta nem kifejezetten az önművelés eszköze, de nem az az aluljáró-irodalom, a karatefilm, a Forma—I. sem, és sorolhatnám tovább mindazt, ami az et circenses kategóriába tartozik. Szegény embert a kártya is húzza. (Mert a nem szegény, aki nagybani szerencse- játékot üz, fel se veszi, ha a makk. ász megfelezi önmagát, vagy a piros VlII-asból egy VII-es és egy I-es lesz.) Nemcsak a kártyáról van szó — természetesen. Hanem arról, hogy mi szórakozunk-e, vagy velünk szórakoznak. Hogy mi Keverjük rosszul a kártyát, vagy masok keverik. Hogy oszthatunk-e magunknak nyugodt lélekkel, vagy minket osztanak ki. Hogy durchmars-e a durch- mars. vagy betli. Játszani is engedd...! Játsszunk nyílt, és nem kettényílt lapokkal! Legyen a töikfilkó a tökfilkó, és ne minket nézzenek annak. Persze, magyarázatot biztosan találnak az illetékesek a hibákra, mert olyan még nem volt, hogy ne találtak volna. De én ezeket a magyarázatokat kézből kontrázom Ha addig kitartanak a lapjaim. Sajnos a haladásnak kerékkötői is vannak: meg akarták fúrni ezt a tervet, mondván, hogy a buszok kereke nagyot fog bakkanni a keresztben lévő járdákon. Na és? Máshol is bakkan a város útjain. Már a részleteket is kidolgoztam. Tájbaillő szemetesedényt konstruáltam, amelyik annyira tájbaillő, hogy egyáltalán nem lehet észrevenni. Mivel az emberek összevissza hajigálják a szemetet, véletlenül csak beletalálnak. Űj környezetkímélő városi buszt is terveztem, ez menet közben felszedi elöl a csikket, hátul pedig zenét bocsát ki. Megoldottam a kutyapiszok-elhárítást Is. Négylábú barátaink jól szabott kutva-Liberót viselnének. (Hogy ki ne haljon emiatt ez a kedves háziállat, kutyaszerelem idejére tanga- szabású modell is lesz.) Könnyedén megoldható a sétálóutca lefedése is, csak az a lényeg, hogy esőben mindenki egyszerre menjen ki az utcára, méghozzá négyszögű esernyőkkel. Ha kellően sok ember jön össze, és ügyesen összeillesztik esernyőiket, akkor teljesen fedetté válik a sétálóutca. Ja, és még egy fontos dolog. Nem erőszak, de jólesne, ha az új sétálóutcát rólam neveznék el __ Kesztyű rendőrkézen Ismét veszélyes bűnöző került rendőrkézre: Kesztyű Alajos kezén csattant a bilincs, más pedig máshol csattant. Az 53 éves — magát kiskorúnak valló —, erős testi es lelki alkatú férfi eddig mindig kicsúszott üldözői markából, pedig olyan forró nyomokat hagyott maga után, hogy a nyomozókutyák többször megégették az orrukat. Lehetetlen volt személyleírást adni róla, úgy változtatta a külsejét, mint Gál- völgyi János. Legtöbbször kiskorú leányanyának öltözött, szeme elé fekete csíkot tartott, így férkőzött az emberek bizalmába. Pajszarral felfeszítette a lakások ajtaját, de akkor sem jött zavarba, ha a robajra előjöttek a háziak. Ilyenkor azt mondta, csak azért alkalmatlankodik, mert egy kicsit megszédült, és egy pohár vizet szeretne kérni. Arra is megkérte a háziakat, hogy rakják ki a családi ékszereket az asztalra, és hagyják magára, mert csak úgy tud megnyugodni. Nem volt válogatás: néha még azt is megtette, hogy Szabó Lászlónak öltözött. Az alvilág koronázatlan királyaként nagy tiszteletnek örvendett a börtönben is. Nem átallott azonban visszaélni rabtársai bizalmával, egyik viharos éjszakán cellájában megfúrt egy mackóst. Ami a keze ügyébe került, azt elvitte. Ingatlannal is foglalkozott, a környékbeli dombvidéken ellopott 300 négyszögöl szőlőt. Az egykor virágai birtok helyén ma egy szomorú szakadék tátong. Kisujjában volt az elektronika is, a „Tönkremenés” takarékszövetkezet helybeli fiókját alapos felkészüléssel, precízen kitervelt módszerrel fosztotta ki, senki sem fogott gyanút. Gumicsizmát, kezeslábast öltött, vállára hanyagul WC-pumpát vetett, s beállított a takarékszövetkezet pénztárába, mondván, őt küldték a központból, nézze meg. mitől dugult el a riasztóberendezés. Hálálkodva fogadták, hat még mikor pár perc múltán előkerült maszatosam a pincéből, hóna alatt a dugulás okozójával, egy nagy köteg pénzzel! Most néhány évig nyugodtan alhatunk, Kesztyű Alajos jó időre a börtön lakója lesz, szabadulása után pedig öt évre el lesz tiltva a közügyektől, a nőügyektől, és a zsíros ételektől. írta: Kiss József (Családi kör, Kesztyű rendőrkézen, Pánik a Széchenyi úton. Várospolitikai fórum, Szerkezet-átalakítás) és Szabados Gábor (A ló másik fonákja, Ezt mondja a jogszabály, Utánamentünk a halnak, Egy nyájas telefonáló. A DH és W. Sipelska tombolája, Helyesbítések, Apróhirdetések, Az ügyeleteken történt. Sport. Lottonyereménvek) Raiznlta: Mező István.
