Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)
1986-12-19 / 295. szám
Családi körben Stop, egy percre! Ha soká iq zárva a sorompó Mintegy niasfélsjcáz gépjármű. várta a múltkoriban a vasúti sorompó felnyitását mindkét irányból a 3-as úton, Kál-Kápolnánál. A jetzö- lámpa csaknem negyedórája pirosat jelzett, s a félkarú sorompó nem akart felnyílni. Es vonat még a távolban sem látszott. Végül egy Lada vezetője megunta a céltalan' várakozást, óvatosan kikerülte a sorompót, s át robogott a síneken. Ezt látva, a többiek követni kezdték a példáját. Mennyi ideig tartható zárva egy-egy ilyen vasúti átr járó? Mennyire biztonságosak ezek a jelzőberendezések?' S mit tegyen áz a gép- járművezető, aki legalább 20 percig-hasztalan vár a zöld jelzése? Ezekkel a kérdésekkel kerestük . meg Balogh Ferencet, a MÁV Miskolci Igazgatóságának műszaki osztályvezető-helyettesét. — A legfontosabbal kezdem; akármeddig mutat is pirosat a' Vasúti jelzőlámpa, nem , szabad megkísérelni a vágányokon való • átkelést. Egyébként vminden • ilyen esetet alaposan megvizsgálunk. Tapasztalataink szerint a hosszantartó piros jelzésnek sokféle oka" lőhet. Előtör dúlhat, hogy elromlott a jelzőlámpa automatikája. Ezt észlelhette a legközelebbi szolgálattevő, ám nem intézkedett. Ezért felelősségre vonhatjuk. Valószínűbb..hogy forgalmi okok miatt maradt zárva a,.sorompó, ilyen: hosz-- szú ideig. Az autósok nem tudhatják, hogy a vasúti átjáró sikkor is lezárul; ha a környéken 'tolatást végeznek. Biztonsági okokból, a jelző- berendezés már jóval' a mozdonynak az átjáróba való érkezése előtt pirosra vájt. Az az automatika; amely ezt kapcáöTja, 'kilométerekkel a sorompó előtt van elhelyezve.; És ha éppen ezen a vágányszakaszon áll a tolató szerelvény, a sorompó mindenképpen lezárul. Ilyenkor a volánforgatók hiába kémlelnek balra és jobbra, nem láthatják a vasúti szerelvényeket. A műszaki osztályvezetőhelyettes szerint a hazai jelzőberendezések európai színvonalúak. S naponta ellenőrzik a' működésüket. Immár több mint egy évtizede. hogy a jelzőberendezés hibája miatt nem történt baleset Egy ízben fordult elő Hatvanban, hogy a szolSokan várják már a miskolciak közül, hogy megnyílhasson újra a Rácz cukrászda. Az idősebbek jól tudják, hogy ez a híres miskolci cukrászda a mai Dominó presszó helyén várta egykor vendégeit. Szerencsére ma jótékony divat a nosztalgia, és talán üzletnek sem rossz a régi környezet, nevek felidézésével újjáformálni cgy-egy cukrászdát, presszót. Többször is írtunk már arról, hogy a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat a vendéglátóipar rózsásnak éppen nem nevezhető anyagi helyzete ellenére is áldoz a Rácz cukrászda újbóli megnyitására. Annak hajdani bútorzata — pontosabban annak egy része —■ megmenekült az enyészettől, ezért elhatáA MÉM, a SZÖVOSZ és a TIT feleleveníti az egykori ezüstkalászos gazdatanfolyamokat. Ezeken a korszerű kisüzemi termelés legfontogálattevő vasutas mulasztá- * ' sa miatt a robogó mozdonynak ütközött egy autó. Ezzel szemben egyre gyakoribb szabálytalanság, hogy a gépjárművezetők figyelmen kívül hagyják a piros jelzést, aminek súlyos, a legtöbbször halálos karambol a vége. rozták, hogy restauráltatják, beépítik az átalakítandó Dominó presszóba. A bútor azonban meglehetősen rossz állapotban volt, s rengeteg munkát kellett fektetniük a javításába, szinte újraépítve az egészet. A legfrissebb információk szerint január elején zárják be a Dominó presszót, hogy megkezdődhessen az átalakítás. Ügy tervezik, hogy tavaszra végeznek a munkával Arról is hallottunk, hogy nem cukrászda, hanem kávéház lesz az új Rácz. Reméljük, hogy nemcsak a bútorzat idézi majd a régi időket, hanem visszatér a hajdanvolt kávéházi hangulat, az újságolvasásra, a beszélgetésre, társasági. életre csábító légkör is. (kiss) sabb gyakorlati és elméleti tudnivalóit sajátíthatják el résztvevők. A télen induló tanfolyamokra a TIT-szer- vezeteknél lehet jelentkezni. Jövőre kész Rácz kávéház A Centrum Áruház, az Amfora és a DH közös játéka Terülj, terülj asztalkám! A Centrum Áruházban a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépis kola tanulói tizenkét ünnepi asztalt terítettek meg mindazokkal a kellékekkel, amelyek az áruházba*». kaphatók. 4,2 ízléses bemutatót a nagyközönség december 20-ie tekintheti meg Jó tudni: ha a lapunkban közölt szelvényt kivágjuk.: magunkkal visszük a Centrum Áruházba ott bármely osztályon bármit vásárolunk, s le- pecsételtetjük a pénztárnál, szavazhatunk az ál- tálunk legszebbnek ítélt ünnepi asztalra. Ennek szárpát kell. beírnunk a . szavazócédula közepén található körbe, majd a szelvényt dobjuk be • II. emeleten elhelyezett urnába. Akiknek a szavazata megegyezik a zsűri által első helyezésre jelölt asztal számával, azok között sorsolják ki a 4000 forintos főnyereményt, egy kristályvását. Aki a szakemberek által második legszebbnek ítélt terítékre voksol, azok között egy 3000 fo rintos kristálytálat sorsolnak ki. Majd a harmadikra érkezett szavazatok közül egy 2000 forint értékű kristály váza talál gazdára. A sorsolást december 21-én. aranyvasárnap tartják, délután 3 órakor az áruházt an. Szavazni ma estig lehet. HOZZA BE... Asztal szama AMFORA ÜYÉRT NYERHET ! I O 21 i i ul 5)c Marika ezúttal a konyhában — de csak egy kávéfőzi» erejéig! A század elején, egy bulgáriai kis faluból, többed- magával világot látni indult egy tizenöt éves legény ke. Sorsa a Miskolc melletti Felsőzsolcára vezérelte, ahol elszegődött egy, már korábban bevándorolt, kertészkedő honfitársához. S aztán, amikor elérkezett az ideje, magyar lányt vett feleségül. aki szült két fiút és egy lányt. Így honosodott meg a környékünkön, sőt országszerte megismert és tisztelt név: Mazsaroff. Kun Béla utca 1., harmadik emelet. A lakás, s ami benne van, Ízléses, de nem hivalkodó. A vitrinben bolgár babák szoronganak, a falakon festmények. Nyilvánvaló a beszélgetés Indulópontja. Mazsaroff Miklós Munkácsy-díjas és Izsó Miklós- művészeti díjas festőművész, a Képzőművészeti Szövetség három megyére kiterjedő területe titkára lassan, megfontoltan kezdi mondandóját. Aztán hirtelen „átlényegül’*. Elkapja a hév. A laikus csak érzékeli, mintsem tudattal követi. Csak ami leszüremlett, képes befogadni abból, amit mond. — Nincs fcstöideálom — Nem követek semmiféle irányzatot... Nekem a különbség a lényeg..., Hogy önmagamat adjam, olyan műveket alkossak, amiket sokan, minél többen megértenek. Ihletéin leginkább a munka és a természet. Manapság az emberek főként a tetszetős képeket vásárolják. így hát bizonyos kényszer, az élhetés anyagi kényszere is görcsöli a festő kezében az ecsetet. Csak és kizárólag a kiállításokon eladott képekből nem lehet megélni. Segít, s ezért sokra értékelem a gazdasági szervekkel kötött és kötendő szocialista szerződéseket. Voltaképpen ezek jelentik • megélhetés és az alkotás- lehetőség anyagi alapját. Ez a város semmivel sem rosszabb mecénás a többi vidéki városnál. De hát a „nagy” mű? Ahhoz sok-sok idő és csak a művészetnek élés kell, kellene .. • Hogy mondod? Valóság és modern közlési mód, forma? Nos, semmi sem mozdulatlan. A művészet se, konkrétan és általában sem. Amit a ma embere nem ért, az a holnap emberéhez -bizonyára közelebb lesz Az elvontság, felett nem .török , pálcát. En a ma emberéhez, a ma valóságáról akarok szólni — mondtam már — úgy, hogy minél többen megértsék. Karórájára néz, jelezvén, hogy rövidesen megérkezik felesége, Marika, azaz dr. Nikolaeva Mária, a MÁV Területi Egészségügyi Központ (közszájon: MÁV-rerv- delő) szemész szakorvosa. S hol is voína éppen? (Mindig „éppen”.) Leányánál (nem azonos Mazsaroff Mártával, az Állami Népi Együttes kiváló énekesével; ó Miklós öccsének a gyermeke), a két unokánál, a kétéves kislánynál és az egy hónapja született fiúcskánál. Marika... No®, nem titok: 6 Miklós második felesége. Miklós ifjan, még főiskolás korában nősült először. Harmincéves fia — ebből a házasságból — gyógyszerész-vegyész, ez idő tájt az Egyesült Államokban ösztöndíjas. Nős. (És csak az érdekesség kedvéért; veje az író Gyárfás Miklósnak, ilyenformán bővítvén a Mazsaroff család kötődését művészettel és művészekkel __ ezúttal az irodalom ágán.) No, de ne „pletyizzünk”! Adjuk át magunkat egy kis romantikának. Marika ... Szóval az úgy történt, hogy Miklóst 1956 nyarán egyévi időtartamra tanulmányútra küldték Bulgáriába. A dolog kapóra jött. Egyrészt mód nyílik megtanulni a „másik” anyanyelvet. (Könnyen ment, örökölt gének raktáron tartották.) Másrészt alkalma lesz rá, hogy rokonai közül felkutasson egyet-kettőt. Megérkezvén. hát az óhazába, felkereste apjának — kimondhatatlan és leírhatatlan nevű — szülőfaluját. Ott tudta meg: Szófiában él két nagynénje. Irány a főváros! A nagynéniket megtalálta. És talált még valakit. Albérlőként Marikát, a medicát. Szerelem az első meglátásra? ... Lényeg, hogy Miklós hazajött, kiutazott, megint haza és ismét ki... A frigy megköttetett, Marika Magyarországba települt. És dolgozott. Eleinte „forditá+ Én vagyok az öcsikém nővére. sós” módszerrel. Értendő: a pácienstől Miklós kérdezett magyarul,- fordított, Marika pedig anyanyelvén számolta a dioptriákat. Nehéz idők voltak, egyébként is ... Az előszobából csengő hallatszik. Marika viharzik be. Hideg csípte párossággal az arcán, nagyanyai boldogsággal. Ázt mondják, munkahelyén ő a fő örömszerző, az örökmozgó, a folyton szervező. Akcentusa bájos, kedves. Bár néha barátot, ismerőst is zavarba ejtő. Hol tegez, hol magáz. Tessék csak figyelni! Mondom, most jó volna, ha Miklós nem hallaná, miről beszélgetünk. Marika tüstént intézkedik: — Miklós, tessék menjen ki!... Milyen ember Miklós? Jó férj? Marika csodálkozó szemet kerekít. Az nem mond semmit! Igazi társ, barát, testvér, a család összetartó kapcsa-lelke. Szóvá teszem: — Márpedig a magyar családi szokások, hagyományok szerint a feleség . . . Közbevág: nálunk nem! Figyelj: területi titkár, alapszervi titkár, folytonos utazás, örökös értekezés. Meg a pingyomi kert. Hiszen a vérében van... És a munkája? Mindemellett a háztartás összes gondla is az övé! Süt, főz, bevásárol. (Helyben vagyunk, hiszen a város bizoA Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyei pajtások az elmúlt tanévben — a hagyományokhoz híven — ugyancsak kitettek magukért az országos hasznosanyag- gyüjtési versenyben. A legjobbaknak a Magyar Úttörő)' Szövetsége és a MÉH Tröszt elismerését és jutalmát tegnap a Vadászklubban rendezett ünnepségen adták át. Mint Papp Gyula, az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat osztályvezetője elmondotta: 3368 iskola vett részt az országos versengésben. A vállalat területén 511 iskola pajtásai versengtek, s V millió forint értékű mányos berkeiben nagy tekintélye vagyon a Mazsaroff-féle sza- kácstudománynak! S ha mi» itt tartunk, e rovat hagyoma. nyaihoz híven, nem távozhatunk recept nélkül.) Marika mondja, hogy egyik kedven# téli eledelük a húsos káposzta. ■ Ez olyasféle, mint a ml toros káposztánk, csak paprika és zsir nélkül (kizárólag olajjal főznek), és nem to ve, hanem tepsiben sütve. A nyári kedvenc a tarator. Ez és ez kell hozzá, Így és úgy. Am erre Miklós betoppan: — Az nem úgy van, Majd én! Négy személyre: négy -,, pohár joghurt vagy kefir, fel , kiló szeletelt vagy kockára vá- ' gott uborka, sóval passzfrozott fokhagyma (?!), tetszés szerint kapor, egy deciliter olajjal pép- . pé keverjük, majd jól lehűtjük. ' Na, így kell! Marika somolyog. Tudod, van egy bolgár közmondás : „Ugyanazon tűzhely mellett duruzsol a zsörtölő- dés..." De hát itt nem ez a jellemző. (Csak a főzésbe ne szóljon senki!) Marika minden átmenet nélkül elmesél egy régi történetet. — Egyszer azt mondja Miklós, öltözz, megyünk . színházba. Mire én: hát nézz a " szekrénybe, tudunk mi venni olyan ruhát, ami rájön a, héthónapos hasamra? Erre Miklós: nézz be te, hátha találsz... És találtam! O vette. Ahogy akkor éltünk, nagy dolog volt ez ... ■ ■ A Mazsaroff család karácsonyra készül. Az estebéd nem ebben a lakásban lesa Orvos lányáéknál. Egyetemista — velük lakó — fiúkkal együtt oda készülnek. No, persze, ott a két csöppség is: egyik a nagymama, a másik a nagypapa karjában lesz majd, bizonnyal. Körülveszi őket az otthon melege, körüilengi a fenyő illata, s milliónyi szikrát vet köréjük a csillagszóró. A konyhából finom étek í ingerel. Hogy mi, azt mo6t még nem tudják, de hogy finom lesz, az biztos. Hi- ' szén Miklós készíti. Mert ahol ő családi körben jelen van, ott nemcsak a szakácsot, de még a kuktát sem tűri meg. fh Azon az estén kettős öröme lesz a családnak. Ezen a napon született Mazsaroff Miklós, leszármazottja annak a legénykének, aki a századelőn szűkebb pátriánkban eresztett gyökeret, . immár sokadíziglen ... Csala László sodnyersanyagot juttattak vissza a népgazdaságnak. Kiemelkedőek a Borsod megyei eredmények, itt a gyerekek 5,5 millió forint értékű papírt, vasat és textilhulladékot adtak át a MÉH- telepeken. Az országos versenyben a szikszói, a ruda- bányai és a bodrogszegi iskolák a kategóriájukban elsők lettek, a fancsaliak má- sodikok, a beretiek pedig • harmadikok. Az okleveleket és jutalmakat Papp Lajos igazgatóhelyettes adta át, s megjutalmazta az öt iskola gyűjtést irányító pedasjjyo sát is. Jutalmat kaptak Értékmentő úttöiők
