Déli Hírlap, 1986. november (18. évfolyam, 256-277. szám)
1986-11-06 / 260. szám
Vizsgálat és eszmecsere az egyetemen Iparunk és egész népgazdaságunk jövője nem kis mértékben azon múlik, hogyan segíti a párt és a kormány gazdaságpolitikájának végrehajtását, s képes-e továbbvinni a reformot műszaki értelmiségünk. Azokra a fiatalokra is vár ez a feladat, akik ma még — körülbelül 2000-en — a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem padjait koptatják. Ebben a számban természetesen benne foglaltatik a kohászok, bányászok, gépészek mellett a jogászhallgatóké is. Es ezzel még mindig nem teljes a létszám, hiszen a levelező képzésben, illetve a mérnök-továbbképzésben résztvevők száma megközelíti a 800 főt. Az Egyetemváros dolgozói létszáma 1500, s közülük oktató munkát végeznek 459-en. Az egyetem mindennapjaiba, az ott folyó oktató, nevelő és politikai munkába kívánt bepillantani a városi pártbizottság a szeptemberben indított komplex vizsgálattal, melynek tapasztalatait tegnapi - az egyetemre kihelyezett - ülésén vette számba a végrebci-y bizottság. Dr. Kovács Ferenc, , az egyetem rektora és Bak István, az egyetemi pártbizottság titkára köszöntötte a végrehajtó bizottság tagjait, majd rövid sétára invitálta őket. Útba ejtették a műhelyeket, megtekintették a jogi kar impozáns auláját, és hosszabban elidőztek a könyvtárban, ahol dr. Zsi- dai József főigazgató tartott rövid tájékoztatót. A végrehajtó bizottság ülését Kovács József szóbeli kiegészítője vezette be. A városi pártbizottság titkára irányította ugyanis a vizsgálatot, melyet túlzás nélkül minősíthetünk széles körűnek, hiszen 300 egyetemi polgártól kértek véleményt. Kovács József igen fontos kérdésnek nevezte, hogyan lehet tovább javítani az egyetem és a város, illetve az egyetem és a városi párt- bizottság kapcsolatát. A „tovább javítani” szavakon van a hangsúly, hiszen mint a jelentés is megállapítja, az egyetem szellemi tőkéjével, értékteremtő tevékenységével eddig is előnyösen' alakította Miskolc szellemi arculatát, része gyarapodó kulturális értékeinknek, sőt egyre nagyobb hatást gyakorol az egész régió szellemi életére is. Abban pedig, hogy az új iránti fogékonyság, kísérletezőkedv jellemzi egyetemünk "szellemiségét, igen nagy szerepet játszik az ott működő pártbizottság is. Bujdos László, a 100-as Számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója, a vizsgálatban részt vevők egyike, kérdésként fogalmazta meg tapasztalatait: hogyan lehet felkészíteni a hallgatókat a legmodernebb technológia, technika alkalmazására, amikor az egyetem gépei, műszerei jócskán elavultak? Dr. Ortutay Miklós rektorhelyettes válaszában elmondta, hogy bár jelentős összegeket kapott az egyetem az elmúlt években — gondoljunk például a jogi kar épületeire, vagy a könyvtár kebelében kialakított számítógépes információs rendszerre —, az oktatást szolgáló technika valóban nem felel meg a kor követelményeinek. A népgazdaság anyagi helyzetének ismeretében csak mérsékelt központi támogatásra számítanak, ezért igyekeznek pályázatok útján, illetve olymódon gazdagítani felszerelésüket, hogy együttműködnek miskolci, illetve borsodi vállalatokkal. Dr. Kovács László tanácselnök arról szólt, hogy az egyetem és a város kapcsolata szépen fejlődik. Igyekeznek megbízni az egyetemen dolgozó szakembereket olyan munkákkal — például: szociológiai felmérésekkel —, amelyek segítenek jól megalapozni a városi tanács döntéseit. Tímár Vilmos, a pártbizottság titkára a hallgatók nevében is fogalmazott, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy több segítséget kell nekik adni — gyors, pontos, őszinte információkkal — a bonyolult társadalmi és gazdasági jelenségek közötti eligazodáshoz. Az oktatók munkája bizonyos értelemben hálátlan — fejtegette —, hiszen az az energia, melyet befektetnek, valahol másutt kamatozik. Hogy miképpen? Erre Kiss Béla, a December 4. Drótművek igazgatója adott választ: szerinte a miskolci egyetemről kikerülő mérnökök túlnyomó többsége szakmailag és emberileg is helytáll munkahelyén. E gondolat bukkant fel Szűcs Erika titkár felszólalásában is, amikor — egyebek között — arról beszél, hogy tovább kel! bővíteni az egyelem és a vállalatok kapcsolatait, hiszen ezek mindkét fél számára gyümölcsözőek. A vállalatok hasznosíthatják az egyetem szellemi tőkéjét, a fiatalok pedig közelebb kerülnek ahhoz a gyakorlati munkához, melybe nem is olyan könnyű beilleszkedni a pályakezdőknek. Major, Zoltán, az egyetem KISZ-titkára az ifjúsági szervezet és a diákönkormányzat együttműködését ismertette. A végrehajtó bizottság tagjai egyetértettek azzal a véleménnyel, hogy támogatni kell az önkormányzat új formáit, ám meg kell tartani a KISZ hegemóniáját. Ugyancsak a KISZ-munkával foglalkozott — más témák mellett — dr. Romvári Pál rektorhelyettes. Szerinte az ifjúsági szervezet még eredményesebben működhetne, ha fiatal oktatókat vonhatnának be a vezetőségbe, ilyenek azonban alig-alig akadnak. Többek között azért sem igyekeznek erre a szép pályára a fiatal szakemberek — mutatott rá több más felszólalóhoz hasonlóan dr. Reisz Gyula, az egyetem szb-titkára —, mert igen alacsonyak a bérek. Bak István, az egyetem pártbizottságának titkára arról beszélt, mennyire fontosnak tartják a jogászképzés meghonosítását. majd kifejezte köszönetét a városi pártbizottságnak a vizsgálatért, melynek tapasztalatait politikai munkájukban igen jól hasznosíthatják az egyetem kommunistái. Dudla József.» a városi pártbizottság eiső titkára ehhez a gondolathoz kapcsolódva haiyjsúlyozta: a vizsgálat politikai eszmecsere is volt egyben, mely kölcsönösen gazdagította a résztvevőket. Bár nem alacsony a párttagok aránya a hallgatók körében, szerinte mégis több' olyan fiatal tanul egyetemünkön, aki alkalmas arra, hogy a párt sorait erősítse. Javaslatára a végrehajtó bizottság kifejezte elismerését az egyetem oktatóinak és pártbizottságának a magas színvonalú szakmai és politikai munkáért. A jelentést a vitában elhangzottakkal és a határozati javaslattal együtt a végrehajtó bizottság elfogadta. ffiaÖS SZSRKESZTCmZAR MIKLÓS nUgielenik minden délben ÁRA 8 FILLÉR af: A Munkásmozgalmi Múzeum teljes életművet felölelő kiállítással ünnepli a magyar politikai plakát európai rangú művésze, Bíró Mihály születésének századik évfordulóját. Eredetileg szobrásznak indult. Remekül rajzolt, briliáns dekoratív érzéke volt, s érdeklődése hamar a plakátművészet felé fordult. O készítette 1911-ben a Népszava egész világon ismert Kalapácsos emberét. Vezetésével emelkedett a Magyar Tanácsköztársaság rövid időszaka alatt plakátművészetünk igen magas szintre. Képeinken két remek alkotása látható; a századelőn megjelent budapesti Déli Hírlap természetesen csak névrokona lapunknak. Bábszínház ma és holnap is Az iskolaszünetre való tekintettel a Miskolci Bábszínház ma és holnap délután is két előadást tart. A fél 3- kor és fél 5-kor kezdődő műsor a Jancsi és Juliska lesz. Jegyek egységesen 20 forintos áron kaphatók a helyszínen, a Fábián-malom- ban. Svéd családi dráma Bemutató a Játékszínben Á Martin, az apa szerepében Blaskó Péter. Ritkán fordul elő, hogy egy színházi előadás olyannyira képes transzformálni a bemutatott mű — divatos szóval élve — üzenetét, mint a Játékszín legújabb produkciója: Az éjszaka a nappal anyja című Lars Norén-dráma. Több tényező szerencsés, pontosabban szisztematikus munkával létrehozott találkozása kellett ehhez. Mert mi szükségeltetik a „találkozáshoz”? Mindenekelőtt a konfliktusok olyan láncolata, amely döbbenetes erővel hat. Egy korban, amelynek állandósult „jelzője”, hogy értékzavarral küzd, az egyén természetszerűen szeretne bekapcsolódni mindennapi élete során valamilyen értékteremtő folyamatba. De a probléma éppen az, hogy nem tudja, hol állítsa szolgálatba a képességeit. Ennek a dilemmának a feloldásában mindig is óriási szerepe volt a művészetnek, mint állandó értékteremtőnek. Abban sem helyettesítheti bármi más a művészetet, hogy magát a dilemmát elemezze, tárja fel és tegye — tömegkommunikációs fordulattal élve — fogyaszthatóvá. Nos, azt hiszem, Lars Norén drámája ma és itt éppen azért döbbenetes erejű, mert az értékzavar legvégső stádiumát, az abszolút érték- vesztést tudja meggyőző já- lékfolyamatban ábrázolni. A naturalista technika és játékforma — legszívesebben konyhai és hálószobái naturalizmusnak nevezném — a drámában sehol sem öncél és semmi helye sincs az esetleges nyárspolgári berzenkedésnek. A pokolról csak pokolian lehet beszélni. De mi is ez a pokol? Jelen esetben egy olyan családi kör, amelynek tagjai már ki tudja, mióta — Freud után szabadon: már lehet, hogy anyjuk méhében, vagy életük első három hónapjában — elveszítették egymást és csak,a családi üzlet, az ab- roncs-szorítású, kiüresedett, gyermek—szülő, férj—feleség kapcsolatok kényszerítik őket egyazon néhány négyzetméterre, amelyet „otthonnak” nevezünk. A szövegkönyv ismeretében a nézőtéren egyre erősödött bennem a felismerés: a legnehezebb rendezői feladat a szolgálat. Az írott szó szolgálata; Az az ember érzése az első tíz perc után. hogy íme elérkeztünk a csúcspontra, ezt már nem lehet fokozni. De lehetett — Csiszár Imre tudja a titkot. A két felvonás során a Játékszínben nem volt olyan másodperc, ahol a műviség- nek akár a legcsekélyebb nyoma is fellelhető lett volna. A lelki vetkőzések egymásutánjai nem maradtak abba a fodros kombinénál, mindenki érezhette, hogy a lényeggel, a teljességgel szembesül. Ez a fajta hatás végig a csúcsok magasságában mozgó játéknak köszönhető. Szóval a játék. Az előbb azt írtuk: Csiszár Imre tudja a titkot. Blaskó Péter Martin, az apa szerepében olyat produkált, amelyet megillet a minősítés: zseniális. Az alkoholista személyiség kétségbeesett kapaszkodásait, a maga totális reménytelenségében, színészi eszköztárának teljességével tárja elénk. Több, teljesen egyenértékű színvonalon megoldott jelenete közül csak egyről néhány szóban: áll a létra tetején és keresi a pálinkát, közben figyel, jön-e valaki. Félszeg és mégis már-már az őrület határáig eljutó kutaszkodásában, eltorzult arcában, fogcsikorgatva kibukó káromkodásában ott van Martin, az apa, ott van a talajvesztettség drámája. Elin, a feleség — Tímár Éva. Méltó partner. Ahogy ránéz David fiára, amikor az megszégyeníti, vagy amikor utolsó érvként megadó- an választja a sorsát, azaz Martint, játékának hitele lenyűgöző'. ■ H A két fiú — Dávid és Georg szerepében— Mihályi Győző és Bregyán Péter, teljesen érett, meggyőző alakítást nyújtanak. Mihályi a frusztrált kamasz személyiségének minden deviáns rezdülését vissza képes adni. Georg személyisége a drámában talán nincs oly színesen ábrázolva, de Bregyán Péter - átélt játékával pótolja az esetleges hiányokat. Balázsi Tibor Az Első Lovashadsereg Bugyormrj legendás Első Lovashadseregének állít emléket Vlagyimir Ljubomudrov kétrészes filmje, amelynek a forgatókönyvét is ő írta, Valen- tyia Jezsovval közösen. Döntő csata előtt áll a sereg. Gyenyikin háromszoros túlerőben levő egységeivel szándékozik megütközni Bu- gyonnij, óm ehhez nem kapja meg a forradalmi fronttanács engedélyét. A főtisztek ügy látják, hogy eszte- lenség felvenni a harcot, mert gyenge a lovashadsereg tüzérsége, jóformán nincs gyalogsága, ezért a csaia biztosan a fehérek győzelmét hozná, megnyitva ezzel előttük az utat Moszkva felé. A hadseregparancsnok és helyettese, Vorosilov azonban hajthatatlan. Érveik, a közkatonák lelkesedése, a kidolgozott haditerv végül is meggyőzik Jegorov főparancsnokot, aki maga is részt vesz a csatában. Amely — nem kis véráldozatok árán — a forradalmi hadsereg győzelmét hozza. A film egy nap történetei megismerjük a forgatókönyvírók által kiválasztott főszereplőket, Bugyonnij mellett néhány közkatonát, a hadsereg más tagjait, a főparancsnokot, illetve tanúi vágyunk a készülődésnek, a szópárbajoknak. Néhájsy idilli kép, mint például a folyóban való fürdőzésé, mintegy ellenpontozza a hamarosan bekövetkező véres harc várható eseményeit, fokozva ezzel a feszültséget. Amely azután a csatában tetőzik. Vagyim Szpiridonov játssza Bugyonnijt, kellő hitellel megformálva a történelmi személyiségben a köznapi embert. Vlagyimir Fridkin operatőr kamerája hatásosan mutatja meg a csata közelképeit. Néhol tér-. jengős fordulatokat sem nélkülöz a film, de összességében igényes munka, nagyszabású vállalkozás. Sz— jfc Támad a lovashadsereg— egy kocka a filmből Festmények id. Kátai iiáiy hagyatékaim ld. Kátai Mihály festőművész hagyatékából rendez bemutatót a Képcsarnok Szőnyi István terme. Mától november 12-ig tekinthetők meg a bemutatón szereplő munkák, amelyek részletre meg is vásárolhatók. Id. Kátai Mihály 1983-ban hunyt el Egerben. Az Iparművészeti Főiskolán 1932- ben végzett, 1941-ig Karcagon, azután Egerben dolgozott. Képein főként Egert és környékét örökítette meg, az egri vár múltját, történetét dolgozta fel. Kedvelt témája volt a Bükk és a Tisza vidék is.
