Déli Hírlap, 1987. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
kon mérgelődő, a kemény hidegtől tartó felnőttek figyelmébe ajánljuk: visszatért a gyerekeknek való igazi tél. Legalább a hét végén vigyék, küldjék a kicsit levegőre. Még a könyvtár is, de a televízió egészen biztosan megvárja őket. Jöttéi nem jeleztek o divat- tervezők, mégis hódít. Amelyik fiatal „ad magára”, enélkül már nem lép ki az utcára. Állami üzletben még nem kapható, de az ügyes kisiparosok már a szivárvány minden színében — főleg foszforeszkáló rózsaszínben és libazöldben - már kínálják a csősapkát Nem kell hozzá mesterfokú kötéstudás, a leggyakorlatlanabbak is nekiláthatnak az elkészítéséhez. 10—15 deka pamut kell hozzá, attól függően, hogy könnyű fajsúlyú műszálas, vagy nehezebb it megirigyelve, a szirmai- ak elhatározták: lesz ilyen nekik is. A szervezés javában tart, a lelkesedés nagy. Görömbölyre december elején érkezett Tóth István, fiatal, szakképzett népművelő. Rá már a kezdéskor nagyon vigyáztunk: a pávakor tagjait kértük meg, hogy segítsenek Pistának albérletet szerezni, mert ő nem akar bejáró lenni. A számításunk bevált: az albérlet megvan, a lakosság befogadta az új népművelőt. Tóth István, miközben főnökét hallgatja, sokatmon- dóan mosolyog, majd elmondja, hogy az elvek kölcsönös tisztázása után, most már a munkán a sor: — Szerintem a legfontosabbak a kiscsoportok. Pávakörünk, fotókörünk már van. Februárban kezdődnek a nyelvtanfolyamaink. Angol már biztos, hogy lesz, jó volna még németet is szervezni, az igény megvan rá. A tinédzserek számára nem akarok valamiféle parttalan, igazi cél nélküli ifjúsági klubot szervezni. Azt hiszem,. a rock lesz az a közeg, amelynek segítségével kialakíthatjuk a tartalmas időtöltés megfelelő formáját: rocktörténeti sorozatunk kapcsán beszélgetünk majd — remélem — a korosztályt foglalkoztató kérdésekről is. — A bevételi tervet hogyan akarja teljesíteni? — Természetesen szervezünk koncerteket és más „pénzes” rendezvényt is. A közeljövőben a legkisebbeknek bábszínházzal kedveskedünk. Azt hiszem, egyedülálló lesz a színháztörténeti kiállításunk. A nagyapámtól örököltem az 1908- as budapesti. Az ember tragédiája előadást megörökítő fotósorozatot. A Színháztörténeti Intézet segítségével a szerintem páratlan gyűjteményt kiállítjuk, itt a házban. Szeretném, ha később ez az anyag máshol a városban is látható lenne. (balázsi) Saját kezűleg kevesebbe kerül Csősapka és kazak gyapjúfonalat használunk-e, valamint 5—6-os kötőtű. Körülbelül 150 szemre kezdjük, s egy sima, egy fordított szem váltakozásával 55—60 centiméter magasságig dolgozunk. A kész munkát a bordák mentén összevarrjuk a saját szálával. Hasonló népszerűségnek örvendhet a rajzon is látható kötényruha-szerű kazak. Egy nagy téglalap az egész, amelyen kihagyjuk a nyakkivágásnak megfelelő lyukat, ahol belebújhatunk. A két oldalát akár szabadon is hagyhatjuk, hiszen passzen- tos kötött-, vagy elasztikus nadrággal illik viselni —, s a mélyített karöltőjű pulóverek is kényelmesen elférnek alatta. Hogy ne csúsz- szon el a ruha, a derékrészen öv fogja össze. 100—120 szemre kezdjük a munkát, patentkötéssel a kívánt hosz- szúságúra. A mérettől függően 80—100 dekagramm pamut kell hozzá. Ha a sapkát és a kazakot ugyanabból a fonalból kötjük, divatos, meleg téli együttessel gyarapszik ruhatárunk. * Aki egy kicsit otthon van a kötésben, a kazak alját valamilyen mintával it díszítheti. A levegőn az igazi Románo Nyévipé Megjelent a magyarországi cigányok kulturális szövetségének lapja A napokban hagyta el a veszprémi Pannónia Nyomdát az az elegáns, ofszetnyomással készült nyolcoldalas újság, amelynek kiadója Siklósi Norbert, felelős szerkesztője Farkas Pál, s amelynek eszmei gazdája a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége. Ez áll legalábbis a lapfej alatt, omelyhez egy küllős kerék csatlakozik, nyilván a vándorlás, mint hagyomány jelképeként A főszerkesztő levél kíséretében eljuttatta hozzánk is az első évfolyam első számát, így hát a szivbélin túl udvarias kötelességünk is laptársunk megjelenésére reagálni. Legyen as első mondat ezé a gesztusé, örülünk e lap megjelenésének, örülünk, mert általa is gazdagodik a magyarországi sajtó színképe; örülünk, mert léte ostoba és makacs tévhiteket oszlathat el. Örülünk, mert lehetőség: egy önmagát próbáló, erejére, tennivalóira ébredő, sók lehúzó gondjával-bajával küszködő réteg új lehetősége. '■ ■ Lenni, vagy nem lenni? — idézi a lapindító vezércikkben Lakatos Menyhért fa Füstös képek írója) Wiffiam Shakespeare Ham- letjének nagymonológját, használva az idézett mondatot valamiképp a cigányság (magyarországi?) sorskérdésének megíogalmazásá- sára. De hát itt és most, sorskérdése-e a cigányságnak a lét—nemlét végletes ellentéte egyáltalán ? Alighanem az volt a történelem során nemegyszer. Akkor, amikor sorskérdése volt ugyanez a magyarországi magyarság létminimum alá nyomorított, szolgaságban sínylődő jobbágytömegeinek is. Sorskérdés volt persze, később is. Amikor Hitler — a nietzschei-rosen- bergi „fajmítosz” jegyében — programmá tette a zsidóság után, más közép- és déleurópai „aljanépek” (lengyelek, szerbek, magyarok) között a cigányság likvidálását, illetve szolgálói állapotba való degradálásút. A vezércikk kissé túl könnyedén jut el Mária Teréziának a cigány nyelv használatát tiltó rendelete (1767) fölemlegetésétől valami olyasminek a sejtéséig, hogy még ma is, most is „sejtjeinkben ott él a múlt, a fasizmus embertelen tettei” „Nem akarjuk áthordani a múlt szemetét a jelenbe, mert félünk, hogy még «fertőz»” — írja Lakatos Menyhért. S ha így gondolja valóban, köszönet és elismerés érte. S különösképp, ha ez az elvi alapvetés ott munkál majd a lap következő számaiban is. Jó dolog, hogy lapja van a cigányságnak Magyarországon. Ez a Magyar Nép- köztársaság kulturális és sajtópolitikájának jeles érdeme. Jó, hogy ez a lap „kétnyelvűségében” is kifejezni óhajtja, hogy egy létező, saját nyelvvel, kultúrával rendelkező etnikai csoport, nemzetiség lapja. Jó volna azonban, ha a következő számokban a „kétnyelvűség” nemcsak egy vers- fordítás és egy cigányul- magyarul közreadott vers szintjén, valamint itt kissé mosolyogtatóan fontoskodó „hangzóejtési táblázat” közlésével, hanem világosan, a Magyarországon élő, cigányul beszélő és értő cigányság szolgálatában jelenülne meg. Magyarul ugyanis — és ez kétségbevonhatatlan — a lapban közölt írások java bármely magyar folyóiratban, hetilapban és napilapban nyilvánosságot kaphat. P»pp Lajos A téli szünetet jó néhány európai országban akkor adják ki az iskolák, amikor esik a hó, szánkózni, korcsolyázni lehet. Nem az ünnepekhez, hanem a gyerekek szép tejet váró jókedvéhez, kötik, eredményként pedig egészségesebb fiatal nemzedéknek örülhetnek. Nálunk nincs szó erről, de érdekes, hogy a kisiskolások tudják, az idén is elmondták: jó volt a szünet, de nem szép az időjárástól, hogy nem figyelt a naptárra. A csúszós utaAz új lakótelepek túlnyomó többségének nincs művelődési háza. A peremterületeken némileg jobb a helyzet, és bár a görömbölyi, a szirmai vagy éppen a tapolcai intézmény sem az utóbbi néhány esztendőben épült, az itt élők sokat várnak tőlük. Ha ezeknek a kimondott vagy kimondatlan kívánságoknak igyekeznek megfelelni a népművelők, akkor van presztízse és eredménye a munkájuknak. Ha viszont az elképzeléseik nem helyismeretből táplálkoznak, akkor nagy a valószínűsége az elutasításnak. A Városi Művelődési Központ regionális osztályának vezetője, Kecskés Tiborné: — A görömbölyi ház nagyon megsínylette a „váltásokat”. Az utóbbi időben jöttek-mentek a népművelők. Volt aki szaunát és szoláriumot akart építeni, de akadtak más lehetetlen ötletek is. A következmény az lett, hogy a kiscsoportok megszűntek, a görömbölyiek leszoktak arról, hogy művelődési házba járjanak. Szirmán ezzel ellentétes folyamatnak lehettünk tanúi: a lerobbant, öreg épületet társadalmi munkával helyrehozták. Ezelőtt a kocsma utáni időtöltés színtere volt az intézmény. Most, éppen mert az emberek a magukénak érzik, a népművelőnek „már csak” irányítani kell. — A két intézmény hány jorintból gazdálkodhat? — A szirmai 100 ezer forintért szervezhet programokat, a bevételi kötelezettsége 90 ezer forint. Gö- römbölyön ez az arány 163 ezer és 80 ezer forint. A kiscsoportok működtetéséhez és a rendezvényekre ez a keret elég, ha kellene még, tudnánk adni. — Tehát Szirmán a szakemberképzés megoldott, Gőzöm bolyon pedig nem? — A Radnóti Miklós Művelődési Házban Szabó József, a martintelepi iskola csapatvezetője irányítja a munkát már esztendők óta. Egy példát mondanék az ottani miliőre, és akkor majd tisztábban lát: a két „falu” között régi a vetélkedés. A görömbölyi pávakör sikereGyárfás Ágnes gondozásában Egy szomorúvá! elegyes vígjáték Korvina» Mátyás. Egy vitéz, nemzeti, szomorúval elegyes vígjáték 1790-ből. Werthes Frigyestől magya- v r«I kidolgozta Bárány Péter. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kézirat anővegét közzéteszi és ta- nelmánnyal ellátja Gyárfás Agnes. A Magyar Játékszín Oj folyamának első darabfa — olvashatják a Miskolcon megjelent kis kötet belső címlapján. Egy feledésbe merőit színdarabunk vált így ismét közkinccsé. Bárány Péter Széchényi Ferenc titkáraként, a Kelemen László vezette első magyar színtársulatnak írta a darabot, melynek bonyodalma Mátyás király 40 ezer főre tervezett iskolája körül forog. Galeotto Marzio, Bonfini, Heltai Gáspár, Oláh Miklós leírásai adják a történeti hátteret, de ki írta a darabot? Ha Werthes Frigyes, hol van az eredeti német kézirat vagy nyomtatott mű? Ha Bárány Péter, akkor miért jelölte ki saját helyét Werthes után? A korabeli cenzor, aki JNon admittitur impressis” nem adható ki pecsétjével kitiltotta a darabot a magyar valóság földjéről, választ tudott volna adni a kérdésre, melyet most, a csaknem kétszáz éves késés után Gyárfás Ágnes tanulmánya segítségével az olvasónak kell eldöntenie. Bárány Péter zordon szépségű nyelven ír. Szerinte az ember boldogságra született, de csak a szabadság teszi boldoggá az egyént, a népet. E rendszerben a nevelés és a műveltség kiemelt helyet kap, mert „csak a gyáva, s szolga az, aki viseli jármait”, és rá közönséges nevelés a jövendő boldogságának vetésüdeje”. A szabad akarat a boldogság megvalósításának eszköze, és csak jóra fordítható, ezért hát a király szántóra a szabad akarat a nép érdekében végzendő szolgálat eszköze. A Magyar Játékszín sorozat az elfelejtett, de kiadásra méltó magyar drámák és elméleti munkák fóruma. Azt a gondolatot folytatja, amit 1790-ben Landererék elindítottak, s melynek sürgető ereje máig bat. Tudni kell, mit akarnak az emberek Görömbölylől Szirmáig Művelődési ottliojíok a peremi erőieteken
