Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)
1986-09-06 / 208. szám
afc Száz esztendővel ezelőtt egy-egy műtermi fotóhoz akár fél órát is elüldögélhettünk mozdulatlanul. Ma már csak másodpercekre van szükség, hogy megörökítsék arcvonásainkat. Esküvőrekord Igazolvány képért álllak sorba A pártdemokráciáról II gazda felelősségével Taggyűlés a DIGÉP-ben Hosszú sor állt a bét elején a Centrummal szemközti fényképészet előtt. Dr. Szőke Lászlóné fiókvezető-helyettes elmondotta, hogy egyetlen napon 250 igazolványképet készítettek. A forgalom azóta sem csökkent, mostanában is naponta 160 képet rendelnek. S ami érthető, mindenkinek azonnal kellene a bérlet-, útlevél- és igazolványkép. Tanácstagok Hétfőn tartja tanácstagi fogadóóráját: Kalóczkai Istvánná, Szentpéteri kapui I. sz. Lakásszöv. irodája (Kassai u. 48. sz.) 17 ► órától; Döbröntei Zoltánná, 10. Sz. Általános Iskola (Katowice u. 17. sz.) 18—19 óra között; Ludnik Ferenc és Guba János. Mátyás u. 13. Sz. alatti Általános Iskola. 18 órától: Halász András, III/ 5. sz. pártalapszervezet (Gorkij telep 1. sz.) 17 órától; Nem versenyezhetnek a fővárosi fészképészfiókokkal, ahol akár azonnal elkészítik a fotót. Miskolcon mindenütt 24 órára vállalják ezt a szolgáltatást; ezért a gyorsaságért csupán 5 forintos felárat számolnak. Az előhívásra váró negatívot a központba szállítják, s onnan másnap délután 2 órakor kapják vissza a kész képeket. A gyermekfotókat és a fogadóórái Tót Magdolna és Molnár Íjászióné, 1/4. sz. pártalapszervezet (Korvin O. u. 9. sz.) 17—18 óra között: Györgyei Géza, HNF II/4. sz. helyisége (Testvérvárosok u. Egyetem étterem fölött) 17 órától; Katona Piroska, 1/4. sz. pártalapszervezet (Korvin O. u. 9. sz.) 17—18 óra között: Komlósy Tamásné, 12. Sz. Általános Iskola (Kun Béla út 27. sz.) 18 órától; Lehóczky Judit. Engels u. 61. III/l., 17 órától. személyíigazolvány-képeket nem retusálják, a felnőttek egyéb igazolványképeit azonban a lehetőség határain belül megszépítik a laboratóriumban. Eltüntetik a ráncokat, s ezért csupán néhány forinttal számolnak többet. Sok volt az esküvő az elmúlt hónapban; volt olyan szombat délután, amikor egymást érték az ünneplő párok a kamera előtt. Minden hétvégén 60—80 ezer forint értékű színes és fekete-fehér fotót készítettek. Ennek köszönhették az augusztusi rekordforgalmat, a 620 ezer forintos bevételt A reformkorban, s az 1848— 49-es szabadságharc dicső időszakában főúri, nemesi családok ifjai is hitet tettek a magyar függetlenség, a szabadságharc ügye mellett. Ilyen volt — több generáción keresztül — az alsózsolcaí Vay család is. Tagjai közül főispánok, hadmérnökök, tábornokok, királyi biztosok kerültek ki. Életükkel, munkásságukkal bizonyították, hogy szerették a hazájukat, s tevékenységükkel a magyar nemzet felemelkedését szolgálták. A család egyik legjelentősebb tagja Vay Miklós báró volt, aki 185 éve, 1801. szeptember 5-én született Alsózsolcán. Apja, Vay Ábrahám, a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapi, tója és igazgatósági tagja, 1825-től pedig Borsod vármegye első alispánja volt. Az 1825. évi országgyűlésen, Pozsonyban az Akadémia alapításához, Széchenyi István példáját követve, 8000 forinttal járult hozzá. Fiát hasonló hazafias szellemben nevelte. Miklós a jogi tanulmányai elvégzése után a család birtokát kezelte, s bekapcsolódott a politikai közéletbe. Egészen fiatalon, 1825-től Zemplén vármegye aljegyzője, két év múlva pedig a ipán ja, 1830- tól országgyűlési követe. Az 1831-ben kitört koleralázadás idején teljhatalmú kormánybiztosként teljesít szolgálatot a zempléni területen. Egyéniségére íellem- ző. hogy a lázadá- idején, amikor az indulatok a végsőkig kiéleződtek, határozott A pártdemokrácia helyzetéről, fejlesztésének kérdéseiről folytattak eszmecserét a DIGÉP termelési igazgatósága MSZMP-alapszerveze- tének taggyűlésén. A felszólalók a közös ügyben szenvedélyes nyíltsággal, a gazda felelősségtudatával nyilvánítottak véleményt. A termékeny vita beszédesen illusztrálta, miként vált lendítő erővé egy ipari nagyüzem mindennapjaiban az, amit József Attila költői pontossággal fogalmazott meg: „... a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.” A taggyűlésre ellátogatott Kovács Jenő, az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályának vezetőhelyettese, Poós László, a megyei párt- bizottság osztályvezető-helyettese és dr. Énekes Sándor, a DIGÉP vezérigazgatója társaságában. Nagy Ferenc alapszervezeti titkár vitaindítójában elmondotta, hogy a DIGÉP kommunistái tevékenyen részt vesznek a XIII. kongresszus határozatainak megvalósításában, és sürgetik: mielőbb fel kell számolni a párt tekintélyének ártó negatív jelenségeket. Üzemükben. a pártszervezetek céltudatos munkájának eredményeként, nem tapasztalható az a káros megnyilvánulás, amit több helyen okkal rónak fel a párttagok: miszeintézkedéseivel viszonylagos nyugalmat tudott biztosítani a környéken. Az itt kifejtett munkássága következtében politikai, közéleti karrierje gyorsan iveit felfelé: 1831 végétől Borsod vármegye főispáni helytartója, 1841-től koronaőr, egy évvel később pedig helytartótanácsos. Magánéletében nem volt ilyen szerencsés. Fiatal éveinek nagy szerelme, Ben- deffy Kornélia hűtlenül elhagyta, s csak a férfikor delén, 37 éves korában találkozott ismét a szerelem érzésével: 1838-ban kötött házasságot Zámbucsy Mária grófnővel, egy lovassági tábornok özvegyével, akivel élete végéig boldog házasságban élt. Kiegyensúlyozott családi élete jótékony hatással volt a közéleti tevékenységére is. A példásan vezetett mintagazdaság biztos anyagi hátteret nyújtott ahhoz, hogy minden szellemi energiáját a politikai ügyeknek szentelje. Noha a reformkori törekvéseknek lelkes híve és támogatója volt, az 1848-as szabadságharc kitörésekor óvakodott nyílt: i színt vallani a magyar függetlenség eszméje mellett. A Batthyány-kormánytól még elfogadta kinevezését erdélyi királyi biztosnak, de az egy hónappal később felajánlott miniszteri széket már nem volt hajlandó betölteni. A szabadságharc további eseményeinek ideje alatt alsó- zsolcai birtokára vonult vissza. A világosi fegyverletétel után mégis perbe fogták, s rint a gazdasági vezetők egy része a mindenáron való tervteljesítésre törekedve nem figyel eléggé a demokratikus fórumok hatékony működésére, nem érzékeli a közh angulatot. • ÁLDOZATVÁLLALÁS- Érdemes CÉLOKÉRT Náluk ösztönzik a dolgozókat nyílt, felelős véleménynyilvánításra, s tudatosítják a párttagokban, hogy nem lehet hibásnak tekinteni azokat a kevésbé tájékozott munkatársaikat, akik a körülmények, a környezet hatására olykor helytelen megjegyzéseket hangoztatnak. Viszont joggal teszik szóvá, hogy a folyamatos erőfeszítésekkel a nehezedő gazdasági helyzet ellenére is nyereségesen termelő DIGÉP-ben rontja a közhangulatot az akadozó alapanyag-ellátás. Ennek fő oka, hogy a partner vállalatok nem teljesítik megfelelően szerződéses kötelezettségeiket. A vitában többen kinyilvánították: a diósgyőri nagyüzemi munkásság érdemes célokért ma is hajlandó áldozatvállalásra, de nem lehet szó nélkül hagyni, hogy míg a gyárban nagyon meg kell dolgozni a tisztes keresetért, máshol mások ügyeskedéssel, harácsolássál jutkoholt vádak alapján előbb halálra ítélték, majd az ítéletet „az uralkodó kegyelméből” négyévi fegyházbüntetésre változtatták. Kiszabadulása után ismét visz- ! szavonult birtokára, minden i idejét a gazdálkodásnak szentelte. 1860-ban lépett újra a közélet porondjára, a protestánsoknak az úgynevezett „pátens”-ellenes harcában. Még ebbe az évben udvari kancellárrá nevezték ki, azonban az állásáról rövid idő múltán lemondott. Az 1867-es kiegyezés után ismét koronaőr, 1888-tól a főrendiház elnöke, titkos tanácsos, a magyarhoni református konvent elnöke. Vay Miklós báró közéleti munkája, politikai tevékenysége szinte az egész XIX. századot átöleli. Aktív résztvevője volt a reformkori mozgalmaknak, szenvedő alanya a szabadságharc bukása utáni önkényuralomnak, s tisztségénél fogva híve a kiegyezés utáni dualista Magyarországnak. Politikai munkássága mellett jelentős a mezőgazdaságban végzett tevékenysége is. Az 1850-es években az adott kor lehetőségeit figyelembe véve gépesítette birtokát, korszerű gépeket, vető- és aratógépeket alkalmazott. Ö terjesztette el ezen a vidéken a burgonya termesztését. Magas kort ért meg, 93 éves korában, 1894. május 14 -én halt meg Budapesten. I Haláláról több korabeli lapban megemlékeztek, méltatva küzdelmekkel teli, hosz- szú életútját. Molnár István nak olyan busás jövedék**; hez, amiből provokáló módon dőzsölhetnek. Ezt fogalmazta meg felszólalásában Four József is, hozzátéve: as általános, nagy politikai kérdésekben teljes a nemzeti közmegegyezés, a mindennapi jelenségek minősítésében azonban már eltérnek a vélemények. • VALÓS ÉRTÉKRENDET A közfelfogásban az értékrend torzulása tapasztalható. Eluralkodott az anyagiasság, a pénzhajhászás. Vannak, akik mondvacsinált új kategóriákkal próbálnak érvelni, amikor a munkahelyhez való hűség elébe helyezik az úgynevezett „vállalkozói készséget”, ezzel igazolva anyagi önzésüket, a szocialista erkölcsöt lefitymáló, közösség- ellenes magatartásukat. Kiss József arra hívta fel a figyelmet, hogy az értékrendváltozás miatt nem tudjuk magunk mellé állítani a fiatalok egy részét, pedig a mostani huszonévesek a jövő meghatározói. Különösen nyomasztók a fiatalok lakásgondjai: a pályakezdők bérükből, fizetésükből képtelenek megfizetni a csillagászati összegű lakásárakat, az albérleti uzsora pedig nem teszi lehetővé a takarékoskodást. Intézményes segítségre volna szükség. Ugyanő tette szóvá, hogy nem húzóerő a DIGÉP-ben sem a tanulás. Aggasztó a szakmunkásképzés helyzete, de nem ösztönöz eléggé a belső anyagi elismerés a magasabb szakmai képzettség megszerzésére sem. Nehezen haladunk előre az érdekegyeztetésben. • AMI ÖSZTÖNÖZHET Agócs Ferenc a főmunkaidő arányosabb értékelését szorgalmazta: aki ebben többet dolgozik, az jobban éljen — legyen ez valóság a szocialista nagyvállalatnál is. Ezzel lehetne igazán helyreállítani a munkásosztály megbecsülését. Kovács Jenő az MSZMP KB képviseletében kért szót. Azt hangsúlyozta, hogy ezen a taggyűlésen előrevivő magabiztosságot tapasztalt. Hasznosak, közérdekűek az ilyen viták. A párt soha nem ígérte, hogy minden gondot egy csapásra meg tud oldani. Szükséges a tennivalók helyes sorrendjének a meghatározása. A kitűzött tő célokkal a túlnyomó többség egyetért, de az oda vezető út konzekvenciáit már nem mindenki meri vállalni. Amikor a jövő feladatairól beszélünk, egyszerre akarunk jót az országnak és önmagunknak. A párttagoknak oda kell hatniuk személyes magatartásukkal, meggyőző munkájukkal, hogy a társadalom többsége vállalja azokat a következményeket — ha netán kellemetlen velejárói is vannak —, amelyek az előrehaladás érdekében szükségesek. Összegyűlt elég hasznosítható tapasztalat ahhoz, hogy a oárt meghatározza a haladás időszerű irányát, hogy dinamikusabban léphessünk előre, gyorsabban orvosoliuk közös bajainkat. B.J. jfc A Centrum Aruház földszintjén található fotóautomata ritkán működik de az ott készülő gyorsfotók /ebként sem jók a hivatalos igazolványokba. Báadásul azo\ a képek nem is időtállóak, egy-két héten belül sárgulnak, bámulnák. így aztán Hzimiskánkról csak a Fényszövnél vagy a magánfényképé■ mestereknél rendelhetünk képet. (Kerényi László felvételei) Eleink emlékezete Vay Miklós, a koronaőr
