Déli Hírlap, 1987. június (19. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-22 / 143. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 8501 Pt 39 — Tel.: 18-225. Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hoev panaszaikkal, észrevételeikkel kettőtől péntekig, lelietőleg *— M éri» kötött keressenek wtl öenoünKet. Kellemes meglepetés a tanácsi hivatalban A közelmúltban kellemes meglepetés ért a városi tanács hivatalában, a Petőfi u. X—3. szám alatt. Kőfaragóként, la­kossági szolgáltatási munkákat végzek. Hivatásom 'gyakor­lásához 0.5 négyzetméteres nagyságú közterület használata is szükséges. Mint törvénytisztelő állampolgár, minden esz­tendőben, amióta ennek az engedélyezését megkövetelik, az illetékes tanácsi hivataltól megkérem azt a bizonyos „terü­lethasználati engedélyt”. Igaz, egy-másfél hónap is eltelt, amíg megkaptam ... Az idén a hivatalban is más szelek fújdogálnak komo­lyan veszik a munkaidő aktív kihasználását, s az ügyfelek­kel való udvarias bánásmódot. A velem történteket szeret­ném a Déli Hírlap olvasóinak tudomására hozni. A pár soros, lényegre törő kérelmet legépeltem. Mielőtt a személyes ügyintézés céljából útnak indultam volna, tele­fonon megkerestem az illetékest. Közölte velem, hogy a ké­relemre a tavalyi 50 forintos illetékbélyeg helyett 100 forin­tos címletűt kell ragasztanom. Túlságosan nem lepődtem meg, hiszen egy év alatt változtak az értékviszonyok. Az ügyintéző a kérelem másnapi beadására hívta fel a figyel­memet. A következő nap délután 4 óra körül megjelentem a. hivatalban. Az ügyintéző a kérelmemet átvette, majd ud­variasan hellyel kínált, s kis türelmet kért. A tanácsi dol­gozó az írógépében levő j ügyet inlézte. Én leültem, s gon­dolataimba merültem. Néhány perc múlva szólított, majd a kezembe nyomta a ..közterület-használati engedélyt”. A meg­lepetéstől még a „köszönöm” szót is alig bírtam kinyögni. Mondanom sem kell, nagyon megörültem, hogy a koráb­bi gyakorlattól eltérően, az ügyfélnek most már egy egysze­rű ügy elintézése érdekében nem kell több alkalommal a hivatalba menni. Ügy tűnik, valóban komolyan veszik, hogy a hivatali dolgozó van a ügyfélért és nem fordítva. Rejtélyes leiiratok A Mese cukrászdá­val szemben néhány üzlet található. A szép tér. a közeli ABC, a többi üzlet, a MIK- hivatal, s a cukrász­da sok idegent is vonz erre, az itt levő bérházak lakóiról nem is beszélve. Ezért fur­csa, hogy az említett üzletek felett ilyen, rejtvényszerű felirato­kat láthatunk' már hosszabb ideje: .. SK.UVÖ . .. RUHA ..." .,INCSESBOLT”, „ezü. ..í”. Mindezekből egy is elegendő lenne, hat még így. egy cso­móban! Feltételezzük, hogy a pótlást a bol­tok, vagy az őket üze­meltető vállalatok megrendelték. Azt nem értjük csak. hogy mi­ért. tart a munka olyan sokáig egy ilyen köz­ponti helyen ? ... tv* » 0 r Ki vigyáz ra? ★ Mályi, tópart... Talán még az öreg kutyus is. azért fordít hátat, mert nem bírja idegekkel a látványt. Mármint azt, hogy felügyelet nélkül pecázik a kisfiú. Vajon tud-e úszni? Ott vannak-e a közelben a szülők? Tudjuk, néhányan most legyintenek, mond­ván: minek felfújni az ügyet. Hogy minek? A tavaly, s már az idén is bekövetkezett sok-sok értelmetlen vizihalál miatt. Amelyek főszereplőinek nagy része még ma is élne, htt nem nagylegénykedik. Hogy is mondja a közmondás? Jobb félni, mint megijed- ni . ♦« (Fejér Ernő felvétele) T. ü.' Jelzés-zűrzavar Kevés az újságárus a Széchenyit! Miskolc Gvorsan intézkedtek j Az Ütlörőparkban, a 24-es busz végállomásánál, a He- jö-híd mellett nemrégiben szerelt fel az ÉMÁSZ egy kapcsolószekrényt. Kilinccsel záródik, amelyet lakat rög­zít, hogy illetéktelenek ne férhessenek hozzá a nagy- feszültséghez, a biztosítékok­hoz. * A minap a hajam szála szinte az égnek meredt, ami­kor észrevettem, hogy a szekrény ajtaját 6—8 é^es kinézetű gyerekek nyitogat- ják. Ha csak hozzáérnek be­lül valamihez, ott halhatnak meg nyomban! Közelebb menve, s elkergetve őket, láttam, hogy a lakat eltűnt, ezért szabad az út a szek­rény belsejébe. Egy talált alumíniumdróttal ideiglene­sen rögzítettem á kilincset, majd felhívtam az ÉMÁSZ ügyeletét, közölve, hogy va­lami módon eltűnt a lakat az elosztószekrényről. Alig egy óra múltán jár­tam arra ismét, s láttam, máris ptt jártak a szerelők, és ismét lakat rögzíti a ki­lincset. Meglelt a táskám Június 16-án baráti tár­sasággal töltöttem az estét. Mivel késő volt, úgy gon­doltuk. taxival megyünk ha­za. Csak otthon vettem ész­re, hogy valahol ■ elhagytam az aktatáskámat. Nem emlé­keztem rá. hogv hol ezért telefonon érdeklődtem min­denütt, ahol aznap jártam. Utoljára az Avas Taxit kér­tem. hátha valaki leadta a táskámat. Nagyon megörül­tem. amikor közölték, hogy megvan. Azon az éjszakán a Bella Miklós által vezetett 18-as kocsin felejtettem, s ő leadta a központba. Mon­danom sem kell. hogv ösz- s-'es irataim, tárgyaim hi­ánytalanul visszakerültek hozzám. Köszönöm. Hornyák József Miskolc Köszönet az ÉMÁSZ dol­gozóinak az azonnali, gyors intézkedésért, még ha köte­lességük volt is. Egy szülő az Üttöröparkból Bánkút megközelítésére a jelenlegi közúti jelzőtáblák útmutatásait nem tartom elegendőnek. Északon a Ga- radna völgyében az utolsó tábla új útvonalra tereli az autóst, onnan felfelé menet Dédestapolcsányt jelzi egy tábla, Bánkutafc nem. Feljebb tábla egyiken sincs. Csak tála egyiken sincs. Csak közvetlenül az épülő üdülő Így mit ér?... * ... Mármint, a két felfordított konténer a Gyöngy cuk­rászda mögötti részen. A toronyház lakói rakhatnák beléjük a szemetet, de ez az egyiknél teljesen lehetetlen, a má­siknál pedig alul kipereg. Mégforitani csak daruval, vagy a konténerhordó kocsival lehetne őket. F. E. Miskolc alatt van egy. kiTaktrtl. „tá"b- lafa“, amelyen Bánkút” fel­iratú tábla látható, ez azon­ban másfelé mutat (valószí­nűleg erőszakkal forgatták el). Bánkúira felérve, semmi sem jelzi, hogy megérkez­tünk, s merre a parkoló, a többi út zsákutca. Lefelé menet még rosszabb a ■ tájékoztatás. A .már em­lített „táblafa'’ Miskolcot is helytelenül jelzi. Miskolcnak két útja van (Üjmassa vagy Jávorkút felé), de ez a táb­lákon nem jut kifejezésre. Délen a Szilvásvárad—Bá­nyahegy—Bánkút elágazási ponton az összes sebesség- korlátozó táblák 180 fokkal el vannak forgatva, s így értelmetlenek. Jók a szabvá­nyos előjelző táblák, de saj­nos csak kettő van meg be­lőlük, a harmadik — a leg­fontosabb — hiányzik. Ezen a hiányzó táblán kellene balra „Eger, Répáshuta”, jobbra „Szilvásvárad” jelzés­nek lennie. Ott pedig, ahol a Bányahegyen át vezető út a 22. sz. főútba torkollik, megint csak hiányzik a tábla, amelyik balra Répásbuta és Miskolc, jobbra Felsötárkány és Eger felé igazítaná el az autóst. A főúton is el kelle­ne helyezni egy-egv ..Bán­kút”. „Szilvásvárad” táblát. A turistautak tábláit is felül kellene vizsgálni. Ne történjék meg, hogy a szá­razvölgyi parkolótól a turis­táknak két kilométert kell­jen kocsiúton gyalogolniuk a fél kilométerre lévő tu­ristaházig. Dr. Gáli Imre Budapest Tóth Jánosné (Miskolc, Test- vérvárosok útja 14.): Szívesen idézünk leveléből: ,.Ezúton köszönöm meg munka­helyemnek. az Avas Szállónak és az Állami Biztosítónak, hogy nehéz helyzetemben segítségem­re voltak.” R. F. (Miskolc): Az ön leveléből is kidei*ült: a közterületfeUigyelök megítélé­se vegyes. Akit megbüntettek, nyilván szidía őket. míg má­sok éppen azt. kifogásolják, mi­ért nem büntetnek meg még több fegyelmezetlen embert. A mi dolgunk az. hogy működé­sükről időnként beszámoljunk, s ennek eleget is teszünk. A külföldi vendég az Avas Szállóban kapott helyet. Éb­redés után megreggelizett, majd leszaladt az utcára, hogy vegyen néhány újsá­got. Körülnézett, s mivel nem látott pavilont, átment a másik oldalra. Aztán této­ván elindult lefelé, a vil­lanyrendőr irányába a páros oldalon, közben a kirakato­kat is nézegetve. Elért a Szemei-e utcai kereszteződé­sig, s ott végre talált újság­árust. Hármat is! Igaz, visz- szaíelé már észrevette, hogy a Széchenyi út páratlan ol­dalán, a színház után is van egy újságárus, ám innen a Hunyadi utcáig aztán egyik oldalon sincs egy sem!... Pedig volt, sőt, voltak. Mivel a változás nemrégi­ben történt, még bizonyára sokan emlékeznek rá. Volt egy újságárus a Sö­tétkapunál, volt egy innen valamivel feljebb,, s egy az Avas Szálló előtt is. A há­romból azonban kettő vala­mi óiknál fogva megszűnt, egynek a helyén pedig bu­Édesanyám két fiammal a Búza téren vásárolt június 14-én délelőtt. Mint sokan mások, ők is felfigyeltek arra. hogy egy fiatalembert sokan vesznek körül. Köze­lebb menve látták, hogy két ládából ingyen osztogatja a cseresznyét. Hoztak is haza belőle. Az illetőnek ezúton szeretném megköszönni az ajándék-cseresznyét. K. B.-né Miskolc Első esetem a Kincsesbolt előtt történt, amikor valaki virágöntözés közben, a már fölöslegesnek ‘ ítélt vizet a nyakamba zúdította. A tet­tes kilétét kibogozni lehetet­len. de ha mégis, kinek van bátorsága a locsolkodót há­borgatni a békés estben? Másodszor a Vörösmarty utca egyik bérháza előtt jár­tam pórul, amikor bérházi teraszát slaggal mosta egv férfi, és az utcára kizúduló vízből nekem is jutott. Nem is szóltam; hátha kapom a többit... tik lett. s az újságos — Önök is megírták —, a Hu­nyadi utcára költözött. Ügy gondolom, nem va­gyok egyedül véleményem­mel, hogy ez így nincs jól. Milyen sétálóutca az olyan, ahol akkora távolságon, mint a Szemere-safok—Hu­nyadi utca. csak egyetlen he­lyen árulnak újságot? Miért kellett megszüntetni az új­ságárusítást az Avas ízáíló előtt, vagy a Sötétkapunál (ott most csak könyvet kí­nálnak) ? Talán , rontotta az utca képét? Aligha. De ha még így is lenne, a „ládás” újságárusítás helyett lehetne pavilon. Vagy talán nem kapna hozzá engedélyt egy esetleges vállalkozó? A bu­tikosok kapnak? A magam és ismerőseim nevében kérem a Posta il­letékeseit, szíveskedjenek ki­vizsgálni , a szerintünk ál­datlan állapotot, s minél ha­marabb intézkedjenek. Dr. Z. Tolnai Gyula Miskolc, Széchenyi út Megkerestük a Miskolci Piacfelügyelöséget. Megtud­tuk, hogy azon a vasárna­pon délelőtt 10 és 11 óra között valóban ingyen osz­tott szét két láda cseresz­nyét egy ismeretlen fiatal­ember, a helypénzbeszedők is látták. Senki sem tudta azonban, hogy miért teszi. Feltételezték, hogy sok ter­mett neki, s nem volt ki­nek adnia. Ám az is lehet, hogy így akarta letörni az akkor még nem éppen olcsó piaci árat... Azóta nem lát­ta senki. Harmadik ruhaáztató tör­ténetem a Gyöngy cukrász-’ da áykádia alatt történt, ahol állandó jelleggel fohdk a víz. még eg» téglalap ala­kú vágatból Is. Az alsó fal már annvira átázott, hogy pereg róla a vakolat, és a vassínek is kilátszanak. Nem ügyelünk másokra, s nem takarékoskodunk a víz­zel — egyik sem rendjén- való. A. I. Miskolc Köszönjük az ajándék-cseresznyét A nyakamba zúdult i

Next

/
Thumbnails
Contents