Déli Hírlap, 1987. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

A DH várospolitikai fóruma Ki nyúl mélyebbre a pénztárcáiéba? „Önerő#99 közműépítés Ha csatornát, gázvezeté­ket akarsz, akkor fizess! — ez az alapelv ma senkit nem lep meg, hiszen az elmúlt években megszokottá vált, hogy csak akkor fektetnek szennyvíz-, vagy gázvezeté­ket az utcánkba, ha nem­csak a tanács nyúl a buk­szájába, hanem mi, miskol­ciak is. Az „önerős” köz­műépítést ma furcsa módon nem a városi polgárok ál­dozatkészségének hiánya fé­kezi, hanem az, hogy a vá­rosnak nincs elég pénze. Va­jon mit lehet tenni ebben a helyzetben ? + NAGY A VÁLLALKOZÓKEDV Azt ma már szinte min­denki tudja, hogy központi rendelet írja elő: csak ak­kor épülhet szennyvízcsator­na, a lakóterületen, ha mi­nimum 13 ezer forinttal hozzájárul a vállalkozáshoz minden ingatlantulajdonos. A gázvezetéknél pedig a tel­jes költséget a lakosságnak kell állnia, ám engedély az építésre csak akkor születik, ha a közterületi gázhálózat fejlesztésének kiadásai nem haladják, meg a lakáson­kénti húszezer forintot. E nem könnyű feltételek da­cára is nagy a vállalkozó­kedv, és ennek köszönhető­en sok helyen épülhetett az elmúlt években szennyvíz- csatorna- és gázvezeték, el­sősorban a város peremterü­letein. Miskolc Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nak ülésén elhangzott, hogy amikor a .tanács kasszája egyre jobban kiürült, a la­kossági hozzájárulás növe­kedett: ma az önerős csa­tornaépítés költségeinek majd’ egyharmadát fizetik a városi polgárok. Az állami kétharmad is jó néhány mil­liót jelent azonban évente. Bármekkora szükség van a közműhálózat fejlesztésére, ma már bizonyos, hogy a VII. ötéves terv időszaká­ban a lakossági igények jó­val nagyobbak, mint a vár­hatóan rendelkezésre álló ta­nácsi fedezet. Mindehhez azt is hozzáte­hetjük, hogy önerős közmű­hálózat-fejlesztés csak ak­kor létezik, ha a tanács meg­építi a főgyűjtővezetékeket, átemelőket, gerincvezetéke­ket. Ez pedig újabb súlyos milliókat jeleni. A végrehaj­tó bizottság tagjai joggal kérdezték: vajon pait mond­hatnak ma az embereknek, ha ők felajánlják hozzájá­rulásukat, mikor lesz a pénzgyűjtésből vezetéképí­tés? Garanciát ma senki sem tud nyújtani arra, hogy ha megkezdődik a szervezés, akkor rövid időn belül, be is fejeződhet a közműépítés. Az azonban bizonyos, hogy a jövőben a rangsorban azok az igények kerülnek előre, ahol a kötelező mértéknél többet vállal, ajánl a lakos­ság. Van lehetőség a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás felhasználására is. De itt kalkulálni kell azzal is, hogy csatorna mondjuk csak egy-két utcában épül, ám a teho-t mindenki fizeti a vá­lasztókerületben. + EGY KÉZBE ADNI A nehézségek ellenére, az eddigi tapasztalatok bizta­tóak — hangzott el a vég­rehajtó bizottsági ülésen. Elhatározták, hogy pontosan felmérik az igényeket, és egyértelmű rangsort, min­denki számára érthető és világos követelményrendszert állítanak fel. Űjra megvizs­gálják, hol lehet ma közmű­társulást létrehozni, mert ennek kedvezőbbek az anya­gi feltételei. Jó ötletnek lát­szik, hogy az önerős köz­műépítéssel kapcsolatos szer­vezési, lebonyolítási munká­kat egy kézbe adják. Ha a Városgondnokság együtt ke­zelné ezeket az ügyeket, ak­kor nem fordulhatnának elő olyan esetek sem, hogy egy utcán egyéves különbséggel fektettek le két vezetéket, mind a kétszer felbontva, tönkretéve a burkolatot. A jobb szervezés csökkentheti a költségeket is, erre pedig ma óriási szükség van. Ar­ról pedig, hogy pontosan mennyi pénz juthat a jövő­ben az önerős közműépítés­re Miskolcon, évente hoznak majd döntést. (kiss) Az építőanyag-ellátás az elmúlt időszakban kielégítő volt. Hiányzik azonban tovább* ra is egy precíz építőanyag-árjegyzék. Csökken az építési kedv? lelek, any«,ár Csökken az érdeklődés a magánerős építkezés iránt — legalábbis erre következtet­nek az ügyfelek számának mérséklődéséből megyénk Rekonstrukciós tervek a Vasgyári Kórházban II konyha már gyógyíthatatlan Örvendetes esemény volt, amikor átadták a Vasgyári Kórház új sebészeti pavilon­ját. Ettől a pillanattól kezd­ve azonban a kórház erede­tileg 420 adagos konyhájá­nak 800 adagot kellett elké­szítenie mindennap. Ezt csak úgy lehetett megoldani, hogy megnövekedett a zsú­foltság, s így a közegészség- ügyi előírásokat sem képe­sek maradéktalanul teljesí­teni. Az új konyha építésé­re égető szükség van ... A tanács megbízására a Középülettervező Vállalat el­készítette a beruházási prog­ramot. Új konyhaépület ter­űje Nem tartozott a kellemes hírek közé, hogy emelkedik az előfizetéses étkezés ára. A miskolciak számára azonban jó hír, hogy a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat csak a legkö­zelebbi előfizetéskor emeli a jegyek árát. vét. kellett elkészíteniük, hi­szen a régi nemcsak kicsi és korszerűtlen, hanem az épület is sérült, a falakon repedések jelen­tek meg. Ráadásul a kórház közepén van, és ez az álla­pot semmilyen szempontból nem kedvező. A beruházási program szükségesnek látja, hogy az új konyha mellett egy új elektromos központot is ki­alakítsanak. A kórház ener­giaigénye ugyanis ma jóval nagyobb, mint amit minden esetben fedezni tud a régi központ, ezért áramszünet esetén kritikus helyzet ala­kulhat ki. Szükségáramfor­rással ugyanis csak az új sebészeti tömb rendelkezik. Másutt áramszünetkor 'a műtét leállhat, miközben a beteg elaltatva fekszik a műtőasztalon. Korábban úgy tervezték, hogy előbb a konyha épül meg. azután az új elektro­mos központ. A tervezés so­rán azonban bebizonyosodott, hogy az új konyha elkészül­te után a régi elektromos központ még túlterheltebbé válik, így egyidőben kell megvalósítani a két beruhá­zást. Az új konyhát 1200 ada­gosra tervezik, hogy képes legyen ellátni a rekonstruált kórházat, s a tervezett sza­kosított szociális otthont is. A becslések szerint a kony­ha és az elektromos köz­pont felépítése majd’ 117 millió forintba kerülne. Ez nem kis összeg, pedig azzal a döntéssel, hogy sze­mélyzeti éttermet, nem épí­tenek — egy régi épületet alakítottak át acre a célra —. már jelentősen, lefarag­tak a költségekből. A me­gyei tanács 80 millió forin­tos támogatást ad a VII. ötéves tervében, a kórház dolgozói pedig 1 250 000 fo­rint értékű társadalmi mun­kát vállaltak. A kiviteli terveket még az idén elké­szítették, és 1988-ban meg­kezdődhet a munka. Az át­adás határideje: 1990. Mind­ez azonban azon múlik, miként alakulnak a város pénzügyi lehetőségei a kö­zeljövőben. Ennek ellenére szükség van a tervezésre. Ugyanis, ha nem hagyták volna jóvá már most, a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottságának ülésén a beru­házási programot, s nem kezdődik meg a kiviteli tervek készítése, akkor va­lóban beláthatatlan időre eltolódik a nagyon nehezen halogatható vállalkozás. Utkataszter készül A Miskolcterv készí­ti városunk útkatasz- terét. Erre a nyilván­tartásra nagy szükség van, ugyanis szinte mindenfajta tervezési munkához, döntéshez segítséget nyújt a vá­rosépítőknek a pontos útnyilvántartás. A bel­várossal gyakorlatilag már végeztek a terve­zők, s most következik a többi terület felmé­rése. Komplex Magánépílési Ta­nácsadó Irodájában. Ha ala­posabban tanulmányozzuk az általuk készített jelentést, ki­derül az is: az építkezés gon­dolatával sokan foglalkoz­nak, ám a megvalósítás már nehézségekbe ütközik. Továbbra is sokan keresik fel az ÉTK szakembereit ta­nácsokért, és sokan vásárol­nak különféle általános jel­legű, informatív kiadványo­kat, tanácsadó füzeteket. So­kan latolgatják tehát, hogy építenének, ám akkor jön a telek, az építőanyag, a terv kérdése — pontosabban mindezek ára az, ami fejfá­jást okozhat. Tény az is, hogy az építőanyag-ellátás egyensúlyba jutott: kevés a panasz, jóval több az érdek­lődő — ez rs kiderül az iro­da jelentéséből. Tehát marad a telek és az árak kérdése. Kétségtelen, hogy Miskolcon ma kevés a kapós építési terület. Ezen valamit segít majd, hogy Mályi mellett hamarosan kétszáz telket alakítanak ki megyei tanácsi segítséggel. Ami pedig a pénzt illeti: amit a városi tanács saját erejéből megtehet, azt meg­teszi. A jövőben növelni kí­vánják a pénzügyi támoga­tások szerepét, a magánerő­ből építkezőket segítve első­sorban. Reméljük, hogy né­hány központi rendelkezés is új lendületet adhat majd az önerőből otthonteremtőknek. Annál is inkább, mert álla­mi pénzből egyre kevesebb lakás épül. Levél a lakoknak Levelet kapott jó néhány olyan lakó, aki a közeljövőben felújítandó öreg házban lakik Miskolcon. Azt kéri ebben az ingatlankezelő vállalat és a felújítást tervező Miskolcterv, hogy segítsenek nekik az értékmentő munkában. Mert an­nál. aki 20—30 éve ott lakik, senki sem tudhatja jobban, mi­lyen volt valaha a ház. hol találhatók még rejtett értékek, míves rácsok, faragványok, intarziás parketták, díszes ajtó­keretek. Az is sokat segíthet, ha régi fotók, rajzok kerülnek elő, vagy pusztán csak emlékszik valaki arra, hogy mond­juk a lépcsőfordulóban valaha milyen szobor állt. Azt is közük a levélben, hogy a tervező fel fogja keresni a lakó­kat, felmérik majd az épületet. Megbízólevelet is visznek magukkal, mert szomorú, de igaz: volt, aki „áltervezőként” próbált körülszimatolni a házban, mozdítható értékeket ke­resve. A levelekre, azonban fél év alatt is alig érkezett válasz. A tervezők kérdezősködtek, s kiderült, hogy a lakók bizal­matlanok. Attól tartanak például, hogy ha javasolnak vala­mit, az nekik fog pénzbe kerülni. Meg hát nem is nagyon hisznek az ilyesmiben, az elmúlt évtizedekben nem ezt ta­pasztalták. Hozzászoktak ahhoz, hogy a felújítás rombolás­sal jár, nem tiszteli senki a megmenthető értékeket. A ter­vezők, ingatlankezelők ma ezt másként akarják csinálni, s az új gyakorlat első jelei közé tartozik a levél is. Persze a lakók bizalmatlansága csak akkor múlik el, ha saját maguk tapasztalják, hogy más ez a felújítás, mint régen volt... <k—ó)

Next

/
Thumbnails
Contents