Déli Hírlap, 1987. július (19. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-01 / 151. szám

2^ Bär a fonola egyidős száza dunkkal, elkészíteni ma is nagy feladat lenne Pbonolaszó a Drink bárban Lábsongorá&ás papírtekercsről Vísissárnyasoknak, a CSanyikban Kubikosmunka - bányászmenü A miskolci városszépítő építőtábor két brigádja a Napjaink vendéglátóipari lé­tesítményei jéliegietes étket kínálnak a fülnek:, vagy a flipperek lümmögnek-csilingel- nek, vagy diszkózene árad egy magnetafonróli annak rejtett hangszóróiból. A Ka­zinczy utcai Drink bárban a fentiekhez képest igen külön­leges élményben lehet része szemnek, fülnek egyaránt. A sarokban szépen kidol­gozod' ám megszokott kül­sejű pianínó * szerénykedik, kissé' testesebb társainál, de korát tekintve ez megbo­csátható ... Most belép a zpngoraművész, gondosan beállítja a zongoraszék ma­gasságát, frakkjának szár­nyait hátraveti, leül. Finom, hosszú ujjait még egyszer légies könnyedséggel meg­mozgatja a levegőben, majd kezeit zsebrevágva játszani kezd. A művészi produkció­hoz ugyanis kizárólag lábiz­maira van szükség, a rejté­lyes pianínó két megtermett pedálját kell nagy átérzés- sel, s főleg egyenletesen ta­posni, a többit elvégzi a Hupfeld gyártmányú Phono- la. .. . A furcsa hangszer abban is meglehetősen makacs, hogy mit játsszon: lelke ugyanis égy hosszú papírte­kercs. amelyen látszólag ösz- sze-vissza, mégis meghatá­A fogyasztói érdekvéde­lemről sugárzott fórummű- sort. hétfőn a Magyar Rádió Miskolci Körzeti Stúdiója. Az idő hiányában kimaradt kérdésekre mi kértünk vá­laszt. • Mi történik, ha a vásá­rolt áruról már csak otthon derül ki, hogy mégsem felel meg a vevőnek, a blokk vi­szont nincs meg.’ Visszacseré- lik-e így? Varga János, az Ál­lami .Kereskedelmi Felügyelő­ség munkatársa; — A boltokban általában megkövetelik a blokk be­mutatását, és csak annak ellenében cserélik ki az árut. Ha azonban a vevő valamilyen. — a terméken jól látható — jelzéssel iga­zolni tudja, hogy az illető helyen vásárolt, a holmi rozott rendben lyukak ezrei sorakoznak. A hosszú, más­fél arasz széles papírcsík lassan tekeredik egyik hen­gerről a másikra, s közben megelevenedik az öreg zon­gora, azaz hogy fonola: bil­lentyűi mozognak, mintha láthatatlan kéz játszana raj­tuk, telt, szép hangja betöl­ti a helyiséget. A hangszer tulajdonosa, egyben a Drink bár szerző­déses üzletvezetője, Buri Jenő, úgy harminc évvel ezelőtt vásárolta az NDK- ban, ahol akkoriban zenész­ként dolgozott. A fonolát egy idős hangszergyűjtő ad­ta el, kényszerből: kisebb lakásba költözvén, meg kel­lett válnia gyűjteményének nagyobb darabjaitól. Egyet­len kikötése volt: zenészem­ber legyen az új tulajdonos. A gépzongorához félszáz papírtekercs tartozik, egy- egy zongoradarab hangjait őrzik lyukak formájában. Különleges, mondhatni megható képessége is van az öreg hangszernek (zene­gépnek?). Nemcsak az adott művet tolmácsolja hűen, ha­nem — ha az előirt tempót betartjuk — feleleveníti, megidézi az egykori zongo­raművész játékának egyéni becserélhető. Erről a ke­reskedőnek kell döntenie. • Miskolcon vásároltam egy fűnyírót, a gép elromlott, s a szervizben nem vállalták a javítását. Azt válaszolták: vi­gyem az ország másik végébe, ott van megfelelő alkatrész — panaszolta az egyik telefo­náló. — Természetesen ilyenkor nem kell odautaznia, ha­nem egyszerűen a postához kell fordulnia. Levélben megkérj a szükséges alkat­részeket, s mikor azok meg­érkeznek, a miskolci szer­vizben is meg tudják javí­tani a készüléket. De a hi­bás gépet is el lehet külde­ni. Mindkét esetben azon­ban a szervizet terhelik a felmerülő postai költségek. vonásait is; akár vitatkoz­ni lehetne, vajon nem pon­tosabban-e, mint a század eleji hanglemezek. A hang­szer (maradjunk ennél a megnevezésnél, megérdemli) a századforduló táján látta meg a napvilágot, az emlí­tett papírtekercsek keletke­zése 1907—1917 közötti, raj­tuk a művet „papírra ját­szó” művész aláírása. Még egy fontos (sőt phon- tos) tudnivaló. Ha valakit nem rettentene vissza a mechanika irdatlan bonyo­lultsága, az se próbáljon meg Hupíeld-féle Phonolát hamisítani. Van ugyanis a belsejében egy táblácska, mely jelzi, melyik országban védi szabadalom a talál­mányt. Az Egyesült Álla­mok után rögtön ott szere­pel Ausztria-Magyarország is ... csanyiki Vadasparkban dol­gozik. A budapesti Petőfi Gimnázium, az abaújszántói és a miskolci Mezőgazdasá­gi Szakmunkásképző szep­tembertől immár harmadikos diákjai egy tavacska — vízi- szárnyasok otthona lesz — mederépítési, partrendezési, vízelvezetési munkálatait végzik. Valószínűleg a leg­nehezebb munkát a nyolc brigád közül, de azért talán némi kárpótlást nyújt a csa­nyiki környezet, s az, hogy itt, fenn a hegyen, a töl­gyek alatt, a nap perzselő haragja elviselhetővé szelí­dül. — Mit végeztek az első héten, hogy Ízlik a kemény munlca a fiataloknak? Ro­botka Róbert gépészmérnök, a miskolci Mezőgazdasági Szakmunkásképző szakokta­tója, a két brigád felügyelő tanára: — A leendő tó helyén vizes, mocsaras gödör volt, a gyerekek kosárban hord­ták ki a csizmamarasztaló iszapot, aztán 13 teherautó­nyi — durván 40 köbméter — sódert talicskáztak a me­derfenékre. Lenyesték — rézsűzték — a partfalat, s tízméteres átereszt építettek az út alatt, ennek meghosz- szabbításában pedig kiástak egy szintén tíz méter hosz- szú, méter mély vízelvezető árkot. Jelenleg a partfala­kat kövezik, mert a tó köze­pén egy kis sziget is van, ahol éjszakára elülhetnek majd a vadkacsák. A sziget­hez — szintén kövekből — építünk egy bejárót is, va­lamennyivel a majdani viz- szint alá: így gumicsizmá­ban be lehet vinni a mada­rak eledelét, a négylábú ragadozókat viszont elriaszt­ja a víz. — Ez bizony kubikosmun­ka — jegyzi meg a tudósító. — Igen, de — talán az el­ső nap kivételével, amikor még valószínűleg az utazás­tól s az új környezettől kis­sé fáradtak voltak — igen keményen dolgoznak a gye­rekek. A lányok ugyanúgy, mint a fiúk, sőt: ki is kö­vetelik maguknak az azonos nehézségű munkát. S ami­kor két napig úgy látszott, hogy nem kapunk termés­követ, s a mederfalakat jár­dalapokkal kell burkolni, még ők tiltakoztak, mond­ván, hogy ebben a környe­zetben ez művi, rideg. A vitának persze gyorsan véget vetett az első teherkocsi-ra­komány terméskő megérke­zése. (A tudósító ottjártakor a lányok éppen láncba állva adogatták egymásnak a nem is olyan könnyű köveket, míg a fiúk talicskával ol­dották meg ugyanezt a fel­adatot, a mederben járda­lapokból kirakott ideiglenes „szervizúton”. — Ezenkívül — folytatja a tanár úr — megtisztítot­ták a bokroktól, suha-nc- fáktól a leendő állatóvoda területét — ugyanezt kell végezni a tó körül, kb. 15 méteres sávban —, vár még rájuk egy zsilip megépítése az áteresz előtt, s a beton „medveketrec” földdel való beborítása, hogy némileg azért barlangra emlékeztes­sen. — Ilyen munkához enni kell; milyen a koszt? — Naponta négy étkezés van, a tízórait hozzuk ma­gunkkal. reggeli, ebéd, va­csora a Petőfi Kollégiumban. Aki a hötórai vacsora után még megéhezne, azt az ebéd­lőben kikészített zsír és fel­szeletelt kenyér várja. Egyéb­ként pedig ..bányászmenüt” kapunk, gondolom, az elne­vezés elég szemléletes. — Közbevetőieg: a pénteki ébéd gulyásleves volt, utána rizs­felfújt s egy tányér meggy — a tudósító jó ízekre em­lékszik. Nemreg döntött arról a városi tanács, hogy felemeli Tapolcán az üdülőhelyi díja­— Mi lesz a „fizetség"? — A jói végzett munka, örömén túl, a brigádok kö­zötti versenyben elért helye­zés alapján osztjuk majd ki a jutalmakat — első hely: 500 Ft/fő —, de a brigádo­kon belül is differenciálni fogunk. Ugyanabban a bri­gádban lesz, aki többet kap, lesz, aki kevesebbet. Az elsői héten győztes brigád tagjai közül Juhász Csilla, Buda-, házy Szabolcs és Németh Péter kapta a legmagasabb összeget. Egy velük töltött nap után a tudósító úgy látja, ,a Városgondnokság — a váró-, si KISZ-bizottsággal együtt — valóban gondnoka a tá­bornak. Ez nemcsak a . mun-., karuhák, védőkesztyűk, szó- dásballonok biztosításából áll, hanem a strandbelépőbőf- az Augusztus 20. és a tapol­cai strandra, a „csodabilétá- ból”, amivel ingyen utazhat­nak buszon, villamoson. A. szabadidőprogramból; Hor­váth Katalin nevelő szervez- .' te, aki egyben összekötő a. tábor és a városi KISZ-bi-.;. zottság között... Megnézték. már a Kós-házat, jártak az. avasi kilátónál, meghallgat- - ták a Pretty Maids-koncer­tet a sportcsarnokban, s lát-, ták a Cápa 2-t. Szombaton- kisvasúttal utaztak Lillafü­redre, ebéd után Tapolcán strandoltak, s este az Egye­temvárosban sütöttek sza­lonnát. Vasárnap busszal ki­rándultak, az útvonal Füzéty Boldogkőváralja, Sárospatak-.. Este már valószínűleg nem is bánták, hogy elmaradt-a Hungária-kooicert. ,i s Mit tehetne még ehhez hozzá a tudósító? Továbbra is ilyen jó munkát, s ilyen programokat! (mándoki) kát. Ezzel kapcsolatban- nemcsak arra hívták fel a' figyelmet, hogy a pénzt ottj kell felhasználni, ahol azt: beszedték, hanem árról is: szó volt, hogy az üdülőhelyi- díjak bevételeit pályázatóki kai kell megtoldani, így le­het egy forintból kettőt csi­nálni. Van már arra példa Tapolcán is, hogy pályázaton nyert ei a város különféle összegeket fürdőfej'esztés- re... fogadóóra Értesítjük a 6. sz. ország- gyűlési választókerület la­kosságát (Killián városrész, diósgyőri városközpont és közvetlen környéke, Lilla- füred-Ómassa. Bükkszent- lászló), hogy Simon Béla országgyűlési képviselő, jú­lius 1-én (szerdán), VJ órai kezdettel tartandó fogadó­óráján várja választópolgá­rai közérdekű javaslatait, bejelentéseit, a Vár u. 5. sz. alatti pártalapszervezet- ben. t A Miskolc Megyei Városi Tanács V. B. titkársága Kiss József Első osztályon Hiába húzták le az ablakot, majd a szürke, poros füg. gönyt is, a kupéban trópusi hőség ural­kodott. A betóduló levegő is forró volt és száraz, a huzat pedig ütemesen zör­gette a tolóajtót, rá­felelve, minden zök­kenő csit-csattjára egy klik-klakkal. Az öregúr és középkorú házaspár már egy órája együtt utazott az első osztály vö­rös plüss ülésein. Nem néztek egymás­ra: az öregúr rejt­vényt fejtett, a há­zaspár szundikált. Hirtelen felrántották az ajtót, és a fülké­be berobbant egy megtermett suhanó. Levágta magát az ülésre, és otthonosan elterpeszkedett. Zsí. ros bőrmellény volt rajta, szegecsekkel, meg egy farmernad­rág edzőcipővel. Barnára sült, izmos karján vértől csöpö­gő kard ugrált a bő­rére tetoválva ha megmozdult. Rövidre nyírt haja kefeként meredt az égnek, bal fülében egy kis szív figyegett. Lábát hosz- szan kinyújtotta. Egy darabig látszott, la­tolgatta, hogy felte- gye-e az ülésre. Az­után inkább össze, kulcsolta a két ke­zét a tarkója mögött és a fülke plafonján elsuhanó árnyékokat bámulta, dudorász- va. Az utasok Pest óta először néztek össze. Azután lopva majd egyre nyíltabban bá­multák a suhancot. Az asszony odaha­jolt az urához, sú­gott valamit, a férfi közelebb húzta ma­gához az autóstáská­ját. Az öregúr is megmozdult: óvato­san, centiről centire kezdte behúzni kö­nyökét, ami az iz­mos, barna kar mel­lett támaszkodott a piros műbőr karfára. Vajon mit keres ez itt az első osztá­lyon? — morfondí­rozott magában. A kalauz egyetlen ránditással nyitotta az ajtót. A hőség el. lenére nyakig begom­bolt, kék egyenruha feszült rajta, hatal­mas markában szin­te elveszett a lyu­kasztó fém teste. Először rá se nézett a suhancra, aki utol­jára került sorra. Az hirtelen közbevágott: ... Nincs jegyem! — mondta vigyorogva, hetykén, pimaszul. Az asszony moco­rogni kezdett. Kicsit előrébb hajolt, hogy jól lássa, mi követ­kezik most. Az öreg. ur megpróbált leve­gővé válni: épp a kalauz és a suhanc között ült. A hirte­len támadt csendben csak a kerekek kat­togtak. A kalauz fel­tolta a tányérsapkát a homlokára, elgon­dolkodott, majd a kezével hirtelen elő­re markolt. De az ököl kinyílt, és a gyors mozdulat simí­tássá szelídült, a fiú vállán. — Te — mondta a kalauz — te mindig viccelsz. Sose nő be a fejed lágya? — mondta bujkáló mo­sollyal szép szögle­tében, és csak le­gyintett egyet a bőr- mellény zsebéből elő­került szabadjegy- re , A vonat csikorog va fékezett. A suhan felpattant, és „viszlát Feri bácsi kiáltás már lentrö a peronról hallal szott. Ahogy a vonat ú; ra elindult a kalau mintha egy után kiáltott kérdésre vá laszolna, visszalépv még félrehúzta a ajtót, és beszólt: — Nagy svihák e a gyerek. De dolgoz nj is tud __ ők ja vítják ezt a pályái amin most is uta zunk. Falumbél egyébként. Szeret it lenni a • vasútnál.. Nem válaszol senki, csak az öreg úr próbálkozott bá tortalan biccentés sei. Az ajtó a helyé re zöttyent, és újn megkezdődött i csitt-csatt, klik-klak Az öregúr megkö szörülte a torkát é. megszólalt: hát ilye nek ezek .., De vá lasz nem jött. Némái ültek egymás mel lett és tovább veri tékeztek a rekkeni hőségben. Kiss László A Rádiótól kérdezték — a DH válaszol A szerviz űzeti Egy forintból kettőt

Next

/
Thumbnails
Contents