Déli Hírlap, 1987. augusztus (19. évfolyam, 178-201. szám)

1987-08-11 / 186. szám

1 Leofeliebb húszezret süthetnek Ismét van sóskifli * a szülők többsége idejében beszerzi a tanítás kezdetéig az iskolában szükséges felsze. Teleseket. Csak a tanszervásár múlt el Elég lesz-e szeptemberben...? Már úgy tűnt, hogy az ízét is elfelejtjük a ropo­gós sóskiflinek Esztendőkön át hiába kerestük a kenyér­boltokban. A szakemberek mindannyiszor azt mondot­ták, hogy nem készíthetik, mivel a só tönkreteszi a ke­mencéket. Most mégis vá­rosszerte árusítják a kiegye­nesedett sósstanglikat. Csu­pán köménymag nincs raj­tuk. Minek köszönhető, hogy ismét kapható az az elfele­dett péksütemény? — kér­deztük Tóth Bélától, a Mis­kolci Sütőipari Vállalat fő­könyvelőjétől. — Miután a sóskiflit szün­telenül keresték, sosem tet­tünk le arról, hogy újra gyártsuk. Sokáig azonban nem adódott alkalom erre. A só valóban árt a gyár­tósornak és a kemencének, ezért a Hunyadi utcai üzem­ben egy elöregedett, felújí­tásra szoruló gépsoron ké­szítjük. Abban az üzemrész­ben, ahol korábban a gra- hamkenyeret. a diabetikus péksüteményeket sütöttük. Dolgozóink kitaláltak egy Gépgyári ösztöndíjasok A szakemberképzés egyik forrása a Diósgyőri Gépgyár­ban a társadalmi ösztöndíj. Az elmúlt három évben 47 fiatallal kötöttek szerződést, majdnem mindegyikőjük be­fejezte a tanulmányait. Esz­tendőnként 13 leendő szak­emberrel tudnak szerződést kötni, de agasztó, hogy ez a szám kisebb, mint a sok évvel ezelőtti. Csereüdülés Az NDK-beli Karl-Marx- Stadtba utazott tizenhat, a Digép-ben dolgozó fiatal. Az ottani Május 8. Nagyeszter- gagépgyár fiataljainak a vendégei lesznek két hétre. Megismerkednek az üzem­mel, és természetesen a vá­ros és környéke nevezetes­ségeivel is. r olyan készüléket, amellyel a sót es a köménymagot „rá- őhetik” a kifli tésztájára A só aránylag jól megtapad a sütésre váró kiflin, a kö­ménymag azonban gyakran lepereg. A tészta mellé -e- rülő só és fűszer egy úgy­nevezett előtétszalagra ke­rül, amin. ha öszegyűlik. új­ra felhasználhatjuk. A lé­Szüneiel a melegvíz-szol­gáltatás tegnaptól augusztus 23-ig az avas! lakótelepen. A Győri kapuiak, a belvá­rosban élők ugyanerre a kényszerszünetre augusztus 17. és 30. között számíthat­nak. Hönigh Mihály, a Borsod- távhő igazgatója elmondot­ta, hogy tervszerűen halad a fűtővezetékek felújítása. Ez annak köszönhető, hogy a munkák kezdete előtt számba vették a cserére szoruló vezetékszakaszo­kat, készülékeket, s a hőközpontok berendezé­seit. Erőiket úgy koncentrál­ják, hogy ha semmilyen vá­ratlan esemény nem jön közbe, a tervezettnél hama­rabb is befejezhetik az idő­szakos karbantartást. S ha ezzel elkészülnek, nemcsak a használati me­leg vizet nyomathatják a hálózatba, hanem a fűtést is megkezdhetik, ha az időjárás úgy alakul­na. Reméljük, hogy erre azonban még nem lesz szük­ség szeptemberben. Itt említjük meg, hogy a fűtés és a meleg víz drágu­lásával tovább nő a válla­lat kintlevősége. Ma már több, mint 8 mil­lió forinttal tartoznak a Borsod távhőnek, s ennek behajtására nincs sok remény. A vállalat éven­te csaknem 1,3 milliárd fo­nyeg az. hogy ezzel a mód­szerrel nem károsodik a gépsor. Jelenleg a kezdeti ötezer darab után már tíz­ezer kiflit készítünk, sósán. Akárhogy is nőnek az igé­nyek. akkor is csak legfel­jebb 20 ezret süthetünk, ha a gyártást szeptembertől át­helyezik a vasgyári üzem­részbe. rinttal gazdálkodik, ehhez képest ez az összeg nem sok. Ám elegendő ahhoz, hogy irri­tálja a tisztességesen fize­tő lakótársakat. A bírósági letiltás hosszan tartó, bonyolult procedúra, s nem mindig jár eredmény­nyel. A fűtést azoktól sem vonhatják meg, akik kéx- három esztendőre való tar­tozást halmoztak föl. Ha ugyanis egy lakást le­hűtenének, az azon keresz­tül vezetett csövek elfagy­nának. A meleg vizet viszont el­zárhatják előlük, ám az ez­zel kapcsolatos jogi szabá­lyozás nem egyértelmű. Most véleményt kértek az ille­tékesektől, hogy a notórius nemfizetőket kizárhatják-e a melegvíz-szolgáltatásból? Kevesen tudják, hogy ha idejében bejelentik, szabad­ságuk idejére, pontosabban, ha elutaznak otthonról, kérhetik a használat me­leg víz számlájának a szü­neteltetését. Az idén nyá­ron már sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Természetesen visszaélésre nincs sok lehetőség, mivel ilyen esetben a házfelügye­lő rendszeresen ellenőrzi, hogy valóban üres-e a la­kás. Többször foglalkoztunk már az idén a kedvezmé­nyes tanszcrvásárral. Ko­rábbi tudósításainkban ar­ról írtunk: mennyire éri meg a szülőknek nyáron beszerezni a tanévkezdéshez szükséges egységcsomagot. Arról kevesebb szó esett, hogy amit most megvásá­rolnak — hosszú, időt rabló scrbanállássai — elegendő­nek ta!áltatik-e a becsen- getés után... ? A Széche­nyi út 52. szám alatti papír­bolt vezetőjét, Pasztercsák Lászlonet kérdeztük. Elmondotta, hogy bár a kedvezményes vásár már szombaton véget ért, de ez korántsem jelenti azt, hogy befejeződött a tanszerek be­szerzésének szezonja. Sok éves tapasztalatuk, hogy szeptember elején újabb ro­ham lesz. S nemcsak a ké­sőn ébredőkről van szó, akik az utolsó pillanatig halogat­ják a bevásárlást. • SZINTE MINDIG TÖBB FÜZET KELL A gyakorló szülök tudják, hogy a füzetcsomag koránt­sem lesz elegendő. Közéjük tartozik az üzlet vezetője is. Arról nyilatkozott, hogy ő maga is kevesli, amit a Mű­velődési Minisztérium elő­írásai nyomán az egység- csomagba tesznek. Tudja, hogy az első szülői értekez­leten rendszerint elmondják a pedagógusok, mire volna még szükségük a már meg­vásároltakon kívül. S ő, mint boltos, azt is tudja, hogy rendszerint egyáltalán nem túlzottak a tanárok igényei. Csupán újabb füze­teket kér a többségük. A szülőknek nem is annyira a pluszban kiadott forint szá­mít, hanem azok a kelle­metlenségek, amik a megis­mételt bevásárlással, sorban állással járnak. A Széchenyi úti üzlet vezetője egyébként saját szülői tapasztalatain felbuzdulva, már a kedvez­ményes vásár idején is ajánlotta a hozzájuk beté­rőknek: ne elégedjenek meg annyival, amennyit a cso­magban találnak, s menje­nek elébe a pedagógusok kérésének, legalább addiig, amíg az egységcsomagon kí­vüli irkákat is kedvezmény­nyel szerezhetik be. A városi tanács egyik munkatársának a vélemé­nyét is megkérdeztük. Lerch- né Károly Mária, az iskolai csoport főelőadója azt hang­súlyozta, hogy valóban lé­teznek a tanévkezdést kö­vető kérések, ezeket nem tilthatják meg. A miniszté­rium által közölt lista nem mindig teljes, dolgozatfüzet a pedagógusok megítélése szerint kevés van a csoma­gokban. S furcsa volna, ha a tanárnak kellene „fizet­nie” a hiányosságokért, hogy nincs meg minden fel­tétele a tanításnak. Ezék az igények valóban nem tart­hatók túlzásnak — mondot­ta a főelőadó —, hiszen mi az a pár forint ahhoz ké­pest, amit például az isko­latáskákra kell költeni. • AZ ISKOLÁK SZÍVESEN MEGMONDANÁK Négy-ötszáz forintos '„di­vattáskákhoz” képest való­ban elenyésző költség öt-hat füzet ára. De könnyen el tudjuk képzelni azoknak az érzelmeit, akik abban a tu­datban engedik az első ta­nítási napon az iskolába gyermeküket, hogy most már csak a kicsik tanulmá­nyaira kell felügyelniük, hi­szen mindent idejében be­szereztek. A kérdésünk ezek után csali annyi, hogy ha mindenki tudja, hogy hiá­nyos az a bizonyos lista, vajon nem lehetne megelőz­ni az apró bosszúságok so­rozatát a pedagógusok maj­dani — s úgy tűnik éven­ként megismétlődő — igé­nyeinek figyelembevételé­vel? B. A. Sz. I. Deficit Ha elutazunk, szóljunk Meleg víz nélkül Újabb táborok Különböző korosztályoknak szóló, és másképpen hasznos táborok nyíltak a hét ele­jén, a KISZ Miskolc Váro­si Bizottsága szervezésében. Mályiban levő központjuk­ban a miskolci Gyermekvá­ros húsz lakója és a kísé­retükben levő pszichológu­sok a családi életre való ne­veléssel foglalkoznak a kö­vetkező napiokban. Ónodon pedig újabb, középiskolások­ból álló turnus, mintegy 40 fiatal folytatja társaiknak azt a munkáját, amellyel sokat segítenek a vár fel­újításában. Egy kis őz-statisztika A Magyar Vadászok Or­szágos Szövetségének az egyes megyék őzgazdálkodá­sáról készített legutóbbi ki­mutatása szerint Borsod-Aba- új-Zemplén területén mint­egy tízezerre tehető az őzek száma, s ez 1000 hektáron­ként 29 darabos átlagnak felel meg. Megyénknél csak Baranya őzstatisztikája gyen­gébb. ott eggyel kevesebb: 28 darab esik 1000 hektár­ra. Az őzek számat tekintve Veszprém megye viszi el —, hogy stílusosan fejezzük ki magunkat — a „trófeát” az 1000 hektáronkénti 77 da­rabbal. Nálunk az őzelhul- lás 28 százalékos. E tekin­tetben is a statisztika végén állunk, merd az ország 19 megyéjéből csak öt van mö­göttünk. Az élen járó Veszp­rém és Vas megyében az őzek elhullása mindössze nyolc .százalékos. Szóval sáros és gödrös az utcánk. Amint hazafelé igyek­szem, s kerülgetem az egyes, konkrét mélységgel bíró po­csolyákat, általános érvényű gondolatokkal ritkán szoktam foglalkozni. Bolhából különben is fölösleges elefántot csi­nálni. Botorság lenne azt állítani, hogy ilyen apró-cseprő ügyekből messzemenő következtetéseket vonhatna le bárki is. Sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatják ma a közvéle­ményt — tegyük hozzá gyorsan, teljes joggal. Amikor éppen struktúrát váltunk, ugyan kit érdekel néhány tucat, esetleg száz emberen kivül, hogy nyomorúságos képet fest úgy télvíz, mint kánikula idején a Sík utca? Amikor már hetek óta adóvitázunk, százalékot és várható személyi jö­vedelmet számolhatunk, melyik mélabús honfitársunkat hoz­za lázba holmi csapadékvíz-elvezetési probléma, valahol a távoli Martintelepen? Nem, nem: bizony be kell látnom, hogy az egyestől gidres-gödrös, alig megközelíthető út ve­zet az általánosig. A minap hát megtörültem a lakóépület megközelítési ne­hézségeiből kifolyólag izzadó homlokomat, átgondoltam szű- kebb költségem, azaz az utcai lakók legégetőbb problémá­ját. mély lélegzetet vettem, és felhívtam az illetékest tele­fonon. Megértő volt. Szinte láttam, hogy bólogat. Tán még ki is egészített. Aztán azt mondta, hoy a népgazdaságnak több tízmilliárd forintot tesz ki a költségvetési hiánya, ezért a szóban forgó gödröket legfeljebb kaviccsal tudják — majd — betemetni. Tüdőmből kifújtam a még bennszorult levegőt. Nem sok­kal ezután — immáron magamban — áttekintettem a hely­zetem. Rájöttem: nincs ok az elégedettségre. Nagy pénz az a negyvenvalahány milliárd. Ennyit ezzel a sok nyugdí­jassal az utcánkban, nem tudunk összeszedni. A beszélgetés más oldalról viszont igencsak hasznosnak bizonyult: a sáros, poros valósághoz kötött gondolataim egyszeriben szárnyalni kezdtek. Megláttam eddig oly távo­linak tetsző összefüggéseket, valahogy érezni kezdtem a nagy egész dialektikáját. És persze éreztem most már a fe­lelősség súlyát is. Csak kinyitom itt, a Sík utcában csöpp­nyi ablakom és máris feltűnik a nagy magyar róna, a hori­zonton messzire kéklő hegyekkel: szélessé vált látómezőmet nem szűkítik immáron az országos gondok. Beavattak. Balázsi Tibor * Űj köpenyt kap a gyerek (Kerényi László felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents