Déli Hírlap, 1987. november (19. évfolyam, 255-278. szám)

1987-11-14 / 265. szám

Mélyszántás és programozás I Különös házasság Egy új könyvesbolt megnyi­tása - anélkül, hogy megbán- tanánk más kereskedőket — a könyvet szeretők számára több, vagy legalábbis más, mint egy „egyszerű" boltava­tás. Fellengzősen fogalmazva egy megnyíló könyvesbolt új kisbolygó a nagy Gutenberg- galaxisban, de még eltúlzot­ton gyakorlatias szemmel néz­ve is kellemes, jól fűtött hely, ahol megtalálhatja az olvasó a keresett szellemi táplálé­kot... Két, egymástól első hal­lásra távol eső, de napja­inkban több érintkezési ponttal gyarapddó tudo­mányág könyvei kaphatók a kedden megnyílt új köny­vesboltban. a Hunyadi ut­cán: itt egy fedél alatt él majd a számítástechnika és a mezőgazdaság. Mindketten jogos „lakásigénylők” vol­tak. így jött létre a — tu­lajdonképpeni hátrányokat nem jelentő — társbérlet. A számítástechnikai kiadvá­nyok eddig elsősorban a Dísz téren lévő Chip-kuc- kóban voltak kaphatók, ön­álló mezőgazdasági köny­vekre szakosodott üzlet pe­dig még nem volt a megyé­ben. A Chip-kuckó nem szűnik meg, csak átalakul könyves böngészdévé, s mezőgazda- sági könyveket is kaphatunk ÉnkazgÉi itra A Herman Ottó Múzeum évek óta következetesen gyűjti azokat a munkásmoz­galmi emlékeket, amelyek a Tanácsköztársaság, illetve a nagy októberi szocialista forradalom éveihez fűződ­nek. A veteránok, akik mint vöröskatonák harcoltak a proletárforradalomért itthon vagy Oroszországban, visz- szaemiékezéseiket leírva, ▼agy magnószalagra mond­va örökítették meg élmé­nyeiket. Ezeket a nagybe­csű értékeket gondosan őr­zik, s egy-egy korszak fel­dolgozásánál hasznosítják a múzeum munkatársai, így adva igaz képet azokról a történelmi időkről, amely­nek részesei voltak a bor­sodiak; miskolciak is. Szatirikus táncszínház Argentínából A Nucleodan az Adyban Mindössze két magyarorszá­gi fellépése lesz a Nucleo­danza elnevezésű argentin sza­tirikus táncszínháznak. Az egyik most hétfőn a Fővárosi Ope- rettszinházban, a másik no­vember 18-ón Miskolcon, az Ady Művelődési Házban. két nő által használt maszk elkápráztató mimikát igé­nyel, amelyhez társulva a tangódallam hangzásai hu­morral és szarkazmussal te­lített légkört teremtenek ...” Hosszan lehetne még idéz­ni a felsőfokú jelzőkben sem szűkölködő beszámolók­ezután is a város többi könyvesboltjában, főként a kiskertekkel foglalkozó nép­szerű kiadványokat. A Művelt Nép borsod-he- vesi boltcsoportjának új üz­letében — legalábbis köny­vesboltokban — szokatlan berendezési tárgyakat is ta­lálhatunk: három számító­gép áll rendelkezésre az árusított programok de­monstrációjára. A bolt 4 és fél milliós árukészlettel vár­ja az éfdeklödőket. Az em­lített összegből több mint 3 milliót képvisel a számí­tástechnika: ez az arány nem jelenti azt, hogy a me­zőgazdasági szakkönyvek kí­nálata szegényesebb lenne, mindössze arról van szó, hogy a számítógépek ára billentette el így a mérleg nyelvét. . A bolthelyiség mostanáig a boltcsoport-igazgatóságnak adott otthont, a költözésnél „itt maradt” egy telexgép, mégpedig szándékosan. A műszaki könyveknél mór bevált telex-körlevél sziszté­mát mast megpróbálják a mezőgazdasági könyvek ter­jesztésébe is bevezetni: a környékbeli termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok így értesülhetnek majd a legfrissebb kiadványokról. Kájé Ifjú világjárók Huszonöt éves a borsodi IBUSZ—TIT Országjáró-Vi­lágjáró Baráti Kör. Ebből az alkalomból ma délelőtt a Rónai Sándor Megyei Mű­velődési Központban váro­sunk 32 általános iskolai ta­nulójának vetélkedőjét ren­dezik meg, Ki tud többet Európáról? címmel. A könyvespolcok jól megférnek a számítógépekkel (Kerényt László felvétele) II islolci Szíééis Zenekar hangversenye A Berlini Szimfonikusok in­tendánsa, Norbert Thomas ve­zényelte legutóbb a Miskolci Szimfonikus Zenekart. Már a kezdő hangoknál - Weber Oberon-nyitányánál — feltűnt a tömör, rendezett zenekari hangzás. A Német Szövetségi Köztársaságból érkezett ven­dég igényességét, szakmai fel- készültségét, muzikalitását hí­ven tükrözte Weber utolsó operája nyitányának gondo­san betanított és színesen elő­adott interpretációja. Zenei élményünk tovább fokozódott Mozart négy fú­vósra és zenekarra írott Esz-dúr sinfonia concertante (K. 297/b) című művének megszólaltatásánál. A buda­pesti vendégművészek: Ke­mény János (oboa), Horváth László (klarinét), Tamás Sándor (fagott), Friedrich Adám (kürt), zenekar és karmester versenyeztek itt a szó valódi értelmében, hogy a mozarti dallamoknak, for­mai egyensúlynak, a szinte földöntúli boldogságnak han­got adjanak. Ez a Mozart- hangzás feledtette az elmúlt heti fiaskót, ennek tartalma volt, színe, fénye, értelme. A gondosan betanított míves zenekari játékhoz mint csillogó gyöngyszemek tár­sultak a felszabadult, boldo­gan szárnyaló fúvósszólók. A koncert második részé­ben előadott darabot Schu­mann Esz-dúr (Rajnai) szim­fóniáját már nem sikerült a a Weber- és Mozart-művek- hez hasonló magas színvona­lon megoldani. Hozzá kell tennünk: valamennyi Schu- mann-szimfónia előadása há­látlan feladatot jelent a mindenkori előadóknak, és ez a tény különösképpen vonatkozik a Rajnai szim­fóniára. Hangszerelése zsú­folt, nehézkes. Norbert Tho­mas az a típusú karmester, aki mindent beint, pontosan és szépen dirigál. Ám mind­ez nem bizonyult elégséges­nek ahhoz, hogy színes tab­lókban felgyújtsa képzele­tünket a címben is jelzett természeti táj szépsége, mo­numentalitása iránt. Így a Rajna, a regényes mondavi­lág, a kölni dóm zenei áb­rázolása ködön át sejlő kon­túrokban maradt. Barta Péter A Buenos Aires-i együttes 1974-ben alakult. Szatirikus táncszínházukban a hagyo­mányos táncos eszközök mellett sok más módon fo­kozzák a hatást. Különle­ges maszkokban, jelmezek­ben szerepelnek, fontosak a fényhatások is. Dél-Ameri kán kívül fel­léptek Hollandjában, Olasz­országban és az NSZK-ban. A Le Soir többek között így irt róluk: ......... elkápráztat­ják a nézőt technikájuk­kal, stílusuk változatosságá­val ... formagazdagságuk­kal ...” Egy svájci lap kri­tikájából: „ ... A Garufai esték nem egyéb, mint egy sejtelmes utalásokkal teli álarcosbál. A jóképű fiatal­ember kegyeiért versengő ból, de talán elég a követ­kező vélemény: „A tánc­színház számára az argentin együttes új, más és igen ér­tékes világot fedezett fel...” Az együttes négy műsor­számmal lép fel Miskolcon. Az első koreográfia címe: Zakóban és nyakkendőben. „Alcímei”: bemutatás, dia­lógusok, koktél, reggeli tor­na, nyakkendő, hatok, mu­tációk, hírek, iroda, előjegy­zési naptár. A második tánc­szám a Várakozás, majd I nés Sangvinetti táncosnő alakit kettős szerepet a Tőr­döfés című jelenetben. A zá­ró koreográfia a már emlí­tett Garufai éjszakák. A Nucleodanza szerdán es­te 7-től mutatkozik be az Ady Művelődési Házban. jfc Jelenet a műsorból A közelmúltban egy otgan ünnepsé­gen vettem részt örök es elválasztha­tatlan barátommal, Mindig Alajossal, ahol nem lemezről, vagy szalagról szólt a Himnusz, hanem a közönség énekel­te. Sajnos, igen sokan még csak nem is tátogtak. Mindig Alajos is néma ma­radt. Sok szó esett már az utóbbi idők­ben az effajta „részleges tömegének­lésekről”, nem akartam ezeknek a dis­putáknak a számát szaporítani, mégis megkérdeztem Mindig Alajost, ő miért nem énekelt. — Hatósági rendelettel vagyok ettől eltiltva — hallatszott a meglepő válasz. Aztán, értetlenségemet látva, elmagya­rázta: — Szeretnélek emlékeztetni rá, hogy már kisdiák koromban is baj volt az énekhangommal. Másodikos gimnazis­ta voltam, azaz tizenegy esztendős, amikor az érektanár kizavart az órá­ról, mert azt hitte, esúfolódom vele, amikor leütött egy hangot a harraóniu. mon. én meg legjobb tudásom szerint valahogy megnyikordultam. Az osz­tály nevetett, ö meg nagyon dühös lett. Soha nem hívtak iskolai énekkari próbára, etekintetben békésen éltem. Ha néha itt-ott dalra fakadtam tár­saságban, nagyokat nevettek rajta, azt hitték mindig, hogy tréfálok. Nem hit­te viszont ezí egy tizedes, amikor a m. kir. honvéd kiegészítő parancsnok­ságtól kapott ellenállhatatlan invitálás, röviden behívóparancs után bevonul­tam, s már a vasútállomástól a lakta­nya felé menetelve, nótát parancsolt. Mint a levente-foglalkozásokon már egyet és mást tapasztalt korabeli ifjú, tudtam, hogy ezt a parancsot nem le­het nem teljesíteni, a többiekkel együtt úgy rázendítettem, hogy csak úgy zen­gett. de egyben úgy hatott, hogy a me. netoszlop azonnal eltévesztette a lépést, felborult a rend. A tizedes azt hitte, hogy gúnyolni akarom, nem várt ma­gyarázatot, azon nyomban leveretett velem ötven feküdjl-öt az útmenti árok poros partján. — Nos, hát igy szerepelgettem én az énekkel, legjobb volt befognom a számat. De nagy baj volt, hogy sze­rettem együtt énekelni a többiekkel, és ebből számos kényelmetlenségem, adó­dott. Hát tehetek éu arról, hogy a hangom kicsit erős? Sose igazodik a kívánt dallamhoz, és olyanformán hat, hogy gyengébb fizikumú kismamák, ha meghallják, a spontán vetéléstől tartanak. Majdnem olyan ronda, mint a mostanában vezetői titkárságokon használt tízkapcsos telefonok jelző- hangja. — Telt-múlt az idő, az első tizedes után újabb urak jöttek, német kon­centrációs lágerben másokkal együtt énekeltem, hogy Horthy Miklós kato­nája 'vagyok, legszebb katonája, mert a kapó így parancsolta. Végül is meg­értem a felszabadulást, hazakerültem, bekapcsolódtam az életbe. Emlékez­hetsz rá, teherautókon jártunk a fal­vakba, jókedvüek, bizakodók voltunk és mindig énekeltünk. Üj, eddig nem ismert mozgalmi dalokat tanultunk meg, fújtuk a Vörös Csepel, vezesd a harcot! kezdetű dalt, meg a többit és a nagy lelkesedésben senki sem törő­dött a hangom milyenségével. A negy­venes évek végén következett be az én éneklésemben is a nagy fordulat. — Abban az időben egyenruhás szervnél szolgáltam. A főparancsnok, aki 1949 tavaszon került hozzánk, régi mozgalmi ember volt, szervezett mun­kás, aki munkásdalárdákban évtizede­ken át csiszolta a maga hangját, fülét és bővitette dalismeretét. A hivatali munka mellett igen nagy gondot for­dított a kultúrmunkára, kórust szer­vezett, karnagyot szerződtetett, több kamaraegyüttest is létrehozott, s maga is gyakran pódiumra lépett az egyesü­leti rendezvényeken. Tőle hallottam először Paul Robeson nem egy dalát. Nos, ezt csak azért elevenítem fel, hogy érzékeltessem, mit jelentett egy ilyen énekbarát főnök az én éneklé­sem mellett. Sokat énekeltünk akkori­ban. Minden ünnepség elején, végén, meg ha vártunk valamire, néha reggel is, munkakezdés előtt, ha a Szabad Nép-félóra után maradt pár perc. A főnök igen magas rangú hatósági sze­mély volt, nevezzük az egyszerűség kedvéért főkapitánynak, tulajdonkép­pen kedvelt engem, de igen hamar rájött, hogy az én éneklésem mindent tönkretesz, hát barátilag lebeszélt er­ről a közhasznú cselekvésről. Igyekez­tem is szót fogadni, ha a közelben volt, de akkoriban alaposan fel is volt fűtve a mi generációnk, fújtuk az amuri partizánok dalát, meg a többit lépten-nyomon. — így érkezett el 1950 kora tava­szán egy olyan ünnep, amikor ki is vonultunk. Alighanem április 4-e volt. Nem tudom, hogyan történhetett, de pont a főnök mellé kerültem a menet­oszlopban. Mielőtt elindultunk, gyanak­vóan végignézett, majd barátilag fi. gyelmeztetett korábbi intelmére: ne­hogy énekelni merjek. Elindultunk, ki az intézmény udvaráról az utcára, ahol már más alakulatok, mindenféle csoportok vonultak zászlókkal és per­sze, nótaszóval. A mi csoportunk is hamar átvette a nótát. Már nem tud­nám megmondani, mit énekeltünk ép­pen, de egyszer elkapott a hév, ma­gam is kieresztettem a hangom és igen-igen lelkesen fújtam a többiek­kel. A főnök arca meg-megrándult, mint akinek a fülét valami kemény sérelem érte, s mind szigorúbb pillan­tásokat vetett rám, de menet közben nem tett semmit. Am rövid menetelés után összetorlódtak a menetoszlopok, megálltunk. A főnök kilépett a sorból, s visszaszólt: Ezzel nincs befejezve! Még visszatérünk a dologra!. . — Így is történt. A legközelebbi munkanapon reggel, amikor a szokásos parancskihirdetéshez gyülekeztünk, a főnök segédtisztje miután a szükséges tudnivalókat felolvasta, sőt vigyázz!-t is vezényelt, mert az aláíró főnök ne­vet úgy kellett meghallgatni, nem hir­dette ki az oszolj!-t. hanem kicsit mo­solyogva közölte van még itt valami. S a parancskönyvből kivett egy papír­lapot. arról felolvasta, hogy a főka­pitány e párancs útján engem egyszer és mindenkorra eltilt a közéneklésben való részvételtől. — Hát eddig a történet. A paran­csot még senki sem vonta vissza, hát érvényben van Mea a hangom sem lett élvezhetőbb azóta .. Es azt sem tudhatom hogy egy ilyen régi hatósági tilalom megszegésének milyen követ­kezményei lehetnek . .. (benedek) Hatósági tilalom

Next

/
Thumbnails
Contents