Déli Hírlap, 1987. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-20 / 67. szám
Túlsóit munhahelyi szigor j|c A Népkertnél sokszor szűk az egy forgalmi sáv. A Felszabadítók útján Nemsokára kész a vízvezeték Amint arról már korábban hírt adtunk, verseny- tárgyaláson nyerte cl a Közlekedési és Metróépítő Vállalat a Felszabadítók útján az ivóvízvezeték építését. A szakemberek a munkák elkezdése óta éppen ezért különösen ügyelnek a részhatáridők pontos betartására. Ez azt eredményezte, hogy mostanra sikerült az építőknek némi előnyre szert tenni. Ma már túl vannak a nyomáspróbán, tehát a 600 milliméter átmérőjű ivóvízvezetéket jól, a szabványoknak megfelelően rakták le. Jelenleg a kavicsot A szegélykövek nemsokára a helyükre kerülnek. Mogyoróvesszővel porolják Nyaralhatnak a szőrmekabátok A bundát, a szőrmesapkát a nyáron a miskolci Szűcs-, Szabó- és Tímáripari Kisszövetkezet boltjaiban is tarthatjuk. Mennyit kérnek, ezért a szolgáltatásért? — kérdeztük Madarassi Lászlónét, a szövetkezet egyik szakemberét. — A téli felsőruházatot általában hathónapos tárolásra vállaljuk, de ez nem zárja ki azt, hogy akár rö- videbb vagy hosszabb ideig is foglalkoznánk ezzel. Mindenféle szőrméből készült kabátot, gallért és sapkát elvállalunk. A nem nemes szőrméből készült felsőruházati cikkekért, így például a báránybőr, nyúlbőr alapanyagú termékekért fél évre 261 forintot, a nemes szőrmékért pedig 348 forintot kérünk. A szakszerű tárolás díja magában foglalja a beadott cikkek szellőztetését, molytala- nítását vegyi anyagokkal, sőt a szabad levegőn való portalanítást, amikor szűcseink mogyorófavesszővel szabadítják meg a portól és a molylepkék petéitől a téli holmit. A gallérok és prém alapanyagú fejfedők, kucsmák, szőrmesapkák tárolási díja fél évre mindössze 87 forint. ágyazat visszatöltésén munkálkodnak, amelyet az MSZB tértől a múzeumig terjedő útszakaszon szegélykőépítés követ. Amikor ezzel elkészülnek, a vezeték nyomvonalán megkezdik a betonozást. Mint megtudtuk. a tervek szerint ez az útszakasz a lezárt nyomsávban új bitumenréteget kap, a munka végeztével. Az építők arra törekednek, hogy a június 15-ei határidőt lerövidítsék, s mintegy másfél hónappal korábban átadják a forgalomnak a most még lezárt sávot. Ismét nosztalgiavillamos Értesítjük az utazóközönséget, hogy 1987. március 21-én az 1919-es Tanácsköztársaság kikiáltásának 68. évfordulója tiszte* letére a FIN-napok rendezvényeinek keretében (kb. 10 00— 14.00 óra között) forgalomba állítjuk a nosztalgiavillamos szerelvényt. A 72-es motor és a 267-es számú pótkocsi e napon a Tiszai pályaudvar és Diósgyőr között fog közlekedni. A villainost csak a járművön, a kalauztól vásárolt 2 Ft-os, korhű menetjeggyel lehet igénybe venni. A bevételt a miskolci úttörőtábor építése céljára utaljuk át. MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT Ha rendkívüli az időjárás — mint ezen a télen is volt — nemcsak a kenyérnek, a tejnek kell eljutnia a rendeltetési helyére, hanem az életmentő vérnek is. Hogy ez most mekkora gondot okozott a véradás szervezőinek, csak ők a megmondhatói. A vállalatok sorra visz- szamondták a véradónapokat. Ezen túl vagyunk, ám másmilyen gondok jöttek elő. A munkaidőalap védelmére hozott rendeletet sok helyen a véradásra is érvényesnek tartják. Ezt a szó szerint életbevágó témát tűzte napirendre szerdán a Vöröskereszt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vezetősége. Részletek a beszámolóból: a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat a munkaidő védelme miatt nem tud véradást vállalni, így csak húszfős készenléti behívásokat szervez a városi Vöröskereszt. A pamutfonó, a húsipari vállalat jelezte, hogy csak 10 órától, vagy délután 2 órától lehet véradást szervezni az üzemben. Az LKM szintén belső utasításként szabályozza a véradás rendjét, miszerint az 10 órától, és a vállalaton kívül történhet. + EZ IS „TERMELÉSI" FOLYAMAT A testület tagjai természetesen a mozgalom támogatói, emberéletek féltői, s ennek alapján mondanak véleményt a változásról. Dr. Kubassy László, a mentőállomás főorvosa: — A vér fontos, nélkülözhetetlen, életmentő gyógyszer. A véradást nem lehet csak úgy mellékesen, a vezetők jó szívére apellálva végezni. Remélem, a Vörös- kereszt közelgő kongresszusa egyértelműen állást foglal e kérdésben. Ez ha úgy tetszik, egy termelési folyamat rendkívüli minőségi szavatossági követelményekkel és nem automatizálható. Az a véleményem, hogy nem a véradáson áll, vagy bukik a népgazdaság egyensúlya. Másűtt kell keresni a rend- teremtés kulcsát. Dr. Barrag Lajos, az ózdi vérellátó vezetője elmondta, egy munkaidő után szervezett véradásuk tapasztalatait. Kétszázan írták alá az ívet, s egyedül a szervező jelent meg. Egy korábbi országos értekezletükre hivatkozva arról is szólt, hogy dr. Hollón professzornő, az Országos Vértranszfúziós Állomás megbízásából utánajárt e témának, s hallgatóságát felhatalmazta, miszerint továbbíthatják; a véradók munkaidőkedvezménye továbbra is megmarad. Barrag doktornak egyébként a családi véradás is „vesszőparipája”. Mindenkit árra biz.- tat, hogy a kórházban fekvő hozzátartozójáért, aki teheti adjon vért. + A TANÁCSELNÖK PÉLDÁJA örvendetes hírnek számít, hogy a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói egyre nagyobb számban lesznek véradók. A KISZ mozgósító erejében másutt is lennének még tartalékok, erről beszélt Bobkó Piroska megyei vezető védőnő. Dr. Mády János, a megyei vérellátó állomás főorvosa azt szeretné, ha a munkahelyeken, lakóhelyeken olyan légkört teremtenének, hogy érezzék az emberek, illik, nemes cselekedet vért adni. Tokajban, ahol a tanácselnök is véradó, e példamutatásnak foganatja van, s kisközségekben is, ha az orvos ajánlja az ott lakók figyelmébe. + ÉS AZ ORVOSOK? Mélységes aggodalommal szemléli azonban a véradók számának csökkenését, és sürgeti az ösztönző megoldásokat. Szerinte az egészségügyben is van mit tenni: az orvosok ugyancsak nem jeleskednek a véradásban, pedig nekik kellene a legjobban tudni, hogy nem a „csapból csurog a vér” .. „ A készenléti véradók között. a különleges vércsopor- túak között 30 éves kor alatt egyetlen 0 pozitív és B pozitív nőt sem tartanak nyilván. A férfiak között a fiatalabb korcsoportban nincs B pozitív és 0 pozitív vércsoportú készen létes. Városunkban mindössze 506-an vállalkoznak arra — különleges vércsoportúak lévén — hogy bajba került, vagy beteg embertársaikon ily módon segítsenek. A példák hallatán azon meditáltam: mi lenne akkor, ha az életmentő műtétekhez nem tudnák előteremteni a vért? Mondjuk, éppen annak az üzemvezetőnek lenne rá szüksége, aki összetépte beosztottja véradásról szóló igazolását. Elképzelem azt az extrém esetet, hogy a műtőasztal fölött széttárná a karját az orvos, s azt mondaná: sajnos, az ön vére hiánycikk... Valószínű, ő lenne a legjobban felháborodva a hanyagságon, a nemtörődömségen, az emberi álhumánumon. Balesetet viselt embernek kell lennie, aki másként gondolkodik? Humánum dolga ez. Mert vezető beosztású munkatársat — aki a munkaidöbeni véradást ellenezte — okosan is figyelmeztetett már igazgató: — Túlórával majd behozzuk a lemaradást, de aki emiatt meghal, azt nem tudjuk feltámasztani ... O. E. Szűkmarkú Szatmár Bútorról, katalógust?... Bútort nem mindennap vásárolunk. Ha erre szánjuk magunkat, többször is felkeressük az áruházat, hosz- szasan válogatunk a garnitúrák között. Meggondolandó, hogy miért fizetünk 20— 30 ezer forintot, vagy még ennél is többet. Jó lenne látni a kiválasztott garnitúrát összeszerelt állapotban, és szívesen böngésznénk egy színes prospektust, amelyben az eladásra váró bútorokat kínálják. Sajnos, ez még hiányzik a bútorkereskedelemből. Vajon ez csak a vásárlók vágyálma? — kérdeztük Szegedi Istvántól, az Északmagyarországi Bútorkereskedelmi Vállalat igazgatójától. Csilléid Markáns arcú, bronzos bőrű férfi, nett kék kezeslábasban áll egy létrán, és vakító mosoly kíséretében a plafont festi. A létra mellett egy csinos hölgy feszít — feltehetően a neje —, és szintén fess szabadidő-ruházatban, az előkészített tapétatekercsek felett mereng. íme, így fest a ..csináld magad” az Ezermester vagy a Lakáskultúra hasábjain. Miközben tapéta után rohangáltam a városban, egy pici rossz érzés motoszkált bennem: a profik, a hivatásos mesteremberek többnyire olyan snasszok, merő egy festék mindegyik, és sokszor rosszkedvűen, borostásan cipelik a vödröt meg a létrát. Elhessentettem a gyanút: ők azért dolgoznak, hogy megéljenek. Számukra pusztán kenyérkereset, ami nekem férfias üzleti vállalkozás. Hiszen, ha én tapétázok, festek, ezreket takarítok meg, és évekig hivatkozhatok rá otthon, ha le kell vinni este a szemetet... Kék kezeslábasom nem volt, de azért igyekeztem egy, a kétkezi munkáktól sem visszariadó értelmiségihez méltóan felöltözni. Még jó, hogy nem a hosszú ujjú inget vettem fel, mert így a festék akadálytalanul végigcsoroghatott a karomon, és nagyjából a hónaljtájékon száradt meg. A többi festék a jobb, illetve a bal szememben kötött ki. A maradékból került egy kevés a plafonra is. Jókedvem, lendületem még töretlen volt, de nejem egyre kedvetlenebbül csak azt hajtogatta, fázósan tocsogva a festékben, hogy mi lesz a padlószőnyeggel... Büntetésből ő ragasztózta be a levágott tapétacsíkokat. Ezután pedig megkezdődött az igazi küzdelem. Egy átlagos panellakásban ugyanis semmi sem derékszögű, legkevésbé a fal. A tapétacsíkok viszont makacsul párhuzamosak és derékszögűek is. Vinnyogva, káromkodva, átkozódva illesztgettem, nyomkodtam a nedves, ragadós papirt a falra, gyömöszöltem az elérhetetlen zugokba, a fűtés csövei mögé. Amikor a nejem megjegyezte, hogy egy szakember ezt egész másképp csinálja, és főleg nem ilyen lassan, válással fenyegetőztem. Mire ő higgadtan csak annyit mondott, hogy ne hiszté- riázzak, hanem próbáljam kipüfölni a legdrágább lábasunkból a kőkeményre szikkadt ragasztót. Időközben beesteledett, és ahogy iszonyatosan fájó derékkal, elcsigázva lemásztam a létráról, lerogytam az ágy szélére a hálószobában. Belenéztem a tükörbe és elször- nyedtem ... Egy karikás szemű, felismerhe- tetlen rongyokba öltözött, borostás, festékes arcú férfi nézett vissza rám. Mintha villám vágott volna belém: csak nem hívott suttyomban ide a feleségem egy valódi szobafestőt? (kiss) — Sajnos, a gyártók keveset törődnek azzal, hogy elegendő bútorkatalógust készítsenek a lehetséges vásárlóknak. Éppen most küldött a Szatmár Bútorgyár öt színes tájékoztatót a választékról. Ezt legfeljebb a munkatársaim között oszthatom ki, hogy tájékozódjanak a Szatmár-garnitúrákról. Ezért immár három esztendeje magunkra vállaljuk a hazai katalógusok szerkesztését. Most jelent meg ennek a kiadványnak a hatodik száma. Idáig ebből 200 ezret nyomattunk, és ebből legalább 20 ezret szűkebb régiónkban adtunk a vásárlóknak. Nem mindenkinek jutott belőle. Ez a színes újságformátumú katalógus, amelyben az összes, nálunk forgalmazott bútor megtalálható, darabonként 40 forintba kerül vállalatunknak. Mi természetesen ingyen adjuk, cégünk reklámjaként. Emiatt viszont a szükségesnél nagyobb mértékben fogy: azok is elviszik, akiknek hosz- szabb távon sincs szándékukban bármit is vásárolni áruházunkban. A gyermekek kötegestől markolták fel a színes papírlapokat, merő gyűjtőszenvedélyből. Mégis ezt a reklámot jobbnak tartjuk. mint a korábban 95 forintért árusított bútorkatalógust. Ez a kiadvány szinte naprakészen mutatia be a legfrissebb választékot. s úsvn evezett vevőszolgálati táiékoz+'üást is nyújt vásárlóinknak. Önkéntesek tanácskoznak Önkéntes rendőrök tari nak tanácskozást szombat délelőtt a helyőrség' műv lődési otthonban. Értékel a társadalmi önkéntes sej tők elmúlt évi munkáját. II véradó nem „lóg”
