Déli Hírlap, 1986. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1986-10-13 / 239. szám

4c A legtöbb gyerek rajong a lovakért, és az ápolásukban is szívesen serénykednek. Lovasiskola Görömbölyön Kitty hátán Miskolc határában, a gö- römbölyi lovasiskolában a vezetőt keressük. — Mindjárt szólunk neki — mondja egy fiatalember. S ő lenne az, aki pár perc múlva felénk tart? Hiszen ez egy farmeres, hátközépig érő, szép „sörényes” hajú, tinédzser külsejű kislány. — Szendi Erika vagyok, a lovasiskola vezető szervező­je — mutatkozik be, s ke­mény kézfogása már a hu­szonéves nők határozottsá­gára vall. Talán az ország­ban is páratlan, hogy ilyen férfias posztra • a gyengébb nem képviselőjét válasszák. Hogyan is történt ez? # ÖRÖK BARÁTSÁG — Egyke gyerek vagyok, a szüleim természetrajongók, és nagy állatbarátok. Kisko­rom óta a kutyák voltak a játszótársaim. Édesapám va­dászott, s egy pici őzikét ta­lált; még általános iskolás voltam, de éjszaka is felkel­tem cumiztatni... Másfél évig élt nálunk, a miskolci Bem József utcai házunk kertjében. A Rakacai-tó mellett hétvégi házunk van, s ott fedeztem fel a ha'ngá- csi termelőszövetkezet lo­vait. Rengeteget nyúztam az édesapámat; hadd ülhessek fel rájuk. De mindig volt valami ok, amiért ez halasz­Erika tódott. Egyszer aztán sike­rült rávennem, s akkor kö­töttem örök barátságot a lo­vakat. Az első jelentkező voltam a nyéki lovasiskolá­ban; későn, 16 évesen kezd­tem a sportlovaglást, de a következő tavaszon már ver­senyezhettem. Az itteni ed­zőm, Nagy András mesélt arról, hogy Kaposvárott van egy mezőgazdasági főiskola, amely állattenyészető üzem­mérnöki diplomát ad. és fa­kultatív tantárgyként a sportló-tenyésztéssel és a lovasedzéssel is lehet foglal­kozni. Érettségi előtt a Her­man Ottó Gimnáziumban a meglepetés erejével hatott, hogy a jelentkezési lapom­ra nem a kertészeti egyete­met, hanem ezt írtam rá. S szerencsés véletlen, hogy amikor végeztem, éppen Gö- römbölyön kerestek szak­vizsgával rendelkező veze­tőt. Ismerősök és barátok közé kerültem, hiszen ko- j rábban a hangácsi téeszé volt ez az állomány. A mun­katársaim elfogadtak, én pe­dig elfogadóin az ő jó taná­csaikat. o A SZEMÜKBŐL LEHET OLVASNI Már tudja, hogy a lovak­nak a szeméből lehet olvas­ni. Ha valamelyikük sunyi, alattomos és rosszindulatú, ott a neveléssel, a szeretet- hiánnyal volt a baj ... El- I nézem, ahogy az istálóbban j ár-kel. A lovak csupán egy simogatásért nyújtják feléje a fejüket... Majd Erika ki­vezeti kedvencét, Kittyt egy körsétára. A kantárt gyakor­lottan akasztja a hatalmas kanca nyakára. S biztosan ül a nyeregben. A lovaglás manapság még ugyancsak költséges passzió. Kevesen, csak a tehetőseb­bek, vagy e szenvedélyre szívesen áldozok űzik. Érde­kes módon, a vendégkör ja­varésze gyerek; ők most az iskolai elfoglaltságaik miatt kevesebbszer tudnak kiláto­gatni ide. A most szeptem­berben debütált vezetőnő célja, hogy a bevételük mi­nél előbb fedezze a kiadá­saikat. Akik itt dolgoznak, szerényebb fizetéssel is be­érik, csakhogy hódolhassa­nak a sportszenvedélyük­nek . _» • VONZANÁ A KÜLFÖLDIEKET Van a lovasiskolénak hosszabb távú programja is; ebbeli törekvésükben támo­gatja őket a városi tanács, és kapnak pénzt a fejlesz­tésre társadalmi összefogás­ból is. Két U-alakú épületet terveztek ide, amelyben lesz vendégfogadó és presszó, ‘ és a lovak is összkomfortosabb istállóba költözhetnek majd. Természetesen a gazda, a borsodsziráki termelőszövet­kezet is hozzájárul a költsé­gekhez, hiszen a legfonto­sabb céljuk, hogy mielőbb nyereségessé tegyék ezt az ágazatot. Ha szépre sikere­dik az új szabadidőközpont, egyre több külföldi vendé­get csábíthatnak ide. S mi­nél több gyereket szeretne maga mellé toborozni. Az intenzív tanfolyamon nem­csak azt tanítaná meg a ki­csikkel, hogyan kell megül­ni a lovat, hanem az elmé­letbe, a lóval bánás tudo­mányába is bevezetné őket. — Igyekszünk mindent úgy csinálfii, hogy híre — és haszna — is legyen a miskolci lovasiskolának — mondja nagy elhivatottság­gal. S amilyen határozott­sággal és céltudatossággal kezdte ez a nagylány a pá­lyáját, megérdemelné, hogy törekvését siker koronázza. Oláh Erzsi 4c Lovastúrán már Bükkszentkerésztén is jártak (Kerényi László jelvételei) Eltűnnek a tatárdombi szemétkupacok? Körzetekre osztják a várost a közterület-felügyelők A miskolci közterület-fel­ügyelőknek szeptemberben is bőven akadt munkájuk. Néz­zük először a statisztikáju­kat; az elmúlt hónapban 541 esetben alkalmazták a leg­enyhébb szankciót, az általá­nos figyelmeztetést, míg név­re szóló figyelmeztetést 175 esetben jegyeztek fel note­szeikbe. Húszezer forint helyszíni bírságot kasszíroz­tak be, 160 különféle sza­bálytalanság nyomán. Vájro- sunk üzemeinek, intézmé­nyeinek, vállalatainak. a közterület rendjének megsér­tése miatt 25 levelet postáz­tak, sürgetve az intézkedést. Szabálysértési eljárást 52 al­kalommal kezdeményeztek. A listát változatlanul a köztisztasági szabálysértések vezetik. Ezt követi a köz­terület engedély nélküli használata. Sok munkát ad­nak a felügyelőknek a vá­rosunk kevéské zöldterüle­tét, parkját gépkocsikerék­kel összeszabdalók. Szeptemberben két vad­kempingező is horogra akadt. Folytatódott a közterületi „csillagvizsgálók” felszámo­lását célzó járőrakció, az al­koholizmus elleni küzdelem hónapja jegyében. Garad István, a közterületfelügye­let vezetője egyelőre szélma­lomharcnak minősíti ellen­őrző munkájukat, hiszen hiába volt a szeptemberben emiatt kiszabott 29 helyszí­ni bírság és a hat szabály­sértési feljelentés, ha vala­hol befejezik a járőrözést a felügyelők, perceken belül újból italozók népesítik be a környéket. Tanácstagi fogadóóra Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját: dr. Bárkái László, Karacs Teréz II. Kö­zépiskolai Leánykollégium (Kiss tábornok u. 32. sz.) 18 órától. Már régóta tervezik, hogy minden felügyelőnek saját területe legyen. A környék társadalmi aktivistáival szo­ros kapcsolatot tartanának, és így hatékonyabban ügyel­hetnének a rendre. Most már csaknem bizonyos, hogy októberben megtörténik a körzetesítés. Egyelőre négy körzetre osztják fel a vá­rost. Októberben egyebek kö­zött az illegális föld- és sze­métlerakó helyek felszámo­lását tervezik a felügyelők. A földlerakók általában az építkezések környékén ala­kulnak ki, míg a szemétku­A MIK-esek maguk sem sejtették még az év elején, mekkora sikert arat az Elek Tamás utca 7—9. sz. alatt megnyitott avasi ,javítórész­legük. Naponta átlagosan 34 bejelentés érkezik ide. Sze­les Sándor, a MIK hibael­hárítási üzemvezetője arról is beszámolhatott. hogy amígy központi ügyeletükön egy-egy hiba kijavítása át­lagosan másfél napot vesz igénybe, az Avason a repa- rálnivalókkal már a beje­lentés napján végeznek. A lifthibák javítása ve­zeti a listát. Sok a szándé­kos rongálás, van bőven munkájuk emiatt a szere­lőknek. A vízvezetékek is sűrűn romlanak el az eger- nvi népességű lakótelep há­zaiban, gyakoriak a csőtö­rések, csőrepedések. S majd­nem naponta jelennek meg a villanyszerelők is a lép­csőházakban. A dolguk nem is annyira a javítás, mint inkább az eltűnt armatúrák kapcsolók pótlása. A szakemberek — a fel­soroltakon kívül még a la­katosok — manapság már pacok a város legkülönbö­zőbb pontjain halmozódnak. Újabban például a Tatár­domb vidékén jelentek meg, de szemetes területnek szá­mít a déli tehermentesítő utat övező sáv is. Itt ugyan­is az autósok nagyon egy­szerű módon szabadulnak meg lomjaiktól: egyszerűen kihajítják azokat a robogó gépkocsik ablakán. Az utób­bi hetekben sokat foglalkoz­tunk a Nagy-Avas cseppet sem szívderítő állapotával; az itteni rendszeres ellenőr­zések sem kerülnek le a felügyelet listájáról. B. A. vasárnap reggel héttől este fél 8-ig is készen várják a lakótelepen élők hívásait a 64-027-es telefonszámon. Ez új szolgáltatás, amit a bér­lők kérésére alakítottak ki. A tervek között szerepel a Kuruc utcai mintára, az avasi liftekbe is beépítendő segélykérő telefon, melynek vonalai az épületekből egy közös diszpécserközpontba futnának. Segítségével egy helyről zárhatnák a lép­csőházak bejárati alfaja­it, kapcsolhatnák a világí­tást, s a lakások szellőzte­téséről gondoskodó motort. A szerkezet egyébként ‘ az Árpád és a Kuruc utcában korábban sok fejtörést oko­zott a szakembereknek, hi­szen gyakran tűntek el a felvonókból a telefonok, sű­rűn adtak munkát a vandá­lok. A legújabb konstruk­ció sikerrel ellenállhat a pusztító kezeknek. Az el­képzelések szerint a MIK az egész városra kiterjesztené a diszpécserközpontos segély­kérő telefonrendszert. Elő­ször a Győri kapuban ala­kítják ki. s ezután kerül sorra az Avas. Töltöm a rubrikát Gondok zuhataga szakad rám, amikor ilyen, vagy olyan ha­tóságok részére adat­lapokat töltök ki. A bekeretezett . részbe csak a hivatal írhat, a vastagon szedett információkat ne én olvassam el, az má­soknak szól, a csil­laggal megjelöltnél pedig vegyem elő a születési- és házas­sági anyakönyvi ki­vonataimat, a kato­nakönyvemet, az ál­landó lakásbejelentő­met és a második osztályos iskolai el­lenőrzőfüzetemet. Ugyanakkor felkér­nek, netán utasíta­nak, hogy gyöngy be­tűket rajzoljak, ne rontsak és ne rondít­sak a drága állami pénzeken előállított nyomtatványon. Még nem. válaszoltam sem­mire. de a hidegie- lés futkározik a há­tamon. Idegessé és kirakodóvá válók, a közelgő adatszolgál­tatás koncentrációja homlokomra ránco­kat gyűr. Előttem fekszik a vonalkázott, rubriká- zott, kis- és nagybe­tűs, álló- és dőlt írá- sú kérdőív, nyilatko­zat, bevallás, tájékoz­tató vagy bármi cí­mű űrlap. Tíz perc, s már túl vagyok a nehezén. Mintha kezdeném ér­teni a kérdések lo­gikáját. írok, radíro­zok, írok! Ide az én nevem, oda a ma­mámé, ide a gyerekek születési adatai, amo­da pedig . . . fogal­mam sincs, hogy mit írjak. Megpihenek! Kávét iszom, üdítőt töltök, lezuhanyo­zom, és irány a nyi­latkozat, amelyben a költségvetési és el­számoló hivatal me­leg hangnemben ér­deklődik gyermeke­im hogyléte után, azért, hogy részemre (részünkre) családi pótlékot folyósíthas­son. Egy hét alatt immár másodszor, mert hasonló kérés­sel. eltérő fazonú űr­lappal a minap már voltak szívesek meg­keresni. Lehet, hogy hibáztam a kitöltés­nél, lehet hogy téve­sen írtam le lakcí­mem, anyám és fe­leségem nei'ét, a gyermekek személyi számát, vagy netalán rosszul adtam össze az I. és U.-es táb­lázat adatait, mind­ezekhez nem megfe­lelően használtam fel a logaritmus táblá­zatot? Nem tudom! Az állampolgári köteles­ségtől fűtve, ezen az új nyilatkozaton meg­fontoltan rovom a sorokat: a gyermek családi és utóneve? Beírom. Most jövök én, mint igénylő, hogy saját, mostoha, nevelt gyermeke, unokája, testvére? Szűkítem a kört: a gyerekek az enyé­mek, tehát elválla­lom papíron is őket. Mostohám nincs. Ne­velt gyermek? Az is­kola szerint nem, szerintem ráférne még egy-két dolog. Unokám még nincs. Most jön a nagy kérdés: Mióta van a háztartásában? Meq- hökkenek. Kicsoda, micsoda van a ház­tartásomban? Remé­lem, nem a gyere­kekre gondoltak. Né­zem a papírt jobban, tüzetesebben. Csak róluk lehet szó! A háztartásomban tar­tott gyerekekről. Ked­ves . hivatali fogal­mazók! En a háztar­tásomban többnyire szappant, krumplit, málnaszörpöt, felmo- sorongyot és effélé­ket tartok. A gyere­keimet én nevelem, gondozom,' szocializá­lom, hasznos tagjává formálom a társada­lomnak, de nincse­nek a háztartásom­ban. Például, mióta van háztartásában fe­hércápa? Egy ilyen kérdésre, büntetőjogi felelősségem tudatá­ban elárultam volna a színtiszta valósá­got... Lehet, hogy nem csökken a jövőben a hivatalok nyomtat­ványon való érdeklő­dése. Kész vagyok rá válaszolni is. De csak emberi hangon, egy­mást tisztelve és ér­zéseiben is megbe­csülve. E gondolato­kat, háztartásomban lévő papírra írtam, miután a nyilatkoza­tot borítékba téve, a hivatal részére folyó­sítás ellátása ügyé­ben szíveskedtem visszaküldeni. (kecskés) 311K-rész!eg az Avason Vasárnap is javítanak a szerelők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents