Déli Hírlap, 1986. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1986-10-18 / 244. szám
Fesziiltségoídó hatásuk van Szórakozási szokások Az élet sok területéről vehetnénk o példát. Válasszuk a filmet, a mozit. Amíg a művészileg értékes alkotások iránt vajmi csekély az érdeklődés, addig a kommersz - ami elárasztja a mozikat - teltházakat vonz. Nem új jelenség ez, de napjainkban szembetűnő. Óriási igény mutatkozik a csupán szórakoztató filmek (könyvek, hanglemezek, videokazetták, stb.) iránt. Ennek okairól, a szórakozás mibenlétéről, funkcióiról tartott előadást a minap a városi párt- bizottság által szervezett koordinációs értekezleten a miskolci művészeti, művelődési intézmények vezetőinek, munkatársainak Jánosi György, a szekszárdi tanítóképző főiskola adjunktusa. A több, mint egyórás előadás főbb megállapításait foglaljuk össze a következőkben. A szórakozás, a kellemes élmények szerzésére, kikapcsolódásra irányuló tevékenység, amely önmagában sem pozitív, sem negatív fogalom. Vannak a társadalom által biztosított szórakozási formák (például a bevezetőben említettek) és vannak olyanok, amelyeket a társadalom nem támogat, sőt. egyenesen tilt. (Például a drogok élvezete, tiltott szerencsejátékok.) Nélkülözhetetlen, feszültségoldó szerepe van az egyes embernél a szórakozásnak. (Leszámítva az egészségre, pszichikumra káros formákat.) Nem csupán az egyén, hanem a társadalom szempontjából is hasznos lehet, jó irányban befolyásolhatja a közérzetet, a hangulatot. A társadalmi megítélés szempontjából baj akkor van, ha a szórakozás nem ilyen, hanem úgynevezett kompenzációs funkciót takar. A mindennapi élet, a munka során elszenvedett — vagy vélt — sérüléseit feledteti általa az ... ’..X/•<<.< J P 7*- (* í + A hasznos szórakozási fajták iránti igényt az iskolának, a családnak kell felkelteni. Ezeknél a gyerekeknél — és még sok társuknál — úgy tűnik, sikerült, ök a Bartók Béla Művelődési Ház égisze alatt működő Szinvavölgyi Vasas Néptánciskola tagjai. A Liszt Ferenc Kamaraz enekar hangversenye Örömmel nyugtázható nagy érdeklődés előzte meg népszerű kamaraegyüttesünk játékát. S a hallgatóságot ezúttal sem érte csalódás. Az évenként rendszeresen visszatérő Liszt Ferenc Kamarazene- kar Rolla János hangverseny- mester vezetésével ismételten szép koncertélménnyel ajándékozta meg a miskolci közönséget. Mendelssohn gyermekkori szimfóniái vonószenekarra íródtak, s szerző életében nem jelentek meg nyomtatásban, és nyilvános előadáson sem hangzottak el. Közülük nem egyet műsoron tart a Liszt Ferenc Kama-' razenekar. A c-moll szimfónia 9. a komponálás sorrendjében, s a műben nyomon követhető a klasszikus példaképek hatása. A Kamarazenekar színes játékában jól hangzó zenei anyag kelt életre; az igényes lassú bevezető (Grave) hangulatára az Allegro feldolgozási részének érdekes, sötét színei rímeltek. Az Andante szép dallamával, a Scherzo és a zárótétel pregnáns könnyedségével, frappáns ötleteivel hatott. Rolla János együttesének a legnagyobb érdeme az a magávalragadó, lelkes muzikális játék, mely minden szereplésüket jellemzi. A hangverseny legsikerültebb produkcióját abban a Mendelssohn-műben érték el, mellyel a fiatal zeneszerző tanulóéveit zárta. Az Esz- dúr oktett (Op. 20) ezúttal nem 8 hangszeren, hanem a teljes kamarazenekar hatásos játékában szólalt meg. Valamennyi tétel előadása tetszett, de különösen a záró Presto virtuozitása ragadta el a közönséget. Nem véletlen, hogy ezt a tételt, a lelkes tapsok hatására, megismételték. A két ifjúkori Men- delssohn-mű közé egy ritkán felcsendülő Liszt-zongoraverseny került: a Ma- lédiction. Ez a fiatalkori alkotás, egytételes, s a zongoraverseny kíséretét a komponista a vonószenekarra bízta. Bevezetése fölé írta a zeneszerző: Malédictionátok, így kapta utólag ezt a nevet. Izgalmas, meghökkentően merész romantikus zene, mely Liszt virtuóz korszakának jellegzetes munkája. A zongoraversenyben számos későbbi Liszt-mű témája jelenik meg. Székely István zongoraszólóját kiegyenlített technika és alkalmazkodó zeneiség jellemezte. Előnytelen elhelyezkedése (a kamarazenekari kíséret miatt háttal ült a közönségnek) is közrejátszhatott abban, hogy ezúttal az erőteljesebb, dinamikusabb szó- lójátékot nélkülöznünk kellett. Bari a Péter ember, pótlékként „veszi magához”. Ami figyelemre méltó és ■sajnálatos: az utóbbi években arányeltolódás tapasztalható a szórakozáson belül a passzív formák irányába, illetve maga a szórakozás más, szabadidős-tevékenységek rovására terjeszkedik. És terjednek a torz, káros „szórakozási” formák. Nem szükségszerű, kiküszöbölhető. de a jelenlegi fejlettségi szintünkön sajnos meglevő társadalmi egyenlőtlenségek váltják ki az ilyen igényeket — állítja az előadó — nem pedig a piaci viszonyok, amelyek csak közvetítői ezeknek az igényeknek. Vagyis: igaz, hogy garmadával jelennek meg a lektűrök, százával árasztják el a mozikat a semmitmondó, „piff-puff” filmek, aratnak a haknibrigádok, de ezért nem elsősorban az ezeknek teret biztosító intézmények hibáztathatok. (Amelyek a csökkenő állami támogatás miatt mind inkább rászorulnak bevételeik növelésére) Ennek ellenére a művelődéspolitikusok, a közművelődésben dolgozók nem mondhatnak le a magasabb igények felkeltésének szándékáról, arról, hogy ne csak közvetlen kiszolgálói legyenek a szórakozni vágyóknak, hanem egy-két lépéssel előttük járva nyerjék meg az olvasókat, nézőket, hallgatókat, az igényesebb szórakozási formáknak. Ebben sokat segíthet a nevelés, az oktatás*. Sas— jfe A kinőtt ruhát idegen anyaggal hosszabbítva, a nadrágot tovább rövidítve lehet divatos a tavalyi. Nem baj, ha kinőtte... A gyermekek ruházatát ügyes megoldásokkal sokáig életben lehet tartani. A ruhák szabásvonala csaknem mindig lehetőséget ad a korosztály gyors növekedésével a későbbi variálásra, esetleges átszabásra. A kislányok számára örökzöld a klasszikus, egyenes vonalú, rakott, vagy helyenként rakott ruha, szoknya, kötényruha, vagy a derékban elvágott, behúzott szoknyás ruhaváltozatok. Alatta kényelmesen fér meg a blúzon még a pulóver is. A kötényruhák vállrésze változatos trencskó, vagy vállpán- tos, esetleg kontrasztos, idegen anyagból szabott. Kisfiúknak katonás, vagy kolóniái jellegű kabátokat ajánlanak a tervezők, a hagyományos hosszú nadrág helyett pedig egyenes szárú, vagy térd alatt pántba fogott térdnadrágokat. Ez a divat különösen praktikus, mert a kinőtt- nadrág hosz- szát tovább kurtítva újra használható modem darabbal bővül a ruhatár. Eleink emlékezete A poliszior Wándza Az Avas keleti lankáin hatalmas lakótelep épült az elmúlt években. Azt , azonban kevesen tudják, hojjy a régi miskolciak ezt a területet Wándza-telepnek nevezték el, a két Wándza MihályróL Jelen írásunkban az idősebb Wándza Mihályról emlékezünk meg, akinek a neve a művelődéstörténet több területén is felbukkan. Volt vándorszínész és színigazgató, szerepel a neve a nyelvújítás történetében, festőként is tevékenykedett, s a Zöld Marci című színjátékát a népszínmű egyik előfutárának tartják az irodalomtörténészek. Ez a sokoldalú személyiség életének második felét Miskolcon élte le, s itt is temették el, az avasi temetőben. Erdélyből származott, a szilágysági Perecsen nevű kisközségben látta meg a napvilágot 1781. október 12- én, néhány nap múltán 205 éve. Apja sokgyermekes református pap. A jó- eszű kisdiák Kolozsvárott tanult, s ugyanitt sajátította el a festészet elemeit, Neuhauser Ferenctől. Tanulmányait fiatalon abbahagyta, s a Wesselényi Miklós által patronált erdélyi társulatba állt be vándorszínésznek. Színészként azonban nem jeleskedett. Vándor természete újabb kalandokra csábította. 1806-ban már Pesten, élt, itt jelent meg a „Búsongó Ámor” című kötete. Majd két évig a bécsi Képzőművészeti Akadémiának volt a növendéke, Hess Mihály keze alatt vált festőművésszé. 1809-ben visszatért Erdélybe, ahol ismét színtársulathoz szerződött. Rövid idő múlva rábízták a kolozsvári színházat, mely igazgatása alatt elnyerte a közönség tetszését. Az előadások nagy részét maga rendezte. Kedvelte a tömegjeleneteket, a látványossál- ’ y... ... gokat, a balettet, a világításhatásokat. 1816-ban Nagyvaradon feleségül vette Kuti Zsuzsannát. Ugyanitt nyomtatta ki 1817- ben a Zöld Marcit, ez az egy színpadi műve jelent meg nyomtatásban. A Zöld Marci, vagy az útonálló haramia című mulattató játék a Hazai és Külföldi Tudósítások ismertetője szerint: „igen szép morális és erkölcsi jelenésekkel felruházott darab”. A következő évben, 1818- ban telepedett le a családjával együtt Miskolcon, ahol a színtársulat előadta a Mózes című darabját, amely azonban csak mérsékelt sikert aratott. Ám ez után számos látványos darabot rendezett itt. Egyebek között színre állította a Hamletet, valamint Schiller „Haramiák” című darabját. Majd 1830-ban két eredeti színdarabját is bemutatta a miskolci társulat, a már említett Zöld Marcit és a Hunyadi László halála című művét. Az 1830-as években gyakran hívták Kassára is rendezni. Rendezői munkáját így méltatta a Honművész című lap 1837-ben: „A játék el-rendezésében és végbevitelében különös érdeme tetszett Wándza úrnak..., ki mind ezeknek festésére Miskolcról ide jönni szíves vala, méltán aratott zajos tapsokat” Itt, Miskolcon a színházi életen kívül főleg a képírás, a festészet lett a hivatása. Ügyes kezű, jó hírű mesterként ismerték. Az 1820- as években festett arcképeket, csendéletet, de nagy történelmi vásznakat is. Ez utóbbiak közül fennmaradt néhánynak a címe: így például Zrínyi Miklós kirohanása, Mátyás király és Beatrix találkozása, Ferenc császár koronázása. Festményeiből 1828-ban Pesten rendezett kiállítást. Megfestette Kun Miklósnak, az 1840-es évek miskolci főbírójának az arcképét is. A jómódú emberek sorába emelkedett, ö és ügyvéd fia szerezte meg azt a birtokot az Avas oldalán, melyet később Wándza-telepnek emlegettek. Felesége olyan házi leányneveidét nyitott, ahová az iskolát elvégzett úrileányok jártak, s kézimunkára, nyelvekre és jómodorra oktatta őket. Wándza Mihály a művészetek négy ágában tevékenykedett, igazán kiemelkedőt azonban egyikben sem alkotott. Viszont meglepő friss érzékenységgel találta fel magát az új szellemi irányzatokban. Miskolc város közművelődési életében is jelentős szerepet töltött be. A reformkor előtti művelődés érdekes alakja marad, akinek a neve a színészet hőskorával és a népszínmű történetével fonódott össze. Élete vége felé sokat betegeskedett, a város közéletéből, a művészi munkától teljesen visszavonult, s 73 éves korában, 1854-ben halt meg. Sírja, síremléke az avasi temetőben található. Molnár István Sei-fi író az iskolában Nemere Istvánnal, az Eltűnt elődök, A hegy, Álmok könyve. Fantasztikus nagynéni és a többi, képzeletbeli világot ábrázoló regény szerzőjével találkoztak a Gábor Áron Műszaki Szakközépiskola diákjai újét», nan átadott ifjúsági klubjukban. A tizenéves fiúk és lányok, akik határtalanul gazdag képzelőerővel rendelkeznek, sok tudománjfos- fantasztikus könyvet olvasnak. Ezért nagy érdeklődéssel hallgatták az író előadását arról, hogy milyennek képzeli el az emberiség jövőjét. Azért kell a világűrről írni — mondta Nemere —, mert egyszerűen ez a jövőnk. Verne Gyula is megálmodta az ember holdbéli utazását, és ez napjainkban már egyáltalán nem csoda. Az álmok világába röpítette a fiatalokat az író, amikor színeden ecsetelte eiőttük az emberi nem elképzelt jövőjét. Egymás után pergő képek sorozatában vetítette elébük, hogy mi várhat ezer-kétezer év múlva az elkövetkezendő nemzedékre. Meghosszabbodik a taunlási idő, nagyven- évesen fogják az ember pályakezdőnek tekinteni, és nem a Földön, hanem esetleg a Marson fognak megszületni a gyerekek. Az IBUSZ három-négyéves társasutazásokat fog szervezni a Holdra, és évszázadokra hibernálhatják majd a beteg embereket, hogy majdan, egy fejlettebb orvostudománnyal rendelkező korban kiolvasszák és meggyógyítsák őket. Az író a fantasztikumból eredő realitásokkal, erkölcsi problémákkal is foglalkozott, hogy vajon mit jelenthetnek majd a kiolvasztott emberek számára az olyan fogalmak, mint a zene, föld, tenger, szeretet, béke és barátság, ami most valamennyi drága kincsünk. Az előadást követően a diákok kérdések özönét zúdították az íróra: az alkotás folyamatáról, az ufókról, • Földön túli élet lehetőségéről érdeklődtek. A közvetlen hangnemben eltelt találkozó befejezéseként a szerző könyveit dedikálta ifjú olvasói számára. (kocái
