Déli Hírlap, 1987. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-12 / 36. szám
/ Lezárják a forgalmat a Nagyválhy utcában Tovább építik a gerincvezetéket A Nagyváthy utcai távhö- ge'rincvezeték építőit is megállásra késztette az elmúlt hetek rendkívüli hideg időjárása. Most, hogy enyhült az idő, újult erővel láttak hozzá a munkálatokhoz. Mi most a legfontosabb feladata az építőknek? — kérdeztük Nyitrai Páltól, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetőjétől. — A Nagyváthy utcai csomópontban a meglevő híd mellé egy ivóvíz-átve- zető védőcsövet építünk, amelynek 1000 milliméter az átmérője. (Ebben vezetjük majd át a túlsó parti utcákba az ivóvízvezetéket.! Ezenkívül folytatjuk a 600 milliméter átmérőjű távhő- vezeték építési munkáit is. Ehhez a csomópontban ki kell cserélni a közművezetékek nagy részét, majd itt is egy 1000 milliméteres védőcsövet kell elhelyezni, A munkálatok előrehaladtával ezen a szakaszon a forgalmat is lezárjuk. Előreláthatólag a jövő héttől kezdődően kerül erre sor, a pontos időpontról és az elterelési útvonalakról a sajtó útján tájékoztatjuk majd a lakosságot. A Rádiótól kérdezték — a JDH válaszol Tanácstagi fogadóóra Holnap tartja tanácstagi A kezdetektől napjainkig, öt kötetben Miskolc-monográfia készül Ötkötetes Miskolc-monog- ráfia megjelentetéséről döntött legutóbbi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. Ha napvilágot lát a mű, a miskolciak régi és jogos igénye teljesül. A megerősödő lokálpatriotizmus, a város értékeinek védelme nem nélkülözhet egy ilyen átfogó, az 1365-ös várossá nyilvánítás óta a napjainkig tartó időszakot felölelő helyi történeti munkát. A Miskolc története című monográfiát minden bizonnyal jól forgathatják majd az iskolások is. Napjainkban, amikor ismét központi kérdés a városkapuinkon belül a környezeti kultúra ügye, aligha lehet jobb nevelő eszköz az ide való kötődés kialakításában, mint ez az öt kötet. Érdemes azt is tudnunk, hogy több mint ötven éve annak, amikor az utolsó Miskolc-monográfia, Hal- may Béla és Leszih Andor szerkesztésében, 1929-ben megjelent. Ez a munka ma már ugyanolyan „hiánycikk”, mint az 1911-ből való Szendrei János-féle, ötkötetes várostörténet. Utóbbi pedig, ha fel-feltűnik is a közforgalomban, hírek szerint mindig borsos áron talál új gazdára. Az utóbbi években éppen Rotiászok liittmidése A közvetlen kétoldalú kapcsolatok létrehozása érdekében az elmúlt év második felében a Lenin Kohászati Művek felvette a kapcsolatot a zaporozsjei Dnyeprosz- pesztal kohászati üzemmeL Ez a Szovjetunió egyik hire6 nemesacélgyártó bázisvállalata, s ezért fontos az együttműködés az LKM számára mind műszaki-tudományos, mind pedig termelési szempontból. Az LKM 1986 negyedik negyedévében már előkészítette a közvetlen kétoldalú kapcsolatok létrehozásához a megállapodás tervezetét. A múlt év decemberében dr. Tolnay Lajos műszaki igazgató ellátogatott a zaporozs- jei kohászati üzembe, és egyeztette azt. Most a szovjet partnervállalat vezetői viszontlátogatásra érkeztek az LKM-be, V. A. Sevcsenko vezérigazgató-helyettes vezetésével. Az itt töltött napok alatt megismerik az LKM a már említett lokálpatriotizmus égisze alatt elhagyta a nyomdát néhány hiánypótló kiadvány, tanulmány és ismeretterjesztő jellegű könyv. S például a lapunkban megjelent várostörténeti cikkekből készült, Fejezetek Miskolc történetéből című kötet fogadtatása is bizonyítja, van igény egy jól és hasznosan forgatható, egységes várostörténeti műre. Indokolt tehát többszöröAz LKM durvahengedéjé- nek IV-es mélykemencéjé- nél akkor se fáznak, ha a csarnokon kívül farkasordító hideg tombol. Csak akkor kibírhatatlan itt a világ, ha verejtékcsorditó, halánték- repesztő hőség vibrál a levegőben kint is, bent is. Csáki József forrasztárnak ez a munkahelye. — Öntecseket melegítünk 1150—1200 fokra. Kiszolgáljuk a blokksort, ahol az öntecsekből félkészterméket hengerelnek, s az előnyújtott anyag továbbmegy a buga- és a gerendasorra, vagy a kovácsolóba. 1955- ben gyerekként jöttem a gyárba, egy év múltán kerültem a durvahengerműi kemencékhez, s azóta itt vagyok. Jó harminc éve csinálom ezt a munkát.., Kisrozvágyról indult az életútja. Nagycsalád volt az övék — a szülők hat gyermeket neveitek. Édesapjuk, ki a fahi termelőszövetkezetében dolgozott haláláig, váltig mondogatta nekik: „Gyermekeim, mindig tudnotok kell, hol a helyetek...!” S a Csáki gyermekek tudták. Mind a hatan tagjai a pártnak, kommunisták. Csáki József 1957-ben, 17 évesen lépett a párt soraiba. S amikor ’ kitelt a katonai szolgálata, és visszatért dolgozni a gyárba, munkás- őrnek jelentkezett. 1963 óta ismerik őt acélkék egyenruhában. — A Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Oprendek Sándor munkásör-zászlóaljsen is a tanács végrehajtó bizottságának döntése, hogy megteremtik a lehetőségét az új monográfia megjelenésének. A Miskolc története című monográfiát a megyei múzeum munkatársai készítik majd el. Az első és második kötet várhatóan legkésőbb 1992-ben, a harmadik és negyedik 1995- ben. s az utolsó 1997-ben hagyhatja el a nyomdát. B. A. ban szolgálok. Az első század első szakasz első rajának vagyok a parancsnoka. És hogy még egy elsőt mondjak: a felszabadulásunk 40. évfordulójára szervezett járőrversenyen is mi lettünk az elsők. Ez is hozzájárult, hogy kiváló raj lettünk. Molnár Lajos, Szui Oszkár, Szálkai Gyula, Molnár Attila és Üj- városi Tibor voltak a jár- őrtársaim. A Kádas Imre vezette, Gagarin nevét viselő szocialista brigádban dolgozom, s voltunk mi már a vállalat kiváló brigádja is. A brigádból egyébként négyen vagyunk munkásőrök. — Olyan ember, akire mindenkor és mindenben számítani lehet — így jellemezte egy mondatban a részleg párttitkára, Varga Ferenc, a forrasztár Csáki Józsefet, aki munkásőr-fel- adatainak lelkiismeretes és kiváló ellátásáért számos kitüntetést kapott, már eddig. Kiváló Munkásőr, két ízben Kiváló Rajparancsnok, s a Haza Szolgálatáért kitüntetés ezüst és bronz fokozatának is birtokosa. Emellett munkahelyén többszörös Kiváló Dolgozó. — Családja? — Feleségem a Miskolci Ingatlankezelő dolgozója. Anikó lányom kórházi ápolónő, Jóska fiam pedig ugyancsak LKM-es, az épületkarbantartók szobafestője. A nagyobb családomból pedig itt dolgozik a kohászatban a nővérem és az egyik húgom ... Pataky Dezső Mindig tudja, hol a helye Forrasztár, acélkékben. Tagad az alkoholista Vigyázat, alkohol... címmel fórumműsort sugárzott a közelmúltban a Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiója. Az 50 perces élő adásban szakemberek nyilatkoztak az italozással alkohol- fogyasztással kapcsolatban felmerülő problémákról. Az idő hiányában el nem hangzott kérdésekre mi kértünk választ. • Tankó Gyula miskolci lakos azt kérdezi: hogyan járnak el az egészségügyi hatóságok azokkal az alkoholistákkal szemben, akiket hozzájuk beidéznek? Kinek hisznek ilyenkor; annak a részegesnek-e, aki azt állítja, hogy ő nem iszik, vagy a szerencsétlen szülőknek, akiknek gyermekük már számtalan keserűséget okozott? Válaszol: dr. Tass Gyula, a Borsod Megyei Kórház osztályvezető főorvosa. — Csaknem minden esetben igaz, hogy az alkoholista megpróbálja letagadni betegségét. Az igazság kiderítésében azonban biztos m ódszerek segítik a vizsgáló orvost. A páciens véréneK elemzése perdöntő lehet, hiszen az alkoholistáknál bizonyos enzimek és fehérjetestek megváltozott formában fordulnak elő. Ám az avatott szem már első látásra is számos árulkodó jelet fedezhet fel: ilyen lehet például a kézremegés és lábizzadás. Sajnos, sűrűn előfordul, hogy a beteg nemcsak tagad, de erőszakosan elutasítja az elvonókúra lehetőségét. így a bejelentő a fogadkozás, vagy éppen az agresszív viselkedés hatására visszavonja hozzátartozója kezeltetésére vonatkozó kérelmét. • Jakab József, a miskolci Negyedik utcából arra hívja fel a figyelmet, hogy a dolgozónak sokszor ki sem kell mennie munkahelyéről, hogy italhoz jusson, ugyanis beszállítják neki azok a gépkocsivezetők, akik ki-be járnak az üzemből. Porkoláb Albert, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsának elnökhelyettese. — A minisztertanácsi rendelet szerint minden munkahelyen tilos szeszes italt fogyasztani. Ennek ellenőrzésére a munkáltatók saját belső, szabályzatot dolgoztak ki. Hinnünk kell abban, hogy ezt betartják, illetve betartatják. Igen szigorú intézkedésekről tudunk ugyanis, amelyeket a gazdasági vezetők az italozókkal szemben alkalmaztak. fogadóóráját Balázs Csaba, 1/3. Sz. Pártalapszervezet (Tízes honvéd u. 21. sz.), 17 órától. gyártóberendezéseit, gyártás- technológiáját és termékeit A látogatás befejezéseként, a mai napon aláírják az együttműködési szerződést „Hát.. Ha a televízióban, rádióban interjút nézek, hallgatok, száz esetből ötvenszer eltalálom, válaszát, milyen szóval kezdi a kérdezett. Például megkérdezi a riporter: — És hogyan sikerült behozni (nem inkább pótolni?) a nagy hideg okozta lemaradást? — Mire a művezető: „Hát...” Az tetszik inkább, ha a művezető, az óvónéni, a brigádvezető, a főkönyvelő és esetenként (uram bocsá’) a tanár bácsi is mondjuk névelővel kezdi a választ. A művezető esetében például így: „A szorgalom meghozta eredményét.” Vagy: „Két-három hét kell még ahhoz, ogy utolérjük magunkat.” A „hát” egyfajta bizonytalanságot jelöl. Kezdő szavát elírnak a válasznak, amely elkendőzheti a lényeget. Ez a divattá lett szó azonban másért is veszélyes. A példa ragadós, főleg a gyerekek körében. Nagyon, nagyon ritka közöttük az olyan, akit kérdezvén, nem ezzel az elcsépelt, megunt szóval kezdi mondókáját, netán be is fejezi. E szó használata nem merénylet az anyanyelv ellen. Csak éppen a túlzott gyakorisága szúr szemet, sért fület. Soksok más kifejezéssel helyettesíthető. Akinek netalán kevés a szókincse, magát gazdagítja, ha jól kiválasztott könyvek (nem krimik!) olvasásával pótolja (és nem behozza) szókincstárát. Szépen — magyarul! A nyelv használata egy nép kulturáltságának fokmérője is. „Hát” ezt akartam mondani. S most ne tessék mosolyogni! Nem mondtam, hogy ezt a szót töröljük a szótárunkból. Csak azt, hogy a maga helyén használjuk. Szivárvány 5 a neve a tokiói tűzoltóság által kifejlesztett új tűzoltóautónak, amely nemrégiben mutatta be képességeit. A tankszerű. tévékamerával és számos más érzékelővel felszerelt komputer-vezérlésű jármű percenként 5 tonna víz és 3 tonna hab fecskendezé- sére képes. Békés tank
