Déli Hírlap, 1987. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

Szüntelenül fehérben- Az élet úgy egész, mint az alma; van piros, és van sá- padtabb oldala is... — Ági nővér arra citálta válaszul a példázatot, hogy mesterségé­nek -hivatásának árnyoldalait felemlegettem. Készséggel is­merte el, hogy nem az ágytá- lazás a legvonzóbb az ápoló­nők mindennapjaiban, de - hozzátartozik... Dósa Bertalanná a vas­gyári Kórház sebészeti tömb­jében. a „tűzvonalban” dol­gozik: a traumatológiai osz­tályon részlegvezető nővér. Negyedszázadnál több ideje szolgál a fehér köpenyben — 1960-ban öltötte fel első ízben az ápolónők uniformi­sát. S képes volt megőrizni hűségét a kórház, a sebé­szet, legkivált pedig a bete­gek iránt. — Napjában tízen is rám köszönnek, és rám mosolyog­nak az emberek az utcán. Olykor meg sem értem; a rohanó munka közben, hogy éreznek rá a betegek a sze- retetünkre... Főnökeitől tudom: Ági nő­vért nagyra becsülik meg­bízható pontosságáért, kor­rektségéért és — soha nem bántó — egyenességéért. Be­osztottjai mondták: tisztelik tudásáért, türelméért, fi­gyelmességéért, a „non stop' és precízen nem programoz­ható munkában is előrelátó rögtönzéseiért”, s szeretik anyáskodó természetéért... Az élet pedig honorálja mindezért. Első éves joghall­gató lányára méltán büsz­ke, az MKV-nál dolgozó fér­jét ragaszkodással emlegeti. Munkáját elismerik; anya­gilag annyira, amennyire a lehetőségek engedik, s er­kölcsileg is ... Hogy boldog-e? Kiegyen­súlyozott és elégedett. Tar­talma van az életének. Ügy tudom, az idén is gondolnak rá felettesei: ké­szülődik hozzá az öröm. De ez maradjon meglepetés! A Zrínyi Ilona Gimnázium minden évfolyamának „D” osz­tálya a fiúosztály. Ami azt jelenti, hogy a létszámnak kö­rülbelül a fele lány, a fele fiú. $ Ilyen osztályt kapott három ive Hencz Andrea, aki az iskolába kerülésekor rögtön bizonyította Jfc rátermettségét, pedagógusi ké­^ pességeit. Az első esztendőben egy negyedikes osztályt készi- tett fel a történelem érettsdoi- re, mégpedig olyan gyerekeket, akik addig nem nagyon reme­keltek. Az érettségi jól sikerült, történelemből volt a legjobb átlaguk. Az iskola akkori igazgató­nője úgy ítélte meg, hogy a fiatal tanárnő jól el tudja majd vezetni az új „D” osz­tályt. Hencz Andrea „fiai” — és „lányai” — most harma­dikosok, és nincs velük több baj, mint más osztályok ta­nulóival. A fiai és lányai már csak azért is idézőjelbe R. É. kívánkozott, mert pár éve még maga a tanárnő is a Zrínyi padjait koptatta. Vál­tozó tanulmányi eredmény­nyel: hol jeles volt, hol ki­tűnő. A debreceni egyetemen már „csak” jó. Rajztagozatra járt a gim­náziumban, az utolsó pilla­natban döntött a magyar és a történelem mellett, addig rajztanárnak készült. Halk- szavú. komoly, törékeny al­katú. akit bármely negyedi­kes most is az évfolyamtár­sának nézhetne a gimnázi­umban. Mégis tartani tud rendet, tekintélye van a gye­rekek (?) előtt. Véleménye szerint ezt elsősorban a szakmai tudással lehet elér­ni. Igényes önmagával és a diákokkal szemben, de a tankönyvek jó részét maga is maximalistának tartja. Így — akárcsak kollégái egy része — arra kényszerül, hogy önálló „könyvet” írjon vázlataiból. Az iskolai önképzőkör ve­zetője. kedvenc időtöltése az olvasás és zenehallgatás — inkább könnyű-, mint ko­moly zene —, kedvenc kora történelemből a reformkor­szak és a római birodalom, irodalomból a XIX. század vége, XX. század eleje; el­sősorban a nyugatosok. Az ő osztálya adta tegnap a nagy­szünetben a nőnapi műsort az iskola tanárnőinek. Sz. G. A tavasz mindig megjön... Valószínű, ilyen elegáns volt egy héttel ezelőtt is, mint most, amikor átvette az Ipari Minisz­tériumban a Munka Érdemrend bronzfokozatát. Divatos szür­ke velúrruhát viselt, nyakában mélykék, kétsoros gyöngysor. Ha nem tudnám, hogy a Diós­győri Gépgyár esztergályosa Búzás Gyuláné, valamint iro­dába képzelném. ö viszont élénken ellenke­zik; hallani sem akar róla. Hívták már hivatali munká­ra, amikor leérettségizett. De ő csak azért tanult, hogy lé­pést tartson a gyermekeivel. A lánya földrajz-biológia szakos tanárnő, a fia gépjár­mű-technikusként végzett, aztán a mentőkhöz pártolt. A vágya, hogy mentőtiszt, majd mentőorvos lehessen. Búzásné édesapja korán meghalt, s a nyolcgyerme­kes család édesanyja örült, ha minél előbb kenyérkere­sővé váltak a gyermekei. Egy iskolai „toborzás” indította útjára esztergályosként a révleányvári leányzót, s ő fülig beleszeretett a szakmá­jába. Mondja, lehet, hogy kinevetik érte, de ő még mindig úgy tud örülni egy jól sikerült munkadarabnak, mint az elsőnek. Természete­sen nem mindegy, hogy ké­nyelmesebb, komótosabb munkával kevesebbet keres­ne. Így azonban tizenegy-ti­zenkétezer, jobb hónapokban tizenháromezer forint a fi­zetése. :« i Aki a munkájára igényes, önmagával szemben is az. A fiát már figyelmeztette: elég, ha virággal köszönti nőnap­ra, szívesen lemond a bon­bonról. Ebben a korban már vigyázni kell a vonalakra. (A korról mindössze annyit árulunk el, hogy több mint 30 éve esztergályos.) O. E. A miskolci vámhivatalban a lakosság ügyeit mások mellett egy csinos, szőke, fiatal pénz­ügyőr tiszthelyettes intézi. Nem egy esetben elöfodul, hogy megjelenése miatt a férfi ügy­felek megfeledkeznek arról: hi­vatalos személlyel állnak szem­ben. Kedveskednek, udvarol­nak neki, a kedvező vámolás reményében. Izsépy Andrea pénzügyőr törzsőrmester ilyen­kor csak mosolyog magá­ban ... öt évvel ezelőtt, gimnázi­umi érettségivel a zsebében jelentkezett a Vám- és Pénzügyőrség Borsod—Heves Megyei Parancsnokságán pénzügyőrnek, mert megtet­szett neki ez a munka. Mi­után német nyelvből állami nyelvvizsgát tett, felvették a zöld egyenruhások közé. Há­llyen fagyos március elejét nem éltek meg a felsőzsolcai Lenin Termelőszövetkezet 101 hektáros gyümölcsöskertjének 22 éves fái. Sem idősebb gaz­dái, gondozói, az itt dolgozó kertészeti szakmunkások, kö­zöttük Kérési Lászlóné, a kö­zös gazdaság vezetőség, tag­ja. Hiába a napsütés, az erős széi hideget hoz. A gépi met­szés helyett mostanában ládát javítanak a fedett tárolóban. A tavaszt azonban nem le­het megállítani. A fák majd romévi, határállomáson töl­tött kemény szolgálat után került a miskolci vámhiva­talhoz. Bevallása szerint azért kedveli ezt a munkát, mert nem ismétlődnek gyakran az esetek, s nincs két egyfor­ma ügyfél. Munkája válto­zatosságára egy példa: a kisebb vám reményében a tengerészek gyakorta udvar­lással próbálkoznak, egyes „izmosabb” ügyfelek pedig fenyegetőzéssel ... A legkedvesebb története: nyugat-európai turistaútjá- ról hazatérve Hegyeshalom­nál a vámvizsgálathoz ért. Nem volt nála semmi elvá­molni való holmi, mégis alig tudott az izgalomtól vála­szolni a szolgálatban levő kollégája kérdéseire ... S. R. rügyet bontanak, levelet és virágot nevelnek. Kéresine tizenötödik éve gondozza, ápolja az alma-, a körte-, a meggyfákat, hogy minél na­gyobb termést hozzanak a közös, és a maguk javára. A metszést már gépesítették, csak a mi kedvünkért mu­tatta be tudományát egy starking almafán. Tízfős csapat szolgálja ki a gépet ilyenkor. A szüret kivételé­vel tulajdonképpen már minden munkát gépesítet­tek. A gyümölcsszedés ün­nep is, nemcsak munka szá­mukra. Aztán a válogatás, a csomagolás — közben már több idő jut a beszélgetés­re. Mert vajon melyik kül­országban, ki eszi meg azt a szép almát, melyet éppen a tenyerén tart a gyümlöcs- termesztő? Elszabadul ilyen­kor a fantázia, gondolatban almáikkal utaznak ők 's. Csak az este közeledte „te­reli” vissza, haza őket. Kérési Lászlóné férje Mis­kolcon, a KOKÖV-nél dol­gozik. Családi házuk Sajó- pálfalán várja haza őket és a két gyereket, az autófé­nyező fiút és a kereskedel­mi szakmunkástanuló lányt. Azután kezdődik a második műszak, a háztartás, a kert gondja. Estére a televízió marad. Nézik a műsort, amely éppen Leningrádot mutatja, ahova Kéresiné iu- talomutazása során eliutott. A késő esti órákban már er­ről a nagy utazásról mesél a ..Mama” __ O. J. A vámtiszt is lehet vonzó Fél élet, gép mellett Fenn, a darukosárban A jó húsz méter magasból, a szűk darukosárbál időnként még szépnek is látja a hatal­mas üzemcsarnokot Kovács Endréné, a Lenin Kohászati Müvek nemesacél-hengerművé­nek brigádvezetője. Csaknem másfél évtizede dolgozik itt fo­lyamatos munkarendben. Ongáról buszoznak be na­ponta férjével, aki henge­rész. Szerencsére egy mű­szakban dolgoznak. Kovács- né is az öttonnás darun kezdte a munkát az elmé­leti oktatás után, a daruve­zetői engedélyt csak a sike­res vizsgát követően kapta meg. Külön kellett vizsgáz­nia a huszonöt tonna teher­bírású daruvezetői jogosít­ványáért. A vizsgák szigo­rúak. mivel nagy a darusok felelőssége. A hatalmas ter­hek alatt óriási értékű gé­pek. berendezések vannak. És emberek, akikre úgy vi­gyáz, mint a szintén lent dolgozó férjére. Árvái László üzemvezető szerint a Május 1. szocialis­ta brigád a legjobbak közé tartozik. Vezetőjük, Kovács Endréné már háromszor ér­demelte ki a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. A bri­gád gyermekváros! patro­náltja, a 17 éves Mária pe­dig jó tanuló. Nem könnyű az élete en­nek a szerény, csendes asz- szonynak. Folyamatos mun­karend, váltóműszak a gyár­ban. otthon Ongán a csa­ládi ház, a háztartás, a két gyerek. És a kert, a sző­lő, a háziállatok. A sok munka mellett azonban so­ha nem feledkezik meg ar­ról, hogy a gyárba indulás előtt kipihenje magát. Kovács Endréné darus bri­gádvezető a tegnapi ünnep­ségen vette át a Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést. O. J. II ők — a munkahelyen Az alma maíer katedráján

Next

/
Thumbnails
Contents