Déli Hírlap, 1987. augusztus (19. évfolyam, 178-201. szám)
1987-08-15 / 190. szám
A „forró székben” mindig van mit mondani Önismereti tábor Szentiéleken Messze a város zajától, egy kis fenyőkunyhóban tölti napjait huszonöt fiatal és három nevelő, 10 napon át. Évekig Kékmezőn, az idén pedig Szentiéleken találkoztak az önismereti tábor lakói. Egyre többen panaszkodunk: a családjában kevés idő jut arra, hogy hozzátartozóink mindennapos gondjait meghallgassuk. Az ilyen környezet elsősorban a vélt, vagy valóságos gondokkal küszködő kamaszoknak rossz. Nekik szeretne segíteni ez a szentléleki tábor. + FENYÖKUNYHÓT ÉPÍTETTEK MAGUKNAK Kovácsné Ládi Katalin, az Ady Endre Művelődési Ház vezetője, a tábor elindítója. — Olvasótábor néven kezdődött az együttlét 10 évvel ezelőtt, majd négy éve „felvette” az önismereti címet. Elsősorban az érzelemszegény környezetben felnövő gyerekeken szeretnénk segíteni. A Hazafias Népfront támogatásával sikerült elérnünk, hogy olyan légkör alakuljon ki, mely újra és újra visszacsábítja ide a fiatalokat. A táborba felérve, először nem találtunk senkit a szálláson, a Bláthy Ottó Szakközépiskola hétvégi házában. Kiderült, hogy a csoportos foglalkozásokat egy saját készítésű fenyőkunyhóban tartják. Három nevelő — Brenner Judit csoport- vezető, dr. Frecskáné Kristóf Mária táborvezető és dr. Frecska Ede pszichológuspszichiáter — foglalkozik tíz napon keresztül az általában szakmunkásképzőből érkezett fiatalokkal. — Kilencedik alkalommal vagyunk itt a feleségemmel — sorolja dr. Frecska Ede — délelőtt két csoportban dolgozunk, s esténként összeülünk, hogy közösen megbeszéljük a napi gondokat. Természetesen a teljes feloldódásig nehéz az út. Olyan játékokat kell kitalálnunk, melyek megszabadítják a gverekeket a magukkal hozott gátlásoktól. Itt spontán beszélgetések során ismerik meg egymást, megtanulnak képet alkatni a másikról, s ami a legnehezebb. önmagukról is. Minden mozdulatukra kapnak valamilyen visszajelzést, bizonyos jellemző tulajdonságokat — csendes vagy nagyszámú — kiemelünk és megbeszélünk. Emellett pedig szőni tanulnak, de a kunyhóépítés is ilyen volt. + OT ÉVE VISSZAJÁR Most már mindenki betartja az íratlan szabályt: mindent őszintén megbeszélünk. — Kizökkenve a megszokott környezetből, idegen emberek előtt nyílnak meg ezek a fiatalok. Itt megszokják a teljes őszinteséget, de aztán hazamennek és otthon újra a régi lesz minden ... — Ennyi idő alatt meg kell elégednünk annyival, hogy legalább elindítunk bennük valamit. Talán hazavisznek egy keveset ebből a légkörből, és sikerül otthon tovább adniuk. Itt egy kicsit felvérteződnek, megtanulnak jobban uralkodni magukon. Csontó Melinda, vagy ahogy társai kedvesen nevezik. a „főanya”, öt éve rendszeresen eljön. — Amikor először itt vofl- tam, rádöbbentem, hogy nemcsak a fiúkról, és a zenéről lehet beszélgetni. Sajnos, a mi generációnk csak ezt a két témát ismeri, pedig vannak sokkal érdekesebb dolgok is. Igaz, régi tag vagyok, de még csak most tanulok igazán uralkodni magamon. Nagyon rossz innen visszamenni. + HA MAJD CSALÁDOM LESZ. Sárvári Endre és Tamás, bár nem látszik rajtuk, ik- nek. — Mi először nem tudtuk, hova jövünk — kezdi Tamás —, gondoltuk, egy jó buli, zene, meg ilyesmi. Aztán azóta is idejárunk. Nem szoktunk a szüleinkI és már fei is szívódott. Ballagok tovább, próbálom értékelni az iménti eseményeket, amikor újabb kapualj következik. Most egy ifjú hölgy pattan ki. Alig lepődöm meg, amikor feltartóztat: — Jelszó? — Az imént már mondtam — mondom neki. — N*em az imént, hanem az előbb — igazít ki. — A többi stimmel. — És egy nejlonszatyor napraforgómagot nyom a kezembe. — Száz forint — közli. — Nincs — felelem neki, azaz csak felelném. De már felszívódott. Ott áll viszont egy daliás rendőr, aki nem kérdez semmit, csak a bűnjelre mutat: — Makuka! — Az — ismerem be. — Van a zsebemben is. Mégis kérdez: — Honnan tudta a jelszót? Kik a társai? Hogy hívják a felsőbb kapcsolatát? Hol van az ültetvény? Ügy teszek, mintha nem érteném, mert nem értem. A rendőr az adataimat veszi fel: — Hány éves kora óta makukázik? Mennyi a napi adagja? Volt már büntetve napraforgómag miatt? Valamit motyogok, hogy én nem, meg a makuka sem, legfeljebb motorversenyen, vagy futballmeccsen. Utcán soha. Egyszer régen, egy ismerősöm lakásán, de az külföldön történi, egy baráti országban. A rendőr ezt is feljegyzi, azután közli velem: — Majd utánanézetünk az Interpollal. Most kap egy csekket. Elmehet. Otthon, miközben tanulmányozom az ezerforintos csekket, megszólal a telefon. Felveszem, valaki suttogva szól bele: — Tartsd a szád, mert különben az életed egy fityinget se ér. A makuka- maffia mindenütt ott van. Tartom a szám. Benne makuka. Amit más vidéken szotyo- lának hívnak. Ott, ahol a szotyolamaf- fia az úr. Talán már ők is tudnak rólam Azt hiszem, mostantól valóban egy fityinget sem ér az életem. Makuka nélkül. (szabados) Kérdezzen! Koltai Róbert válaszol Koltai Róbert, akinek a Rádiókabaréban megszületett „illetékes elvtárs”-figu- rája, oly sok vidám percet szerzett sokunknak. a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központban lép fel a hónap utolsó napján. Itt is mint illetékes válaszol a kérdésekre, amelyeket Far- kasházy Tivadar, a .Hádió- kabaré szerkesztője tesz fel neki. De kérdezhet a közönség is. Akár már most, mert a Vasasban egy ládi- kóban gyűjtik azokat a leveleket. cédulákat, amelyeken a miskolciak érdeklődnek Koltai—Illetékestől. Az este 8 órakor kezdődő műsorban közrerrvködik még Bonc? Géza. Lehr Fer Forgács Gábor és Radó Iván, kel általában semmit megbeszélni, s tudjuk, ha innen hazamegyünk, sem lesz másként, mert két negyvenéves embert már nehéz megváltoztatni. Major Árpád és Székely János magukat rockereknek vallják: ♦ A jövő hét közepéig látható az a csendélet-bemutató a Szőnyi István-teremben, amelynek képei részletre is megvásárolhatók. Reprodukciónkon Tenk László képe szerepel. A néninek álcázott öregasszony egy kapualjból ugrott elém, és fenyegetően szegezte nekem « kérdést: — Jelszó? Riadtan makogtam: — Jaj, de megtetszett ijeszteni! — Nem jaj, hanem juj, de a többi stimmel — bólintott. Ezek szerint bele- trafáltam a jelszóba. Lehet, hogy kémnek kellett volna mennem. Nem adott sok időt a töprengésre: — Mutassa a zsebeit! Mit tehettem, mutattam a zsebeimet. Szinte kivétel nélkül üresek voltak. De csak pár pillanatig. A mami villámgyorsan teletöltötte őket napraforgómag. gal, azután elvette egyetlen százasomat, — Utáljuk a poppereket és szeretjük a kemény zenét — mondja Székely János —, nagyon jó itt, bár s szüleimmel is mindent megbeszélek. Ha majd családom lesz, akikor is mindent meg fogok beszélni velük. Szeretném, ha egy fiam és egy lányom lenne, és egy kertes házban laknánk. Major Árpádnak más a véleménye: — Másodszor vagyok itt — mondja, miközben rágyújt egy cigarettára — a szüleim elváltak, nem nagyon tudom senkivel megbeszélni, ha bánt valami. Nem akarok családot, mert félek, hogy én is tönkretenném egy gyerek életét. Ha meglesz a szakmunkásvizsgám. felköltözöm Pestre, és inkább egyedül élek. A táborlakók kitaláltak egy játékot: a „forró széket”. Aki abba beleül, köteles társai minden kérdésére válaszolni. Ez azonban csak akkor kínos, ha valaki ellen panasz van. Általában önként vállalják, hogy beszélnek magokról. A témából pedig kifogyhatatlanok. Ilyen székre nemcsak Szent- léteken lenne szükség ... (fázó)« jjc A vesztesek című kollekció egyik képe. (Fejér Ernő felvétele) Inkinl díja A Békés megyei tanács, Gyula Város Tanácsa és az Erkel Ferenc Múzeum tizenkilencedik alkalommal rendezte meg a Székely Aladár emlékére meghirdetett országos fotópályázatot. A gyulai Dürer-teremben tegnap megnyílt kiállításon —, amely a hónap végéig tekinthető meg — szép sikert ért el munkatársunk, Fejér Ernő. Hatvannyolc alkotó száznegyven munkája szerepel a tárlaton, ahol három díjat és két különdíjat adtak ki. Lapunk fotóriportere A vesztesek című kollekciójával a második dijat érdemelte ki. Pelenkás alpinista A csendőrök szerdán helikopteren szállították vissza „tengerszintre” a Mont Blanc megmászásának ifjúsági rekordjára kiszemelt jelöltet, bár — függőlegesen — jó másfél kilométer választotta még el őt Európa tetejétől. A kétéves fiúcskán nem látszottak a kétségbeesés jelei, amikor hatóságilag vetettek véget alpinista mutatványának. Franciaországban nagy vihart kavart a 38 éves Andrzej Kowalczyk és felesége elhatározása, hogy két fiukkal, akik közül az egyik 11, a másik viszont csak kétéves, megmásszák a csúcsot. Gyakorlott hegymászók őrült ötletnek tartották a vállalkozást és a hatóságok, miután kikérték orvosok véleményét is, megpróbálták lebeszélni a szülőket, de hasztalan. A csendőrök az ügyészséghez fordultak, és büntetőeljárást helyeztek kilátásba a házaspár ellen. A négytagú család szerdán mégis útnak indult. A hatóságok meg vannak győződve arról, hogy a sajtóban alaposan előkészített vállalkozás mellett egy lap nyomására tartott ki a házaspár. Kevesebb a kisiskolás Nincs pedagógushiány Nemsokára becsengetnek. A városi tanácson arról érdeklődtünk: milyen feltételekkel kezdhetik az új tanévet a miskolci általános iskolákban? László Ferencnétől, az iskolai csoport főelőadójától megtudtuk, hogy tovább „apad” az általános iskolákban a demográfiai hullám. Az új tanévben, ha kevéssel is — az előrejelzések szerint 100—200 fővel —, de csökken a tanulók létszáma. Ezen belül az alsósok aránya kisebb a felső tagozatosokénál. Érdemes megemlíteni, hogy a III. kerület, tehát Diósgyőr az. ahol kevesebben járnak majd általánosokba. Lesz azonban olyan terület is Miskolcon, ahol továbbra is zsúfoltsággal számolnak a szakemberek. A tanácson ide sorolják a belvárost — itt is elsősorban a 7. Számú Általános Iskolát —, valamint az Avas több oktatási intézményét, közte a 20-ast, a 33-ast, a 42-est és a 43-as számút. A tanítás ennek ellenére mindenütt megfelelő körülmények között kezdődhet szeptember 1-jén. Az mór más kérdés, hogy az említett területek egy részén éppen a rengeteg gyeA makukamafßa hálójában rek miatt, a napköziben kényszermegoldásokat kell majd igénybe venni. Ez azt jelenti, hogy továbbra sem számolhatják fel például a lakásnapköziket. A mostani értékelés szerint viszont any- nyira azért nem szorít a cipő, hogy a több évvel ezelőtti gyakorlathoz hasonlóan, utaztatni is kelljen a kicsiket. Arról is értésültünk, hogy a szakigazgatásiak szándéka szerint valamennyi alsós jelentkezőt szeretnének majd felvenni a napközibe. Persze az sem lényegtelen kérdés, hogy kik állnak majd a katedrára. Dobainé Varga Ágnes, a tanács személyzeti csoportjának főelőadója arról számolt be, hogy gyakorlatilag majdnem minden pedagógusstátuszt sikerült időben betölteni a miskolci általános iskolákban. Néhány nyelv-, technika- és matematika szakos tanár jelentkezését várják még. Ezek hiányánál nagyobb gondot fog okozni a gyesen, gyeden levők helyettesítése. Hogy ne legyen fennakadás az oktatásban, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, nyugdíjas pedagógusokat szerződtetnek. Miskolcon továbbra sem dolgozik majd képesítés nélküli pedagógus. Néhány utolsó éves főiskolai hallgatót alkalmaznak ugyan, de ők már az államvizsga előtt jelölteknek számítanak, s nem üres álláshelyekre veszik fel őket, hanem helyettesítőknek. B. A.
