Déli Hírlap, 1987. szeptember (19. évfolyam, 202-227. szám)
1987-09-09 / 209. szám
A DH várospolitikai fóruma A társadalmi-gazdasági kibontokozásért Vállalkozó tanács Széles körű vitákban, eszmecserékben formálódik napjainkban a társadalmi-gazdasági kibontakozás helyi feladatterve Miskolcon. Kevés olyan terület van, ahol úgy ötvöződne a társadalmi szerep a gazdaságival, mint a tanácsi munkában, hiszen évrői évre, a tanácsi testület döntései nyomán kell egyre önállóbban gazdálkodnia a miiiiárdokkal. A társadalmi-gazdasági kibontakozási program megvalósítása milyen változásokat hozhat a tanácsi munkában? — kérdeztük dr. Kovács Lászlót, a városi tanács elnökét. — Bármilyen közhelyszerűen hangzik is, azt vallom, hogy a szervezeteknek állandóan alkalmazkodniuk kell a feladatokhoz. Korszerűsíteni kell a teljes tanácsi szervezetet is. Ez a munka nehezen halad az egész országban, hiszen egy alaposan megesontosodott rendszert kell megújítani. A változás azt is jelenti, hogy új feladatokat kell vállalnunk. Többet kell törődni a helyi gazdasággal, betöltve egy sajátos gazdaságszervező szerepet. Ez kényszerűség is, hiszen ha egyik területen szűkösebbé válnak a tanács anyagi lehetőségei, akkor más irányban kell keresnünk újabb forrásokat. — Vannak-e már most példák arra, hogy változóban van a tanács szerepe a város életében? — Az eddig kevéssé kiaknázott lehetőségek közé tartozik például az idegenforgalom. Megteremtettük a városi idegenforgalom menedzselésének kezdeti feltételeit, és már mutatkoznak is az első eredmények. Gondoljunk csak a rendkívül sikeres nemzetközi motorostalálkozóra. De említhetem a tapolcai fürdőszálló építését is, amelyben a tanács üzleti partnerként is közreműködik. A vállalkozásba bevonjuk a lakosságot is, hiszen Tapolca fejlesztésére kötvényt bocsájtunk ki. Nagyon fontos a város foglalkoztatási szerkezetének javítása. Ezért létrehoztunk egy pénzügyi alapot, amelynek segítségével támogathatjuk a munkahelyteremtő, szerkezetátalakító vállalkozásokat. Az is a változó tanácsi magatartást jelzi, hogy a napokban megkezdi a munkáját a városi tanács innovációs főmérnöke. Az a célunk, hogy egy olyan csapatot hozzunk létre, amelyik hatékonyan foglalkozik különféle vállalkozások felkutatásával, üzletszervezéssel. — Az utóbbi években megnövekedett a tanácsok önállósága. Elegendő-r ez a kibontakozási program céljainak eléréséhez? Pontok és boltok Folytatódik a verseny Tavasszal kezdődött az első forduló, s nemsokára ismét sorra járják az üzleteket, vendéglőket a pontokat osztogató társadalmi zsűri tagjai. A „Kulturált városi környezetért” elnevezésű mozgalomról van szó, melyet idén hirdettek meg Miskolcon, de a szervezők szándéka szerint a következő esztendőkben tovább folytatódna. Az előzmények közül érdemes annyit felemlíteni, hogy kilenc kategóriában hirdették meg a versenyt, a családiházas övezet épületeitől a művelődési intézményeken át a vállalatokig. A társadalmi zsűrik végül is csak nyolc kategóriában kezdték meg a pontozást, mert az ipari, mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek telephelyei. irodaépületei köréből nem érkezett pályázat. Mi tavasszal a kereskedelmi és vendéglátóipar; egységek versengésének eldöntésére hivatottakat kísértük el eiső szemléjükre, így érthető, hogy most arra voltunk kíváncsiak. milyen tapasztalatok birtokában kezdik meg a második fordulót. Breitenbach József „civilben” a városi tanács kereskedelmi osztályának munkatársa, egyébként az említett kategóriában a társadalmi zsűrit irányítja. Elmondotta, hogy a tavaszi pontok alapján, a három legjobbnak az Autó- ker Zsolcai kapui üzletháza, illetve a BIK 380. és 151. számú boltja bizonyult. Vizsgálták az üzletek előtti környezetet, a boltok eladóterének tisztaságát, de bekukkantottak a raktárakba, MISKOLC szociális helyiségekbe is. Az volt az észrevételük, hogy a benevezett fizietek nagyobb pontszámot kaphattak volna, ha jobban odafigyelnek például a portájuk előtti területre. Igen sok helyen értékelni sem tudták az utcai frontot, hiszen nem voltak elhelyezve utcabútorok, nem láthattak zöldterületet, de még csak virágokat sem. Nagyobb gondot kellene tehát a későbbiekben az ilyen területek esi nos í fására fordítani. Azt is tapasztalták, hogy városunk üzletein a feliratok, neonreklamok a 80-as éveket idézik. Ideje volna ezeket felújítani, átalakítani, több helyen pedig egyszerűen kijavítani. Már csak azért is, mert a főutca rekontsrukciója során az üzletekkel szemben támasztott követelmény, hogy portáljuk igazodjon a Széchenyiét, hangulatához. Ami a boltok belsejét illeti, itt sem elegendő csupán az eladótér takarítása, a raktárakat, tárolókat, szociális helyiségeket is tisztán kell tartaná B.J» — Még több lehetőség kell a helyi döntésekre. Ma is akadályozzák még merev hatósági előírások a mindennapi munkát. A belváros rehabilitációjánál például sok a gondunk emiatt, mert az ódon épületegyüttesek megújítását nehéz a meglevő jogszabályok között manőverezve gazdaságosan, észszerűen szervezni. — Évről évre innen is, onnan is elvontak klsebb- nagyobb összegeket a tanácsi költségvetésből. A város kasszájából most már tartósan hiányoznak milliók a bevételek elmaradása miatt. Ilyen feltételek között lehet-e továbblépni a városfejlesztésben? — A városi tanács költségvetése ma valóban szűkös. De ez nem jelentheti azt, hogy a hiányzó milliókra hivatkozva nem cselekszünk, hiszen évente 3,8 milliárd forinttal gazdálkodhatunk. Ez nagy felelősség, de nagy lehetőség is! Nincs az egész megyében egyetlen, olyan gazdálkodó szervezet sem, amely a tanácshoz hasonlóan, fejlesztési célokra évi több mint egymiUiárd forintot fordíthatna. Szó sincs arról, hogy lemondanánk városfejlesztési céljainkról: folytatódik a belvárosi rehabilitáció, törekszünk a központi szerepkör szabta igényeknek megfelelni. Kínálkozik arra is lehetőség. hogy növeljük a városi kassza bevételeit, hiszen társulunk minden olyan vállalkozáshoz, amely üzleti sikerrel kecsegtet. Például a városi tanács részese az alakuló innovációs részvénytársaságnak is. De ha pusztán annyit elérnénk, hogy amiért a városi tanács fizet, az valóban jó minőségű, megbízható munka legyen, akkor már meg is térülnének azok a bizonyos hiányzó milliók. (kiss) k Folytatódik a belvárosi rehabilitáció. Az egyik terület, ahol alaposan átvizsgálják és felújítják az öreg házakat, most a Széchenyi útnak a Sötétkapu és a Szabadsáa tér közötti szakasza. A miskolci közlekedés története 14. Söpörni, Az utak és járdák tisztántartása elengedhetetlen feltétele a városüzemeltetésnek. Az országon a középkorban és még a korai kapitalizmus korában is végigsöprő járványoknak és a köztisztaságnak az összefüggése már szinte közhelyszerű megállapítás. Miskolc köztisztasági állapotáról 171 bői idézünk adatokat: a lakosság az utcákat és a Szinvát szeméttárolásra használta, az utcák így járhatatlanok, a Szinva vize pedig használhatatlan lett, főként a nagy számú vízimalomnál jelentett ez problémát. A városi tanács a jól bevált módszerhez folyamodott, pénzbüntetéssel sújtotta a szemeteinket. A büntetés nem bizonyult elegendőnek, a tisztításról is gondoskodni kellett 1731-es források szerint az utcák és a Szinva tisztításának költségeit a lakosság személyre szóló kivetés alapján fizette. Az utak és járdák tisztításának nyomaival találkozunk az egyébként átkos emlékű abszolutizmus korában is. 1Ö52. május 18-án a megyefőnök köztisztasági rendeletet adott ki. Az utasítás értelmében minden háztulajdonos, szombaton és ünnep előtt, köteles volt a járdát vagy a ház előtti teret, a kocsiút kezdetéig söpörni és locsolni. Az utcák tisztítása a városi hatóság feladata volt, segítségként a megyefőnök a belváros utcáinak sepréséhez rabokat rendelt ki a fogházból. A kényszer- munka nem bizonyult mindig jó megoldásnak. 1862-ben a város főbírája eRképpen panaszkodott a megyeíonök- nek: „a piac söpörtetése a Szeszmentes lesz Nyit a Kofakonyha Jólesik majd egy tányér meleg leves a hajnali piaco- zóknai. az elkövetkező őszi- téli hónapokban —, de bizonyára azok is szívesen betérnek majd az új Búza téri étkezdébe, akik a délelőtti órákban jönnek ide vásárolni. Űj vendéglátóhellyel bővül ugyanis a város piactere: a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat kezelésében még ebben a hónapban megnyílik a Kofakonyha nevezetű étkezde. Amint Kereszti József, a vállalat igazgatója elmondta, egy korábban másra használt épületrészt alakítottak át erre a célra, ahol egyszerre 30 vendég foglalhat helyet, A szeszmentes étkezdében, amely önkiszolgáló rendszerben működik majd, egytálételes menü- rendszert alakítanak ki, A hajnali piacozóknak elsősorban levesféléket, gulyást, babgulyást, halászlevet szolgálnak ki, a hozzá illő tésztafélékkel, mint túróstészta, sztrapacska, egyebek. Az ételeket a szomszédos önkiszolgáló étterem konyhájában készítik el, s onnan szállítják át. Ügy tervezik, hogy később, ha arra igény lesz, + Már az utolsó simításokat végzik helyben frissensülteket is készítenek. Az ízléses, s a Búza téri „vendéglátásnak" új színt adó Kofakonyhát Dufala József, az Északterv belsőépítésze elgondolása alapján alakították ki. Műszaki átadása rövidesen megtörténik. Az új falatozó minden bizonnyal megnyeri a piacozók tetszését. városi betyárok és nőszemélyek által, ha mint nehezen is, eszközöltetett, minthogy ők tudván már annak idejét, úgy széjjel mennek, hogy összeszedni nem lehet.” A tisztaság megtartása érdekében a megyeíőnök megtiltotta az utcákon az igás állatok és a piacra terelt vágóállatok etetését, a házi szemét kihordását az ucára. A rendelet végrehajtásával sok baja akadt a megyefőnöknek. Ehhez mindenképpen hozzájárult az is, hogy a szabadságharc leverését követően a passzív ellenállásba menelcülő lakosság a gyűlölt főnöki rendeletet akkor sem hajtotta végre, ha az egyébként üdvös célt szolgált. Emiatt a megyefőnök a városi elöljárósághoz fordult. A városi tanács megszívlelte a dorgálást, s a lakosságot nyomtatott hirdetményeken figyelmeztették: a teendőkre: a házak előtti járdát és kövezetei a tulajdonosnak minden reggel söpörni kell, poros időben locsolni is. „Téli időszakban minden hó esés után, egy városi hajdú által csengetvű hang által történendő jeladás után, arról a havat azonnal letisztítani.” (Ez a csengety- tyűs ötlet egyébként a megyefőnöktől származott.) A hirdetményben szerepel még az utak és járdák síktalani- tása homokkal vagy hamuval. A kupacokba rakott szemetet városi fogatok hordták a kijelölt szeméttelepekre. A legnagyobb problémát a vásárokra és a piacra érkező árusok jelentették, hiszen piacterület volt az egész belváros. A tanács a járdákon és a gyalogutakon megtiltotta a sátrak felállítását, a szekerek várakozását. 1857- ben a városban megjelentek az első fizetett utcaseprők is, igaz, csak a császár látogatásának idejére és összesen csak tízen voltak. Az ismételt figyelmeztetés ellenére a köztisztaság nem volt kielégítő, a szennyvíz folyt az utcákra, járdákra és gyalogutakra. A város végül 1874-ben kénytelen volt saját költségvetéséből megszervezni a belváros tisztítását. A munkát első ízben Vand- rák József vállalta fel. A költségek felét a város fizette, felét pedig a lakosság, adó formájában. Seresné dr. Szegőfi Anna (Sorozatunkat jövő szer* fi:' ! fc'jiatjuk!)
