Déli Hírlap, 1987. május (19. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-28 / 122. szám

Sátoraljaújhelyi újdonság Biztonságos mágneszár Biztonság felső fokon — hirdeti vásári pavilonjában, a szinte mindenütt az elmúlt év januárjában önállósult ELZETT—CERTA. A sátor­aljaújhelyiek nemcsak a szlo­gent találták ki, de sokat is tesznek azért, hogy ennek kézzelfogható eredményeit produkálják. A Budapesti Nemzetközi Vásáron a teljes termékvá­lasztékát felvonultatja a gyár. A szakemberek, s a nézelődők körében egyaránt nagy sikere van annak az ajtónak, amely öt ponton nyújt biztonságos védelmet a betörők ellen. Bemutatják újdonságukat is a sátoral­jaújhelyiek: a Cooplak mo­bil sarokzárat. Ennek, akár­csak zárbetétjüknek, az a különlegessége, hogy mág­neszárral készül. A kulcsok mágnesezettsége végtelen számú variációs lehetőséget kínál; kulcsmásolásra, ál­kulcs használatára az ilyen zárak esetében nincs lehe­tőség. (Csak a gyárban ké­szítenek másolatot, szükség esetén a mágneszárak kul­csairól.) A találmány a kül­dje A régi még kulcsos, az új már mágneszáras... földiek tetszését is megnyer­te, szinte egymásnak adják a kilincset a szocialista és tőkés országokból érkezett Az egészségért Együtt a pályán Együtt a pályán címmel sportnapot rendez a KISZ Miskolc Városi Egészség- ügyi Bizottsága és a Me­gyei Kórház-Rendelőintézet KISZ-bizottsága. Június 6- án — rossz idő esetén jú­nius 13-án — a Csanyik- völgyben, a Királyasztalon tartják az egészséges élet­módot propagáló eseményt. A megnyitó után erdei fu­tás következik, majd a nők a kézilabda-, a férfiak pe­dig a labdarúgó-tudomá­nyukról adnak számot. Ez­zel egy időben ki-ki a kon- dér mellett is megmutathat­ja, mire képes. A játékos vetélkedők ko­ra délután kezdődnek: lesz kötélhúzás, léggömbvadá­szat. célbadobás. Kondicio­náló felmérés, egészségneve­lési totó és gyermeknapi műsor gazdagítja a progra­mot. Mindnyájan közlekedünk címmel fórum-műsort sugár, zott a közelmúltban a Ma­gyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiója. Az adásban idő hi­ányában el nem hangzott kérdésekre mi kértünk vá­laszt. • Mi az oka annak, hosy a Majális-parkban az 1-es autó­busz szinte menetrendszerű pontossággal otthagyja a Lilla­füredről érkező 5-üst7 — ér­deklődött Juhász Fcrencné Lil­lafüredről. Hozzátette: emiatt az utasoknak néha tíz percet is várniuk kell a következő kocsira. Válaszol: Zimmer­mann Ferenc, a Miskolci Köz­lekedési Vállalat igazgatója: — A városi tömegközleke­désben alapvető követelmény a buszok menetrendszerű in­dítása. A Majális-parkban ezt automatikus indítóberen­dezés végzi. Az 1-es járatain napközben, kora hajnalban és késő este 7, csúcsidőben 3—4 perc a követési idő. In. dokolatlan tehát az az igény, hogy az 1-es mindig várja meg az 5-ről átszállókat. Fordítva viszont igaz: a vég­állomásra megérkező 1-es és 101-es utasait az 5-ös és 15- ös autóbuszoknak meg kell várniuk. • • • Mikor oldják meg hogy a 16-os autóbusz legalább a lyukói temetőig közlekedjen, a Torontáli utcát érintve? — kérdezte Barócsi Béla az Örs utcából. Levelében szóvá tette az útvonal elhanyagolt állapo­tát, s más városi utak rossz minőségét. Zimmermann Fe­renc: — Korábban már gondol- tunk arra, hogy járjon be a Torontáli utcába a 16-os. Ezt a tervet éppen azért ve­tettük el, amit a levélíró is említ: ez az útszakasz nem alkalmas autóbusz-közleke­désre. Nem esik útba, de említhetném azt is, hogy nehéz oda befordulni. Ezen a jáíaton annyi változás várható, hogy a szakemberek lekerekítik az útívet a Marx Károly és a Testvériség ut­ca sarkán. Könnyebben mo­zognak tehát majd itt a jár­műveink. Arról viszont to­vábbra sincs szó, hogy a Torontáli utcába is behajt­sanak. Tanácstagok fosadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját, dr. Csútor Ti­vadar, 1/2. Sz. Pártalapszer- vezet (Baross G. u. 18. sz.), 18 órától; Tamcsik László, 1/3. Sz. Pártalapszervezet (Tízes honvéd u. 21. sz.), 17 —18 óra között. vevőpartnerek a standjukon. Nagy érdeklődés nyilvánul meg a bútorzáraik iránt is, már megrendelést is kap­tak volna a hazai és kül­földi bútorgyártóktól, ám egyelőre még a termék át­vételénél s a fejlesztési el­képzelések megvalósításánál tartanak az ELZETT-CER- TA-ban. Portugália a pártmunkás szemével Beszélgetés Dudla Józseffel, a városi pártbizottság első titkárával A Portugál Kommunista Párt meghívására, a közelmúltban magyar pártküldöttség járt lá­togatóban Portugáliában, dr. Horváth István elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével. A négytagú dele­gációnak tagja volt Dudla Jó­zsef, az MSZMP Miskolc Vá­rosi Bizottságának első titkára Visszatérte után Dudla Jó­zsef, egy városi pártfóru­mon rövid néhány mondat­ban szóba hozta portugáliai tapasztalatait, egyebek kö­zött azt, milyen élénk és együttérző érdeklődés kísé­ri a nyugat-európai testvér­pártok részéről azokat a tár­sadalmi, és gazdasági válto­zásokat, melyek a „létező szocializmus” országaiban, így hazánkban is lezajlanak ezekben az években. E gon­dolat köré csoportosítottuk beszélgetésünket is. ♦ Kikkel találkoztak, s mi­lyen programot bonyoliíottak le a PKP vendégeként? — Pártküldöttségünk talál­kozott és megbeszéléseket folytatott Alvaro Cunhal elvtárssal, a PKP főtitkárá­val és a párt több magas rangú képviselőjével. Eszmét cserélhettünk a párt parla­menti csoportjának és a közalkalmazottak szakszer­vezetének vezetőivel, elláto­gathattunk Amadora és Barreiro városokba, ahol ta- találkoztunk a kommunista párt, s a közigazgatás helyi vezetőivel. Barreiróban lel­kes hangulatú baráti talál­kozót is rendeztek számunk­ra. melyen kétszáz kommu­nista aktíva vett részt —i hogy csak a legfontosabba­kat említsem a gazdag prog­ramból. ♦ Visszatérte után a váro­si pártbizottság ülésén utalt rá, mennyire érdekli a nyu­gati elvtársakat mindaz, ami a szocialista államokban tör­ténik; különös tekintettel a gazdasági, társadalmi refor­mokra és a demokratizáló­dási folyamatokra. — Valóban ez volt az egyik alapélményem Portu­gáliában. Néha hajlandók vagyunk elhinni, hogy mind­az, ami a Szovjetunióban és a többi szocialista országban történik mahapság ideológiai és gazdasági téren, a szoci­alizmus belső ügye. Pedig határainkon túl is figyelnek ránk, elvbarátaink. Fontos számukra, milyen eszközök­kel fejlesztjük tovább társa­dalmunkat, hiszen a nem­Lépés-milliomos Pista bácsi, a postás Reggel fél ötkor kel her- nádnémeti otthonában, a fél hetes vonattal utazik Mis­kolcra, az 1. Számú Postahi­vatalba. Mint egyesített kéz­besítő ő is itt veszi át a pos­tai küldeményeket, aztán irányítószámok szerint cso­portosítja, úgy helyezi el a nagy kézbesítőtáskában és elindul a körzetébe. Ez pe­dig a Zsolcai kapu, a Hat­vanötösök útja, a Szendrei, a Szeles, az Eperjesi, a Kas­sai, a Kolozsvári, a Temes­vári, a Zombori utca, a Gö- möri tér, az Álmos és a Lovarda utca. Munkája el­látásához naponta 15 kilo­métert kell gyalogolnia, akár esik, akár fúj. Rózsa István 1945. au­gusztus 13-án kezdte meg munkáját Miskolcon, az 1. Számú Postahivatalban táv­irat kézbesítőként, kezdet­ben kerékpáron, később mo­torbiciklin. Tizenegy évet kerékpározott, motorozott. — Amíg az ember fiatal — emlékezett vissza találko­zásunkkor a Hatvanötösök útja sarkán —, addig kedve­li ezt a beosztást. Az is igaz, nem volt akkortájt ekkora az utcai forgalom, mint ma­napság. De akkor is vigyáz­ni kellett, hogy elkerüljük a balesetet. Gyalog pedig biztonságosabb. Egy januári reggelen, 1956-ban lettem egyesített kézbesítő, azóta is egy körzetben. Ismerek itt mindenkit név szerint. Pista bácsinak szólítanak, még az idősebbek is, kölcsönösen jó­ba vagyunk. Pedig nem min­dennapra jut dísztávirat, saj­nos, sokszor szomorú híreket is kell továbbítani... — A nagy kézbesítőtáska a hónap közepétől lesz súlyo­sabb — folytatja kis szünet után. — Nem kilóra elsősor. ban, hanem a felelősséget tekintve. Ilyenkor kezdjük kihordani a nyugdíjakat. És 3jc Egyenletes, tempós léptekkel... én tudom, mennyire várnak, ezért is vagyok mindig pon­tos. Beszélgetünk az utca sar­kán, a járókelők köszöntik az ő postásukat. Van, aki meg is áll néhány érdeklődő szó­ra: nagyon vár valami fon­tos levelet. A kézbesítő érti, bólint. — Várni a legnehezebb — tolja fel kissé homlokára a sildes sapkát. — Tudom ma­gamról is ... Rózsa István egyesített kézbesítő szeptember 28-án nyugdíjba vonul. — Kiszámoltam — mond­ja kissé halkabban, — ösz- szesen 41 esztendő és 228 napot leszek addig szolgá­latban. Hernádnémetiben otthon leszek azontúl min­dennap, a csa/ádi házunn- ban, a család körében, a ház körüli kertben és a sző­lőben. Vissza kell majd szoknom, dehát ez már könnyebben megy, mint an­nak idején megszokni a min­dennapi reggeli elválást.".. Ha 313 munkanapot szá­molunk egy évben, akkor a csaknem 32 esztendő alatt, Rózsa István egyesített kéz­besítő, a 10 016 munkanap alatt összesen 150 24o kilo­métert gyalogolt munkája során. Ez pedig — a katona, ságnál egy lépés távolsága 75 centiméter — 2 millió 3200 lépés. Legalább 68-szor járhatta volna körül hazán­kat, az összesen 2211,6 kilo­méter hosszú határai men­tén ... (oravec) zetkgzi osztályharcnak tesz jót, vagy rosszat minden változás. ♦ Rendelkeznek ehhez ele­gendő, megbízható informá­cióval a portugál kommunis­ták? — A kölcsönös látogatá­sok, eszmecserék sokat se­gítenek nekik ebben. Ügy i tapasztaltuk, hogy meglehe­tősen jól tájékozottak a por- ! tugál eivtársak. bár infor­mációik egy részét olyan tö- , megkommuníkációs források­ból nyerik, melyek egyértel­műen jobboldali beállítottsá­gúak. Itt jegyzem meg. hogy mint köztudott, Portugáliá­ban a kommunistáknak és a haladó erőknek harcot kell vívni az 1974 áprilisi forra­dalom vívmányainak meg­tartásáért. Sajnos azt kellett hallanunk a párt vezetőitől, hogy e vívmányokat — no­ha alkotmányban foglaltat­nak — a forradalmi fellen­dülés másfél évtizede óta fo­lyamatosan támadják a jobb­oldali erők. Választások előtt áll Portugália, és a kommunista párt számára — ebben a történelmi hely­zetben — igen fontos, ho­gyan tudja magát képvisel­tetni a parlamentben. ♦ Önnek, mint országgyű­lési képviselőnek, különösen érdekes lehetett a párt par­lamenti csoportjával való ta­lálkozás. — Természetesen egészen más feltételek között dolgo­zik egy hatalmon levő párt képviselője, mint egy ki­sebbségben levő, nyugati kommunista párté. De úgy tapasztaltam, hogy van mit tanulnunk tőlük. Nekem na­gyon tetszett mély meggyő­ződésből fakadó forradalmi- ságuk, önzetlenségük. Az utóbbit bizonyítja például, hogy a párt képviselői a tiszteletdíjukból csak annyit vesznek föl, amennyi az ot­tani minimális munkabérnek megfelel, a többit leadják a párt kasszájának. ♦ A magyar pártküldöttség két városban is megfordult. Kik és hogyan alakítják ezek­ben a helyi politikát? — Mindkét várost kom­munista vezető irányítja. Amadora kétszázezer lelket számlál, és közülük körül­belül ötvenezren deszkából ácsolt házakban laknak. Többségük a gyarmatokról jött vissza, és igen nehéz körülmények között él. Bar­reiro nagyjából akkora, mint Miskolc, s abban is hasonlít, hogy ipari jellegű város, ha­talmas vegyipari üzeme van. Tervszerű városfejlesztésről tulajdonképpen csak egy év­tizede beszélhetnek, s azóta a mieinkhez hasonló lakóte­lepek is épültek. E városok­ban, de az egész út során is úgy éreztem, hogy bár gaz­dasági helyzetünk vitatha­tatlanul nehéz, nincs mit szégyenkeznünk az életszín­vonalat tekintve sem, ha re­ális az összehasonlítási »la­punk, és nem a Közös Piac gazdag országaival vetjük össze magunkat, hanem egy olyannal, mint például Por­tugália. (békés) A Rádiótól kérdezték — a DH válaszol Bebajl-s a Torontáli nlcália?

Next

/
Thumbnails
Contents