Déli Hírlap, 1987. október (19. évfolyam, 228-254. szám)

1987-10-05 / 231. szám

Látlelet a lakástigénylőkről I. if Mindenki teszi a dolgot (Kére nyi László jele ételeb) Az LKM melegüzemeiben Befejezés előtt a nagyjavítás Több, mini két hú nappal ezelőtt, augusztus 3-án kon­centrált, tizenegy egységre kiterjedő nagyjavítás kezdő­dött a Lenin Kohászati Mű­vek meleg üzem eiben. A négy­ezer ember összehangolt te­vékenységét, tíz külső kivi­telező vállalat közreműködé­sét igénylő munka a befeje­zéséhez közeledik. Fkirmtká Ernő fömérrtfík- hetyeíies, afci a munkálato­kat hangolja össze, elmon­dotta: jól haladnak a nagy­javítással. A durvahengerdé- ben már működik a buga- és a gerendasor, s egy fontos berendezés, a svédektől vá­sárolt. oltó telepítése is befe­jeződött, próbaüzeme folyik. Aa. acélműben szeptember 28-án kezdődött, s 12 napig tart az LD-konverter, 16 na­pig pedig a folyamatos ön­tőmű javítása, felújítása. A légi oniosahhraa-k mégis a nagyolvasztóit, a HI-as kohót tekintki. Itt most egymást érik a fontos események. Ilyen volt: csütörtökön a két léghevítőnél megkezdődött a szárítós, amely öt napig tart. Ezután következhet magá­nak, a kohónak a szárítása. Megkezdődtek az üzembe he­lyezési próbák is. Pénteken a vízrendszert helyezték nyo­más alá, 6—7-én pedig a ha­tósági nyomáspróba kezdő­dik. Az elmúlt hét végén helyére került a torokzáró szerkezet is. Akik közreműködnek eb­ben a nagyszabású fe+új: fás­ban, szinte valamennyien példamutatót produkáltak ... »y. L Majd’ hétezer lakásigény- löt kerestek meg a közel­múltban személyesen és kérdőívek útján a tanács szakemberei Miskolcon. A szokatlan mélységű és rész­letességű felmérésre azért kerítettek sort, hogy tisztán látva a kialakult helyzetet, elkészülhessen a cselekvési program a lakáshelyzet ja­vítására. A felmérés ered­ményével. tényeivel ismer­tetjük meg sorozatunkban olvasóinkat. FIKTÍV BEJELENTÉSEK ÉS ZUCALBÉRLETEK Elsősorban a kiemelt ka­tegóriába tartozókat — sok- gyermekesek. fiatal háza­sok, gyermeküket egyedül nevelők — kerestek fel személyesen is a kérdező­bizottságok. Több mint há­romezer családnál jártak. A felmérés során derült ki például, hogy viszonylag sokan — több mint 250-en — nem töröltették lakás­igénylésüket. holott lakás­gondjaik mar megoldódtak. Olyan eset is volt. hogy az igénylők elfeledkeztek ar­ról: be van adva a lakás­igénylésük. Mintegy TTO fiktív bejelentőt is felderí­tettek. Ezen áftempolgárok életvitelszerűen nem tar­tózkodnak a városban, az­az Miskoicttfl távo* a mun­kahelyük. Varrnak, akik Miskolcon dolgoznak, de a bejelentett lakóhelyükön az ott lakók és a szomszédok sem tudtak arról, ki is az az illető, aki oda bejelent­kezett • -. Találtak otya'.i- taraácsi bérlakásokat is, amelyeket teljes egészében kiadott f-óbér tőjük albérlet­be. .. Az érem másik ol­dala az, hogy majd fél- S0áiz esettje« a rendkívül enttwrteie« lakáskörülmé­nyekre való tekintettel, azonnali intézkedést javasol­tak a kérdezőbiztosok. MEGDŐLT A HIEDELEM Mint mór említettük, az adatok gyűjtésekor a leg­nehezebb helyzetben élőkre koncentráltak. A kiemelt kategóriában élőkön túl vizsgálták a 30 év feletti egyedül áltó. és a 35 év feletti gyermektelen házas­párok, életközösségben élők helyzetét is. Az a tény alig­ha lephetett meg bárkit is, hogy sok ebben a körben a nagyon régi lakásigénylés. Az átlagos várakozási idő több mint 5 év, de vannak Ki évnél régebbi. sőt akadt 17 éves lakásigénylés is. A közhiedelem szerint OTP-lakáshoz gyorsabban lehet hozzájutni, mirat ta­nácsi bérlakáshoz. A fel­méréskor épp az ellenkező­je derüft ki. Tanácsi bérla­kásra ugyanis átlagosan 5— 3 évet, OTP-fakásra pedig 6—5 évet várnak az igény­lők. Érdekes azon is el mor­fondírozni, hogy milyen a lakásigénylők összetétele a különféle jellemzők alapján. A legszembetünőbh, ba az eleik ont vizsgáljuk, hogy az igénylők több. mint 60 szá­zaléka 30 éven felüli. Ez azt jelenti, hogy több, mirat kétezren vannak a városban, akik 30 éves korukra sens rendelkeznek önálló lakás* sál. AKI A VÁROSHOZ KÖTŐDIK Érdekes, és sokat vitatott témakör a lakásigénylők Miskolchoz való kötődése Ügy találták, hogy az igény-, lök háromnegyede öt évnél hosszabb ideje Miskolcon lakik, és itt is dolgozik. Ezen belül 50 százalék a tősgyökeres miskolciak rész­aránya. Ezek az adatok szé­pen hangzanak, ám nem hagyható figyelmen kívül, hogy sok a fiktív lakcím-, bejelentés — mondják a kérdezőbiztosok. A felderí­tett 170 fiktív bejelentőn kí­vül nem tartják kizártnak; hogy a több, mint félezer Miskolcon bejelentett la­kással rendelkező, de nem itt dolgozó igénylő között is akadnak szép számmal, akik valótlan adatokat közöltek, valójában nem élnek a vá­rosban. (gvrfjgrrf j®fc>) Éves bériét a szerencséseknek Megszámolták az utasokat Ismeretes, hogy nem min­dennapi utasszámlálás volt Miskolcon szeptember köze­pén. A Miskolci Közlekedési Vállalat kérdőívet küldött szét a városba«, s ezt az Színe Jk Állvány erdőben a III-as kohó lljabb városkörnyéki községekben Egészséges ivóvíz Az udvaron levő kerekes, vagy szivattyús kutak he­lyett már közaifolyókból kapja a vizet a városkörnyé­ki hat község lakossága. A sajóládi víztermelő telephez kapcsolva üzembe helyezték azt a vezetékrendszert, amely egészséges ivóvízzel látja el Bocs, Berzék, Sajóhídvég, Köröm, Sa jólád és Sajópetri községeket. A Borsod megyei tanács hetedik ötéves tervi elő­irányzatának megvalósítása során kapcsolták be a há­lózatba ezeket a települése- kf't. ahol több. mint 6000 lakost látnak el. A Vízügyi Alap. valamint a megyei ta­nács anyagi támogatásán kívül, a lakosság saiát pénz­ügyi befizetéseivel is hozzá­járult a wzmöSrátózal. kiépí­téséhez. A községi hálózat, vala­mint a közkifolyók íétesí- tésénez a megyei tanács több mint 70 millió forint hozzájárulást adott. Folyamatban van a veze­tékes rendszer kiépítése a város szomszédságában fek­vő Kisfokai községben is. Itt is állami támogatásból, és a község lakosainak hozzájá­rulásából valósítják meg az egészséges ivóvízellátást. A tervek szerint, még az idén. Az egészséges ivóvízellá­tást más községekben is szorgalmazzák. így többek között Kisgyőrben, ahol a Vízmütársulás irányításával építik a hálózatot, amelyet a tervek szerint jövőre he­lyeznek majd üzembe. Korám ébredő ember lé­vén. azzal dicsekedhetek, hogy hosszú évek óta rend­szeres hallgatója vagyok a rádió mezőgazdasági műso­rának. így kísérhettem fi­gyelemmel azokat a riporto­kat, beszélgetéseket is, me­lyek Málna-háború címen futottak néhány napig. Az alapkérdés valahogy így hangzott: miközben a mál­na, különösen a „gurulós'’ — azaz mélyfagyasztásra alkal­mas, kiváló minőségű mál­na — ára a világpiacon emelkedett, a gyümölcs ex- jportja nem nyereséget, ha­nem veszteséget hozott a népgazdaságnak az idén. Miért? Nem irigyeltein az oknyo­mozást vállaló kollégákat, mert bár szívós kitartással faggatták a termelőket, fel­vásárlókat, exportőröket — ahogy az már lenni szokott — mindenki védte a maga igazát, bizonygatta, hogy mindent megtett, ami tóle telt, a válaszok nem csen­genek össze, s az istennek nem akart kikerekedni az igazság. (Legalábbis a cikk megírásáig, azaz a múlt hét péntekéig.) Annyit azért sikerült kibo­gozni a hallgatónak a vá­laszgubancból, hogy amíg kézen-közön vándorolt, hihe­tetlenül megdrágult a mál­na, s az is gyanítható, hogy a „lánc-lánc”-játék nem tett jót a minőségnek sem. Mint köztudott, rendkívül sérülé­keny ez az ízletes gyümölcs, az a jó, ha szedés után azon­Málna-ügy r»íl bűtőkam-ionokba rakják, s így teszi meg az utat a feldolgozó üzemig, illetve a fogyasztóig. Nos, a felvásár­lók között szerepeit egy olyan szövetkezet is. mely­nek — neve után ítélve — a profilja az épices lenne, bár a megszólaltatott vezető szerint jogosítványuk van gyümölcsíelvásárlásra is. Ezt vonakodva ugyan, de elfo­gadta a riporter, ám azt hiába firtatta, milyen jár­művön szállították el a föl­dekről a málnát, tekintettel arra, hogy kamionuk nincs. Nem taglalom tovább a málna-háború fejleményei'-, azt hiszem, ennyi is elég ahhoz, hogy hozzám hason­ló következtetésre jusson az is, aki nem hallgatta a ri­portokat: sokan jó pénzt ke­restek a málnán, miközben közös nagy bukszánk lapos maradt. Pedig ugyancsak nagy szükségünk lenne mos­tanság azokra a dollármil­liókra, melyekre — a mező­gazdaság és a külkereskede­lem berkeiben járatos — kollégáim szerint szert te­hettünk volna. Ismerősem mutatja nvár végén vásárolt, divatos vá­szoncipőjét. Csaknem bizo­nyos, hogy exportra gyártoí- ták — mondja —, hiszen ta­vasztól idáig egy szálat sem lehetett látni belőle a bol­tokban. és most is csak né­hány párat kapott az egyik üzlet. Gyanúsan olcsónak ta­lálta, de megörült neki, hi­szen egy rejtett kis hibára — ami miatt exportálni nem lehet — a hazai fogyasztó fittyet hány. Öröme mind­össze két napig tartott, ak­kor ugyanis levált a cipő laipa, azaz kilépett rejtőké­ből a hiba. s így megvan a magyarázat rá, miért maradt vissza — ha exportra szán­ták. (Persze akkor sincs rendben a dolog, ha egysze­rű, avagy mezei magyar vá­sárlónak készült a topán.) Nem győzünk panaszkodni — mi tagadás, van is rá okunk — életszínvonalunk romlása miatt. Közben sze­münk előtt zajlik a láncke­reskedelem, s emelkednek a zöldség-gyümölcsárak. Sze­retnénk, ha nehezen meg­szerzett forintjainkért olyan árut kapnánk, amelyet elvár az is — vásárlóként—, aki a szóban forgó cipőt ragasz­totta. itt a talppal van baj, másutt a fejjel. Szóval, ki kell nekünk bontakozni tető­től talpig, ha nem akarjuk, hogy kilógjon a lábunk a cipőből, a nadrágból meg kikandikáljon valami más. Erre koccintanék en szíve­sen egy nagy pohár — mál­nával. Egye fene, kivétele­sen azt sem bánom, ha ex­portból visszamaradt a szörp, csak legyen jó édes, mert ez az íz — a magas cu­korfogyasztás ellenére — néhanapján hiányzik az éle­tünkből. (békés) utasoknak masuknak kottöfl kitölteniük, szeptember l«-i utazásaik adataival. A be­küldés határideje a hónap vége volt. Sikeresnek bróowvwlt-e ez a mintavételes számlálás1? — kérdeztük Pauliczkyné Ze- lenák Zsuzsannát, az MK? forgalomtechnikusát. — Az 50 ezer kiküldött borítékból Hl ezer 400 érke­zeit vissza vállalatunk címe­re. Ezekben összesen 11 ezer «03 hasz- nálhatóan kitöltött kérdő­ívet találtunk. A két szám közö eltérésnek az az oka, hogy bontkon­ként barom adatközlő lapot is elhelyeztünk, gondolva ana, hogy az utazási szoká­sok egy családon belül is eltérőek lehetnek. Azokat a kérdőíveket persze, ahol há­rom vagy több lapon is megegyezik az adatközlő ne­ve, nem értékeljük csak egy­szer. Azt mondhatom, hogy a visszaküldési arány a mi szempontunkból jónak nevezhető. Összesen ugyan­is 30 ezer utazásra lett volna szükségünk ahhoz, hogy a forgatóm szempontjából hasznosítható tények birtokába jussunk. A., , 17 ezernél több kérdőív 30 ezernél több utazás adatait .' tartalmazza. A kiértékelést megkezdtük, egyelőre kódoljuk a lapo­kat. A munkát várhatóan decemberre fejezzük be. ígértük egyébként, hogy az 1 értékelhetően kitöltött és visszaküldött kérdőívek be­küldői között 15 darab, egész évre szó­ló MKV utazási igazol­ványt sorsolunk ki. A sor­solás kedden délelőtt lesz, közjegyző jelenlétében. A szerencsések hamarosan érte-1 ’ sülnek róla, hogy jövőre in-”0 gyen utazhatnak járműve- inken. Fél évtizedet várnak

Next

/
Thumbnails
Contents