Déli Hírlap, 1987. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-10 / 58. szám
Csak telefonon / Tanácsok, tizenéveseknek Mi is hírül adtuk, hogy a Városi Művelődési Központ Avasi Információs Irodája telefonos lelkisegély-szolgá- latot indít(ott) tizenéveseknek. Milyen volt a start? — kérdeztük Kecskés Tiborné- tól, a VMK osztályvezetőjétől: — A múlt hét szerdáján élt először a vonal, délután 5-től este 6-ig. Pontosabban: napközben is létezik ez a bizonyos telefon, amelynek 60-225 a száma. Ám akkor égy lakásnapközi jelentkezik. Szerdánként, az emlínédzsert készítettünk fel tanfolyamunkon erre a feladatra, hat fiút és hat lányt. Holnap újabb páros várja a hívásokat, a mellettük levő szobában pedig ott ül a pszichológus, hogy ha kell, ő segítsen a segítőknek. Az első alkalommal három hívás érkezett, az egyik tizenéves családi problémáira keresett orvoslást, a másik a barátnőjével veszett össze, a harmadik viszont telefonálás közben meggondolta magát, és «letette a kagylót. Vezetői togadóóra A Miskolc Megyei Városi Tanács szerdai meghosszabbított .ügyfélfogadási napján dr. Tisza Tibor igazgatási osztályvezető 14 és 18.30 óra között a hivatali helyiségében fogadóórát tart. Tanácstagi beszámoló Holnap tartja tanácstagi beszámolóját Tóth István (91. számú választókörzet) a Móra Ferenc utcai általános Iskolában, 17.30 órakor. Egy levél nyomán 1. Mi van a tóban? Csaknem őt órán át fa- gyoskodtunk az egyik februári napon az alsózsolcai bányató partján. Figyelemmel kísértük, hogyan merülnek alá többször is a jeges vízbe a fővárosi könnyűbúvárok. A parton toporgók velük izgultak, hogy megleljék az előző napon szerencsétlenül járt, gépével együtt a vízbe csúszott dózerost. A tűzoltóság búvárai, akik csaknem naponta mentenek ki autókat a Dunából, szinte perceken belül rátaláltak a hullámsírba süllyedt földgyalura. Alig egy órán belül a vezetőjét is a szárazföldre tették. Ám a csaknem húsztonnás gépmonstrummal nehezen boldogultak. S miközben egymást váltották a jeges vízben, folyvást panaszkodtak: elviselhetetlenül büdösnek találták a tó vizét, hozzátéve: más vizeknél ritka ez a kellemetlen szag. • HULLADÉKDOMBOK A PARTON Minderről már beszámoltunk egy korábbi írásunkban — „Tó vagy szeméttelep” címmel; a szerencsétlenség helyszínén olyan hulladékdombokat láttunk, amit nem ajánlatos vízbe temetni. Műanyagdarabok, olajos törmelék és egyéb szerves anyag várt arra, hogy a vízbe tolják. Fel sem tételeztük, hogy kritikai megjegyzésünk milyen széles körben talál visszhangra. A környékbeliek, a tó melletti gyárakban dolgozók, horgászok és lelkes természetvédők telefonáltak s levelet írtak szerkesztőségünkbe. Mindannyian a víz védelmében szólaltak fel. Valamennyi megjegyzés közül azt találtuk a legfigyelemreméltóbbnak, amit egy olyan olvasónk vetett papírra, aki a? ott fplyp hulladékeltakarítáát a lehető legközelebbről vehette szemügyre hosszú ideig. Nevét — kérésére — nem közöljük, de írásából több részletet Idézünk: „A törmeléklerakó hely bejáratánál levő bódéban állandóan lennie kellene valakinek. Ez az őr gyakran italos állapotban üldögél a házikójában. vagy jó időben hátul a parton horgászik. Az megy be, aki akar, és oda önti a szemetet, ahová neki tetszik. Nyáron az egyik té- esz szippantókocsija —, amelyet az alsózsolcai tanács bérelt — ide engedte a fekáli- át. A gyárakban olajozzák a sablonokat, hogy a megkötött betonelemeket könnyebben kiemelhessék. Emiatt az itt elszórt törmelék egy részé olajos. Egyébként korábban kijelöltek egy 10 méter széles sávot gátnak, amely majd kettészeli a tavat. S ki tudja, mi okból, a tízméteres félszigetből 25 méteres lett. Jó lenne, ha a gát feltöltésénél ragaszkodnának az eredeti tervhez, így sokkal hamarabb kettéválaszthatnák a tavat.” • BESZÉL A HELYSZÍN A levélíró igazáról személyesen is meggyőződhettünk. A dózeros februári tragédiájának bekövetkezésekor a mentőkkel és a tűzoltókkal csaknem egyidőben értünk a helyszínre. Az őrbódé ekkor is zárva volt: mint utólag kiderült, aznap senki sem felügyelt a bejáratnál. A szerencsétlenség egyetlen tanúja a közeli gyárba robogott teherautójával, hogy jelentse a történteket. Mindez bizonyára a rendőrségi vizsgálati anyagban is helyet kapott. A törmelék között közönséges háztartási szemetet is bőven láttunk. A vékony hó-, takaró alól tejeszacskóit ^ kandikáltak ki, s a part mentén halomban gyűlt a tömítésre használt műanyag. Helyenként olajtól feketél- lett a frissen kirakott törmelék. Kik a gazdái a művelés alatt álló bányatónak? Menynyire viselik szívükön a kör" nyéken élők a víz élővilágának sorsát? Erről írunk következő számunkban. (Folytatjuk) (sz. i.) . Az utolsó pillanatban ismét telepítenek (Jj szőlők Hegyalján t *Ha nem lenne, meg kellene építeni A kisvasút védelmében A kisüzem, a bérlet nem megoldás tett egy órában azonban két tizenéves ül a készüléknél, és várja azoknak a kortársainak a hívását, akik tanácsot kérnek problémáik megoldásához. Tizenkét tiMinden hónap masni ttján: Zeneöojz A miskolci rádió vetélkedőműsora Ma este fél 6-tól a miskolci rádió hullámhosszain a zenebarátok érdeklődésére számot tartó műsor jelentkezik. A napi információk után játszhatnak is a hallgatók: a 35-510-es telefonszámot kell tárcsázni, ha helyesen megfejtik a rejtvényeket. A jutalom pedig egy-egy ajándékzene, amelyet a következő listáról választhatnak ki: 1. Adj nekem békét a Földön — Modern Talking 2. Dal a szívről — Postássy Júlia 3. Sztárock 45-ön 86-ban — Voga—Turnovszky duó 4. Lányok — Tina Turner 5. Carmen, adj egy kis szerelmet — Dollié de Luxe együttes 6. Szünidő — M. C. Miker és D. J. Sven 7. Amanda — Boston együttes 8. Vár az élet — Neoton FamíHa 9. Mén mind-'o holdfény — Ph!i Ce-men 10. Szerepelj a videómban — Frank Zappa Néhány hónapja tudta meg a nyilvánosság, hogy a Lillafüredi Állami Erdei Vasutat meg akarják szüntetni, mert az utóbbi esztendőkben „nem keresi meg” azt a pénzt, amely az üzemeltetéséhez szükséges. Nines olyan miskolci, de nincs olyan hazai, vagy külföldi turista sem. aki bármikor is utazott rajta, hogy ne akarná mindenáron megvédeni. Sokszor irtunk róla mi is, a szakemberek véleménye is az, hogy meg kell keresni megóvásának a módját. Tózsa István, az Idegen- forgalmi Hivatal nyugalmazott vezetője Írásban mondta el a véleményét. A Borsodi Erdőgazdaság igazgatója igazat mondott — írja —, valószínű, hogy a kisvasút most évi 2 200 000 forintos költségtöbbletet jelent nekik. Márpedig mindenkor, de napjainkban különösen megengedhetetlen bárminek a gazdaságtalan üzemeltetése. Rokonszenves viszont az a törekvés, hogy még mindig meglévő gazdasági, és ennél ma már nagyobb idegenforgalmi hasznáért meg kell tartani ezt a kedves közlekedési eszközt. Az viszont nem lehet kétségtelen, hogy az üze* meltetés költségeit arányosan kell elosztani azok között az intézmények között, amelyeknek érdekében áll, hogy járjon a kisvasút. Ha nem lenne a LÁEV, meg kellene építeni! Korunk nosztalgia- és kirándulásigényei megkövetelik a lassú tempóban haladó, a tájat látni engedő, kedves, múltat idéző kisvonatot. Az egyetemistákkal együtt sok tízezres fiatal tömeget jelentenek a Miskolcon élő diákok. Számukra kötelezően lehetne „ajánlani”, hogy évente két-három alkalommal, környezetismereti kiif. Mindenkinek érdeke, hogy rándulás címszóval éppen a kisvonattal induljanak meg a Bükkbe. A turista fiatalokat leszámítva olyan kevés gyerek ismeri a természetet. miért lenne elképzelhetetlen, hogy ezen az útvonalon tanösvényeket, táborokat. tisztásokat alakítsanak ki? Ha megszerveznék, a fiatalokból kitelne a jelenlegi évi 240 ezer utas, és természetesen a szükséges bevétel is. És folytathatnánk a sort: hasonló szervezettséggel járhatnák a Bükköt a gyárak, hivatalok felnőttjei is. A kisvonatnak, és mostani üzemvezetőjének, az erdőgazdaságnak tehát „költség- és gondviselő társak” kellenek. Biztosan tudom, hogy az iskolák, intézmények, szervezetek, ha szólnak nekik, szívesen társulmegmentsék. nának az erdőgazdasághoz, az idegenforgalmi hivatalhoz, a tanácshoz, a Mátra— bükki Intézőbizottsághoz. Nem kérdés, hogy megmaradjon-e a kisvasút. Az a feladat, hogy az említett hivatalos szervek és a miskolciak együtt teremtsék elő megóvásának a költségeit, a konkrét pénzösszegektől a társadalmi munkáig. A LÁEV nyomvonalait meg kell óvni és fel kell újítani, az erdőgazdaságnak pedig a többi között azt is jó lenne felmérnie, hogy haszonfuvarozással hogyan teremthetne jobb bevételi forrásokat. A tűrési határig emelhetők lennének a viteldíjak is. Addig is mindig van mód a hatékonyabb propagandára. Mert ha elrejtjük vonzó értékeinket, nem várhatjuk prosperitásukat. A borok királyát termő Tokaj-Hegyalján megszűnt a szőlőtelepítések már évek óta tartó stagnálása. A vidék több termelőszövetkezete és szakszövetkezete — az állami támogatás és az egyéb ösztönzők hatására — ezen a tavaszon hozzáfog a kiöregedett szőlőinek pótlásához és az arra alkalmas területek betelepítéséhez. Folytatja hosszú idő óta megszakítatlan telepítéseit a terület legnagyobb szőlősgazdája, a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát is. Mindez, mint a megye szakemberei mondják, egyértelműen azt jelzi, hogy a telepítési feltételek javítása, a fokozott ösztönzés, bár az utolsó pillanatban, még jókor jött: alkalmasnak ígérkezik arra, hogy megállítsa a tokaji borvidék szőlőterületeinek a hetvenes évek végén megindult csökkenését. Ez év tavaszén a szerencsi, a monoki, a bekecsi, a rátkai és a tolcsvai termelőszövetkezet, valamint a mádi Rákóczi Szőlőtermelő Szakszövetkezet együttesen 120, a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát pedig 25 hektár szőlőt Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc évfordulójának tiszteletére ünnepséget rendez a Hazafias Népfront Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Bizottsága március 13-án, pénteken. A Mistelepít. A legtöbbre — 50 hektárnyi új szőlős kialakítására — a mádi szakszövetkezet vállalkozott. A szak-* emberek tapasztalatai sze-„ rint még ennél is kedvezőbb lenne a helyzet, ha a teljes értékű támogatást nemcsak A azok a termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek kap-.r hatnák, amelyek már legalább 100 hektár szőlőterülettel rendelkeznek. A szőlő"« termelés ugyanis 100. hek-t tárnál lényegesen kisebb te-., rületen már gazdaságtalan, A 40—50 hektárral rendel- „ '41 kező üzemeknek elsőrendű . 't. érdeke lenne a termőterület növelése, de ezt saját pénz, illetve támogatás hiányában „ nem tudják megtenni. E helyzetben minden szempontból rossz megoldással próbálnak megszabadulni a í ráfizetéstől: vagy elhanyagolják a számukra csak ] veszteséget termelő költséges művelést, tehát tulajdonképpen lassú pusztulásra ítélik ültetvényüket, vagy pedig bérbe adják. Megoldatlan gondot jelent a telepítésre alkalmas területek meliorációs munkáinak, továbbá a megfelelő minőségű bekötő és dűlőutak, valamint vízlevezető árkok építésének saját erőből történő finanszírozása is. kolci Akadémiai Bizottság székházában délelőtt 11 órakor kezdődő rendezvényen Káhler Frigyes egyetemi adjunktus emlékezik meg a 139 évvel ezelőtti esemé- nyekről. 48-ra emlékeznek
