Déli Hírlap, 1987. augusztus (19. évfolyam, 178-201. szám)

1987-08-01 / 178. szám

if Lassítja a villamosokat, hogy a vágánycsere miatt csak egy sínpáron járhatnak. Vezetékek a járdán Tovább szépül a Széchenyi A Széchenyi út rekonst­rukciója sok gondot okoz gyalogosoknak, autósoknak egyaránt. A már elkészült Centrum Áruház—Szemere- sarok szakasz azonban azt bizonyítja: érdemes ezeket az apró kellemetlenségeket elvi­selnünk. Az építők most ér­ték cl az általuk harmadik- negyedik ütemnek nevezett részt, a Szemere utcai ke­reszteződéstől a Tanácsház térig érőt. Kocsis Géza. az Kszak-ma­gyarországi Állami Építőipari Vállalat technikusa: — Jelenleg a déli oldalon fekvő villamossínen dolgo­zunk. Ezért a Pátria-üzlet- ház és a villanyrendőr kö­zött egy vágányon közleked­nek a sárga kocsik. A má­sik fontos feladat a víz- és gázvezetékek cseréje. A gya­logosok is bizonyára észre­vették. hogy a járda szélén fektettük le a csöveket. Emi­att ezúton kérünk elnézést, de ezekre az úgynevezett repülővezetékekre szükség volt, ugyanis míg a földben levő, elavult csöveket újak­ra cseréljük, ezek gondos­kodnak a zavartalan víz- és gázszolgáltatásról. A belvá­ros ezer. pontjával várható­an 1988 májusára végzünk. Addigra a Széchenyi út ele­jéhez hasonló városképet ka­punk, díszburkolattal, s új vágányokkal. A közlekedés­ben a legnagyobb gondot a Kazinczy — Szemere —Szé- chenyi-kereszteződés jelenti. Igaz, a felszíni csapadék el­vezetésére ásott gödröket már betemettük, a torlódás azonban még mindig nagy az egy sávra szűkült úttes­ten. Augusztus 20-tól azon­ban javul a helyzet. Elkészül a Kazinczy utca vegének, s a Szemere elejének új asz­faltburkolata, a díszköveket kap a Tapolca felé vezető út bal oldala. Azon a részen már csak a jobb oldalon fo­gunk dolgozni. Az ide ter­vezett pavilonsor alapjait készítjük el a hónap végéig. F. H. Kedvesményes tiiselőuíalványoh Év végéig beválthatók A Minisztertanács 1987. december 31-ig meghosszab­bította a kedvezményes tü- zelőutalványok beváltási ha­táridejét. Ezzel együtt új utalványok is igényelhetők, amelyek ugyancsak decem­ber 31-ig válthatók be. Ez­zel kapcsolatban kértünk részletes tájékoztatást az Észak-magyarországi Tüzép Igazgatóságától. — A rendelkezés a dol­gozóknak a munkahelyen igé­nyelt 900—1200 forintos SZOT tüzelőutalványokra, il­letve a nyugdíjasoknak a Nyugdíjfolyósító Intézettől igényelhető 1800 forintos utal­ványaira terjed ki. Mint is­meretes, ezek ellenértékét több hónapos részletben le­het törleszteni, ez benne a kedvezmény. Tehát nem a mi megrendelőirodáinkban, hanem a vállalatoknál, s a Nyugdíjfolyósító intézetnél igényelhetők további utalvá­nyok. Ami a vállalatokat il­leti : keretszerződést kötöt­tünk velük erre az évre is. Felmérni is nehéz, hogy van-e még tartalékuk. Ugyanakkor — igaz, csak el­vétve — arra is volt már példa, hogy év közben is módosítottuk a szerződést. — Milyen szénre terjed ki a kormányrendelet itt, Miskolcon? — Elméletileg valamennyi forgalmazott szénre, ám a valóságban más a helyzet. Szinte korlátlanul tudunk adni például hazai briket­teket. diószeneket, s egyes Importszeneket is. Ugyanak­kor a lyukói darabosszén- készlet mindig attól függ, hogy a bánya hogyan, és mennyit szállít. S mindenki tudja, hogy városunkban a legnagyobb igény ez iránt a szénfajta iránt mutatkozik. — Ha valaki most akar­ja beváltani az utalvá­nyát, mennyi idő alatt jut­hat szénhez? — Ez megint attól függ, hogy milyen szenet akar vá­sárolni, s hogy a Volán mi­lyen szállítási kapacitással rendelkezik. Elmondhatjuk azonban, hogy nagyjából egy hónap alatt megérkezik a szén. — Milyen áron? — Most már természete­sen az új áron. Ha valaki például íratott 40 mázsa sze­net, s az áremelés előtt csak a felét vitte el, a másik fe­lét csak emelt áron kaphatja meg. — Mivel az idős nyugdí­jasok nehezen igazodnak ki a szénrendelés, -szállí­tás, -fizetés bonyodalmai között, megkértük a Hoff­mann Ottó utcai Tűző* inegrendelőirodát: példával segítsenek. — Igaz, sokszor el kell magyaráznunk a nyugdíja­soknak: mi, hogyan van. Je­lenleg csak a nádasréti te­lepről tudunk adni szenet. Innen a lyukói darabos szén­ből 25 mázsa jár az 1800 fo­rintos utalványért, illetve erre még 12 forintot, és a fuvart kell ráfizetni. Mivel ez meglehetősen kis mennyi­ség, lehetővé tesszük, hogy a 25 mázsát 30 mázsára kere­kítsék fel. Ennek az ára 2175 forint, plusz a fuvar. Már­cius 20-ig majd júniusban írtunk ismét művi, azaz bá­nyaszenet, s talán augusz­tusban lesz ismét. Itt a szál­lítási körülmények miatt 30, vagy 40 mázsát írathatnak a nyugdíjasok. Ha 30 mázsát írat, 1620 forintot fizet, s a fennmaradó 180 forintot a fuvardíjba beszámítjuk. Ha 40 mázsát íratnak, 2160 fo­rintot fizetnek, s ezen fe­lül a fuvardíjat. Azt értik meg nehezen az emberek, hogy a Nádasréten ugyan­azt a szenet kapják minő­ségben. Igaz, ez egy kicsit drágább, viszont onnan ol­csóbb a fuvar, s így majd­nem egyre megy, telepi, vagy bányaszenet vásárolnak-e. Ny. L Az utak kellékei Az elmúlt hetekben or­szágszerte a jelzőtáblák, korlátok, burkolatjelek fes­tése, helyreállítása adta a legtöbb munkát az utakon. Nagy figyelmet fordítanak erre,, hiszen a jelzések ál­lapota szorosan összefügg a biztonsággal. A munka nagyságát jellemzi: az or­szágos — tehát nem tanácsi felügyelet alatt levő — köz­utakon 170 ezer jelzőtábla van, ezekből évente 30 ez­ret kell kicserélni, s a töb­bit is rendszeresen mosni, tisztítani. A forgalmas utak mellett 480 ezer úgynevezett vezetóoszlop áll, ezekből 80 ezret cseréinek minden év­ben. Az 1100 kilométer hosz- szú vezető korlátból legalább 100 kilométernyi szorul cse­rére. festeni 1,1 millió négy­zetméternyi felületet kell. A jelzések felfestéséhez min­den évben ezer tonnányi festéket használnak fel. Mindezeken túi, rendszere­sen tisztítják az utak mel­letti árkokat, padkákat, s gondozzák a mintegy másfél millió fát és 20 ezer hektá­ros zöldterületet. Aggteleken rendezik Ifjúsági környezetvédelmi szeminárium j Felsorolni is hosszú volna azoknak a hivataloknak, a vállalatoknak, intézmények­nek a nevét, amik szerve­zőként jegyzik az idén au­gusztus 3. és 7. között meg­rendezendő V. Aggteleki If­júsági Környezetvédelmi Szemináriumot. Nem vélet- let, hogy éppen megyénk ad otthont ennek a rendezvény- | nek. A programfüzetben ír- | ja a szervező bizottság, hogy a környezetvédelem gondja­it, illetve ezeknek jelentős részét itt sűrítve lehet be­mutatni. A szemináriumot augusz­tus 3-án a megyei tanács dísztermében dr. Ladányi József, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács el­nöke nyitja meg. Az ezt Öve tő plenáris ülésen el­hangzó előadások az ipar- fejlesztés és -korszerűsítés, a mezőgazdasági termelés, és a környezetvédelem kap­csolatát elemzik. Szó lesz a nemzetközi együttműködés szelepéről a vízgazdálkodás fejlesztésében, Rakonczay Zoltán, az OKTH általános elnökhelyettese, pedig a kör­nyezetvédelem középtávú programját ismerteti. A szeminárium másik napján a területhasználat, a mezőgazdaság és a környe­zetvédelem kapcsolatával foglalkoznak Aggteleken a résztvevők. A harmadik nap programja: település-, ipar-, környezetvédelem. Csütörtökön a vízgazdálko­dás, a vízvédelem és a kör­nyezetvédelem kapcsolatá­ról lesz szó. Az V. Ifjúsági Környezetvédelmi Szeminá­riumot pénteken zárják. Fotóz, ragaszt, növényt termeszt Diplomával: az utca hírmondója Szécsi Zoltán, 28 éves, végzettsége: növényter­mesztő üzemmérnök, fény­képész. Foglalkozása: pla­kátragasztó. Napjainkban már nem rit­kaság, hogy diplomások na­gyobb jövedelem reményé­ben más foglalkozást keres­nek maguknak. Vannak köz­tük zöldségesek, butikosok, s még sorolhatnánk, de már azon sem lepődünk meg, ha egy mérnök takarít. A pla­kátragasztás azonban nem hoz túl sokat a konyhára — mindössze 4000 forintot havonta. — Sőt nap mint nap ragasztós vödörrel, s a hozzávaló korongecsettel, s a plakátokkal tele szatyorral járni a várost a közvélemény szemében sem túl rangos fel­adat. Miért hagyja ott jó — de legalábbis jobb — fize­tést ígérő szakmáját egy csa­ládos üzemmérnök? Munka közben, az utcán beszélget­tünk. — Szarvason, a mezőgaz­dasági főiskolán szereztem diplomát. Tanulmányaimat akkor egy rövid időre meg­szakítottam, s közben elvé­geztem a kétéves fényképész tanfolyamot. A fotózás ugyanis a mindenem. Na­gyon szeretem és magam is próbálok készíteni művészi képeket. Nem portrékat, in­kább az élet pillanatait akarom elkapni. Elsősorban ezért is lettem plakátragasz­tó, hiszen nem tudnék napi nyolc órában egy hivatalban ülni. Erre rá kellett jönnöm, amikor az Állami Biztosító mezőgazdasági kárszakértő­je voltam. Most egész nap járom a várost, ami tele van témával, persze a fényképe­zőgépet munka közben nem használom. Szívesen és jó kedvvel dolgozom. Főleg azért, mert részben tőlem függ, hogyan osztom be az időmet, s mennyi marad a fotózásra. • Nem szereti az erede­ti szakmáját? — Ezt nem mondhatom, de elsősorban a dísznövénye­ket a természeti szépségeket kedvelem. Akkor a szarvasi főiskola növénytermesztési szakával kerülhettem kö­zelebb ehhez. Lett volna le­hetőségem rá, hogy a szak­mában maradjak, több falu­ban is kínáltak állást. Akkor azonban el kellett volna sza­kadnom a műértőktől, keve­sebbet járhatnék kiállítá­sokra, s talán az az életfor­ma nem adna annyi témát sem. • Tehát igazi művészlé- lek. Hogyan tudja ezt ösz- szeegyeztetni a jelenlegi foglalkozásával? — Lelkesen -csinálom ezt is, sőt szívesen nézegetem az esztétikus, ötletes plakátokat. A ragasztásnál eljátszado­zom a színekkel. Tíz-tizenöt féle falragaszt is szoktam tenni egy-egy helyre. • Hogyan fogadják az emberek, amikor megjele­nik kis vödrével, ecsetjével nagy szatyorjával? — Sokan kritizálják, pocs­kondiázzák a munkámat, mi­ért éppen ide, miért éppen ennyit teszek.... és még so­rolhatnám. A múltkor azért panaszkodtak, mert ragasz­tóval véletlenül lecsöpögtet­if Kedvenc plakátját talán gasztja... még nagyobb figyelemmel ra- (Kerényi László felvétele) tem egy padot. Erre csak azt mondhatom: a MAHIR hir­detők előtt több helyen le­láncolt, lebetonozott, tehát mozdíthatatlan padok van­nak. Ezekre nem állok fel, a vödröt nem teszem rá, ha pedig mégis rácsöppen a ra­gasztó az ülőkére, mielőtt el­indulnék száraz ronggyal le­törlöm. A hangadók általá­ban ezt soha nem várják meg. Persze van a munkám­nak egy másik oldala is. Idős nénik odajönnek, elmondják családi gondjaikat, s legkö­zelebb már ismerősként üd­vözölnek, s újságolják az újabb fejleményeket. # Mit (art a mai plaká­tokról? — Számomra legfontosab­bak a Közlekedési Biztonsá­gi Tanács falragaszai. Van egy, amin egy kerékpározó gyerek van, hátán egy fi­gyelmeztető táblával. Ezt elv­ben csak egy hónapig lehet­ne fennt hagyni, és azon­ban egész nyáron ezzel pró­bálom felhívni az autósok figyelmét. Ha egy gyerek életét megmentjük, már megéri. (fázoid)

Next

/
Thumbnails
Contents