Déli Hírlap, 1986. november (18. évfolyam, 256-277. szám)
1986-11-26 / 275. szám
V r A DH várospolitikai fóruma Egyedülálló érték az avasi pincesor. Tapolcán, Diósgyőrben és az Avas északi oldalán Területi csoportokat alakítottak a városépítők A Miskolci V áros szépítő Egyesület közgyűléséről szőlő tudósításunkban megemlítettük, hogy területi csoportokat szervez az egyesület Tapolcán, Diósgyőrben és az Avason. A cikk megjelenése óta többen kérdezték: mi lesz a feladatuk, cs hogyan működnek majd ezek a bizonyos területi csoportok? Mielőtt a kérdésre vála- ' szólnánk, érdemes felidézni, hogyan született az ötlet. Augusztusban tárgyalta a városi párt-végrehajtóbizottság azt a tanácsi jelentést, mely üdülőterületeink állapotáról és fejlesztési lehetőségeiről szólt. E szép tájnak Miskolc az idegenforgalmi központja, következésképpen a megyeszékhely rendje, tisztasága döntően belejátszik abba, milyen benyomásokkal távozik az ország más tájáról vagy a határon túlról érkezett vendég. Mi tagadás, ma még nem a legjobbal ... Mert vannak ugyan igazán szép, a hazai, sőt a nemzetközi összehasonlítást is álló városrészek, de az összbenyomás nem éppen kedvező. Körülbelül ez kristályosodott ki a vitában, s mindjárt megszületett egy érdekes javaslat is: egy-egy városrész értékeinek őrzését, gondozását az ott élő lokálpatriótákra lehetne bízni. Régi tapasztalat ugyanis, hogy a legszűkebb lakó- környezetért mindenki többet hajlandó tenni valamivel, mint akár a városáért. • KI LEGYEN A „GAZDA"? A gondolatot egy újabb, szűkebb körű megbeszélésen fejlesztették tovább dr. Sim- kó Jánosnak, a városi tanács elnökhelyettesének — a már idézett jelentés készítőjének — irányításával. Abban mindenki egyetértett, hogy valószínűleg eredményesen működnének a területi csoportok, csak az a kérdés, milyen égisz alatt. Végül is a Miskolci Városszépítő Egyesület vállalta a megtisztelő megbízatást: gazdája lesz a területi csoportoknak. De kikből is állnak majd ezek a, jíis közösségek? Természetesén számítanak a körzeti tanácstagok, a területen működő párt- és népfrontaktivisták közreműködésére, a vöröskeresztesekre és egyáltalán mindazokra, akik — akár egyesületi tagok, akár nem — szebbnek, rendezettebbnek kívánják látni lakókörnyezetüket. • EGYELŐRE HÁROM... A városszépítők közgyűlése jóváhagyta azt is, hogy kik irányítják majd a csoportok munkáját; Tapolcán Cservényük Gábor tanácstag, a diósgyőri vár környékén Balázs József nyugdíjas iskolaigazgató (korábban ő is volt tanácstag), az Avas északi részén pedig Kazai József, akinek ugyan nincs pillanatnyilag semmiféle társadalmi funkciója, ám eddig is sokat tett azért, hogy rend, tisztaság legyen a pincesoron. Egyelőre tehát három csoportot alakítottak kísérletképpen, de reméljük, beválik majd a próbálkozás, és — akár spontán módon is — újabb kis együttesek szerveződnek a város különböző részein. E csoportok természetesen nem akarják — nem is tudják átvenni — sem a tanács, sem a népfront, sem a Vöröskereszt feladatait. Nem az a cél, hogy a meglévők mellé újabb olyan fórumok szerveződjenek, melyeknek a tevékenysége ki- * merül az ülésezésben, avagy abban, hogy anyagi támogatásért kilincselnek a tanácsnál. • SAJÁT PROGRAM SZERINT Elsősorban saját munkájukra, áldozatkészségükre alapítva dolgozhatnak a csoportok. Javaslatokat várnak tőlük például arra, hová kell emléktáblát, szobrot elhelyezni, kisebb-nagyobb társadalmi munkaakciókat szervezhetnek a műemlékek megóvásáért, rendben tarthatják a parkokat, közterületeket, fásíthatnak, virágköntösbe Öltöztethetik a közös kerteket, feldolgozhatják a városrész múltját. Tapolca, a diósgyőri vár környéke, valamint az Avas északi oldala — a történelmi értékű és napjainkban örvendetesen megújuló pincékkel — ezernyi lehetőséget kínál a munkára. Minden csoport maga alakítja programját, és csupán a vezérlő elv a közös: a szűkebb lakókörnyezet és ezen keresztül városunk épüléséért, szépüléséért. (békés) „Rájöttünk, hogy elúszik a mi pénzünk is!” Vénusz pletykái Lakóközösség az Avason • Rablóból lett pandúr... • Nemcsak szám és akta Az egyik avas-déli tízemeletes panelház pincéjében parányi helyiség, benne szerszámok, egy kivénhedt sokszorosítógép, akták, apró asztal két székkel és annyi szabad hely, hogy ha valaki bemegy, akkor a másiknak ki kell jönnie. Ez a Vénusz Pletyka folyóirat ki- adóhivatala, és egyben az az iroda, ahol több mint 470 család ügyeit intézik. Mind- azokét, akik a Vénusz OTP- társasházi közösséghez tartoznak, fenn, az avas-déli városrész legtetején. Ez a közösség harcolta ki. hogy felépíthesse svéd mintára a gyerekeiknek a játszóteret, s ők az egyetlenek a városban, akiknek saját újságjuk van. Büki Gábor marketingüzletkötő, mérnök, Fojt István közgazdász — ők ülnek a pincében és várják a fogadóórán a lakókat. Közös képviselők mindketten. Büki Gábor „rablóból lett pandúr:” nem is olyan rég még beruházó volt az építőiparban. Egymás szájából kapkodják a szavakat: — Mindig is küzdöttünk, hogy ne legyen ekkora a társasházi közösség. Hiszen 470 lakás ügyeit-bajait nehéz átfogni, s a könyvelést, a belső ügyvitelt profi módon kell alakítani, ugyanis milliók forognak itt. Igaz, a nagy kassza előnyt is jelent néha, de rengeteget kínlódtunk, amíg kialakult a működési rendünk, ugyanis a szabályokat nem ekkora közösségre méretezték. — Az a hír járja, hogy amikor az előző közös képviselők leköszöntek, önök lépcsőházról lépcsőházra járva valóságos korteshadjáratot folytattak. .. — Akkor, ’85 nyaram ott tartott a közösség, hogy a Közérdekű munka kallódó embereknek Segít új életet kezdeni Megyénkben is akadnak néhány ezren, akik életük delén már a tizedik munkakönyvüket nyűvik. A börtönből szabadultak nehezebben jutnak álláshoz, a korántsem bizalomgerjesztő, széthullófélben levő munkakönyvét még a munkaerőhiánnyal küszködő vállalatok sem fogadják szívesen. Pedig a kallódó emberek közül sokan nem megrögzött bűnözők. (Ám munka nélküli életmódjuk köny- nyen azzá teheti őket.) Társadalmunk segítő szándékú gesztusa, hogy januártól fokozottabb támogatást nyújtanak számukra. Dr. Pcrjési Zoltán, a megyei tanács munkaügyi osztály vezet ö je; — Az országban először Borsodban próbáljuk megszervezni az úgynevezett közérdekű munkavégzést. Miskolcon és Özdon aggasztóan sok az olyan munka- nélküli, akit a legnagyobb jóindulatai sem protezsíjlha- tunk a vállalatokhoz. Túl sok az „önkényesen kilépett” bejegyzés a munkakönyvükben, s ráadásul a szabadulólevelük sem a legjobb ajánlólevél. Szeretnének új életet kezdeni, de ehhez akaraterejük, és az objektív lehetőségek egyaránt hiányzanak. Számukra próbálunk meg munkahelyeket teremteni, a Közterület-fenntartó Vállalatnál és olyan üzemekben, ahol egyszerű segédmunkásra van szükség. Munkabérüket két forrásból fedezzük majd: az érintett vállalat, illetve a megyéi tanács költségvetéséből. Hogy ki milyen arányban járul ehhez hozzá, még nem tudjuk pontosan. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, valamint a Pénzügyminisztérium ezzel kapcsolatos állás- foglalását idáig nem kaptuk meg. Az azonban már bizonyos, hogy a közérdekű munkát végzőket nem tartják őrizetben. Mi csak a munkára való lehetőséget biztosítjuk. Akik egy esztendeig tisztességesen ellátják tenniválójukat, olyan ajánlólevelet' kapnak, amellyel könnyen elhelyezkedhetnek bárhol. Ám ha itt sem em- berelik meg magukat, felhagynak a munkával, mint közveszélyes munkakerülők, egyhamar a rács mögött találják magukat. Miskolcon és Ózdon egyaránt, az első szakaszban mintegy 100—150 személy sorsán próbálunk segíteni ily módon. ((szántó) rossz gazdálkodás miatt a többszörösére kellett volna emelni a befizetendő díjakat. Mi nem akartunk közös képviselők lenni, csak rájöttünk arra egy este, amikor véletlenül összetalálkoztunk, hogy valakinek vállalni kell, mert különben úszik a mi pénzünk is.,. — A nyilvántartás precíz, minden lépcsőház külön elszámolást kap, hamarosan komputer segíti a munkát, tovább épül a játszótér, fát ültetnek — tehát minden rendben van? — Voltaképp igen, bár ma sem tudjuk, mennyire szabályos, amit csinálunk. Ugyanis a lakók bizalmát elnyerve, egy éve másként dolgozunk, mint ahogy az az alapító okiratunkban szerepel. Például lépcsőházanként tartunk gyűlést, hogy ne az legyen, mint régebben, amikor a közgyűléseken mindössze néhány ember hozott határozatokat, a teljes közösségre kiterjedő érvénnyel. Nem akarunk panaszkodni, de tény, hogy a legtöbb bajunk a szolgáltató vállalatokkal és a lakások garanciális javításával van. Például ahol most ülünk, ez a ház máig sem kap számlát a vízdíjról, hiába szóltunk emiatt többször is. Volt olyan csőtörés, amit saját magunknak kellett megrepa- rálni, mert minden vállalat elhárította magáról a felelősséget., Ma sincs megoldva, hogy a rézsűkről ne folyjon rá a sár, a víz a járdára és az épületekre. (A közös képviselők azután gyorsan hozzátették: ezeket a dolgokat ne nagyon részletezzem. Nem akarnak bajt, mert ilyenkor aztán „betartanak” a megkritizáltak. ..) Az újságírónak az tetszett a legjobban, hogy itt arra törekednek: minden lakó egy arc, egy ember legyen, nem pedig szám és' akta. A Vénusz Pletykában boldog új esztendőt is szoktak kivánili egymásnak. Nemrég arról tanácskoztak, hogy a játszótérépítésen, faültetésen kívül hogyan lehetne mégi összehozni az embereket. Jó ötlet az is, hogy felmérik a lakásokban tömegesen előforduló hibákat, és eljuttatják az illetékeseknek, hátha valamit segít ez a jövő lakásépítkezéseinek. .. A két közös képviselőre és munkatársaikra azt szokták mondani, hogy nehéz emberek: ha bemennek valahová ügyet intézni, nem • könnyű lerázni őket. Nehéz emberek valóban, de meglehet, ők könnyítik meg igazán a többség életét... Kiss László 5|r Társadalmi munkában készítették a svéd típusú játszóteret. 1 Morísznak a csövek ? Nem tadom, fig.velték-e már, de a panclházaknak, különösen a tízemeleteseknek saját hangjuk van: zúgnak a csövek. Ha valaki ráteszi a kezét az ivóvízvezetékre, érzi, hogy remeg, zümmög. Ez azt jelenti, hogy valahol nyitva van egy vagy több csap. Mivel kevéssé valószínű, hogy valaki hajnali háromkor eresztené tele a kádját, inkább arról van sző, hogy több csap is ereszt, csurog, csepeg a házban, attól a hang. Persze takarékoskodni kell — kellene — a vízzel, különösen ilyen aszályban. De csupán öntudatra, lelkiismeretre alapozni aligha lehet... A pénztárcára már inkább: érdemes meghallgatni, milyen parázs viták törnek ki egy-egy OTP- vagy szövetkezeti lakóközösség gyűlésén a vízdíjak miatt. Ez már olyan tétel, amivel igencsak számolni kell. De ahol nem közvetlenül a lakó állja a cehhet, ott más a helyzet. Évek óta él e sorok írója bérlakásban, s egyszer sem fordult elő, hogy a házmester, vagy akárki más ellenőrizte volna a csapok állapotát. Az sem kevés, amit egyszerűen elpazarolunk a méretlenül folyó meleg vízből és az innivalóból. De a rossz csapok, szerelvények miatt is százezer literszám folyik el a víz. A csövek azt dudorásszák éjszakánként: igen sokba fog ez még nekünk kerülni egyszer... (k—6)
