Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)

1986-12-06 / 284. szám

A Zrínyiben Kassai testvérlapunkban olvastuk Kiállítás, ízlésficamokból Tallózás Az értelmező szótór lako- nikus tömörségű megfogal­mazása szerint a giccs, az irodalom, a művészet, az iparművészet terén Ízléste­lenségre valló, olcsó hatású, külsőségei, elcsépelt eszkö­zökkel létrehozott alkotás. Mit lehet ehhez hozzáten­ni? Elég sokat, mert a té­mának könyvtári irodalma van. Mármost az a kérdés, hogy ki mit ítél giccsnek, van-e olyan mérce, amely objektív módon sorolja be a tárgyakat a giccskategó- riába, illetve a művészet fo­galomkörébe? Anélkül, hogy belebonyolódnék valami hosszabb eszmefuttatásba, annyi' megállapítható: ilyen objektív mérce nincs, noha igen sok „alkotás'’ van, amelyről bárki kapásból megállapítja, hogy az bi­zony giccs. És persze ez sem igaz; épp ezért hódít tom­bol, szedi áldozatait á giccs. Merthogy mégsem állapítja meg bárki, hogy ez vagy az a mütyür, kép, ilyen-olyan iakásdísz giccs-e avagy nem Szóval nincs az a gyógy­kovács, aki az ízlésficamot egyetlen rántással helyre tudná hozni. És most felso­rolás következik: kacsintga- tós pénztárca, tavas-hattyús mázolmány, harminc centi­méternyi műanyag narancs­fa, műanyag cserépben, mű­anyag földben, falvédő, meg­felelő falvédő-szöveggel, asz­talra helyezhető műanyag boroshordó, amely a meg­szólalásig hasonlít az ere­detire, csak éppen nem fo­lyik belőle semmi, mert a csapnál nem fúrtak belé Ivókat... Hosszan lehetne még sorolni azokat a ször­nyűségeket, amelyekből szép (?)„ pontosabban elborzasz- tó Kiállítást rendeztek a Zrí­nyi Ilona Gimnázium ióíz- lésű diákjai, Forrainé Poll- ner Erika rajztanárnő irá­nyításával. A gazdag anyag ott dí­szeleg az iskola folyosóján, a tárlat létrehozói közül Az irodalomtörténetből kitű­nik, hogy szükebb pátriánkban nagyon sokat tettek a magyar nyelv művelése, megreformálá­sa érdekében. E tájon, Aba- újban készült az első magyar nyelvű nyomtatvány, Károlyi Gáspár Bibliája, itt élt közöt­tük Kazinczy Ferenc, a nyelv­újító, s innen, Miskolcról in­dult el a XVIII. százod máso­dik felének jeles tudományos alakja, a magyar nyelv első hazai professzora, Vályi K. András. Vályi András 1764-ben született Miskolcon. Szülei kereskedőemberek voltak, és sok áldozatot hoztak fi­uk taníttatásáért, ami abban a korban nem volt könnyű. Alsóbb iskoláit az akkori oskolaszékben végezte, majd tanárai biztatására szülei a sárospataki kollégiumba írat­ták be a tanulni vágyó kis­diákot. Töretlen szorgalmá­val, tehetségével az iskola legjobbjai közé küzdötte fel magát. A sárospataki iskola magas színvonala, hagyomá­nyai mély nyomot hagytak Vályi András tudományos munkásságában. A haza, s a magyar nyelv iránti szerete- te is itt bontakozott ki elő­ször. Tanulmányait befejezve, előbb házitanítóként tevé­kenykedett, majd 25 éves ko­rában, 1789-ben a kassai ke­rület iskolafelügyelöjévé vá­lasztották meg, s ezt a tiszt­séget három évig töltötte be. Amikor túlzott hazafias megnyilvánulásai miatt ösz- szetűzésbe került a felsőbb hatóságokkal, áttért a kato­likus hitre, s Batthyány her­cegprímás támogatásával 1792-ben elnyerte a pesti egyetemen a magyar stílus tanszéket. A magyar nyelv­nek ő volt az első profesz- szora a pesti egyetemen. Nagy lelkesedéssel fogott a pedagógiai és tudományos munkájához, s az egyetemi hallgatók között hamarosan nyelvművelő kört alapított: a Pesti Magyar Társaságot. Ez a magyar nyelv ápolását, a magyarság fejlődésének elő­segítését tűzte ki célul, s a majd’ 30 évvel később fel­állított Tudományos Akadé­mia elődjének tekinthető. Az újonnan alakított tanszék tanítási tervét is ő készítet­te. Gyakran járt vissza Mis­kolcra szüleihez. A művelt, jóképű férfi egy ilyen alka­lommal Ismerkedett meg Bácsi Mária kisaszonnyal. A véletlen találkozásból szere­lem, a szerelemből pedig ha­marosan házasság lett. Vály fő műve az első ma­gyar betűrendes helységnév- tár: Magyar Országnac Le­írása. Ebben megtalálható a vármegyék, a városok, fal­vak, puszták, uradalmak, hu­ták, hámorok, orvosló vizek, fürdőházak, nevezetes he­gyek, barlangok, folyóvizek, tavak, barlangok stb. leírá­sa. A címlapon pedig ez állt: Készítette Vályi András, ki­rályi magyar universitásbeli professzor, Buda, 1796—98., három kötetben. Ezzel a művével a föld­rajzi szótárnak vetette meg az alapjait. A könyv anya­gát óriási levelezéssel gyűj­tötte össze, de felhasználta Bél Mátyás korábbi gyűjté­sét is. Borsod vármegyéről töb­bek között ezt olvashatjuk: „A Szepességnek és más vár­megyéknek is az élet tárja...” Miskolc városáról megjegyzi: „ ... gyakorta oly héti vá­sárok esnek itten, melyek a* Pesti héti vásárt messze fe­lül halaggyák. A kenyérsü­tésben is híresek a Miskol- tziak... Régen lakott törté­nelmi hery, amely az évszá­zadok viszontagságai során helytállt az áradatban. A Bükk-hegység vesszi körül, híres hegye az Avas, s nem messze folyik a Sajó fo­lyó .. Műve komoly tudományos munka, a kor színvonalának megfelelően. Nyelvezete a nyelvújítás előtti ódon, ma­gyar nyelv. A magyar nyelv fontosságára és a magyar tanszék ügyében számos be­szédet mondott, füzetet adott ki. Cikkei is e tárgyból je­lentek meg az Orpheus cí­mű lapban. Műveiben azt fejtegeti, hogy szeretné, ha magyarja­ink többet olvasnának, mű­veltebbek lennének, s mint egyik munkájában írja: „Fé­lő, hogy a régi nagy szívű, tüzes magyarok, az erős vi­tézek maradéki helyett, el- puhult, velőtlen férfiakat, s még a szél előtt is lézengő bábukat kéntelenítettünk szemlélni Hazánkban.” Munkásságával, tevékeny­ségével sokat tett a magyar nyelv fejlesztése, ápolása ér­dekében. Tudományos és pe­dagógiai munkája a XIX. század nagyarányú reform- mozgalmának az alapjait ve­tette meg. Magyarország földképét is megírta 1798-ban. Élete utolsó éveiben be­utazta az egész országot fe­leségével, meglátogatta a városokat, várakat. Rajzokat, vázlatokat készített munkái­hoz. Száznyolcvanöt éve, 1801. december 2-án halt meg Pesten. Molnár István ma is, amire — hála az 6$ szociális programnak — minden esélyük megvan. * Kelet-Szlovákia számos sí­paradicsommal rendelkezik, így nem csoda, hogy a Ve­der hasábjain rendszeresen foglalkoznak a téli üdülőhe­lyek kínálta lehetőségekkel. Már csak a hó hiányzik — derül ki abból a cikkből, amely Jahodnára invitál bennünket. Az ismert üdü­lőhely újdonsággal várja a síelőket; egy új, 200 méter hosszú gyermekfelvonóval, amely 250 apróságot tud el­szállítani egy óra alatt. A nyár folyamán rendbehozták a lesiklópályát is, eltüntették a buckákat, amelyek tavaly sok bosszúságot okoztak a síelőknek. Beszereztek egy új Lavina típusú hóekés traktort is, ezzel egész télen karbantarthatják a pályát. Megszervezték a síiskolát, s új megőrzőt nyitottak. A ja- hodnáiak legnagyobb gond­ja is megoldódott; van ele­gendő ivóvíz, és sikerült felújítani a téliesített fahá­zakat is, amelyek 80 vendég elszállásolását teszik lehető­vé. ★ Kassán is elkezdődött a bevásárlási láz, a karácsony előtti készülődés. A város olyan, mint a ! élboly dúlt méhkas, az üzletekben a vá­sárlók egymásnak adják a kilincset — tudjuk meg a Vederből. Amely arról is tudósit, hogy december 12— 22. között ismét megrende­zik a „Karácsonyi vásár’’ és a „Karácsony a városban" elnevezésű akciókat, amelye­ket a város kereskedelmi egységei együtt szerveznek. A látogatókat nemcsak gaz­dag választékkal várják, ha­nem jó tanácsokkal is szol­gálnak az ajándék kiválasz­tásához. Az akciónak, im­már hagyományosan, a sétá­3(c Nem gyönyörű? Koncz Zsuzsa-koncert Tavasszal — amerikai ven­dégszereplése miatt — el­maradt Koncz Zsuzsa ter­vezett országos turnéja. A fellépésekből őszi—téli hang­versenysorozat lett. Miskol­con a Rónai Sándor Műve­lődési Központban lép fel a népszerű énekesnő, akit a volt Fonográfból, valamint a KFT-ből és az IXlT-ből ver­buvált legénység kísér. Ven­dégként Bródy János is el­énekel néhány dalt. A Koncz Zsuzsa-koncert kedden este fél 6-kor kezdődik. A Josca a színházban Hangversenytermi előadás formájában mutatják be hétfőn- Puccini Toscáját a Miskolci Nemzeti Színház­ban. A Miskolci Szimfoni­kus Zenekart Mura Péter vezényli; közreműködik a Miskolci Bartók Kórus (kar­igazgató Szűcs Sándor és Balás István), valamint Sud- lik Mária, Csurja Tamás, Róka István, Katona Lajos, Nádas Tibor és Lengyel Gá­bor (ének). Az előadás es­te fél 8-kor kezdődik. lóutca ad otthont. Mura Péter vezényli a Tosca hangversenytermi elő­adását hétfőn a Miskolci Nemzeti Színházban. j(c Gobelinbe álmodott hattyú. Színesben sokkal szebb. (Kiss József felvételei) Bolla Ildikó, Bihari Tünde, Káposztássy Béla és Kun László érdemel említést. Va­lamennyien rajztagozatosak, és egy kivétellel művészi pályára készülnek. Büszkén vezetnek végig a kiállításon, amelynek rémsége® tárgyait a diákok otthonról hozták el, természetesen szülői hoz­zájárulással. Nagy vívmány­ként könyvelik el, hogy csak igen keveset kérnek vissza, a legtöbbtől minden szív- fájdalom nélkül mondtak le tulajdonosaik. (Nyilván nem akarnak „égni” a gyerek előtt.) rők, fémet imitáló műanyag borzadályok. A kikiáltási ár néhány fillér. Már csak a móka kedvéért is biztosan lesz, aki három-négy forin­tot is megad egy-egy súlyo­sabb darabért. Jó lenne ezzel a kiállítás­sal — vagy egy újabbal — kilépni az iskola falai kö­zül. Hátha ... Bár nem va­lószínű. (szabados) A Vecer pénteki számai­ban rendszeresen helyet kap az „Esti beszélgetések” cí­mű sorozat, amelyben az ol­vasók közérdekű kérdéseire válaszolnak az illetékesek. Ezúttal a kassáikat évek óta foglalkoztató belvárosi re­konstrukció és a sétálóutca további sorsa került terí­tékre. Mivel a történelmi városmag épületei nagyon rossz állapotban vannak, sürgősen el kell kezdeni a mentést és felújítást. Jelen­leg a Szent Erzsébet dó­mon dolgoznak, s jövőre el­kezdik az Állami Színház épületének rekonstrukcióját is. A Kováéska és a Sverdlo- vova utcákon egész sor mű­emléképület szorul felújítás­ra. Nem kis munka ez, s nem szemet gyönyörködtető látvány a feldúlt belváros, viszont valamit valamiért — szoktuk mondani. S ez sür­gős és elengedhetetlenül fon­tos feladat, amelyet el kell végezni. Sok kassai fájlalja s teszi szóvá, hogy miért kel­lett kivonni a sétálóutcából a villamosforgalmat? Az utca ugyanis 1200 m hosszú, s a gyerekek és idős embe­rek részére nem kis próbaté­tel végigmenni rajta. Az il­letékesek válasza nem vég­érvényes. Amíg a belváros rekonstrukciója tart, nem ál­lítják vissza a villamosfor­galmat, utána viszont, ismét megvizsgálják a lakosság kérését. Az olvasók az iránt is érdeklődtek, mi lesz azok­kal a társadalmi normák­hoz nem alkalmazkodó csa­Eleink emlékezete ládokkal, akik a belváros gyönyörű műemléképületei­ben laknak, s magatartásuk­kal tönkreteszik a legszebb részeket? A válaszból meg­tudhattuk, hogy az ilyen családok kiköltöztetése már folyamatban van. A 8. ötéves tervidőszakban a Krásna ne­vű városrészben 209 olyan lakást építenek, amelyeket kimondottan a belvárosból kiköltöztetett családok kap­nak meg. Eddig 36 lakást vehettek birtokukba. * A Kassai Építőipari Vál­lalat sok éven át küszködött munkaerőhiánnyal — Írja a Vecer. De ez már a múlté. A vállalat vezetése ugyanis rájött arra, hogy nem elég jól megfizetni a dolgozókat, hanem olyan munkakörül­ményeket kell teremteni, amelyek meg is tartják őket. Milliókat költöttek a szociá­lis program végrehajtására, s ez végül is meghozta a várt eredményt. 1984. és 85. között a Kosicky vladny program lakótelepről — ahol a vállalat legtöbb alkalma­zottja dolgozott — eltűntek a pléh bodegák, s modern építkezési telephely nőtt ki a földből. A munkásszállá­sok berendezését is kicserél­ték, komfortosabbá tették. Bővítették a csereüdültetést, ebben az idén 2300 dolgozó vehetett részt. Szeretnék, ha a jövőben ez a szám tovább növekedne. S természetesen, a vállalat dolgozóinak szá­A magyar nyelv első professz A téli szünetig áH a tár­lat, utána aukcióra kerül­nek a kiállított giccsek, köz­tük nippek, csicsás bőmé-

Next

/
Thumbnails
Contents