Déli Hírlap, 1987. november (19. évfolyam, 255-278. szám)
1987-11-30 / 278. szám
Színe Szállodák, penziók, kempingek pénzt hoz, de az adatok azt is bizonyítják: túl kevés szállodánk van Észak-Ma- gyarországon. • ÁLLAMI ÉS „MAGÁN FORINT” Sajnálatos módon az utóbbi években a fejlődést nem a szállodák szaporodása jelentette, hanem nyaralók, kempingek, fogadók és újabb íizető-vendéglátószobák árnyalták a kínálatot. Ez önmagában még nem lenne baj, hiszen nagy szükség van az ilyen típusú szálláshelyekre is, csakhogy addig aligha számíthatunk dollár- bevételeink jelentősebb gyarapodására, amíg nem tudunk nívós szállodákat is kínálni a vendégeknek. Van persze arra jócskán külföldi példa — Jugoszlávia, Ausztria, Svájc —, hogy a szállodai hálózat mellett hogyan lehet színvonalas fizetővendég-hálózatot kiépíteni. Csakhogy ehhez szervezni, támogatni kellene a vállalkozókat, mert manapság Magyarországon annyiból áll a fizető-vendéglátás rendszere, hogy az állampolgár (ha ügy gondolja) felajánlja többé-kevésbé elfogadható minőségű szobáit vendégfogadás céljaira, az idegenforgalmi szervezetek pedig vagy elfogadják, vagy nem az ajánlatot. Bizonyos, hogy szükség van új szállodákra — s szerencsére Miskolcon a jövőben, ha minden jól megy, kettő is épül —, de érdemes lenne végre megfontolni azt is, hogy az állami forintokat a magántőkével ötvözve kellene fejleszteni, a fizető-vendéglátást, segíteni a magánpenziók, -fogadók nyitását. • SZEGÉNYES A REKLÁM Több miirt húsz utazási iroda tevékenykedik a mát- ra—bükki területen. Erről első hallásra mindenkinek az jut eszébe, hogy végül is az a jó, ha sokan vannak, verA Budapest—Miskolc közötti 190 kilométer nem nagy távolság, ahhoz mégis elég, hogy sok turista ne vállalkozzon a megtételére. Országrészünk túlzottan távolesik a fő idegenforgalmi útvonalaktól, s ráadásul nem ismerik eléggé értékeit, érdekességeit. Ezeket a tényeket gyakran soroljuk fel, ha idegenforgalomról van szó. Ugyanakkor az is a valós képhez tartozik, hogy bár a Mátra és a Bükk népszerűségében nem versenyezhet Budapesttel és a Balatonnal, megelőz a látogatottsági statisztikában olyan tájakat, mint Velence és a Dunakanyar. Hát még ha a szép tájak mellett jó szállodákat, kulturált környezetet is tudnának kínálnia, • AKIK VÁSÁROLNI JÖNNEK A Mátra—ínhíftl Intéző Bizottság az elmúlt napokban lókörzet idegenforgalmáról, a szállásférőhelyek kihasználtságáról. Az előadó Kovács Gábor, a Miskolc Városi Tanács kereskedelmi osztályvezetője volt. Elmondta, hogy csúcsnapokon majdnem 65 ezren keresik fel a Mátrát es a Bükköt, s tavaly több, mint félmillió vendége volt a tájegységnek. Igaz, hogy sokan nem a szarvasbőgé- sert. vagy Tapolca vizéért jöttek külföldről, hanem vásárolni. Azért elgondolkoztató, hogy a tőkés országokból érkező turisták száma is rendületlenül gyarapszik, a dollárbevételek évi átlagos növekedése meghaladja a 20 százalékot Sőt az is nagyon jó jel, hogy egyre több éjszakát töltenek szű- kebb pátriánkban a vendégek, hiszen ez azt jelenti, hogy úgy érzik: van miért maradni! Hogy szállodáink az országos átlagot meghaladóan „kihasználtak” — azaz sok a vendég, kevés az üres szoba —, jó is meg rossz is egyszerre. Jó, mert a jól menő szálloda sok A Kassai János áltat vezetett lakatoscsoport a szivattyúk javításával foglalkozik többek közötU. mm Üzemzavar nélkül termel Lyukóbánya Iparosok dicsérete Ha szakad, akkor szakad A Borsodi Szénbányáit Miskolci Bányaüzeme, Lyukóbánya már csaknem egy évtizede folyamatosan, több mint 1 millió tonna szenet ad a népgazdaságnak évente, s ez nagymértékben annak köszönhető, hogy a műszaki, iparosgárda a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is biztosítja a zavartalan termelés feltételeit. Lóránt Miklós, az üzem igazgatója ehhez még azt is hozzátette, hogy gép, berendezés hibájából átlagosan csak 1—5 százalék a termelésből kieső idő. Emlékszem a két évvel ezelőtti esetre, amikor egyelővájó gépet azért kellett szétszedni a hat közül, hogy öthöz biztosítsák az alkatrészeket. Most sem jobb a helyzet. Berendezések beszerzésére alig van pénz, s még a magyar gyártmányú berendezések alkatrész-utánpótlása is akadozik. A nagy tömegtermelő munkahelyek, a frontok, jövesztő, biztosító, szállítógépeinek döntő többsége külföldi gyártmány, nagyrészt tőkés országokból származik. Ezeknek az élettartamát csak úgy lehet meghosszabbítani, ha a tervszerű megelőző karbantartás követelményeit szigorúan betartják, Deák József, az özem. gépészeti főmérnökheüyettese ezzel KapcsóMfban elmondta, hogy egy sor olyan munkaszervezési intézkedést léptettek életbe, amely lehetővé teszi, hogy a gépeket, berendezéseket minimális időszakra vonják ki a termelőmunkából. Az anyagi és erkölcsi ösztönzőket is ennek a szolgálatába állították. A három körletben, a gépészeti, a villamossági és a fronts zerelési körletben több mint 600-an dolgoznak, döntő többségük szakmunkás. Ennek a jő iparosgárdának a csoportjai, brigádjai tulajdonképpen specialisták. A csoportok szakosodtak a bá- nyabeh gépek, berendezések javítására, amint ezt Vágó Istvántól, a gépészeti körlet vezetőjétől megtudtuk. Nagy hagyományai vannak Lyukó- bányán a szocialista brigád- mozgalomnak a gépészek nél például 16 kollektíva évről évre maradéktalanul teljesíti vállalásait. (oravec) Teremhet-e dollárt a Mátra és a Bükk? sengenek egymással. Csakhogy az „áru” mindenkinél ugyanaz, a Mátra és a Bükk idegenforgalmi értékei nem sokszorozhatóak, így a párhuzamos üzletkötések végül is legtöbbször egymást gyengítik. Magyarán, ha a Mátrát és a Bükköt kell ajánlani az utazáshoz várhatóa«i kedvet kapó vendégeknek, akkor jobb lenne, ha az irodák együttműködnének, hiszen a vonzerő kialakítása közös érdek. Meglehetősen elgondolkoztató az is, hogy szinte minden idegenforgalomról szóló elemzésben, így a bizottság elé kerülőben is leírják: szegényes, meglehetős«» gyenge hatékonyságú az idegen- forgalmi reklámunk. M lakóiénak a mai napig nincs például nemzetközi színvonalú invitáló, csalogató prospektusa. Mindenki a pénzügyi nehézségekre hivatkozik. Csakhogy ez ördögi kör, mert a bevétetek akkor növekednek, ha több a vendég, a vendégek számának növeléséhez pedig jé reklám kell.». (kistó Hol a fedlap süllyed, hol az & emelkedik Mesterséges kátyúk Az autósok tudjak legjWkM ban, hogy nemcsak a kátyúba zökkenő keréktől lehet a nyelvünket elharapni. Legalább ennyire veszélyesek a megsüllyedt aknafedők, víznyelő rácsok. Télen a gödör megtelik jeges lével, az ütközés a kocsit megdobja, s ha jeges az út, akkor lehet imádkozni, hogy ne kerüljön elénk gyalogos, ne jöjjön szembe másik autó. A Miskolci Víművek éppen ezért most arra kéri a város lakosságát, hogy jelentsék be a vízművek ügyeletének, ha valahol a városban erősen megsüllyedt aknafedlapot, víznyelőrácsot látnak. Ezeket a vállalat megpróbálja kijavítani. Tehát, ha zöttyen az autó, tartson ki odáig a bosszúságunk, hogy telefonhoz jutva tárcsázzunk és szóljunk a vízműveseknek. * Az akcióhoz megjegyzésként annyi kívánkozik, hogy nemcsak arról van szó, hogy megsüllyednek a fed- lapok, rácsok. Van úgy, hogy az út emelkedik, mert új aszfaltréteget húznak mu, esetleg többet is. Nem egy helyen jellemző, hogy aa utat rendbehozzák, az akmt- fedők pedig maradnak ott, ahol vannak, azaz voltaképp a burkolatjavítással új kátyúkat hoznak létre. Hogy kinek kellene az út javításakor megemelni a fedlapo- kát, nem tudjuk. Ószintés szólva, ez nem is nagyon érdekli az autósokat. De így utat javítani olyasmi, mintha megragasztanánk a defektes kereket, s utána benne hagyunk egy szöget m a gumiban, hagy lyukassza ki újra néhány kilométer utánam, (k-tó yú A hidraulikus támszerelő és -vizsgáló berendezés házi gyártmány, feleslegessé teszi a nehéz fizikai munkát, vizsgálati pontossága kiváló. (Kerényi László f elvételei) Elég a rendelő Tovább javult Sajőbá- bonyban az egészségügyi alapellátás, jelentették be tegnap a nagyközségi tanács ülésén. Mint elmondták; napjainkban a település felnőtt és fiatalkorú lakosainak orvosi kezelését három körzeti és két fogászati rendelő biztosítja. Jó személyi feltételek mellett, hiszen a községben orvoshiány nincs. „Miskolcon szakad az eső” — jelentette a meteorológiai intézet a múlt hét péntekjén. Őszinte örömömre. Nem azért heurékáztam, mert különös gyönyört okoz a hideg, novemberi eső — éppen indulóban voltam —, hanem azért, mert végre félreérthetetlen volt a közlemény. Ha szakad, akkor szakad, s nem csapadékos az időjárás.” Lehet, hogy a reggeli jelentést fogalmazó meteorológus önkéntelenül használta — megszabadulván egy pillanatra a szakmai zsargontól — a félreérthetetlen kifejezést. Mert mit kezdjen az ember az ilyen előrejelzéssel, hogy: jobbára borús idő várható, vagy: eső is előfordulhat. Világosan kezdünk fogalmazni — ha nem is mindig, és nem is mindannyian —, akár esik, akár fúj. Már nem mondjuk azt a borúra, hogy derű. Pedig nem is olyan régen — néhány évvel ezelőtt — még ármozgásnak neveztük az áremelést. Akkoriban volt ez, amikor még úgy véltük, hogy ugyanazt kell csinálnunk, mint azelőtt, csak valamivel jobban. Hogy menynyivel jobban? Sejtettük — mini macska az esőt, -> hogy nem kicsivel, hanem sokkal. De ez a „sok” jelző is bizonytalanságot szült, mert ami az egyik ember szemében már soknak tűnik — ha mondjuk a felelősségvállalásról, munkáról, vállalkozókedvről vagy kockázatról van szó —, az a másiknak kevéske, a társadalomnak pedig vészesen kevés lehet, így játszogattunk a szavakkal, így tétováztunk a kifejezések és jelzők között, miközben gyülekeztek a felhők a fejünk fölött. Nem „jobbára” borult be gazdasági életünk ege, hanem tartósan, és. előbb csak szitált, majd szemerkélt, csepergett, még később esett, záporozott, végül szakadt ránk az áldás. Sőt, némely szakaszokon a part is. A homályos fogalmazás — ki ne tudná? — nem csupán stilisztikai kérdés. Általában azok ködösítenek, akik azt hiszik, a szavak csak arra jók, hogy elrejtsék a gondolatot. Mostanság egyértelmű a fogalmazás, olyan, mint a bevezetőben idézett meteorológiai jelentés. Ha áremelés, akkor áremelés, ha adó, akkor adó, és ha másképpen kell dolgoznunk, akkor másképpen kell — teljesen. Ám aiert meg ne örüljünk olyan nagyon. Attól, hogy nevén nevezzük az időjárás és a gazdasági életünk minden viszontagságát, még alaposan elázhatunk — így is, úgy is. A bölcs ember hasznosítja a reggeli prognózist: esőkabátot ölt, ernyőt nyit, vagy igyekszik az eresz alá, amilyen gyorsan csak a lába bírja. Egyszóval: cselekszik. Persze nem kapkodva, fejetlenül. Merthogy a meteorológiai hasonlatnál maradjak: látszólag biztonságot nyújt, véd a zivatar elől kinn a pusztán a magányosan álló, dús lom bú fa is. Csakhogy ebbe könnyen belecsap a ménnykő. Érdemesebb tehát egy kicsivel hosszabb utat megtenni, hogy biztonságosabb helyre jussunk. Még így is előfordulhat persze sok minden: teszem azt már mások állnak ugyanaz alatt az eresz alatt, ahová mi igyekszünk, ezért kénytelenek leszünk magunk ácsolni tetőt a fejünk fölé. Közben meg, persze szakad, és ezen mit sem változtat, ha azon kezdünk el siránkozni, hogy volt idő, amikor még csak gyülekeztek a felhők, vagy csupán csepergett az eső... (he kés)