Déli Hírlap, 1987. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-26 / 21. szám
a miskolciaké a szó Tanulságos kiállítás volt Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Dell Hírlap, Miskolc, 3501. Pt. 39. — Tel.t 18-325. Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, bogy panaszaikkal, észrevételeikkel kettőtől péntekit, leketöleg S— 14 óra kőzott keressenek tel bennünket. Kárba veszett tej Hétfői napon, amikor sem a zálognál, sem a bizományi miles nyitva, különösen nagy öröm, ha postai utalványt talajunk a levélszekrényünkben. Főleg, ha feltételezzük, hogy pénzesutalványról van szó. Nos, a közelmúltban én is ugrándozni szerettem volna örömömben, ha a lábfájásom ebben nem akadályozott volna meg . . . De sajnos megakadályozott. A közeli boltocskába is alig tudtam elkúszni. - S hogy éppen ebben az időszakban jött a postás?! Pech. Mindezt elsíránkoz- taiu „X” szomszédomnak, ő azonban felvidított: „Sebaj, e megyek én a pénzedért, adj egy meghatalmazást.” Adtam, Aláírta két tanú. „X” szomszéd el is ment a Kazinczy utcai postára (buszbérlete nem lévén. 8 forintot adtam neki jegyekre), ám jött vissza nagy szomorúan: hiába volt nála a meghatalmazásom, az én személy azonossá"! igazolványom, az ő saját személyijét otthon felejtette . .. Mindezt hallva „V” szomszéd is ajánlkozott: neki van buszbérlete, mindig nála a személyazonosságija, adjak neki meghatalmazást. Ám szomorúan jött vissza hozzám a postáról: — Azt mondták, hogy a meghatalmazás nem jó „X” szomszéddal elfelejtették közölni, hogy a meghatalmazáshoz formanyomtatványt kell kérni a kézbesítőtől. — A kézbesítőtől? — csodálkoztam. Hiszen attól a pénzt is kérhetném, nem? — Nem — így „Y” szomszéd. — A pénzt ugyanis a kézbesítő már visszaadta a postának. Egyébként pedig a posta sem szomszédoknak, sem ismerősöknek nem adhatja ki a pénzt, csakis hozzátartozóknak. Van egy asszonylányom. „Z*1 szomszéd vállalkozott rá: elmegy hozza, jöjjön el, adjak most neki meghatalmazást s hozza a pénzemet. Asszonylányom el is jött, megírtuk a megnatalmazást (két tanúval ellátva) , ment a postára, s jött vissza nagy szomorúan: — l el órán át sorakoztam a kifizetőhelyen. Ott a postáskis- asszony, miután megnézte az értesítést, elolvasta a meghatalmazást, elkérte a személyimet, majd kijelentette: „A lakáscímek nem egyeznek! Ren- deleteink értelmében tehát nem adhatom ki magának a pénzt. Legfeljebb csak akkor, ha a kézbesítő postástól kérnek egy formanyomtatványt, amit aláír a postás és két tanú, lehetőleg két tőszomszéd.” Pénteken (jeges úton, s változatlan lábfájásaim közepette) eldöcögtem egy oiyan ismerőshöz, akinél van telefon, s a mellette levő 3 perces homokórát figyelve potom 30 forintot eltelefonálgattam a posta legkülönfélébb ügyintézőihez, amíg végül kaptam egy ígéretet: hétfőn a postásom ismét kihozza a pénzt. Ki is hozta. Mindössze 240 forint volt. Örömömben 5 forint borravalót adtam a kézbesítőnek, s kértem, köszönje meg a posta illetékeseinek azt a szíves ügyintézést, amelynek alapján elhozhatta számomra a pénzt. Arról nem szóltam, hogy a levélszekrényemben talált postai utalványon volt egy olyan passzus is, amely tudtomra adta: 8 forint térítési díj ellenében még aznap újra kihozzák a pénzemet, ha felhívok egy telefonszámot. Ám azt a telefon- számot nem közölték . .. Ruttkav Anna Miskolc KIÍESZ-tábla Esetem az utalván óval j Több mint fél évszázaddal a hátam mögött megkockáztathatom a kijelentést: régen is volt tél, sőt hő is. Hogy akkor nem volt annyi autó, tehát nem volt minek elakadnia, az igaz. Viszont akkor sem állt meg az élet... Érdemes lett volna az utókor számára több lovat, lovas szánt átmenteni; de hát ki gondolt akkor erre?... Akkor talán a tej ilyen cudar időben is hamarabb eljutott volna a legtávolabbi településekre. Mert, amint a televízióban is értesültünk róla, gondok adódtak a tej szállításával: a tejet begyűjtő kocsik nem tudtak kijutni, a tejet beszállítók nem tudtak bejönni... Ami még csak érthető ilyen időjárási viszonyok között. Az már viszont aligha, hogy a két napja összegyűjtött tejet ki kellett önteni! Mert ha megközelíthetetlen egy település, miért gyűjtik össze a tejet? Miért nem hagyják ott, ahol termelték, azaz a falusiaknál? Még a városi gyerek is tudja, hogy a tejből lesz a finom aludttej, a túró, a tejföl... Arról nem is beszélve, hogy m» már falun sincs minden Ilinek tehene, ott is sokan vásárolják a tejet boltban. Azaz elkelt volna helyben is ez a nedű. Nem tudom, végül is mennyi tejes öntöttek ki a gépjárművel megközelíthetetlen településeken. Am azt ki merem jelenteni, hogy ez milliók szemében pocséklásnak tűnt, s még azokat is irritálta, akik simán hozzájutottak a tejhez. Hát ennyire gazdagok vagyunk? S. S. Miskolc Nagy sikert aratott városunkban ak „Ellenfényben” című ifjúságvédelmi kiállítás, amelynek a megyei könyvtár adott otthont, A több ezer látogató között akadtak egyének és szervezetek, iskolai csoportok, fiatalok és idősek, szülők is. Akadt látnivaló számukra is, volt mit okulniuk! Mert a kiállítás anyagából nem csupán a bűncselekmények melegágyát ismerhettük meg, hanem például az alkoholizmus okait és .következményeit, a családok széthullásához vezető utat is ... Ahol alkoholista a szülő, ahol állandó veszekedés közepette zajlik a családi élet. az rossz példa a gyermeknek, s az ilyen közösségben felnövő gyerekek legtöbbje előbb vagy utóbb dologtalan csavargóvá, vagy ami mégrosz- szabb, bűnözővé válik. Mert az nem igaz, hogy bárki is bűnözőnek születhet! A bűnözővé válás égjük oka lehet a gyermek elké- nyeztetése is. A bármilyen kívánság mérlegelés nélkül való teljesítése. Az ilye« gyerek — s ezt a kiállítás is sugallta — ha nem kapja meg a kívánságlistán szereplő, ma már többnyire luxustárgyakat, megszerzi ő maga. Nem munkával persze, hanem lopással. Nem arról van szó, hogy ne vegyünk semmit a gyereknek, ne kapjon ajándékot adott jfc Nem mondunk újat aszal, hogy az elmúlt hét közepéit a miskolci sétálóutca elején, a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat központja előtt összetörtek egy pihenőpadot. Pedig a lábai olyannyira vaskosak, hogy senki sem kételkedett benne mind ez idáig: ez aztán ellenáll a vandálok „hőstetteinekSajnos, ők bizonyultak erősebbnek’ De ha már így történi, minél előbb azon kellene lennünk, hogy a rossz padot megjavítsuk, netán kicseréljük; ne várjunk ezzel tavaszig! Jól tudjuk, hogy ezekben a téli napokban nemigen pihennek meg rajta a járókelők, ám egy megrokkant pad lehangoló, illúzióromboló látvány. ‘ LEHETNE TÖBB PALACK A KOCSIN Nehéz téli napokat él át a Tigáz gázpalack-cseretelepe. Manapság a megrendelők igényeire nem is tudnak m.ís választ adni. mint azt, hogy három-négy nap múltánra megígérik a helybe szállított palackot, s, ha az mégsem érne oda, telefonáljon Ismét a megrendelő, újabb Időegyeztetés végett. Ez a megoldás nem jellemző a gázpalackcseretelep munkájára, s csakis a rendkívüli időjárás miatti kényszer szülte. Mindezeket figyelembe véve is igazat kell adnunk annak az olvasónknak, aki első nekifutásra nem jutott gázpalackhoz, s ez egy ötletet sugallt neki. Mert megtörtént, hogy a gázpalackokat szállító autó megjelent az utcában, s egy-két szomszédhoz vitt cserepalackot. Olvasónk odament a gépkocsivezetőhöz, s kérte: egyúttal cserélje ki az ő palackját is. Ám erre a sofőr nem volt hajlandó, de nem is tehette meg, hiszen csak annyi palack volt a kocsiján, amennyit megrendeltek a Martintelcpen. Holott ő is elismerte- némi tartalékkal jobban járt volna, hiszen így esetleg egy-két nap múltán nem kell ismét ebbe az utcába jönnie. Mindezt felmérve javasolta — és javasoljuk általa mi Is —> hogy a pb-gázpalackot szállító kocsi vigyen magával néhány tartalék gázpalackot. Amelyeket a gépkocsivezető adott esetben a helyszínen „kiárusítana”. Négy-öt palack nem foglal el túl nagy helyet, s lehet, hogy így jó néhány kilométert megtakaríthat a vállalat. Érdemes lenne — kísérletképpen — meghonosítani egy-két hónapra ezt a rendszert, s ha mégsem válik be, még mindig vissza lehet állni a regi szisztémára. .......vállalatunk 1986. október elején több alkalommal felmérte a tapolcai út es a déli terelőút alkotta csomópont megállóhelyein, illetve annak közelében levő más megállóhelyeken le- és felszálló utasók számát. A reggeli csúcsidőben, 5 és 3 óra között, a csomópont felől az itt lévő üzemekbe 35 —40 fő érkezett, és néhány utassal kevesebb indult a lakóterületekről úticélja felé. Napközben elvétve vette igénybe néhány ember az itt megálló autóbuszokat. A csomópont jelenlegi forgalmának 60—70 százalékát az ilt megálló 2-es járatok utasai tették ki, és mindössze 15—20 utasa volt az innen 250—300 méterre megálló 29-es autóbuszoknak. A megállóhelyek létesítése, kiépítése megyei, illetve városi tanácsi feladat, a déli terelőút pedig a közúti igazgatóság kezelésében van. Ezért hasonló kérés indokoltságának megvizsgálása céljából ezen érdekeltek részvételével egyeztető tárgyalást hívtunk össze. Az 1086. október 15-én lezajlott megbeszélésen kiderült, hogy sem a közúti igazgatóság, sem a megyei tanács közlekedési osztálya nem lát* reáRovatunkban szóvá tettük, hogy a Sütő János utcában olykor csak nagy nehézségek árán közlekedhetnek a 24-es csuklós buszok. Ennek oka: az utcának a 3-as út felé eső végén van egy maszek gumiszerelő, aki előtt gyakran parkolnak munkára váró személygépkocsik; szezonban a sporttelep előtt, egy-egy focimérkőzés időpontjában egyszerre több személykocsi is várakozik. Az utcának a Bónis-telep felé eső végén áll a háza egy maszek tehergépjárműfuvarosnak, aki a gépjárművét és pótkocsiját gyakran az utcán „pihenteti”. Mindezek miatt a keskeny utcában nehézségekbe ütközik az autóbusz-közlekedés. Az illetékesek cikkünk nyomón helyszíni szemlét végeztek, igazat adtak nekünk és olvasóinknak, s elrendelték a megfelelő KRESZ- tábla kihelyezését. A munkát a Miskolci Közterületfenntartó Vállalatnál megrendelték, s hamarosan tiltó táblát helyeznek el a Sütő János utcában. Példátlan gátlástalanság A tél talán az indulatokat is inkább elszabadítja, mégis megdöbbentett, amikor a következő jelenetet láttam egyik este: a jellegzetes miskolci villanyrendőrnél két nő és egy férfi — kissé „rózsás hangulatban” — lépett a villamos elé. Csakis az idősödő villamosvezető lélekjelenlétén múlott, hogy nem történt baleset. Mire — köszönő szavak helyett — a fiatal férfi trágárságokat kiabálva, vén disznónak nevezte a villamosvezetőt, aki bizonnyal nagy bajtól mentette meg őket. Az a durvaságát szó nélkül tűrte, amíg a kocsik indítására várakozott. Naponta aligha találkozik ilyenekkel, de emléknek. rossz emléknek — valószínűleg — egy életre elég. A. I. Miskolc Valakik ismét „erősek*’ voltak... Január 14-én, szerdán elhatároztuk, hogy másnap, csütörtökön megnézzük a Béke filmszínházban A nin- dzsa színre lép című filmet. A nagy érdeklődés miatt még szerdán délután elmentünk megvenni a jegyeket A pénztárnál közöltük, hogy csütörtökön 14.30-ra kérünk három jegyet, s meg is kaptuk, 120 forint ellenében. Másnap már ment a film, amikor ugyanarra a helyre, ahol mi voltunk, fiatalemberek akartak leülni. Hamar tisztázódott: a mi jegyeink január 14-re. azaz szerdán 20.30 órára szólnak! Reklamáltunk, aminek a végkifejlete az lett, hogy az üzemvezető hölgy adott újabb három jegyet, 144 forintért. így a filmet ösz- szesen 264 forintért, azaz fejenként 88 forintért néztük meg! Igaz, amikor átvettük a pénztárban a jegyeket, nem néztük meg, mikorra szólnak, mert álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen dátumtévesztés történhet. Érthető, hogy keserű szájízzel távoztunk a moziból. N. B. Miskolc (Teljes cím a szerkesztőségben.) lis lehetőséget a megálló kialakítására. A csomópont építésének költségviselője, a közúti igazgatóság megfogalmazta, hogy az igényt a tervezési időszakban kellett volna szorgalmazni, bár a rendkívül kicsiny le-felszáí- ló utasszám nem indokolta volna így sem a megállóépítés többletköltségét. A jelenlegi forgalmi rend, valamint a hosszú járműosztályozók miatt a csomópont közvetlen körzetében ma már nincs is lehetőség megállóöböl kialakítására. Vállalatunk véleménye is az, hogy a minimális számú le- és felszálló utas miatt a 29- es és 12-es útvonalain naponta közlekedtetett 454 autóbuszjárat megállítása és az emiatt jelentkező irányonkénti egy perc többlet- menetidő vállalása még a megállóhely kiépítése esetén sem indokolt. Az egyirányú megállítás pedig szakmailag, elsősorban utastájékoztatási és járatszervezési problémák miatt nem oldható meg.” (A választ a lapunkban Megállhatna a 12-es és a 29-es is címmel megjelent olvasói észrevételre kaptuk a Miskolci Közlekedési Vállalói illetékeseitől.) Drága mozijegy + A kiállítás tablói érzéklete sen mutatták be, milyen arányban veszik ki részüket a fiatalok a különféle bűntettek — például az emberölés — elkövetéséből, mennyire terjedt el közöttük a kábítószer élvezet, s hogyan küzdenek mindezek ellen a rendőrhatóságok. alkalommal. Ám. ez legyen célirányos, s a gyerek adjon valami többletet érte. S ha nélkülünk jut hozzá a fentebb említett tárgyakhoz, járjunk utána még időben, hogy hol, hogyan szerezte. Kérjük számon tőle, miből telt magnóra, motorra, drága lemezekre. Tovább sorolhatnám azokat a példákat, amelyek révén az „Ellenfényben” című kiállítás próbált hatni fiatalra és idősebbre egyaránt. Reméljük, hogy akik a kiállítást megtekintették, levonják a megfelelő következtetéseket, s- hozzájárulnak a rendezők által megfogalmazott cél eléréséhez; az ifjúság helyes neveléséhez. Ne hagyjuk ezt a rendőri szervekre! Hassunk oda mi, szülők is, hogy nekik már minél kevesebbszer kelljen közbeavatkozniuk. Tarcsi Lajos Miskolc Jogtanácsadói fosadóórák rovatunknál Rovatunkban rendszeresen közlünk jogszabályokat ismertető írásokat. Ám olvasóink egy része ezek témakörén kívül is ' gyakorta érdeklődik olyasmi iránt, amelyekre csak jogász adhat választ. Az ö kedvükben szeretnénk járni, amikor — o Déli Hírlap szolgáltatásainak bővítéseképpen — meghonosítjuk a díjtalan jogtanácsadást. Az olvasóink által feltett kérdésekre vállalatunk és lapunk jogtanácsosa, dr. Sass Tibor ad választ, minden szerdán 16—IS óra közölt, a Sajtóház (Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út 15.) 3. emeletén, a 307-es szobában.
