Déli Hírlap, 1987. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-20 / 67. szám

í(c Sűrűn előfordul, hogy a nagymamát a gyerekek és az unokák karéja veszi körül. Huszonévesen az igazgatótanácsban Vándorxászló a gépgyári ÁlSZ-eseknek Magas, vékony testalkatú, 25 esztendős fiatalember Ká­nya Tibor, a Diósgyőri Gép­gyár tmk-gyáregysegének la­katosa. Tagja az üzemi KISZ- blzottságnak, a vállalati igaz­gatótanácsnak, a városi ifjú­munkás tanácsnak, az agltá- ciós és propaganda-munkabi­zottság vezetője ... A patinás múltú nagy­üzem KISZ-bizottságán fu­tunk össze. Kék munkaru­hában van. — Sok a tennivaló ezek­ben a napokban. Az üzem­ben és a KISZ-ben is — magyarázza. Igyekszem úgy szervezni a munkámat, hogy mindenre jusson idő. tagja, hogyan Ítéli meg a D1GCP jelenlegi helyzetét? felhívása, a Jövőnk a tét!... Tulajdonképpen megelőztük; az elmúlt évben is ennek a szellemében dolgoztunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mi munkánk ala­pozza meg az utánunk kö­vetkező generáció tevékeny­ségét. Dolgozóink megértet­ték, hogy a munkaidőt min­denkinek ki kell használnia. Ehhez viszont biztosítani kell a megrendeléstől, a műszaki dokumentációtól a szükséges anyagokig, szer­számokig minden feltételt. Ebben vállalnak nagy sze­repet a gyár fiataljai, és természetesen az anyagi, er­kölcsi megbecsülésük sem marad el. C1 /■/!" r If bzoloapolas, fagykár után Fagykár utáni teendők a szőlőkben címmel szakta­nácsadással egybekötött be­mutatót tartanak a Hazafias Népfront kistermelők megyei klubja, az Unió Áfész, a Kertészkedők akadémiája, a Pingyom Virága Kerthaszno­sítási és a Bikavér Szőlőter­mesztő Szakcsoportok rende­zésében március 22-én, va­sárnap reggel kilenc órától a Bikavér Szőlőtermesztési Szakcsoport harsány! út mentén fekvő szőlőültetvé­nyén. A szakbemutatón az érdeklődő kertbarátok és kiskerttulajdonosok kérdé­seire dr. Farkas Attila ker­tészmérnök válaszol. A Szabina kertje című meséskönyvet mindig áhí­tattal hallgatja nagymamá­jától a kisunoka.| De miért ne lehetne Mártonkának is egy kiskertje, ha mindjárt cserépben Is? S már mutat­ják, hogy a zöld szárát ki­dugta a hagyma, amit együtt ültettek. S reggelen­te megcsodálják, mennyit fejlődött, s alig várják, hogy egy reggelihez való legyen belőle. Árva íjásziónénak azonban három unokája van. Tamás most hatodik osztályos. Bar lázs pedig ötödikt-s. S ■ hogy két fiatal családnak milyen áldás egy nagymama,- azt- nemcsak unokák, hanem a szüleik is nagyon jól tud­ják. Az ifjabb Árva család sajátos módon üzenhet a nagymamának. Az Árpád és a Kuruc utcát egy park vá­lasztja el egymástól. S ha a Kuruc utcában kiakasztják az ablakba az egyezményes jelet, a nagymama már in­dul is. De mentek a férjé­vel együtt éveken át min­den reggel, hat óra és fél hét között, hogy ébresszék, iskolába indítsák a fiúkat. Ám a reggeli ceremónia is különleges szertartás volt. A nagymama németül köszönt jó reggelt, s az egyszerű sürgető, vagy kérő monda­tokat így .„’muzsikálta” a fü­lükbe. Ezekkel a kis nyelvi játékokkal addig haladtak, hogy a német meséket Ta­más mór le is tudta fordí­tani. • SZERET, DE NEM KÉNYEZTET Aztán á nagymama 'átvet­te otthon á napközis tanító' néni szerepét is. Mert édes­anyja szerint BáláJjS egy ní­vós típus. Él is dicsekszik' vele a kisfiú, hogy azóta javult az átlaga. De felvilla- nyozódnak a fiúk, amikor azt mesélik, hogy énekelni, sőt bukfencezni is a nagyi tanította meg őket. — Sokan mondják az is­merősök, hogy ők bizony nem kötnék ennyire le ma­gukat a gyermekeiknek, mint én. Nekem viszont ez nem jelent . megterhelést, mert 23 évig; tanítottam a Ságvári iskolában. Voltam napközis nevelő is. s azon igyekeztem ott is, hogy sok­kai inkább anya legyek, mint megőrző tanítónő. En­gem is úgy neveltek — hár­man vagyunk testvérek —, hogy az anya arra vigyáz­zon: összetartó legyen a csa­lád. — Én mindenért hálás vagyok édesanyámnak, de egyvalamiért kiváltképpen — mondja Löveiné Árva Melinda. — Mégpedig azért, mert nem kényezteti el a gyerekeket. Semmi nevelet­lenséget nem enged meg. — Ugye, mindenki azt gondolná, hogy a nagyma­ma az engedékenyebb. Pe­dig ő az, aki berzenkedik, hogy-miért engedem, hogy a gyerekek mindennap fagy- laltozzanak'. — Edit, a meny meséli ezt, aki ugye oda­adja a fagylaltravalóí, hi­szen a házban minden cse­mete megkapja. • A NAGYMAMA SZABADNAPJA S ennek okán jött szóba a spórolás, melynek tudomá­nyát is szeretnék ellesni a fiatalok. — Ha megszorultunk, még miádig mi kaptunk tőlük, S nem lehet azt mondani, hogy koplaltak, nem öltözködtek, vagy ezt a lakás sínylette volna meg. Jutott külföldi útra, színházra és koncertre, de ^mindent" meg kellett en­— A korábbi évek gond­jait sikerült leküzdenie a kollektívának. Termékeink keresettek a hazai és a kül­földi piacokon is. Meg kel­lett tanulni hatékonyan, gaz­daságosan, s főleg nyeresé­gesen termelni. Úgy érzem, sikerült, az eredményeink bizonyítják. — Es az idősebb korosztály? A gyár vezetése hogyan fo­gadja az ifjúság törekvéseit? — Igényük, s kikérik a véleményünket. Ezzel is ma­gyarázható, hogy az ifjabb műszaki értelmiség is haté­konyan közreműködik a fej­lesztésekben, az újítások­ban. ■ ■■ ■ . I II! — !■ ■«*■■■■ ’ I - ■■■*!,■■■­Tolmács voltam Mexikóban 9. • r Újságírók a fákon — A fiatalok milyen szere­pet vállalnak a munkában? — Mindenki tisztában van azzal, hogy csak össze­fogással tudunk versenyben maradni a piacon. A fiatal szakemberek különféle ak­ciókkal segítették a határ­idők betartását. Ha kellett, akkor gyakran 12 órát is dolgoztak egy-egy exportfel­adat, vagy soronkívüli meg­rendelés teljesítéséért. (Említi az FMKT-klubot, amely álig egy éve alakult. A fiatal műszaki értelmiség számos, a termelést, hatékony­ságot növelő javaslatot tett. Kikérik véleményüket, és él­nek is ezzel a lehetőséggel. Így például kifogásolnak né­hány munkaszervezési, Veze­tési módszert, az újítások las­sú elbírálását.) — Nálunk is nagy vissz­hangot keltett a KISZ KB *• A Zalka Máté Gépipari Technikumban érettségizett, 1979 augusztusában került a Digépbe. Dolgozhatna techni­kusként is. mégis a lakatos- műhelyt választotta. — Ott érzem jól magam, ahol részt vehetek a mun­kában. Meg azután a hat­tagú kollektívánk is nagy­szerű közösséget alkot. Egy­szóval: jó dolog ma a fia­taloknak a DIGÉP-ben dol­gozni ... * Elköszön, siet vissza a munkahelyére. Ma délután 3 órakor ő is ott lesz társai körében azon az ünnepségen, amelyen a Diósgyőri Gépgyár KISZ-ftataljainak átadják a KISZ Központi Bizottaágának Vörös Vándorzászlaját, ame­lyet az elmúlt évi munkájuk­kal már negyedik alkalommal érdemeltek ki a DlGÉP-es fia­talok. Mezey György teljes nyu­galmat kívánt biztosítani a játékosainak. Az épülettöm­böt, a magyar csapat szál­lását állig fölfegyverzett rendőrök vették körül, több mint ötvenen. Belépni csak engedéllyel lehetett, amit a gyűrűn belülről adtak... Május 21-én délelőtt ko­csinkkal az első edzésre igyekeztünk a leóni Punto Verde Sportklub stadionjá- oa. három újságíróval, Bos- noviccsal, Borbéllyal és Gye- nesseL A bejáratot azonban zárva találtuk, a kapuőr a stadion túlsó felébe, a hát­só bejárathoz irányított min­ket. Alig 1Ű0 méter- után is­mét fékeznünk kell, mert a rendőrök utunkat állják: kö­rülöttünk kinnrekedt újság­írók népes tömege, akik zsör­tölődnek, hangoskodnak. + TITKOS EDZÉS Míg ők mondják a ma­gukét, elégedetlenkednek, addig mi rátaposunk a gáz­ra, ehajtunk mellettük, mint aki semmit sem ért abból, ami itt folyik. A rendőrök később kapcsolnak, s addig­ra mór a hátsó bejáratnál vagyunk, ahol sikerül belóg­nunk. „Kicsit furcsa, hogy saját csapatunk edzésére így kell belógnunk!” — jegyzi meg Gyenes J. András. Kü­lönben a nézőtéren ülnek már vagy ötvenen, akiket nem lehetett kiutasítani a sportkombinétból, mivel a Punto Verde Klub tagjainak igazolványuk van. Egy kis­sé faramuci a helyzet. Fél óra múlva a pólya melletti fák megtelnek fotó- riporterekkel, újságírókkal. Persze nem könnyű a ki­zártságot, kirekesztettséget elviselnie annak, aki 4—.5 órát utazott, hogy újság jár nak interjút vagy jó képet készítsen a magyar. , csapat valamelyik játékosáról. Öt ezért küldték, ez a munká­ja, s most hirtelen zárt ka­pukat talál. A 40—50 tudó­sító csaknem fele nem is mexikói, volt, hanem a nem- zetközi sajtó képviselője, A másnapi újságokban bizony nem kímélték Mezeyt udva­riatlanságáért a kapun kívül rekedt újságírók. + „HOL VAN DÉTÁRI?” A másik edzés a követke­ző napon szinte . zárt kapuk mögött történt, de már sok­kal több újságírónak sike­rült „belógriiá”, köztük egy, brazilnak is, aki elmesélte, hogy az O Globo című lap1 munkatársa. Márciusban ott volt Budapesten a magyar— brazilon, és most azért küld­ték Mexikóba, hogy tudósít­son rólunk a magyar futballt különösen tisztelő brazil kö­zönségnek. Nem értette hát. miért ilyen rejtélyes Mezey György, hiszen ezen a világ­bajnokságon már semmi sem lehet titok, különösen nem szakmailag. Az edzés éppen befejező­dött, amikor Király Ferenc, a magyar sajtófőnök meg­kért, Hogy az egyik tv-tár- saság riportereinek keressem elő Détárit, mert interjút akarnak vele készíteni. „Hol van Détári?” — fordulok Kardosékhoz, akik éppen a labdákat szedegették össze. Az öltöző felé mutatnak, el­indulok hát. Hirtelen azon­ban . elébem áll östreicher. „Mit akarsz tőle? Hagyd csak békén, majd ha sajtó- értekezletet tartunk, akkor nyilatkozik az arra kijelölt játékos!” ♦ MENT PANASZKODNI MEZEYHEZ... Aha, most mór értem, hogy sajtófőnökünk miért engem küldött, s miért nem ő sze­mélyesen kereste Dömét. Ak­kor már nyolc hónapja él­tem Mexikóban, és jói tud­tam, milyen hatalom ott a televízió: ha akar, felemel, ha akar, porba sújt. Erre különben nagykövetünk is fölhívta a figyelmet még a decemberi túra idején. Nos, östreicher számomra min­dig spanyol állampolgár volt, elmentem mellette, és be­mentem Détáriért az öltö­zőbe. Az interjú, öt perc múlva elkészült, a televízió­ban még aznap este láthat­ta a fergeteges fociimádatá­ról híres mexikói közönség. (Az interjúról készült fotó látható Bocsák Miklós Mun- . diái ’86 című könyvében.) östreicher természetesen ment panaszkodni Mezeyhez. hogy a tolmács nem hagyja békén a játékosokat. Elviseltem ... ...... Dr. Simon János (Folytatjuk) Felföldi György + Kánya Tibor (középen) Fényes Zoltánnal, a KISZ-bi­zottság politikai munkatársával és Berkes Imrével, kollé- gájával. ......— . (Szabó István-.jelvétele) ni. Most sem sok a nyug­díja. mindössze 3700 fór int — mondja a lánya —, de! ebből is csodálatosan tud; gazdálkodni. S aki a pénzzel beosztó,' az beosztó az idejévé, is. Mert nagymamái szabadna- ' pokat is tud magának esi*! nálni. Az Ady Endre Müvfe'-;J lődési Házban a nyugdíjasok;! főiskoláján elvégezte a né->i, met szakot, hogy a gimna­zista és képzős ismereteit fel-* elevenítse. A barátnőjével i szorgalmi házi feladatokon^ vetélkedtek, dicsérgetve egy-^ mást. A barátnőkkel szer­dánként versenyeztek egy'-4. egy te.ülj, terülj aszta1kan»ú szertartáson, hogy ki tűét.;- különlegesebb Ínyencségeket!'' feltálalni. S van idő hímez7 ni, kötni és bábokat készí*« teni is. Mert talán mondani', sem kell, hogy az ajándék- kok mind saját készítésűéis • • EGY FEDÉL ALATT Egy éve lett özvegy Árva*1' Lászióné. Ekkor a család^ úgy döntött, hogy nincs ér-í., teime külön lakni. így Lő-' veiék a killiáni másfél szer­bás lakásból ideköltöztek azj- Árpád utcai 1 plusz 2 fél.; szobásba. Ezt Íratták a sa- ’ ját nevükre, a killiáni pedig a nagymamáé lett. Ezt kiad-'' ták albérletbe, mert jól jötú* a kiegészítés, hiszen a vő ’ katonaidejét töltötte. • Pénzben kifejezhetetlen az a nyugalom, hogy amikor a két család felnőtt tagjai döl£‘! goznak, jó kezekben tudhat­ják a gyerekeket. Árváné Tamás fia a Kontakté Kis­szövetkezet tagja, felesége az LKM termelés-könyvelési osztályának csoportvezetője.. A Lövei házaspár az Éder György utcai általános isko-, Iában tanít, a férj testneve­lés szakos és kézilabdaedző. a feleség pedig Orosz—mar.» gyár szákos. Ők azok, akik,, a sokat emlegetett generáció ős viszályról csak hallomás-, ból tudnak. Oláh Erzsi „ Stop, egy percre! ■ ■ Vter A belső sávon? Hosszú kocsisori előzött e*y : Wariourg puotaja a lehetfi r legszaua.yosaOoan, az Mlr*sv, autópályán a napokban. A szokásos küzieketiesi manőver mégis majdnem súlyos baj.- i1 esettel végződött. Előzés kozr ; ben ugyanis elébe vágott egs*1 I-aua, fékezésre késztetve a'*. Wartourgot. A 100 kilométeres" sebességnél szerencsétlenül is végzüdnetett volna az ilye» vészfékezés. Csupán a \V art --- burg rutinos vezetőjének KÖ-’S szűnhető, hogy mindannyian "t szerencsésen megúszták a Köz­lekedési szabálytalanságot. A gyakorló autósok tanú- ' síthatják. hogy városunk bevezető útjain sokan ha-'“ sonlóan figyelmen kívül, hagyják a párhuzamos köz- - lekedés szabályait. Látjuk, - hogy a nagy teherautók, ka- J mionok és a lassabban ha- •„ ladó személyautók a belső sávban kocognak, s ezzel „. akadályozzák a gyorsabban - haladó járművek forgalmát, megnehezítik a szabályos elő-.., zést. A fejlettebb motorizá- • ciójú országokban ez az! ■* egyik legsúlyosabb közieke-, dési szabálysértésnek minő- sül. Külföldi autópályákon egymást érik az útmenti fi­gyelmeztető táblák a „Jobb- t. ra tarts” felirattal. S minde­nütt meg is szívlelik a jó tu-, J nácsot; az autópályákon, a városi közutakon, ahol ae‘ utak szélessége lehetővé té- ^ szí a párhuzamos közieke- dést, a belső sávot csak elő­zésre használták. * Ezért aztán a hazánkba Iá- « togató külföld’ autósod- ná- - gyón elcsodálkoznak. Ma a belső sávban baktató tra- ■ hantos vagy kis polski fi- . atos nem érti, miért villog í a mögöttük haladó jármű vezetője. Sokan ú«v tartják,.ü, nekik is ugyanolyan joguk • van a belső sávban haladni, mint a többi iá 'ű volán."-» forgatójának. Fatális téve- ’ dés! Családi körben £ ' -Vt , rf „Mindig adsz csak, és nem kérsz...” "

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents