Déli Hírlap, 1987. október (19. évfolyam, 228-254. szám)

1987-10-24 / 248. szám

+ Tolnai Gyuláné, akinek módszerét saját iskolájában, a 42-esben, három kolléganője is alkalmazza. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés menedzseli Tolnai Gyuláné anyanyelvi munkaterme tette el és propagálja, áru­Közérthető modern zene A Fiatal Zeneszerzők Csoportja hangszeres együttesének koncertje Több alkalommal irtunk már arról, hogy Tolnai Gyuláné vezető tanítónő, a 42. Számú Általános Iskola pedagógusa az általa évtizedek alatt ki­fejlesztett módszerrel oktatja az alsósokat, akik - egyebek között - hat hét alatt tanul­nak meg olvasni és írni az első osztályban. A tanítás az úgynevezett matematikai logikára épülő anyanyelvi munkateremben folyik; a diákok kiemelkedő eredményt értek és érnek el helyesírásban, környezetis­meretben és matematikában is. Tolnai Gyuláné —. aki­nek tizenhat országosan el­fogadott újítása van — a munka termi módszerét is be­A Rónai Művelődési Köz­pontban hétfőn - két előadás­ban — a budapesti Thália Színház vendégjátékát láthatja a színházkedvelő közönség. Németh László Harc a jólét ellen című darabját adja elő a társulat. A szerző ismeretében kü­lönös a műfaj: kétrészes vígjátékról van ugyanis szó. Németh László egyetlen víg­játékát Kazimir Károly ren­dezte, a főszereplő házas­párt Drahota Andrea és Ko­zák András alakításában lát­hatjuk. A darab — a Németh Lászlótól megszokott nyelve­zetnél kissé könnyedebben — egy magyar kisváros éle­téről szól, az időpont 1945. A mű alapgondolata: „aki­nek humora van, az min­dent tud, akinek nincs hu­mora, az mindenre ké­pes ...” A szerző a tu­dományok természetpusztitó erejéről fejti ki aggodalma­it, ennek eszköze a fekete humor, melynek segítségé­vel a kinevetett kisvárosi légkörben ismét komollyá válnak a komoly kérdések. További szerepekben Zsurzs Katalint, Bitskey Tibort, Mécs Károlyt, Szabó Gyulát, Voith Ágit láthatjuk. Zenei vezető Prokopius Imre, a díszleteket Szinte Gábor, a jelmezeket Székely Piroska tervezte. Jegyek a Rónai Művelő­dési Központban, a Miskol­ci Nemzeti Színház jegyiro­dájában. valamint az üzemi közönségszervezőknél vált­hatók. Nyugdíjasok és diá­adta újításként az Országos Pedagógiai Intézethez, ahol ezt el is fogadták. Az Alkotó Ifjúság Egyesü­lés észak-magyarországi kép­viselete 1984-ben karolta fel a témát. Az újítás hasznosí­tásának jogát megkérte — és megkapta — az OPl-tól, és azóta — állandó munka- kapcsolatban Tolnai Gyulá- néval — ennek elterjeszté­sén munkálkodik. A Műve­lődési Minisztérium engedé­lye alapján ma már ez is egy a választható módszerek — eszközrendszerek — kö­zött. amelyek az olvasásta­nítást segítik. Az egyesülés a Tolnai Gyulánéval kötött újítási szerződés értelmében készí­kok a délutáni előadásra kedvezménnyel — féláron — válthatnak jegyet. sitja az úgynevezett prog­ramfalat (huszonnégy színes tablót), valamint nyomtatta ki az újításleírást, a tanári kézikönyvet. Az idei tanév­ben kezdték meg a terjesz­tését, és nem egészen két hónap alatt az ország 150 iskolájában vették meg, al­kalmazzák. (Miskolcon négy iskolában.) A megyei tanács is tartott tájékoztatót az is­kolák vezetőinek, akik kö­zül mind többen érdeklőd­nek az eszközrendszer iránt. Anyagi haszonról egyelőre nemigen lehet beszélni, hi­szen a tablókészlet ára 3400 forint, a kézikönyvé 400; ezek az összegek nem sok­kal haladják meg azt, amennyibe előállításuk ke­rül. Mindenekelőtt azért foglalkoznak vele az Alkotó Ifjúság Egyesülésnél, mert — mint az eddigi felméré­sek, ellenőrzések is igazol­ják — olyan módszerről van szó, amely kimagasló ered­A7 Országos Filharmónia ka­maraestjeinek sorában a ro­mán Ars Nova együttes helyett a Fiatal Zeneszerzők Csoport­jának koncertjét hallhatta az a néhány érdeklődő, aki be­tévedt a Bartók-terembe. El­sősorban azért sajnálom a közönség hiányát, mert ritkán tapasztalható magas színvona­lon, lényegretörö magyarázat­tal csendültek fel a kortárs művek, s így kiválóan szolgál­hatta volna ez az est az al­kotók és a befogadók sokszor emlegetett közeledését. Sugár Miklós zeneszerző­től, az együttes vezetőjétől megtudtuk, hogy 1976-ban alakultak. Céljuk: a fiatal komponisták kezdő lépései­nek segítése koncertekkel, beszélgetésekkel. A főiskola utolsó évétől nyolc esztendőn át tart a formális tagság. Je­lenleg 19—20 zeneszerző tar­tozik hozzájuk. A hangszeres együttes sokszor változik, összetétele függvénye a kom­pozíciónak. A koncert isme­retterjesztő, népszerű válo­gatás volt, de egyben meg­győzhette a hallgatót: nem üres szólam, hogy az utóbbi években a fiatal zeneszerzők a dallamosság, a jó hangzás igényével élnek. A minimál zene jegyében keletkezett Dukay Barnabás Rondino, ami a szívhez szól című darabja. Ezt és Tiha­nyi László francia ihletésű Ballade című művét Eck­hardt Gábor szólaltatta meg zongorán. Ugyancsak az új egyszerűség hatotta át Hol­lós Máté Feltekintés a csil­lagra című, két cimbalomra írt zenéjét, Szeverényi Ilona és Vékony Ildikó előadásá­ban. A Rácz Aladár emlé­két idéző mű mellett még két cimbalomdarab jelezte e hangszer népszerűségét a mai zenében: Vajda János kollázstechnikát használó Gregorián éneke és Orbán György újromantikus Him­nusza, mindkettőt Szeveré­nyi Ilona kitűnő előadásában hallhattuk. Sugár Miklós há­rom évvel ezelőtt zárta le sa­ját avantgarde korszakát. Ezt idézi a háromtételes Rimi- nistences — visszaemlékezé­sek. A kamarazenét Horn András (klarinét), Fejér vári János (brácsa), Eckhardt Gá­bor (zongora) pontos és ih­letett összjátéka tette vonzó­vá. Érdekes megoldás Nagy Árpád Ikebanája, mely a címnek megfelelően utal a japán zenére, a dzsesszre és az avantgarde-ra is. Az elő­adók (Horn András—Eck­hardt Gábor) ezúttal is ki­emelkedően játszottak. Pár­beszédre és szólókra épül Szigeti István fuvolára &s gordonkára írt Duója, me­lyet Gyöngyössy Zoltán és Vass Katalin szólaltattak meg. Végül a teljes — hét­A Táncsics téren, a refor­mátus templom bejárata fö­lé emléktábla került, me­lyet holnap délelőtt negyed 12-kor avatnak fel. Az em­léktábla a tudós lelkipász­tornak, Pápai Tóth Mihály­nak állít emléket. Az 1700 és 1786 között élt lelkész és tudós geológus volt a kezdeményezője a di­ósgyőri kohászat megalapí­tásának. Tudományos érdek­lődéstől hajtva bejárta a A tavalyi közgyűlésen hatá­rozta el a sátoraljaújhelyi Ka­zinczy Ferenc Társaság, hogy az alsóregmeci Kazinczy-por- tán emlékjelet és táblát he­lyez el. A telken, az egykori apai ház maradványai mellett, most a görögkatolikus paró­kia áll, ennek utcafronti ke­rítésvonalában helyezték el a kétszer égetett klinker­téglából emelt, pantheonos kiképzésű emlékjelet, ame­lyet Szabó József miskolci kisiparos épített fel, díjtala­nul. A tavalyi közgyűlésen tett ígéretének megfelelően, • tagú — együttes Sugár Mik­lós vezényletével bemutatta, hogyan hangzik a repetitjv technika segítségévei Mada­rász Iván műve. a Repetici- ók. A 29 ütemes kotta a minimalzene iegyében ké­szült, és nagy szabadságot biztosít az előadóknak Az érdekes, szemléletes megol­dás — hasonlóan a koncert többi műsorszámához — ked­vező benyomást keltett Barta Péter hegyvidéket, feltérképezte s Borsodban található érceló- fordulásokat. a felszíni fej­tésre alkalmas széntelepeket, az alkalmas vízfolyásokat. Alapos megfontolás után levelet írt Mária Teréziának, javaslatot téve a kohászat megalapításéra. Érvelt ko­molyan vették: Fazóta Hen­rik hamarosan megkapta a hivatalos megbízólevelet, s megkezdődött a diósgyőri vaskohásziat története ... ugyancsak ingyen tervezte meg és készítette el Pócsik István azt a bronz emléktáb­lát, amelynek felső részén az apai ház Kazinczy Ferenc álal rajzol, s a Fogságom naplója című művében köz­readott alaprajza látható, alatta ezzel a szöveggel: „Itt állt az avai ház, amely­ben Kazinczy Ferenc ifjúkp- rát töltötte, több művét al­kotta, s ahol 1794. december 14-én mint jakobinust elfog­ták.” Az alsóregmeci emléktáb­lát, Kazinczy születésnaniá- hoz igazodva október 23-án »vatták fel a Szabadság ú£ 35. szám alatti telken. ményeket hoz az oktatásban. Sz— Türelemüveg A bányabeli baleset után sokat aludt a kórházban. Az egyik napon meglátogatta a szakszervezeti titkár, naranccsal és kólával felszerelten. Ekkor már tudta, hogy rokkant­nyugdíjba küldik. Nem volt kedve beszél­getni, estére már meg is bánta. Mégiscsak együtt kezdték, csillésként. A munkásszálló akkor egyszerű fabarakk volt, emeletes vaságyakkal, viaszosvászon­nal letakart asztallal és néhány hokedlivel. A szobában volt velük egy idősebb ember, fodrász létére szivattyú-gépkezelő. Állandó­an zöld svájcisapkát viselt a fején, két fü­lében pedig fehér vattacsomót. Kevés be­szédű ember volt, állandóan az ablak mel­lett ült, és a maga készítette szerszámok­kal dolgozgatott. Egy nagyobb, négyszögletes fehér üvegben az esernyődrótból és a bi­cikliküllőkből készített hosszú tűkkel, vé­sőkkel, fogószerkezetekkel annak az akná­nak a miniatűr mását formálgatta, amely­ben dolgoztak. Néha odaültek a hokedlik­kal Peti bá’ — egymás között így nevezték el — köré és bámulták, milyen ügyesen faragja, vágja, festi a csilléket, a felvonó­kat, a drótköteleket, a pirinyó bányászfi­gurákat, a gyufaszálból ácsolt munkahelye­ket. Akkor ők, a fiatalok meg-megmoso- lyogták egymás között, de magukban iri­gyelték. Főleg a türelmét. Amikor hajnalban csapzottan. ittasan, fá­radtan megjöttek az utcabálból, Peti bá’ zöld színű sapkája Bivalynak szemet szúrt a fehér fejpárnán. Odatámolygott az eme­letes vaságyhoz, vállánál fogva megrázta az alvó férfit, aki azonnal felnyitotta a sze­mét és fel is ült. — Igyék, tata — gajdolta Bivaly, és nyújtotta a literes üveget, amiben kisüsti volt. — Nem, nem szoktam — motyogta Peti bá’, és eltolta magától az üveget. — Bü­dös ... — Büdös a maga — szitkozódott Bi­valy. Peti bá’ lekászálódott az emeletes ágyról, fapapucsba bújtatta a lábát, és elindult az ajtó felé. Bivaly eléállt, és ismét nyújtotta az üveget. Egy darabig farkasszemet néz­tek, de azután Peti bá’ lesütötte a szemét, és elindult. Bivaly utánakapott, megfogta a vállánál és visszahúzta úgy, hogy az idős ember nekivágódott a szürkére festett vas­szekrényeknek. A szekrény tetejéről azon­nal leesett a négyszögletes fehér üveg, és darabokra tört. A benne levő függőleges ak­na. az összes építményével, szanaszét gu­rult. — Te őrült! — ordított valamelyikük. — Mit műveltél a bányánkkal? — és már ütött is. Ha az öreg nem áll közéjük, nagy vere­kedés kavarodott volna. — Nem baj, kérem — mondotta Peti bá’. mikor végre csönd lett. — Majd készítek másikat. Nem kell ehhez semmi más, csak türelem... Felült a kórházi vaságyon. Körülötte már mindenki aludt. Kerít egy négyszögletes, fe­hér palackot — határozta el magában, és megépíti a bérháznak azt a lépcsöházát, az összes szomszédokkal, ahol családjával la­kik. Balesete óta ekkor mosolyodon el elő­ször . „ (oravcc) II Tliália vendégszereplése 4 kohászkodás kezdeményezője Pápai lóth Mihály emlékéi« Alsóregmecen Kazinczy­emléktáblát avattak

Next

/
Thumbnails
Contents