Déli Hírlap, 1987. október (19. évfolyam, 228-254. szám)
1987-10-07 / 233. szám
A DH várospolitikai fóruma Látlelet a lakásigénylőkről 3• Mi van a családi kasszában ? MajiT hétezer lakásigény- lét kerestek meg a közelmúltban személyesen és kérdőívek útján a tanács szakemberei Miskolcon. A szokatlan mélységű és részletességű felmérésre azért kerítettek sort, hogy tisztán látva a kialakult helyzetet, elkészülhessen a cselekvési program a lakáshelyzet javítására. A felmérés eredményével, lényeivel ismertetjük meg sorozatunkban olvasóinkat. • ALACSONY JÖVEDELMEK A felmérők érdeklődtek a lakásigénylők anyagi helyzetéről, a családi kassza teherbíró képességéről is. Ügy tapasztalták, hogy a családok több mint felének összjövedelme havi 5 és 10 ezer forint közé esik, 20 százalékuknál ez az összeg 10 ezer feletti, 23 százaléknál pedig 5 ezer forint alatti. A lakásigénylők 65 százalékánál az egy családtagra jutó jövedelem nem haladja meg a tanácsi bérlakásra való jogosultság felső határát jelentő 3100 forintot, sőt az igénylők egyharmadánál még a 2000 forintot sem éri el. A vagyoni helyzetre jellemző, hogy az igénylők 72 százaléka semmilyen ingatlannal nem rendelkezik, és gépkocsija is csupán egyötödüknek van. Jellemző „vagyontárgy” a hétvégi telek, amelyeknek a közölt értéke azonban nem éri el a 100 ezer forintot. A viszonylag alacsony jövedelmek, és a növekvő megélhetési költségek eleve behatárolják a megtakarítási lehetőségeket. Az igénylők felének semmilyen megtakarítása nincs, és a többség is csupán alig megkezdett, alacsony összegű ifjúsági takarékbetéttel rendelkezik. • ESÉLY A TAKARÉKOSSÁGRA A lakásépítéshez. vagy -vásárláshoz kellő alapot jelentő megtakarítással csupán az igénylők alig öt százaléka rendelkezik. Figyelemre méltó tapasztalat, hogy családalapítást, az első gyerek születését követően, többen kénytelenek voltak felhagyni a takarékoskodással, meglevő tartalékaik régebbről, vagy szüleik adományából származnak. Azt is tapasztalták a felmérők, hogy sok családban az alacsony jövedelem ellenére sok lemondással takarékoskodnak, mások azonban magasabb jövedelemmel sem teszik ezt, hanem lakásgondjuk megoldását az államtól várják. Vajon hogyan vélekednek az igénylők a szülőkkel közös otthonteremtés lehetőségeiről? A válaszok egyértelműen elutasítóak voltak, csupán néhány, főleg értelmiségi család tartotta lehetségesnek a megoldást. Kétségtelen tény, hogy a szülők többségének jelenlegi lakása nem alkalmas több generáció együttélésére. De szép számmal voltak olyan esetek, ahol a jóval 100 négyzetméter feletti családi házban él a két szülő. Az önálló otthonteremtés vágya teljes mértékben elfogadható, de ha valaki reálisan mérlegeli a jelenlegi lakáshoz jutása esélyeit, talán többeknek kellene ebben az irányban keresni a megoldást. • HÁTRÁNYOS HELYZETBEN A miskolci lakásigénylők vagyoni-jövedelmi helyzete szerény lehetőségeket nyújt a nagyobb anyagi áldozatvállalást jelentő magánerős lakásépítéshez — így szól az összefoglaló megállapítás. Az alacsony jövedelmek es a csekély megtakarítások az esetek tekintélyes hányadában még az igényelt lakásjuttatási forma anyagi kötelezettségeinek fedezésére sem elegendőek. Ez army it jelent, hogy a miskolciak országos összehasonlításban is alacsony jövedelmi viszonyai a lakásigény-lök körében még hangsúlyosabban jelentkeznék. (Folytat A miskolci közlekedés története 18, Az autóbusz térhódítása A villamosközlekedés mellett az ’50-es évek végétől egyre inkább tért hódított az autóbusz. A fejlődő nagyipar nemcsak a helyi közlekedés megoldását tette szükségessé, az elővárosi forgalmat is meg kellett oldani. 1954—1955-ben a város vezetése megindította a szir- mabesenyői és a kistokaji járatokat. A járműbeszerzési gondok miatt pár év múlva az elővárosi közlekedés gazdája a MÁVAUT lett. Működésére jellemző adat: 1951- ben 12-féle járat volt, 1957- ben 34, 1963-ban 54. Az elővárosi forgalomba 1984-ben 22 Miskolc környéki település tartozott. Ebben az évben naponta 547 járatot üzemeltetett a vállalat. Legnagyobb gondjuk, akár az egész országban, a gépjárműpark elöregedése. A helyi autóbusz-közlekedés szervezésére 1947-ben a város létrehozta a Miskolci Gépkocsiközlekedési Vállalatot. Ennek az indulótőkéjét a varos tulajdonában levő, bérleti kezelésbe adott tapolcai autóbuszüzem jelentette. Ugyanebben az évben a villamosközlekedés irányítására létrehozták a Miskolci Villamosvasút Vállalatot. Ez az üzem egyesítette a Diósgyőri Közúti Vasút Részvénytársaságot és a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára Trösztöt Miután a tömegközlekedési igények növekedése abba az irányba mutatott, hogy a villamos és az autóbusz egymást kiegészítve oldhatja meg a város problémáját, sor került a két vállalat egyesítésére: 1954. július 1-jén megalakult a Miskolci Közlekedési Vállalat. Ez a megoldás nagy segítséget jelentett, és jelent ma is a tömegközlekedés egységes tervezésénél. Az autóbusz-közlekedés megindításának a gépjárműpark hiánya volt az akadálya. Megoldásként, 1948-ban, amikor megindult a Martin- telep—Ságvári-telep járat, a vállalat a MÁVAUT-tól bérelt Rába-autóbuszokat. Az üzemeltetést a bérleti díj megdrágítottál, ezért a város vezetősége saját járművek beszerzését kezdeményezte. Az első beszerzés két felújított Rába volt, ezeket követték az Ikarus-gyár autóbuszai. Az átalakítást és felújítást sem nélkülözhette a vállalat, 1950-ben a hámori vonalon üzembe állítottak két autóbuszt, amit a dolgozók Mann—Diesel-roncsból készítettek, és tréfásan „Mari né- ni”-nek becéztek. A kezdeti nehézségek után a járműpark számban növekedett és korszerűsödött. 1963-ban 112 busz volt a vállalat tulajdonában, 1967-ben megjelent az első három, csuklóssá átalakított autóbusz is, 1986- ban már 239 járwaű vett-résst a forgalomban. A j&ratok száma 1951-ben öt volt: 1. Tiszai pályaudvar—Üjdiós- győr—Ságvári-telep; 2. Tiszai pályaudvar—Vasgyár— Diósgyőri tanácsháza; 3. Szirma—Martin telep—Vasgyár; 4. Forgóhíd—Görömböly; 5. Városház tér—Lillafüred. A járatok száma a nagyarányú lakótelepi építkezések következtében rohamosan nőtt: 1955-ben 9, 1980-ban 13, 1965-ben 15, 1971-ben 24, 1986-ban 38 járat üzemelt. A forgalomirányítás korszerűsítése érdekében, 1954- ben a Tiszai pályaudvar előtti téren, 1965-ben a Búza térek, 1966-ban a Szentpéteri kapuban készült «4 a váró- helyiséggel ellátott mditoal- lomás. A gépjárművek és a járatok számának növelése ellenére az utazási idő, a ’80-as évekre, ha minimálisain is, de növekedett. Az utazási idő csökkentésére a járatokat a város vezetése igyekszik a kevésbé forgalmas útszakaszokra terelni. Ez nem egyszerű feladat, a város keskeny utcái nemigen alkalmasak csuklós autóbuszok közlekedésére, fordulására^ A megoldás a korszerű, város- központot elkerülő, tehermentesítő utak kiépítése. Seres né dr. Szegöfi Anna (Sorozatunkat jövő szerdán folytatjuk*} - mm* i'lűSmmSiwii & A díszek kerámiából készültek Nyitás az idén? II Pannónia díszei Sokszor irtunk már a Pannónia-szálló átalakításáról. Elsősorban azért, mert az a vállalkozás belvárosunk rehabilitációjának egyik fontos és látványos lépése, másrészt pedig az ügynek rendszeresen szomorú aktualitást adott a kivitelezési határidők tologatása. A napokban bontották el az állványzatot az épület mellől, s kitárult a homlokzat teljes szépségében. Valóban szemet gyönyörködtető látvány, mert a kerámia díszek, ablakkeretek egyéni jelleget kölcsönöznek a háznak, és olyan hangulatot, amellyel kevés miskolci épület dicsekedhet. Tetszik nekünk az is, hogy a díszek jól illenek a Széchenyi út építészeti jellegéhez, ugyanakkor van bennük valami sajátos modernség. Reméljük, hogy több határidőmódosítás nem lesz, és a szálló az idén megnyithatja kapuit a földszinten levő Rorárius cukrászdával együtt. Korhű erkély, a Hungar - hotels emblémájával. A miskolciak kérdezték A Szondi-teleptől a Bodótetőig A belvárosi népfrontna- pok alkalmából az elmúlt hét végén várospolitikai fórumot rendeztek a Centrum Áruház előtti téren. Az érdeklődők kérdéseire egy órán át válaszoltak a jelenlevő városi vezetők. A legérdekesebb kérdéseket és válaszokat most lapunkban is közreadjuk, hiszen bár szép számú érdeklődő követte figyelemmel a szabadtéri fórumot, a közérdekű ügyek még többeket is érdekelhetnek. • Igaz-e, hogy a belvárosi lakbéreket ZS százalékkal meg. emelik? Erre a kérdésre dr. Székely László, a városi tanács elnökhelyettese válaszol: — Nincs ilyesmiről szó, pusztán az az évekkel ezelőtt elhatározott központi lakbéremelési program tart még, amelynek keretében évenként emelkedik a Lakbér, a jövő évig. • Mikor bontják már le a Szondi-telepet? Ez a kérdés is dr. Székely Lászlónak szólt: — Nem tervezzük a közeljövőben a Szondi-telep lebontását. Vannak ugyanis olyan területek a városban, amelyek megelőzik a fontossági sorrendben. A belvárosról, a Széchenyi úti sikátorokról van szó, és a diósgyőri vár környékéről. Hozzátenném, hogy a szanáláshoz először megfelelő lakásalapot is kell teremteni. • Köztudott, hogy a Lenin Kohászati Müveknél létszám- csökkentés várható. Vajon lesz-e Miskolcon is elbocsátás és idő előtti nyugdíjazás? A válaszadó: Szűcs Erika, a városi párbizottság titkára: — Ügy látjuk, hogy nagymértékű. gyorsan bekövetkező létszámcsökkentésre egyelőre nincs szükség. De az elkövetkezendő években minden féleképpen számítani kell arra. hogy csökken a kohászatban dolgozók létszáma. Ez egy tervszerű folyamat, amelyben messzemenőkig figyelembe vesszük minden dolgozó érdekeit, és segítünk minden, önmaga sorsáért felelősséget érző embernek. • Ugyancsak Szűcs Eriká- nak szólt az a kérdés, amely a miskolci vállalatok közötti, sokszor nem éppen felhőtlen viszonyt feszegette; — Tény, hogy a vállalatok együttműködésében nem mindig van meg a kellő összhang. De ez nem speciálisan miskolci probléma, ugyanis a szabályozórendszer ellenérdekeltséget teremtett, eddig az együttműködés ellen hatott. Az új szabályozórendszer változást hoz, de látni kell, hogy önmagában a jogszabályváltozás még nem jelent magatartásváltozást is. Épp ezért a város vezetése sokat munkálkodik az együttműködés javításán, és ez már hozott is eredményeket. Létrejött például az innovációs centrum, küszöbön áll a dijbe- szedő-vállalkozás megindítása és javul a két nagyüzem. az LKM és a Digép együttműködése is. • Rövid kérdés, rövid válasz: mikor kezdik a bodóte- tói lakótelepet építeni? Székely László: — Ügy tervezzük, hogy összesen 2000 lakás épül fel a Bodótetőn. 1989-ben lesz először lakásátadás, és 1990- ig úgy szeretnénk, ha 350 telepszerű társasházi lakás, és 100—150 korszerű csoportos családi ház készülne el a Bodótetőn. A munkálatok egyébként megindultak, hiszen a területelőkészítés már folyik. • Miért nem lépnek fel eré-t lyesebben a rendőrök a köz- tulajdont rongálókkal szemben? A. választ dr. Káló József alezredestől, városi rendőrkapitánytól hallottuk: — Az a tapasztalat, hogy a rongálások túlnyomó többségűkben nem lépik túl a szabálysértési határt, és aa elkövetők többsége fiatalko-j rú, sokszor gyerek. A renő-i őrség csak akkor tud hatékonyan fellépni, ha maguk az állampolgárok is tesznek ezért: azaz szólnak a rend- őrjárőmek. segítenek a rongálok lefülelésében. Talán nem tudja mindenki, hogy az okozott károkat akkor is meg lehet téríttetni, ha gyerek a tettes, ugyanis ebben az esetben a szülők állják a számlát! (A többi kérdésre visszatérünk.) tk—éj j
