Déli Hírlap, 1987. július (19. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-23 / 170. szám

Jó néhány olvasónk na- naszkodott telefonon, és le­velet is kaptunk: A Szent- péíeri kapu környékén hi­ánycikk a féltartós tej. Mi a város másik részén, a Pet- neházy utca* élelmiszerbolt­ban. Holló Kornélné üzlet­vezetőtől érdeklődtünk: ott vajon lehet-e kapni ezt a hamar népszerűvé vált ter­méket? Elmondta, hogy ná­luk is hiánycikknek számít. Sőt, további gondot jelent, hogy például az elmúlt hé­ten, az Edelényből érkezett normái feidelgozottságú te­jet háromszor is vissza kel­lett küldeniük, mert megsa- vanyódott. Más tejtermékből megfelelőnek mondható a mennyiség és a minőség. léka volt féltartós tej. Ak­kor ez az előzetes igénv- felméresek alapján elégnek tűnt, ma már azonban kevés. A méltán népszerű tejféleség iránt majdnem meghatszoro­zódott a kereslet. Senkit sem nyugtat meg, de tény: ezzel a kapacitással kép­telenek kielégíteni a meg­növekedett igényeket. Üj gépsorok beszerzéséről le kell mondani — nincs pénz. Talán, ha nem vásárolnák fel a vevők kampányszerűen és nagy mennyiségben a fél­tartós tejet, többeknek jutna belőle. Persze nem ez az igazi megoldás. Az ede- lényi tej savanyodásáról: egyedi esetről lehet szó. Az elmúlt héten újra át­ütemezték a szállítást, ilyenformán, most nem sza­kadt meg sehol sem a hű­tőlánc. Panaszokat sokkal ritkábban regisztrálnak ilyen ügyekben, mint tavaly. B. T. Megkérdeztük a Tejipari Vállalat áruforgalmi osztály­vezetőjét, lzsópi Bélát is. aki messziről kiindulva kezdte a válaszadást. Világbanki hitelből hét fél­tartós tej előállítására al­kalmas gépsort tudott be­szerezni az ország. A miskolciak szerencsésnek mondhatják magukat, mert a Jászberényben felszerelt gép­soron előállított féltartós tej­ből az elsők között kapott a város. Nem sokkal ezután Debrecenből is jött áru. Ta­vasszal a Miskolcon eladott tej­mennyiségnek a hét száza­Szeptember elejétől (íj útvonalon a 23-as Májusban irtunk arról, hogy ha a kivitelezők iarí- ják magukat a határidőhöz, augusztustól új útvonalon közlekedik a martinteiepi 23-as autóbusz. Az augusz­tus közeledik, a helyszínen járva, azonban egyetlen mun­kással sem találkoztunk. István József, a Miskolci Közlekedési Vállalat forga­lomirányítási osztályának vezetője: A Diósgyőri Gépgyár párt- végrehajtóblzottgága a^héten tartott ülésén foélalKozött az állami és tanfolyami oktatás, képzés helyzetével és javas­latot fogadott el a további feladatokra. A testület többek közt megállapította, hogy a terv­szerű szakember-utánpótlás biztosításának egyik forrása az állami oktatási esti, leve­lező tagozatára történő beis­kolázás. Jelenleg a gyárban egyetemi és főiskolai képzés­ben 13-an, felsőfokú tovább- képzésbeq 15-en vesznek részt. A VI. ötéves terv első feléhez viszonyítva, az utób­bi három évben csökkent az egyetemeken és főiskolákon a továbbtanulók létszáma, melynek oka nem az érdek­lődés hiányában, hanem az egyre magasabb felvételi kö­vetelményekben keresendő. A Digép-ből egyébként nap­jainkban csaknem 190-en ta­nulnak szakközépiskolában, illetve gimnáziumban. Mentik, ami menthető Hótörés után Olvasóink is tájékozódhat­tak róla, a iiijkköt járó ki­rándulók pedig tapasztalhat­ták; milyen károkat okozott a kemény téli időjárás a hegység erdőségeiben. Szak­nyelven hótörésnek nevezik azt a kárt, amely a hó sú­lyától kidőlt fákban keletke­zett; ezek a fák tavasszal már nem zöldültek ki. Az erdészek azonban men­tik, ami menthető. Ezt lát­hatják a kirándulók, akik HoÚóstetőt, Bükkszentkeresz- tet keresik fel. Az odaveze­tő útról jól láthatók a nagy­ság szerint gíédába rakott fenyőtörzsek. Ezeket a szá- radékokat az utóbbi hetek­ben kitermelték. A kiterme­lést szinte fától fáig tartó helyszíni szemle, előzte meg. Ennék alapján döntötték el az erdészek, mely fákat kell kitermelni. A lillafüredi erdészet terü­letén a hollóstető és Répás- huta közötti részen 20—40 év közötti évjáratú luc- és erdei fenyőket vágtak ki. A 3—8 méter hosszúságú, combvas tagságú anyagot épü­letfának értékesítik majd, míg a kisebb hosszúságú, 20 —25 centi átmérőjűeket tű­zifaként adják el. A már glédába gyűjtött fák a kár mellett a gondos munkáról is számot adnak. A már megrokkant erdőből a fák kitermelését es össze­gyűjtését folytatják: szinte egyenként „szemrevételezik” őket, s csak a kiszáradt tör­zsek kerülnek fűrész alá. Amit lehet, haszon-, ami pedig arra nem alkalmas, azt tűzifaként értékesítik, hogy az elemi kártétel pénz- beni értékét ezáltal is csök­kenteni tudják. Parancsnoki fogadónap A Borsod-Abaúj-Zemplén Jegyei Hadkiegészítési és 'erületvédelmi Parancsnok­ág parancsnokhelyéttese, Aagda László mérnök-alez­redes július 27-én, hétfőn 13- tól 17 óráig parancsnoki fo­gadónapot tart a parancs­nokságon, az Álmos utca 26. szám alatt. — A járat indítása nem tőlünk függ. Ahogy elkészül az út, a 23-as autóbusz új, a martinteiepiek számára ké­nyelmesebb útvonalon köz­lekedik majd. A tervek sze­rint a vasúti felüljáró után a Csokonai utcára, onnan pedig az Alföldire kanyaro­dik. Ez a módosítás azonban csak a városból kifelé menő járatokat érinti. A munkát a Közúti Beru­házó Vállalat vállalta el. Az ÚTIBER-től megtudtuk: 5,6 millió forint limitáron há­rom vállalat között verseny- tárgyalást írtak ki. A meg­bízást a Közúti Építő Válla­lat kapta, ök vállalták, hogy az Alföldi és Csokonai ut­cákat autóbusz számára is járhatóvá teszik. Z. Nagy Sándor, a Közúti Építő Vállalat termelési osz­tályának vezetője: — Rajtunk kívül még két cég pályázta meg ezt a munkát. Közülük az egyik visszalépett, a másik pedig a kiírt limitár felett tudta volna csalt elvégezni. A munkából a lakosság egye­lőre még nem sokat lát, hi­szen jelenleg még az anyag- beszerzés, és a szerződések megkötése tart. Várhatóan augusztus elején azonban megkezdjük az utcák átépí­tését. A tervek szerint elő­ször a Csokonai utcán dol­goznak, s csak ha azzal vé­geztünk, akkor megyünk át az Alföldire. így alig akadá­lyozzuk az otthaladó gépko­csi forgalmat. A költségve­tés még most készül, így konkrét összeget nem mond­hatok, egy azonban biztos: a kiírt 5,6 millió forintnál kevesebből meglesz az új autóbuszút. Ha minden a tervek szerint halad, augusz­tus végére végzünk, és szep­temberben már új útvonalon közlekedhet a 23-as. F. H. * Az összeszerelhető műhelyben célgép segítségével állítja össze Madarász István és Ko­vács József lakatos az ütközőket. A vasúti vagonokból már nehéz megélni Leleményes Járműjavítók • • Ütközőt, alkatrészt gyártanak m Korszerűbb technikával Évről évre csökken ax igény a vasúti teherkocsik javítása iránt. A MÁV Mis­kolci Járműjavító Üzemé­ben a MÄV részére alig löbb mint 6 ezer kocsi rendbe­hozását tervezik az idén. Idegen vasúti kocsiból is ke­vesebbet vesznek munkába, mivel a Lenin Kohászati Müveknek es az Ózdi Kohá­szati Müveknek jóval keve­sebb vasúti teherkocsi javí­tására van pénzük, mint a korábbi években. Ez okozta, hogy az üzem első félévi összes árbevételi tervének teljesítése elmaradt a terve­zettől. Ennek pótlására fo­kozzák az alkatrészek, illet­ve az új termékek sorozat- gyártását — tájékoztatott Rétfalvi János főmérnök. — A megmunkáló gyár­egységben egy éve alkalmaz­zák a legkorszerűbb techni­kát, a CNC rendszert — ve­zetett körbe Pogonyi László gyáregységvezető. — A már termelő korszerű eszterga­pad párja is megérkezik még az idén. Most dolgoznak a technológusok az új univer­zális marógép programozá­sán. Ennek a nagy teljesít­ményű ütköző gyártásánál veszik jó hasznát, de a bo­nyolultabb szerszámokat is ezzel készíthetik majd el. Francia licenc alapján a Di- gép gyártja az ütközők be­tétjét, a járműjavítóban ké­szül maga az ütközőtest, és itt is szerelik össze. Az idén Nem ez a mesterség... Hajdanán szokás volt, hogy a különféle mesteremberek a várak, erődítmények szomszédságába telepedtek. A diósgyőri vár mellett is szeretnék, ha a jövőben újra kialakulhatna a mesterségek utcája. Persze nem akármilyen mesterségekről lehet itt szó. Enyhén szólva furcsálljuk — és furcsállják a városszépítők diósgyőri csoportjában munkálkodók is —, hogy a Vár utcán autószerelő műhely működhet. Hogy nem ebbe a műemléki környezetbe való, azon vitázni aligha le­het. Ha már, rosszul döntve, megadták rá az engedélyt, leg­alább arról kellene gondoskodni, hogy a Vár utcai védett gesztenyék alatt sétálva ne lássanak be a turisták az ud­varra, azaz épüljön egy, a műhelyt jól elrejtő, a környezet­be illő kerítés. Még mielőtt bárki is megvádolna minket az­zal, hogy a kisvállalkozók ellen agitálunk: a Vár utcában épült egy penzió, amely ugyancsak kisvállalkozás, ám funk­ciójával és külsejével is nagyszerűen illik környezetébe... (k—ó) 6 ezerre van megrendelésük ebből a termékből, az első fél évben 2063-at készítettek el. Az ütközőkből 1400 ma­gyar vasúti teherkocsikra kerül, amelyeket Csehszlo­vákiában, illetve Bulgáriá­ban gyártanak a MÁV ré­szére. Az ütközőgyártás kor­szerűsítését pályázat segít­ségével bonyolították le. Er­re azért is nagy szükség van, mert az igény egyre nő az új ütközőfajta iránt. Az új gépek beszerzése mellett saját maguk alakítottak ki különféle célgépeket az ösz- szeszereléshez. így most már műszakonként 40 darab ké­szül el az új ütközőfajtából. Az udvaron most dolgoz­nak egy saeméiykocsimosó berendezésen, amelyet rövi­desen a debreceni pályaud­varon használhatnak. Ha­sonló berendezést kap majd innen a miskolci Tiszai pá­lyaudvar és a fővárosi Nyu­gati pályaudvar is. Az idén három vasúti fordítókoron­got is elkészítenek az erede­tileg tervezett kettő helyett. Az úgynevezett egyéb ter­mékek közé tartoznak az itt készülő homokszárító be­rendezések is. A sárospataki üzemükben targoncák ja­vításával foglalkoznak. A MÁV részére történő anyag-, illetve alkatrészgyártással próbálják az év második fe­lében pótolni az első fél év­ben hiányos összes árbevé­telüket. A kovácsműhelyben is nagyrészt, alkatrészt — je­lenleg vontatóhorgot — gyár. tanak. Nem irigylésre méltó a kánikula idején'a kovácsok munkája. A földgázzal mű­ködő melegítőkemencékből csaknem 1000 fokos meleg árad ki. A sűrített levegővel működő nagykalapács ezer kilogrammos ütéssel csap le az anyagra, a kovácsok lába alatt megremegteti a beton­talpazatot. Itt a dr. Münnich Ferenc szocialista brigád dolgozik Braun József veze­tésével; már háromszor ér­demelték ki A vállalat ki-: váló brigádja címet. Létszámhiány nehezíti a munkát a járműjavítóban, főleg lakatosokra és he­gesztőkre lenne szükség. Most bővítik, korszerűsítik saját tanműhelyüket, ahol az ipari képzés folyik. De a jár­műjavító vezetői arra is gondolnak, hogy sor kerül­het náluk is a másutt fel­szabaduló munkaerő átkép­zésére, továbbképzésre. (oravec) sjc Az új marógép programozását készíti Kovács Imre tech­nológus Vennék, ha lenne Kevés a féliartős tej loitailó gépgyáriak

Next

/
Thumbnails
Contents