Déli Hírlap, 1987. november (19. évfolyam, 255-278. szám)

1987-11-30 / 278. szám

Színe Szállodák, penziók, kempingek pénzt hoz, de az adatok azt is bizonyítják: túl kevés szállodánk van Észak-Ma- gyarországon. • ÁLLAMI ÉS „MAGÁN FORINT” Sajnálatos módon az utób­bi években a fejlődést nem a szállodák szaporodása je­lentette, hanem nyaralók, kempingek, fogadók és újabb íizető-vendéglátószobák ár­nyalták a kínálatot. Ez ön­magában még nem lenne baj, hiszen nagy szükség van az ilyen típusú szállás­helyekre is, csakhogy addig aligha számíthatunk dollár- bevételeink jelentősebb gya­rapodására, amíg nem tu­dunk nívós szállodákat is kínálni a vendégeknek. Van persze arra jócskán külföl­di példa — Jugoszlávia, Ausztria, Svájc —, hogy a szállodai hálózat mellett hogyan lehet színvonalas fi­zetővendég-hálózatot kiépí­teni. Csakhogy ehhez szer­vezni, támogatni kellene a vállalkozókat, mert manap­ság Magyarországon annyi­ból áll a fizető-vendéglátás rendszere, hogy az állam­polgár (ha ügy gondolja) felajánlja többé-kevésbé el­fogadható minőségű szobáit vendégfogadás céljaira, az idegenforgalmi szervezetek pedig vagy elfogadják, vagy nem az ajánlatot. Bizonyos, hogy szükség van új szál­lodákra — s szerencsére Miskolcon a jövőben, ha minden jól megy, kettő is épül —, de érdemes lenne végre megfontolni azt is, hogy az állami forintokat a magántőkével ötvözve kelle­ne fejleszteni, a fizető-ven­déglátást, segíteni a magán­penziók, -fogadók nyitását. • SZEGÉNYES A REKLÁM Több miirt húsz utazási iroda tevékenykedik a mát- ra—bükki területen. Erről el­ső hallásra mindenkinek az jut eszébe, hogy végül is az a jó, ha sokan vannak, ver­A Budapest—Miskolc kö­zötti 190 kilométer nem nagy távolság, ahhoz mégis elég, hogy sok turista ne vállal­kozzon a megtételére. Or­szágrészünk túlzottan távol­esik a fő idegenforgalmi út­vonalaktól, s ráadásul nem ismerik eléggé értékeit, ér­dekességeit. Ezeket a ténye­ket gyakran soroljuk fel, ha idegenforgalomról van szó. Ugyanakkor az is a valós képhez tartozik, hogy bár a Mátra és a Bükk népszerű­ségében nem versenyezhet Budapesttel és a Balatonnal, megelőz a látogatottsági sta­tisztikában olyan tájakat, mint Velence és a Dunaka­nyar. Hát még ha a szép tájak mellett jó szállodákat, kulturált környezetet is tud­nának kínálnia, • AKIK VÁSÁROLNI JÖNNEK A Mátra—ínhíftl Intéző Bi­zottság az elmúlt napokban lókörzet idegenforgalmáról, a szállásférőhelyek kihasznált­ságáról. Az előadó Kovács Gábor, a Miskolc Városi Ta­nács kereskedelmi osztályve­zetője volt. Elmondta, hogy csúcsnapokon majdnem 65 ezren keresik fel a Mátrát es a Bükköt, s tavaly több, mint félmillió vendége volt a tájegységnek. Igaz, hogy sokan nem a szarvasbőgé- sert. vagy Tapolca vizéért jöttek külföldről, hanem vá­sárolni. Azért elgondolkoz­tató, hogy a tőkés országok­ból érkező turisták száma is rendületlenül gyarapszik, a dollárbevételek évi átla­gos növekedése meghaladja a 20 százalékot Sőt az is nagyon jó jel, hogy egyre több éjszakát töltenek szű- kebb pátriánkban a vendé­gek, hiszen ez azt jelenti, hogy úgy érzik: van miért maradni! Hogy szállodáink az országos átlagot megha­ladóan „kihasználtak” — az­az sok a vendég, kevés az üres szoba —, jó is meg rossz is egyszerre. Jó, mert a jól menő szálloda sok A Kassai János áltat vezetett lakatoscsoport a szivattyúk javításával foglalkozik töb­bek közötU. mm Üzemzavar nélkül termel Lyukóbánya Iparosok dicsérete Ha szakad, akkor szakad A Borsodi Szénbányáit Miskolci Bányaüzeme, Lyu­kóbánya már csaknem egy évtizede folyamatosan, több mint 1 millió tonna szenet ad a népgazdaságnak évente, s ez nagymértékben annak köszönhető, hogy a műszaki, iparosgárda a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is biz­tosítja a zavartalan terme­lés feltételeit. Lóránt Mik­lós, az üzem igazgatója eh­hez még azt is hozzátette, hogy gép, berendezés hibá­jából átlagosan csak 1—5 százalék a termelésből kieső idő. Emlékszem a két évvel ez­előtti esetre, amikor egyelő­vájó gépet azért kellett szét­szedni a hat közül, hogy öt­höz biztosítsák az alkatré­szeket. Most sem jobb a helyzet. Berendezések beszer­zésére alig van pénz, s még a magyar gyártmányú be­rendezések alkatrész-utánpót­lása is akadozik. A nagy tö­megtermelő munkahelyek, a frontok, jövesztő, biztosító, szállítógépeinek döntő több­sége külföldi gyártmány, nagyrészt tőkés országokból származik. Ezeknek az élet­tartamát csak úgy lehet meghosszabbítani, ha a terv­szerű megelőző karbantartás követelményeit szigorúan be­tartják, Deák József, az özem. gépészeti főmérnökhe­üyettese ezzel KapcsóMfban elmondta, hogy egy sor olyan munkaszervezési intézkedést léptettek életbe, amely le­hetővé teszi, hogy a gépeket, berendezéseket minimális időszakra vonják ki a ter­melőmunkából. Az anyagi és erkölcsi ösztönzőket is en­nek a szolgálatába állítot­ták. A három körletben, a gé­pészeti, a villamossági és a fronts zerelési körletben több mint 600-an dolgoznak, dön­tő többségük szakmunkás. Ennek a jő iparosgárdának a csoportjai, brigádjai tulaj­donképpen specialisták. A csoportok szakosodtak a bá- nyabeh gépek, berendezések javítására, amint ezt Vágó Istvántól, a gépészeti körlet vezetőjétől megtudtuk. Nagy hagyományai vannak Lyukó- bányán a szocialista brigád- mozgalomnak a gépészek nél például 16 kollektíva évről évre maradéktalanul teljesíti vállalásait. (oravec) Teremhet-e dollárt a Mátra és a Bükk? sengenek egymással. Csak­hogy az „áru” mindenkinél ugyanaz, a Mátra és a Bükk idegenforgalmi értékei nem sokszorozhatóak, így a pár­huzamos üzletkötések végül is legtöbbször egymást gyen­gítik. Magyarán, ha a Mát­rát és a Bükköt kell aján­lani az utazáshoz várhatóa«i kedvet kapó vendégeknek, akkor jobb lenne, ha az irodák együttműködnének, hiszen a vonzerő kialakítá­sa közös érdek. Meglehetősen elgondolkoz­tató az is, hogy szinte min­den idegenforgalomról szóló elemzésben, így a bizottság elé kerülőben is leírják: sze­gényes, meglehetős«» gyen­ge hatékonyságú az idegen- forgalmi reklámunk. M la­kóiénak a mai napig nincs például nemzetközi színvo­nalú invitáló, csalogató prospektusa. Mindenki a pénzügyi nehézségekre hi­vatkozik. Csakhogy ez ör­dögi kör, mert a bevétetek akkor növekednek, ha több a vendég, a vendégek szá­mának növeléséhez pedig jé reklám kell.». (kistó Hol a fedlap süllyed, hol az & emelkedik Mesterséges kátyúk Az autósok tudjak legjWkM ban, hogy nemcsak a kátyú­ba zökkenő keréktől lehet a nyelvünket elharapni. Leg­alább ennyire veszélyesek a megsüllyedt aknafedők, víz­nyelő rácsok. Télen a gö­dör megtelik jeges lével, az ütközés a kocsit megdobja, s ha jeges az út, akkor lehet imádkozni, hogy ne kerüljön elénk gyalogos, ne jöjjön szembe másik autó. A Miskolci Víművek ép­pen ezért most arra kéri a város lakosságát, hogy jelentsék be a vízművek ügyeletének, ha valahol a városban erősen megsül­lyedt aknafedlapot, víznye­lőrácsot látnak. Ezeket a vállalat megpróbálja kija­vítani. Tehát, ha zöttyen az autó, tartson ki odáig a bosszúságunk, hogy telefon­hoz jutva tárcsázzunk és szóljunk a vízműveseknek. * Az akcióhoz megjegyzés­ként annyi kívánkozik, hogy nemcsak arról van szó, hogy megsüllyednek a fed- lapok, rácsok. Van úgy, hogy az út emelkedik, mert új aszfaltréteget húznak mu, esetleg többet is. Nem egy helyen jellemző, hogy aa utat rendbehozzák, az akmt- fedők pedig maradnak ott, ahol vannak, azaz voltaképp a burkolatjavítással új ká­tyúkat hoznak létre. Hogy kinek kellene az út javítá­sakor megemelni a fedlapo- kát, nem tudjuk. Ószintés szólva, ez nem is nagyon érdekli az autósokat. De így utat javítani olyasmi, mint­ha megragasztanánk a de­fektes kereket, s utána ben­ne hagyunk egy szöget m a gumiban, hagy lyukassza ki újra néhány kilométer utánam, (k-tó yú A hidraulikus támszerelő és -vizsgáló berendezés házi gyártmány, feleslegessé teszi a nehéz fizikai munkát, vizs­gálati pontossága kiváló. (Kerényi László f elvételei) Elég a rendelő Tovább javult Sajőbá- bonyban az egészségügyi alapellátás, jelentették be tegnap a nagyközségi tanács ülésén. Mint elmondták; napjainkban a település fel­nőtt és fiatalkorú lakosai­nak orvosi kezelését három körzeti és két fogászati ren­delő biztosítja. Jó személyi feltételek mellett, hiszen a községben orvoshiány nincs. „Miskolcon szakad az eső” — jelentette a meteoroló­giai intézet a múlt hét pén­tekjén. Őszinte örömömre. Nem azért heurékáztam, mert különös gyönyört okoz a hideg, novemberi eső — éppen indulóban voltam —, hanem azért, mert végre félreérthetetlen volt a köz­lemény. Ha szakad, akkor szakad, s nem csapadékos az időjárás.” Lehet, hogy a reggeli je­lentést fogalmazó meteoroló­gus önkéntelenül használta — megszabadulván egy pil­lanatra a szakmai zsargon­tól — a félreérthetetlen ki­fejezést. Mert mit kezdjen az ember az ilyen előrejel­zéssel, hogy: jobbára borús idő várható, vagy: eső is elő­fordulhat. Világosan kezdünk fogalmazni — ha nem is mindig, és nem is mind­annyian —, akár esik, akár fúj. Már nem mondjuk azt a borúra, hogy derű. Pedig nem is olyan régen — né­hány évvel ezelőtt — még ármozgásnak neveztük az áremelést. Akkoriban volt ez, amikor még úgy véltük, hogy ugyanazt kell csinál­nunk, mint azelőtt, csak va­lamivel jobban. Hogy meny­nyivel jobban? Sejtettük — mini macska az esőt, -> hogy nem kicsivel, hanem sokkal. De ez a „sok” jelző is bi­zonytalanságot szült, mert ami az egyik ember szemé­ben már soknak tűnik — ha mondjuk a felelősségválla­lásról, munkáról, vállalkozó­kedvről vagy kockázatról van szó —, az a másiknak kevéske, a társadalomnak pedig vészesen kevés lehet, így játszogattunk a szavak­kal, így tétováztunk a kife­jezések és jelzők között, mi­közben gyülekeztek a felhők a fejünk fölött. Nem „job­bára” borult be gazdasági életünk ege, hanem tartó­san, és. előbb csak szitált, majd szemerkélt, csepergett, még később esett, záporo­zott, végül szakadt ránk az áldás. Sőt, némely szaka­szokon a part is. A homá­lyos fogalmazás — ki ne tud­ná? — nem csupán stilisz­tikai kérdés. Általában azok ködösítenek, akik azt hiszik, a szavak csak arra jók, hogy elrejtsék a gondolatot. Mostanság egyértelmű a fogalmazás, olyan, mint a bevezetőben idézett meteoro­lógiai jelentés. Ha áremelés, akkor áremelés, ha adó, ak­kor adó, és ha másképpen kell dolgoznunk, akkor más­képpen kell — teljesen. Ám aiert meg ne örüljünk olyan nagyon. Attól, hogy nevén nevezzük az időjárás és a gazdasági életünk minden viszontagságát, még alapo­san elázhatunk — így is, úgy is. A bölcs ember hasznosítja a reggeli prognózist: esőka­bátot ölt, ernyőt nyit, vagy igyekszik az eresz alá, ami­lyen gyorsan csak a lába bírja. Egyszóval: cselekszik. Persze nem kapkodva, fejet­lenül. Merthogy a meteoro­lógiai hasonlatnál maradjak: látszólag biztonságot nyújt, véd a zivatar elől kinn a pusztán a magányosan álló, dús lom bú fa is. Csakhogy ebbe könnyen belecsap a ménnykő. Érdemesebb tehát egy kicsivel hosszabb utat megtenni, hogy biztonságo­sabb helyre jussunk. Még így is előfordulhat persze sok minden: teszem azt már mások állnak ugyanaz alatt az eresz alatt, ahová mi igyekszünk, ezért kénytele­nek leszünk magunk ácsolni tetőt a fejünk fölé. Közben meg, persze szakad, és ezen mit sem változtat, ha azon kezdünk el siránkozni, hogy volt idő, amikor még csak gyülekeztek a felhők, vagy csupán csepergett az eső... (he kés)

Next

/
Thumbnails
Contents