Déli Hírlap, 1987. szeptember (19. évfolyam, 202-227. szám)
1987-09-07 / 207. szám
A társadalmi"gazdasagi kihoatakosás programjáért Együtt gondoskodva, együtt cselekedve Beszélgetés Tímár ViImossaI, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának első titkárával Az MSZMP Központi Bizottságának július 2-i állásfoglalása után a Miskolc Városi Pártbizottság hozzálátott a társadalmi-gazdasági kibontakozás helyi feladattervének kidolgozásához. Gondolkozzunk együtt, hogy aztán együtt cselekedjünk! — ez az elv vezérelte a pártbizottságot, amikor T70 kommunistától kért véleményt, majd az aktivisták bevonásával több munkacsoportban dolgozta ki a tervezetet. Az elképzeléseket azóta megvitatta és véleményével egészítette ki a végrehajtó bizottság, Sietve a pártbizottság is. Végső formába öntése előtt — még jobbon kiszélesítve az eszmecsere határait — véleményt cserélnek róla a következő hetekben rétegtalálkozókon, nagyüzemi pártbizottságokon, különböző pártszervezetekben, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek és a tanács fórumom. Augmztus 20-ón a M a játis-parkban készült ez a lekoéiei Timor Vilmosról ej rabon is jetor: a demokrotizA Tímár VUmostcd kért interjút . is ezzel a kérdéssel. indítottuk: — Sürget ax idő, mégis körülbelül még egy hónapot szánnak itt Miskolcon is a vitákra. Miért van erre szükség? — Ügy gondolom. hogy me csak azt a programot támogatják cselekvőén, amely széles körű vitában alakul ki. Az a célunk, hogy ezt a programot — pártállásától függetlenül — érezze magáénak minél több miskolci, ezért kell pontosan, világosan. egyértelműen megfogalmaznunk teendőinket, rövidebb és hosszabb távú céljainkat. Okulnunk kell eddigi hibáinkból is. A Központi Bizottság állásfoglalása után többen megfogalmazták: ismert dolgokat tartalmaz, olyan feladatokat tűz ki célul, melyekre már korábban is volt határozatunk, csak nem volt elég következetes a végrehajtás. Ezért olyan programot kell készítenünk, amelynek a végrehajtása nyomon követhető és számon kérhető. Az első ilyen nagy számvetés nyilván három év múlva következik be, amikor újraválasztjuk a párt vezető testületéit. Időközben lezajlik majd az Országgyűlés, és az ott elfogadottak szintén beépülnek programunkba. Feladattervünkben a viták során kristályosodnak ki a súlyponti feladatok, a hosszabb és rövidebb távú teendők. Cselekvésre ösztönzőnek, mozgósító erejűnek keH lenniük e vitáknak, hogy aztán egy akarattal lássunk hozzá ahhoz, amiben mindannyian egyetértve megállapodtunk. Vállalatainknál és a termelőszövetkezeteinkben természetesen közben nem áll meg az élet. Óriási erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy — a kibontakozás jegyében. is — végrehajtsák az idei tervet, s megalapozzák a jövő évet. Nemcsak. eszmecserével töltjük tehát az Wtavket raktólterTg, a tervezet véglegessé kovácsolásáig. — Említette a váilalatok erőfeszítéseit. A városi portré a közelmúltban számadást készített az első fél év gazdálkodásának eredményeiről. Mutatkoznak-e a kiben tokozás etső jelei? — A kép meglehetősen vegyes. Mielőtt azonban az idei évről szólnék, le kell szögeznem a következőket: a városnak és környékének meglehetősen kedvezőtlen az iparszerkezete. Túlsúlyban van az alapanyaggyártás, a tömegtermelés, s erőteljes a nagyüzemi koncentráció. Nincs olyan iparvállalatunk, amelyben jelentős súlyt képviselne a legmodernebb technika, technológia. Ezen a sok év alatt kialakult helyieten természetesen nem tudunk — bármennyire is szeretnénk — egyik napról a másikra, vagy akár rövid néhány év alatt gyökeresen változtatni. Következésképpen sok-sok kis, és néhány látványos nagyobb lépésre, kemény és jó munkára lesz szükség ahhoz, hogy eleget tudjunk tenni a gazdaságosság, piacképesség egyre fokozódó követelményeinek. Szándékosan nem teszek összehasonlítást más városokkal, vagy az ország egészével, hiszen minden ilyen összevetés csalóka és köny- nyen tévútra vezetne bennünket. Tény az is, hogy a város intézményekkel való ellátottságát, infrastruktúráját, szorongató lakás- helyzetét tekintve nehezen tud megfelelni a lakosság egyébként jogos elvárásának, és még nehezebben azoknak a feladatoknak, melyek egy felsőfokú regionális központra hárulnak. A kormányzat és a megyei vezetés segít, amennyire tud. De a hiányzó milliár- dokért hiába kopogtatnánk bármelyik ajtón, jószerével magunknak kell megteremtenünk sorsunk jobbra fordulásának anyagi és egyeb feltételeit, Miskolcon tó, Ami ezek után az első félévi eredményeinket illeti: a vállalatok, szövetkezetek gazdálkodásának mutatói több területen pozitív és kissé gyorsuló változást jeleznek. A termelés és értékesítés — az építő- és építöanyagipar kivételevei — mind az előző évihez, mind a tervezetthez képest növekedett. Á piachoz való rugalmasabb alkalmazkodás és a termékszerkezet-váltás első lépéseit jelzi, hogy nőtt a magasabb feldolgozottságé, értékesebb termékek aránya. Gond azonban, hogy e változás gyakorlatilag változatlan technológiával, tovább avuló eszközállomány- nyál, csökkenő beruházás mellett következett be. Figyelmeztető jel, hogy kevés a világbanki hitelek, kiemelt szerkezetátalakitó programok, s a külföldi tőke iránti igény, amiben a vállalati források és a jó ötletek szűkössége egyaránt szerepet játszik. Lassú az előrelépés a vállalati együttműködésben. Élénkülést mutat a nem rubelelszámolású export, és valamelyest növekedett a szocialista országokba irányuló kivitel is. A vállalatok többsége ered mén' esebben gazdálkodott, mint a múlt évben, csökkentek a veszteségen. Örvendetes, hogy a sok gonddal küszködő Lenin Kohászati Művekben mind a termelés, mind a gazdálkodás .jövedelmezősége kedvezőbb képet mutat, mint korábban. A December 4. Drótművek növelte tőkés exportját. A Digépnek az év elején még nem volt teljesen lekötve a kapacitása. Ürrá lettek ezen a gondon, és ez annak is köszönhető, hogy ígéretes tőkés kooperációkra vállalkozva sikerült megújítani termékeik egy részét. A városkörnyéki községek mezőgazdaságát — az országos helyzethez hasonlóan — erőteljesen sújtotta a kedvezőtlen téli, tavaszi időjárás, a nyári aszály. Máris látható, hogy több termelőszövetkezetünk veszteséggel zárja az évet. A tanács gazdálkodásában — a bevételek egy részének elmaradása miatt — tartós a költségvetési hiány,- A kép valóban »egyes, a biztató jelek ellenére is. Mégis mi oz, aminek fenntartás nélkül örülhettünk, örülhetünk? — Megint csak a teljesség igénye nélkül... Egyre hosszabbra nyújtózik a Széchenyi út — a sétálóutca — már elkészült szakasza, és nagy ütemben folyik a villamospálya rekonstrukciója. Jói halad a Tulipántömb átépítése. Gimnáziumot és általános iskolát avathattunk a tanévkezdéssel egy időben. Zavartalan volt a lakosság élelmiszerekkel és más cikkekkel való ellátottsága akkor is, ha bizonyos áruk — részben szállítási, terítési problémák miatt — hosszabb vagy rövidebb időre eltűntek a boltok polcairól. kmüA-acMis központot hozunk létre, az egyetem szellemi bázisára alapítva. Igen figyelemreméltónak találom azt a kísérletet, ami a Patyolat Vállalatnál lezajlott: a biotechnikai laboratórium létrehozása bizonyítja, hogy a hagyományostól eltérő tevékenységgel is előre lehet lépni a megújtriais útján. A közhangulat, valami rosszabbnak ítéli meg helyzetünket, mint amilyen. De abban mindenki egyetért, hogy az eddigi módszerekkel nem fejlődhetünk tovább. Akármerre .jár az ember, és akárkivel beszél, tapasztalhatja, hogy vállalatoknál, intézményeknél egyaránt nagy a változások iránti igény. Ezt az erőt keH összefognunk és jé irányba terelnünk. A programunk ebben iránytűként szolgálhat. — Aa eszmecsere tehöt folytatódik a városi pártbizottság programtervezetéről. A társadalmi-gazdasági kibontakozás jegyében kerül sor a tagkönyvek cseréjévé isi — A pérfbagkönyvek érvényessége 1988 végén lejár. A cserét úgy kell előkészíteni és végrehajtani, hogy mozgósítson a tócsád almigazdasági kibontakozás végrehajtására, erosítse a pártfegyelmet, a pár tégy séget. a pártszervek és -szervezetek önállóságát, felelősségét. De én ennél is tovább megyek, és azt mondom: erősítse minden kommunista felelősségét is. Nem lehet vitás ugyanis, hogy a párthoz. a párt politikájához, a szocialista társadalomhoz, a hazához való viszonyt leg- megbízhatóbban azzal lehet mérni a következő években, hogy ki, mennyit tesz a megújulásért. Most még helye van a vitának. de októbertől, amikor már lesz elfogadott programunk, aszerint cselekedni kell. Ennek során a pártbizottságnak is megvannak a sa.ját tennivalói, de döntő része az ak*pszerveze- tekben és az üzemekben játszódik majd le. Természetesen olyan gazdasági környezetet kell teremtenie a kormánynak — többek között a tervezett adóreformmal —. melyben teret kap az önállóság, a kezdeményezőkészség, és lendületet vehet a termékszerkezet-váltás. Van, aki úgy véli, hogy ez csupán pénzkérdés, s asert nincs elegendő tőkénk — a külföldi hiteleket nem lehet tovább növelni annak kockázata nélkül, hogy fizetőképtelenné válunk —, nem sok reménnyel fogunk hozzá gazdaságunk fellendítéséhez. Ismétlem-: sajást magunknak keíl megteremteni a megújuláshoz szükséges anyagiak java részét. Tudjuk, hogy ez áldozatot igényel mindannyiunktől. Tudjuk, hogy évekre le keH mondanunk az életszínvonal javításáról. De nem megy másként.- Ara a mád, créegy hozzáláttunk - országosan és itt, Miskolcon is - a program kidolgozásához, ötwoormis kiteíjesitese nélkül nem képzelhető el társadalmi megegyezés. Szükség van tehát politikai intézmény- rendszerünk továbbfejlesztésére is. — A pártegységről, a párttagok felelősségéről már szóltam a tag könyvcserével kapcsolatban. A kormányzó pártnak meg keH felelnie e követelményeknek, hogy betölthesse történelmi hivatását. Politikai intézményrendszerünket valóban sok és nem Is alaptalan kritika érte az elmúlt években, bár minden világosan gondolkodó ember e+ismeri. milyen jelentős lépési, teltünk a demokratizmus kiszélesítése érdekében. Számos kéz- zelfognató példát mondhatnék arra, bogy itt. szőkébb pátriánkban mennyire komolyan v-eszi a varos vezetése — gondolok itt most ei- sósorba« a tonaesra — a nyílt «árospoíitikát, a lakosság beleszólási jogát, lőréden »élt. vagy volódi presztízsveszteséget figyelmen kívül hagyva, készek a lakosság, a szakértők felszólalása alapján elképzeléseik módosításéra. A testületi üléseken — akár itt nálunk, a pártbizottságon, akár a tanács, a népfront, vagy a szakszervezet ülésein — egyre inkább viták zajlanak, és a vélemények I ütköztetése, egyeztetése útján születnek a döntések az esetek többségében, örvendetesen nőtt az egyesületalapítási kedv. Városszé- pitö egyesületünk, a környezetvédők egyesülete, vagy a legújabb, a művészt ipartolók egyesülete mozgástérül szolgálhat azoknak, akik magukénak érzik városukat, és tenni akarnak fejlődéséért. Eddig is támogattuk, és ezután is támogatni fogjuk az egyesületek munkáját, igényt tartunk tagságuk véleményére akkor is, ha ez kritikus és nem mindig egyezik meg az úgynevezett „hivatalos'’ állásponttal. A döntések előkészítésének időszakában kell meg- ielelő tájékoztatást nyújtani a lakosságnak a legfontosabb várospolitikai teendőkről. Csak így alakulhat ki széles körű eszmecsere és születhet olyan elhatározás, melyet a nagy többség magáénak érez. A tanács dolgozóinak, a város fejlesztéséért, üzemeltetéséért felelős szakembereknek nem szabad sajnatortok a fáradságot az ilyen lakossági fórumok szervezésétől. A személyes találkozást ugyanis semmi sem pótolhatja. Nem mondom, hogy eddig teljesen hiányzott ez a gyakorlatunkból, hiszen a tanács, a Hazafias Népfront, a szak- szervezet számos döntés előkészítésében műkódoU ily módon közre. De meg mindig nem általános ez a gyakorlat, egyesek még mindig félnek a vélemények nyílt színen való ütköztetésétől. Többször kell véleményt kérnünk a munkásoktól, szellemi dolgozóktól. Célunk, hogy sokasodjanak a személyes találkozások, kötetlen eszmecserék a város lakosságának különböző csoportjai és a tisztségviselők között. Ám nem szabad engednünk. hogy ezek formálissá vájjanak. Ha egyszer véleményt kérünk, akkor legyen foganatja, azaz a megkérdezettek tapasztalják, hogy amit mondtak, azt figyelembe vettük a döntéseknél. Van, ahol jói működnek a tanácskozási központok, ám van, ahol esak néhány nyugdíjas jelenik meg alkalmanként. Üjj élettel kell megtöltenünk ezeket a fórumokat Is. Kaphatnak új jogosítványokat is a tanácskozási központok. Miközben a demokratizmus szélesítése kapcsán arról beszélek, bog'’ javítani keli a tájékoztatást, természetesen a sajtó nyilvánosságára is gondotok, értve ezalatt a városi televíziót csakúgy, mint az írató sajtót. Szükséges, hogy többször találkozzunk a lapok hasábjain és a televízió képernyőjén arzokkal az emberekkel, akik egy-egy válla totón, vagy intézményen beiül az élharcosai a tói’sadatowi és gazdasági kibontakozásnak. Az alkotó, a többet, jobbat akaró emberrel, akinek szavai mögött munkája a fedezet. Minden vezetőt arra biztatok, hogy vállalton nyilvános szereplést, és fejtse ki álláspontját a nagyközönség előtt. — A közelmúltban egy újságcikkben azt olvastam, hogy a szerző ne« ingré Grósz Károlyt, hiszea meglehetősen nehez Időben kop- ta megbízatását. Nyitva« más a léptek, más a beosztás, de én nem irigyiem Tímár Vilmost sem, aki szintén mostanában lett a városi pártbizottság első embere. — Az összevetés számomra több mint megtisztelő, de ha már így vélekedik ... Ami előttünk áll, az ember- próbáló feladatot jelent minden tisztességesen gondolkozó és dolgozó magyar állampolgárnak — beotjBtásá- tól függetlenül. Én errzem a saját felelősségemet, de ez nem nyomaszt, hanem munkára serkent. Fontos, hogy mindenki vállal,ja el a ráeső részt, és tudása, szorgalma legjavát adva segítse a társadalmi-gazdasági kibontakozást.
