Déli Hírlap, 1986. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1986-10-31 / 255. szám

r ★ A nehéz fizikai munka után mindenféle gondoskodás jólesik az itt dolgozóknak. Vita az új tanácsrendelet tervezetéről Lakáscsere, megszorítással Az új lakásügyi tanács- rendelet —, amelyet a vá­rosi tanács testületé várha­tóan decemberben tárgyal — több pontban is szigorí­tást jelent a korábbi, s je­lenleg is érvényben levőhöz képest. Sok olyan lakáscsere tör­tént például Miskolcon az elmúlt években, amikor na­gyobb alapterülethez jutott, s kisebb szobaszámúra váltot­ta át a lakó, ám mégsem járt rosszul: a kevesebb szobaszámmal ugyanis na­gyobb alapterülethez jutott, s ráadásul nem kis pénzt markolhatott fel. Az új ren­delet kikötné: csere csak azonos alapterületig történ­hessen. A társadalmi vitán ezt a módosítást egyértel­műen helyeselték; erkölcs­telennek tartották, hogy bár­ki többszörös hasznot húz­hasson ezekből az akciókból. Nem volt viszont egyér­telműen kedvező a haszná­latbavételi díj visszatérítésé­nél bevezetendő módosítás fogadtatása. Most egységesen ötszörös summát vehet fel, aki visszaadja lakását. Az ezzel szembeni változat: a lakást leadó, s utána ma­gánerőből építkező ügyfél kapjon hatszoros visszatérí­tést, mindenki mást ötszö­rös illessen meg. A harma­dik verzió: aki Miskolcon, vagy a városkörnyéken építkezik, ötszörös összeget; aki személyi tulajdonú, vagy szabadkeretes vásárlásba kezd, négyszereset; a név­jegyzék alapján lakáshoz ju­tó háromszorosát, mindenki más az alap használatbavé­teli díjat kapja vissza. Az igényjogosultság meg­állapításánál alapvető válto­zást nem terveznek, finomí­tások viszont szükségesek. Továbbra is adható majd felmentés a vagyoni viszo­nyok figyelembe vételével, egyedi elbírálás alapján. A népfront területi vezetősé­geinél rendezett társadalmi viták résztvevői méltányos­nak minősítették a 3100 fo­rintos jövedelmi határt, de szóvá tették: nem egységes a jövedelemigazolás. Néhány vállalat a levonásokkal csök­kentett jövedelmet veszi Nem robbanhatnak fel a radiátorok Miskolcon más típusúak a kőközpontok Széthasadtak a radiátorok Tatabánya egyik új lakóte­lepén, s a kiömlő forró víz gejzírként pusztított a nem­régiben átadott otthonok­ban. A szivárgások kiderí­tése érdekében megfestet­ték a csövekben keringő vi­zet, ennek következmcnye- sént „zöldár’' lepte el a pad­lószőnyeget, a bútorokat, a lakás berendezési tárgyait. A miskolci lakások fűtőtest- jeivel is történbet-e hason­ló baleset? — kérdeztük Sit- ku Györgytől, a Borsodtáv- hő műszaki osztályának ve­zetőjétől. — Nálunk nem kell tar­tani radiátorrobbanástól! A tatabányaihoz hasonló hő­központból mindössze kettő található Miskolcon, s mind­két helyen biztonsági szelep gondoskodik a vezetékben keletkező túlnyomásos víz kiengedéséről. Ezek a hő­központok valóban nagyobb figyelmet igényelnek, mint a nyílt rendszerűek. Rend­szeres időközönként tartunk „próbafuvátást”, ilyenkor «aándékosan növeljük a víz hőmérsékletét. Valószínű, hogy Tatabányán nem mű­ködtek rendesen a szelepek; vízkő vagy festék tömíthet- te el a biztonsági íúvóká- kat. Miskolcon a hőközpon­tok többsége az épületek földszintjén található. A tá­gulási tartályt és az ehhez kapcsolódó csapot, amelyen a túlnyomásos meleg víz ki­fújhat, az épületek tetején helyeztük el. A szelepes megoldást csak a földszin­tes, különálló épületben el­helyezett hőközpontoknál al­kalmaztuk, szükségmegol­dásból. A tágulásos tartály- lyal rendelkező hőközpontok egyszerűbbek és biztonságo­sabbak; ha a szokásosnál melegebb víz áramlik a ra­diátorokba, a forró ár köny- nyen utat talál magának a szabadba. így a radiátorok­ban keringő meleg víz nem roppanthatja szét a fűtőtes­teket. Egyébként a Radal- radiátorok akár tíz atmosz­féra nyomást is kibírnak. A házgyári épületek fűtőtest­ei négy-hat atmoszférás nyomásig biztonságosak. alapul, máshol viszont nem veszik figyelembe a levoná­sokat. Azt is javasolták, hogy a saját jogon lakással rendel­kezők, ha egyszer bármiért — például a már említett visszatérítésért — lemond­tak otthonukról, tíz évig szóba se jöhessenek, mint új lakásigénylők. Öt évig ne adhassanak be igénylést, s további öt esztendeig ne rangsorolják őket. Közismert, hogy egyre csökken a megépülő állami beruházású lakások száma Szükségszerű tehát támogat­ni a magánerőből építkező­ket, így újra kell gondolni a telekjuttatás rendszerét is. Ezután előre kialakítaná a tanács a telkeket, azaz kész­re jelentkezhetnének az igénylők, akik — ha kedvez nekik a szerencse is — azon­nal birtokukba vehetnék a területet. Megszűnne tehát a mostani hosszú várakozási idő. Az is újdonság, hogy az eddigieknél jobban sze­retnék bevonni a vállalato­kat; bizonyós számú telek felett ők rendelkeznének az elosztás jogával. A társadalmi vita azt jel­zi, hogy a városlakók döntő többsége egyetért a terve­zett szigorító, ám minden­képpen igazságosabb elosz­tást célzó paragrafusokkal. A vitában elhangzott javas­latok közül, amit lehet, be­építenek az új tanácsrende­letbe, s a lakosság vélemé­nyét ismertetik a döntés előtt a tanács testületével. B. A. Harminc nitilt, de még; mindig szép a menyasszony Mit ad a panuiifoRó a fizetésen túl ? Az egyik fonónő Ismerő­söm a raktárosi állását cse­rélte fel e sokkal jobban fizető mesterségre. Több pénzt visz haza havonta, mint a férje, de keményen megdolgozik érte. Három műszakba jár, boszorkányos gyorsasággal dolgozik, na­ponta teljesíti a hosszútáv­gyaloglók edzésadagját. S nem ózondús levegőn, ha­nem iszonyúan zakatoló, pi­lléket eregető gépek közölt. Mégis jól érzi magát a Masteríil miskolci gyárában. Ahol így és ennyi nő dol­gozik, egészségük védelme, munkahelyi közérzetük fi­gyelemmel kísérése rendkí­vül fontos feladat. S a több mint 30 éves pamutfonó ve­zetősége és szakszervezeti bizottsága példás összmun­kával igyekszik mind ma­gasabb szintre emelni a dol­gozók szociális ellátását. Ön­magában az összeg is sokat­mondó: az elmúlt ötéves tervidőszakban egy-egy dol­gozóra számítva több mint 861 ezer forintot költöttek szociális célokra. • FORGALMAS AZ ÜZEMI RENDELŐ A miskolci szakorvosi ren­delő zsúfoltságát tekintve, bizony nagyon jó dolog, ha itt helyben kereshetik fel panaszukkal a minden mun­kanapon rendelő üzemor­vost. A rendelő forgalmá­nak statisztikája ugyancsak beszédes: évente 5500 pá­ciense van. Itt végzik a munkába állók alkalmassá­gi vizsgálatát, és az üzemi ártalmakkal kapcsolatos szű­rővizsgálatokat is. A fogá­szati és a nőgyógyászati szakrendelést hetente két alkalommal kereshetik fel az itt dolgozók. Egy rádióriport alapos kritika tárgyává tette, hogy sok üzemben nem is tudják, mi fán terem a rehabilitá­ciós bizottság. Itt ez a há­romtagú testület is érdem­ben tevékenykedik. Jelen­leg 47 dolgozójukról állapí­tották meg, hogy csökkent a munkaképességük. Akik­nek helyben nem tudtak az egészségi állapotuknak meg­felelő munkát adni, azoknak Az idő itt — élet Néhány hete korszerűsítették a megyei kórház telefonköz­pontját, Azóta nem sok rózsa terem mindazoknak, akik meg­próbálják hívni a 21-211-et. Mert igaz ugyan, hogy foglal­tat szinte sohasem jelez, a szakadatlan csöngetés kimegy, ám ahhoz, hogy a központosok közül valaki — ahogy szak­nyelven mondják — „lekezelje”, sok-sok türelem kell. Négy­szer öt, tehát húsz percen át biztattam magam sikerrel leg­utóbb. míg végre gyümölcsözött türelmem. S ha első ízben fordult volna elő az eset, talán nem tűnik fel... Sokan panaszkodnak erre a „korszerűsítésre”. Kardos Ist­vántól, a Miskolci Posta fenntartási osztálya üzemmérnöké­től kérdeztem a miértre. — A megyei kórház távbeszélő-forgalma rendkívül nagy. Korábban két különálló vonalsorozaton futottak be az al­központba a telefonhívások. Összesen húsz vonal volt a két sorozaton. Akkoriban az volt a panasz, hogy állandóan fog­laltat jelez a hívó félnek a telefon. Most öt vonallal bőví­tettük az alközpontot, s egyetlen vonalsorozatra raktuk. A főközpontnak könnyítettünk ezáltal, csakhogy az alközpont­ban, a kórházban, hihetetlen nehéz helyzetbe kerültek a te­lefonkezelők. A három központos zsonglőr módjára dolgozik, s mégsem győzi fogadni a hívásokat. A napokban az egyik szakemberünket kiküldtük, hogy nézze meg, mit lehetne tenni. Fél órára beült a hívásokat fogadók közé. Azzal jött vissza, hogy képtelen volt akár csak rágyújtani is a sza­kadatlan hívások miatt... Hogy bölcsebb megoldást a kórházi központ korszerűsí­tésére lehetne-e találni, a kívülálló nem döntheti el. Hogy a jelenlegi nem optimális, azt ki-ki a maga elvesztegetett idején lemérheti, ha a 21-211-et hívja. Az idő pedig pénz — szoktuk mondani. Csakhogy ez egy kórház esetében nem igaz. Az idő itt élet, s ezért nem mindegy, hogy hány perc telik el, míg kapcsol a központ! B. £, a városi tanács rehabilitá­ciós bizottsága nyújtott se­gítséget. A bajt azonban legjobb megelőzni, s ennek érdeké­ben is példásan sokat tesz­nek a pamutfonóban. Nem könnyű beszerezni azokat a védőruhákat és -felszerelése­ket, amelyeket a különféle munkakörökben előírnak. Egyre nagyobb összegeket áldoznak erre, de megtérül ez, hiszen kellő védettséget ad a dolgozóknak. Sajnos, egyedül a fonónők munka­ruhaellátása mondható meg­felelőnek; ezt az öltözetet helyben készíti a megyéi szociális foglalkoztató. • ÉLELMISZER, TÜZELŐ ÉS LAKÁS A gyár Március 8. Leány­szállójának nagy része van abban, hogy a pamutfonó nem küzd súlyos létszámgondok­kal. Az összlétszám 47 szá­zaléka így is bejáró. Az ő bevásárlási gondjaikon is helyben igyekeznek segíte­ni. A legszükségesebb élel­miszereket a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat itt üzemelő büféjéből szerezhe­tik be, de ezen túl vásá­rok szervezésével is köny- nyítenek az asszonyokon. Még a tüzelőellátásra is van gondjuk. Több mint 200 000 forint értékben vásároltak tüzelőutalványokat, amit a dolgozók részletekben tör- lesztenek. A szociális ellátás egyik fontos feladata a lakáshoz jutás támogatása. Korábban a munkáslakás-akcióban ta­nácsi keretből is jutott a pamutfonósoknak. Mivel ez megszűnt, a vállalat csak kamatmentes kölcsönnel tudja támogatni dolgozóit. A pamutfonóban számos olyan társadalmi bizottság is működik, amelyik való­ban személyre szólóan nyújt segítő jobbot akár a mun­kahelyi, akár a személyes gondok megoldásában. ® A KÖRNYEZETÉRE IS HIÚ EZ A GYÁR Másutt sokat panaszkod­nak az érdektelenségre, ha ismeretterjesztő előadásokat, kiállításokat, művelődési programokat szerveznek. A fonodásoknak kitűnő a kap­csolatuk a Rónai Sándor, a Gárdonyi Géza Művelődési Házzal, a Vasas Művelődési Központtal. Rendezvényeik sikeresek, pedig az asszo­nyoknak igazán lenne más elfoglaltságuk is. Hogy még­is ott maradnak műszak után? Minden bizonnyal azért, mert érdekli őket, amit hallanak; vonzóak, amit a kedvükért rendez­nek. A dolgozók érdekében ho­zott szociális, kulturális, egészségügyi és munkaügyi szabályok betartásáról, a gyár vezetősége a közel­múltban számolt be a váro­si tanács végrehajtó bizott­sága előtt. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben igazán nincs szégyenkeznivalójuk — állapították meg a testü­let tagjai. Minden gyár és irodaház a saját udvarával és kör­nyezetével is bizonyítványt állít ki magáról. Ez egy nő­iesen hiú gyár — véli e so­rok írója (noha az igazgató­ja az erősebb nem képvise­lői közül való) — s pedanté­riájukkal kiérdemlik a leg- ápoltabb miskolci gyárnak kijáró dobogót is. O. E. c Az üzemi könyvtár is állandóan gyarapszik. Új külszíni szénfejtés A Borsodi Szénbányák Vállalat parasznyai külfejté­sében még november végé­ig folyik a széntermelés. Ugyanakkor folyamatban van a külfejtés rekultivá­ciója. Mint dr. Reményi Gá­bor bányafejlesztési vállala­ti főmérnök erről tájékozta­tott, a vállalat Vadna tér­ségében új külfejtést nyit. Az első ütemben a 26. sz. út mellett december végén indul meg a termelés, ezen a részen mintegy 300 ezer tonna a viszonylag jó mi­nőségű szenvagyon. A két­három méter vastagságé széntelepből a 21. Sz. Volár termeli ki és szállítja el i termelvényt a központ szénosztályozóba. A munká­latokat mindvégig gépesí­tik, nagy teljesítményű ra­kodógépekkel és tehergépko­csikkal. Jövőre ez a külfej­tés 200 ezer tonna szenet ad amelynek 30—40 százaléka lakossági szénként értéke­sítik, a többi erőművi fel- használásra kerül. A külfej­tés első ütemének beruházá­si költsége mintegy 50 mik lió forint.

Next

/
Thumbnails
Contents