Déli Hírlap, 1987. május (19. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-20 / 115. szám
A DH várospolitikai fóruma A Miskolcterv véleménye A Sötétkapu vitrinjei Lehet-e vitrint elhelyezni városunk egyik legértékesebb műemlék épülete, az avasi kilátóhoz hasonlóan miskolci jelképnek számító Rákóczi-ház elé, a Sötétkapu tövébe? Ezzel foglalkoztunk legutóbbi fórumunkban, megkérdezve a Széchenyi út bútorozásával foglalkozó építészt, városunk főépítészét, a műemlékvédelmi szakembert és a vá- rosszépitők elnökét is. A főépítész elmondta, hogy csak ideiglenesen, addig adtak engedélyt a vitrin elhelyezésére, amíg a Széchenyi úti rekonstrukció idáig ér. De úgy találta a főépítész is, hogy az ideiglenes megoldásokra is nagyobb gondot kell fordítani. A többi hozzászóló egyöntetűen úgy ítélte meg, hogy a vitrint nem szabad ide elhelyezni. még ideiglenesen sem. A műemlékvédelem illetékese ehhez még azt is hozzáfűzte, hogy hiányzott mindehhez az ő hozzájárulásuk, holott ezt meg kellett volna szerezniük az engedé- lvezőknek. Azt kérték levelükben: távolítsák el a vitrineket. Ügy hittük, hogy ezzel teljes az ügyben érdekeltek köre, ám elkövettünk egy hibát: ném kérdeztük meg a Miskolctervet, pedig a főutca ezen szakaszának rehabilitációs tervezésével ők foglalkoznak. A Miskolci VÚTosszépítő Egyesület vezetőségi ülésén szó esett a vitrinek ügyéről, és itt F. Tóth Géza, az egyesület al- elnöke. a Miskolcterv igazgatója elmondta: ők is úgy ítélik meg. hogy a vitrinek nem oda valók. Ezzel a véleménnyel értett egyet az Általános orvosi és gyermekorvosi körzet, éjszakai ügyelet, valamint fogászat, fiziko-teráplás kezelő, kisla- bor kap helyet azokban az új egészségügyi létesítményekben, amelyek a város- környék nagyközségeiben^ épülnek meg. A betegek gyógyításának, nemkülönben pedig a betegség megelőzésének érdekében építik ki ezeket a komplex kezelést is lehetővé tevő létesítményeket két városkörnyéki településen, Szirmabesenvőn és Felső- zsolcán. Az elképzelések Szerint a szirmabesenyői inegyesület vezetősége Is. Szóvá tették az ülésen, hogy azzal vajon miért nem foglalkozunk, mi van a vitrinekben, íllik-e a bennük kínált áru a műemléki környezethez? Mi ezt nem kívánjuk feszegetni Azzal is megelégednénk, ha a vitrineket végre elhelyeznék a Sotétkapu két oldaláról... I tézmény még az idén elké- I szül. Az egészségügyi ellátás továbbfejlesztése során kialakított új rendelők lehetővé teszik, hogy a betegeknek az utaztatásuk nélkül, helyben is a korszerű követelményeknek megfelelő ellátást tudjanak nyújtani. Egyúttal pedig tehermentesíteni tudják az amúgy is túlzsúfolt miskolci rendelőket. így tehát mindkét érdekeltnek, a lakosságnak és a gyógyítást végző orvosnak is előnyös ez a megoldás. Mert például a kis- laboratóriumban sok olyan vizsgálatot el tudnak végezni, amelyre most •esetleg napokig kell várni. Új rendelők a városkörnyéken kövezik le az ösvényeket? — hiszen úgy-i is arra megy mindenki. Ezt azért nem tehetik, mert utat nem lehet oda vezetni, ahol nincs gyalogátkelőhely, hiszen ez nem lenne más. mint burkolt felszólítás az átkelésre. és egyben felmentés a szabálytalankodás alól. Talán másként is lehetne szervezni aai autóbusz-forgalmat, de nem hisz- szük, hogy ezzel megszűnne az „áttaposás”, legfeljebb új ösvények alakulnának ki. A kézenfekvő megoldás persze az lenne, ha a gyalogutak felásogatása helyett olyan zöld- sávot terveznének Ide, amely el tudja viselni a ránehezedő forgalmat. Azaz burkolt felületek kellenek, kiemelt szegélyű virágágyak, korszerű és igényes megoldások. Csakhogy ez pénzbe kerül, és jóval többe, mint elvetni a fűmagot, s időnként lekaszálni, amit meghagynak a gyepből a gyalogosok. Minderről az jutott eszünkbe: egyetlen parasztember sem teszi meg, hogy lcgázol- ja a búzaföld sarkát a rövldehb út kedvéért, akár a saját földjéről, akár máséról van szó. Azért nem, mert tudja, hogy minden négyzetméter termőföld pénzt ér. Egy négyzetméter városi park a sokszorosába kerül, mint egy négyzetméter búzaföld. Mi mégis letapossuk, pedig a sajátunkat tesz- szük tönkre... (k—ó) ♦ Ösvények vezetnek a zöld fiivön keresztül Szétíapossuk a parkot Hogy örültünk neki, amikor a Korvin Ottó utcai új üzletsor elől elbontották a szabálytalanul odaépített pavilonok vázát... Helyükre pihenőpadok kerültek, a kertészek pedig fákat ültettek, és bevetették fűvel az egész területet. Aki mostanában jár arra, saját szemével is meggyőződhet róla: ezt a zöldsávot halálra Ítéltük, s mi magunk, az utcán járó emberek vagyunk az Ítéletvégrehajtók is... A gyepet ma annyi ösvény, kitaposott gyalogút szeli át, hogy szinte alig marad hely, ahol zavartalanul nőhetne a fű. Az üzletsor két oldala között pendliző gyalogosok nem veszik maguknak a fáradságot, hogy a zebrához menjenek, egyszerűen átvágnak keresztbe az úton. Van aki nem az üzletbe, hanem a másik búszmegállóhoz igyekszik, és természetesen az átlós, rövi- debb utat választja a szabályos, de kerülő útvonal helyett. Sokan mondják: miért nem ★ A sikhtbok házai közösségi célokat szolgálnak Bánkúton. Az ilyen létesítményekből kellene még több ... Vita a Miskolci Idegenforgalmi Bizottság ülésén T uristaSiáz- sirató? Szorít a gazdasági kényszer A B!\P ajánlata: társuljunk! Egy asztalhoz ülnek Mi lesz a bükki turistaházakkal? Többek között erről tárgyalt legutóbbi ülésén városunk idegenforgalmi bizottsága. A téma ugyan nem szerepelt a napirenden, de a bánkúti turistaház eladása kapcsán — amelyről mi is írtunk már több ízben — mindenki elmondta a véleményét, egyaránt aggódva a turistaházak jövőjéért. A bánkúti turistaházat egy ÉGSZl nevű pesti cég vette meg. A bükkszentkereszti Béke turistaházat pedig most hirdetik, és minden valószínűség szerint ebből is vállalati üdülő lesz. De keringenek hírek arról is. hogy másutt is hasonló üzletkötésekre lehet számítani. Kovács Gábor, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője, a bizottság titkára: — Bizonyos vagyok benne, hogy a vállalati üdülővé átalakított turistaházakba ném fogják beengedni a bakancsos turistákat. Ebben a pillanatban még nem látni, hogy mi lesz az eladási hullám vége, de az bizonyos, hogy a Bükk turistaházai így lassan elfogynak... Ma nincs mód arra, hogy rábírjuk a vállalatokat: tartsák fönn veszteséges üzleteiket. Sőt, minden körülmény arra kényszeríti a cégeket, hogy minél hamarabb szabaduljanak meg veszteségük forrásaitól. Külső szemlélőként nagyon nehéz megítélni. hogy az eladás helyett nem lenne-e jobb megpró-; bálkozni a nyereségessé tétellel. A rábeszélés itt nem használ: egyetlen módja lenne a turistaházak megmentésének, ha a helyi tanácsok vásárolnák meg ezeket. De a tanácsoknak erre nincs pénzük... A dobra vert Béke túris- taház tulajdonosa a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat. Képviselőjük a bizottságban elmondta; szerződéses rendszerben' sem tudták nyereségessé tenni a boltot. Kevés volt a vendég, nagy a ráfizetés. Balázs Bertalan, a vállalat igazgatóhelyettese így látja: — Ezt az üzletet sok mással együtt a megszüntetett Borsodi Vendéglátóipari Vállalattól kaptuk. Olyan rossz állapotban van az épület — mert nem gondoskodtak a karbantartásáról —, hogy legalább egy millió forintot kellene most költeni rá. ha kezdeni akarunk vele valamit. Erre — és még sok másra — sajnos nincs pénzünk. Szerencsére Bükkszentkereszten van melegkonyhás vendéglőnk. így — a szálláshelyek kivételével — pótoljuk a szolgáltatást. Ha a tanácsnak nincs pénze és üres a vendéglátóipar zsebe is, akikor mi lehet a megoldás? Bartucz Ferenc, a Bükki Nemzeti Park igazgatója: — Szégyellhetjük magunkat, ha mindazt, amit elődeink felépítettek az erdőt járó embereknek, most eladjuk, elherdáljuk. Véleményem szerint tragédia, a Bükkben bezárnak a ristaházak. Nem értem az érdektelenséget, hiszen a Bükk hatalmas és kiaknázatlan vonzerő. Az a baj, hogy passzív az idegenforgalmunk, nem megyünk utána eléggé az üzletnek. A mi rejteki bázisunkon tudunk vendéget is fogadni. Belefektettünk egy kis szervezőmunkát, ennek eredményeként nem győzünk nemet mondani az érdeklődő csoportoknak, helyhiány miatt. Persze, ehhez programot is kell adni. és egy kicsit megváltoztatni a gondolkodásmódot. Mert nálunk például a karbantartó csoportvezető egyben idegen- vezető is ... A Bükki Nemzeti Park felajánlja a turistaházak üzemeltetőinek, az idegenforgalmi szerveknek, hogy szülessen közös üzleti megállapodás. Mi rendelkezünk programokkal, tervekkel. szívesen beszállnánk a forgalom fellendítésébe, mert lehetetlen dolog, hogy például Aggteleket 250 ezren nézik meg évente, de szálló- vendég alig akad a környéken. Nem először ajánlom ezt fel, s remélem, hogy ezúttal talán sikerül összefogni .... Az összefogás mellett tört lándzsát Garamszegi Nándor■, a megyei tanács képviselője is, mert az érdekek közösek. Képzeljük el például: ha Hollóstetőn nem működne a turistaház, ahol ebédelni lehet, akkor be lehetne zárni a megyei idegenforgalmi hivatal kempingjét is, mert nem lesz étkezési lehetőség. Kétségtelen, hogy a gazdasági kényszer nagy úr, és az egyre nehezebb helyzetbe kerülő vendéglátósok kényszerű vállalati „fogyókúrát” tartanak. A Bükki Nemzeti Park ajánlata szívet melengető, és úgy tűnik, hogy van benne üzleti ráció. Különösen azok szerint, akik úgy tartják: a válságos helyzetekből előre kell menekülni. Kovács Gábor, a bizottság titkára azzal zárta a vitát, hogy rövid időn belül egy asztalhoz ültetik az érdekelteket turistaház- ügyben. Jó lesz sietni, mert nincs olyan sok turistaház a Bükkben, hogy még újabbak elvesztését elviselhessük ... (kiss) 1
