Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)

1986-09-30 / 228. szám

Egyedül a vezérállásban 5^ A vezetőállásban (Kerényi László felvételei) Azon a csütörtökön, ami­kor Felházi András moz­donyvezető délután 2 órakor elindította a Keleti pálya­udvaron az 514. számú vo­natot, már több mint 12 órája volt szolgálatban. Öt órára kell Miskolcra érnie, utána még egy félórás munkája lesz, és csak akkor van vé­ge az aznapi szolgálatnak. Egyedül tartózkodik a V—43 típusú villanymozdony ve­zetőállásában, vagy ahogy régebben mondták, a vezér­állásban. Az egész szerel­vényt két vasutas viszi, a mozdonyvezető és a vezető jegy vizsgáló, Tasi Valéria. Tasi Valéria vezető jegyvizsgáló írásos rendelkezést ai át a mozdonyvezetőnek. mozdonyvezető mondja. 700, illetve 1000 méter ilyenkor a fékút távolsága, de 400 méteren belül is képesek megállítani a szerelvényt. Sajnos viszonylag sokszor kerül erre sor. A figyelmet­lenségnek, a fegyelmezetlen­ségnek, az ittasságnak, az életuntságnak sok áldozata van. A gyorsfék is tehetet­len 110 kilométeres sebes­ségnél, ha féktávolságon be­lül kerül valami a mozdony útjába. A vasráccsal védett szélvédő üveg bogarak te­metője, a mozdony eleje madárrajokat kaszál le ek­kora sebességnél. A Galga völgyében 100 kilométeres sebességgel haladunk, utá­nunk hajlanak a füvek, a bokrok, a fák, a mozdony fölött gyorsröptű madár szárnyal kilométereken ke­resztül, aztán nyílegyenesen felhúz az égboltnak... Sok helyen dolgoznak pá­lyamunkások. Róluk, mint ahogy a vágányzárakról is, a mozdonyvezető írásos ren­delkezéseket kap. Ilyenkor gyakran szólaltatja meg a kürtöt, mint a fénysorom­pókkal őrzött vasúti átjárók előtt is. Elhagyott, gyommal körülvett bakterházak ma­radnak el a vonat mellett. Ezekben már nem szolgál senki, nem lakik itt senki, az őrök helyett automata biztosítóberendezések rend­szere gondoskodik a vasút biztonságáról. Hatvan előtt is perceket kell várakozni. Felházi András jól ismeri ezt a vonalat is. Életének 54 esztendejéből 35. éve a MÁV- nál dolgozik. A lakatos szak­mát is itt tanulta, dolgozott a tmk-műhelyben, aztán gő­zösre került, egy évig fűtő­ként tüzelt a gőzmozdonyo­kon, s csak ezután végez­hette el a villanymozdony­vezetői tanfolyamot. Negy­venöt éves koráig — min­den mozdonyvezetőnek — háromévenként kellett köte­lező orvosi vizsgálaton meg­jelennie. Azután már két­évenként. A vezetőállásban csak egészséges, biztos, nyu­godt hátországgal rendelkező emberek dolgozhatnak. Egy- egy út alkalmával ők felel­nek több száz ember életé­ért és óriási anyagi értéke­kért. Felházi András moz­donyvezető ilyen ember. Azt nem állítja, hogy eseményte­len volt eddigi élete, kitöröl­hetetlen emlékek kísérik, ö is tanúsíthatja: a vasút ve­szélyes üzem! A vasút azon­ban folyamatos üzem is. Itt nincs szabad szombat, va­sárnap, ünnepnap. Éjszaka is úgy dolgoznak, mint nappal, és itt az évszakok sem szá­mítanak. Itt mindig menni kell... A vasút mostanában lét­számhiánnyal küzd. Ennek egyik oka valószínűleg a folyamatos üaemmód, a munkarend. A másik — fel­tehetőleg — a „kevés pénz”. Felházi András nem panasz­kodik. Alapfizetése 5800 fo­rint, de például augusztus­ban 12 ezer forintot kere­sett, sok volt a túlóra. Igaz, ezt az időt a családjától, gyerekeitől, unokáitól veszi el a szolgálat, de ha menni kell, akkor megy. Éppen úgy, mint sokezer társa. Egy év múl­va nyugdíjba kerül. Addig még sokezer kilométert kell megtennie. Munkáját eddig is elismerték, megkapta a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést és igazgatói di­cséretet is. A vezérállásban elég nagy a meleg, fület sértő a zaj. A padlón fehér kannában langyos ivóvíz. Ettől nem messze van az a bizonyos vaslemez, amelyre az utazás alatt a vonatvezető lábával ránehezedik. Ez az úgyne­vezett éberségi berendezés. Ha a mozdonyvezető nem ura a helyzetnek, nem nyom­ja le állandóan ezt a pe­dált, akkor éles hangjelzé­sek szólalnak meg, s meg­határozott idő után az auto­mata leállítja az egész sze­relvényt. A vezetőfülkében a „fekete doboz” papírtekercse mindent regisztrál. A szol­gálat utolsó mozzanata az, amikor a mozdonyvezető ezt a papírtekercset is leadja ... (oravec) Lóvay-BSt A Lévay József Közműve­lődési Baráti Kör ma dél­után 5 órai kezdettel a Kos­suth utca 17. szám alatt levő székházban Lévay-esíet rendez. Érdeklődőket szíve­sen látnak. * Jeles esemény színhelye volt a határmenti Füzér­komlós, illetve négy társ­községe, Nyíri, Pusztafalu, Füzér és Bózsva, vasárnap délután. A belügyminiszter a határőrizeti önkéntes mun­ka elismeréséül Határörköz- ség címet adományozott a jjc Felszerelik a Határőrközség táblát Füzérkomlós határában (Ádám István felvétele) településeknek. A kitünte­tésről szóló okiratot Krisán Attila alezredes, a BM Ha- lárciség Országos Parancs-. nokságának osztályvezetője adta át Horváth Tivadar­nak, a közös községi tanács elnökének. Képviselői Értesítjük a 6. sz. ország- gyűlési választókerület (Kil- lián lakótelep, diósgyőri vá­rosközpont, Berekalja, Pa­pírgyár és környéke, Lilla­füred—Ómassa, Bükkszent- lászló) lakosságát, hogy Si­mon Béla országgyűlési kén- viselő október 1-jén (szer­fogadóóra dán) 17—18 óra közötti fo­gadóóráján várja választó- polgárai közérdekű bejelen­téseit, javaslatait a Vár u. 5. sz. alatti pártalapszerve- zetben. Miskolc Városi Tanács V. B. Titkárság» Szomjaznak a vadak A baklövésért is fizetni kell Szenvednek az állatok a vízhiány miatt az Aggteleki Nemzeti Park területén. A tartós szárazság miatt a források elapadtak, ezért most lajtkocsikkal hordják a vizet az itatókhoz. Több he­lyen medencét vájtak a föld­be az erdőszélen. Ez persze nem a legjobb megoldás, mert a szikkadt föld hamar beissza a vizet. A vadásztár­saságok és az erdőgazdaság mindent megtesz, hogy a vadállomány kárt ne szen­vedjen. Szükség is van erre a gondoskodásra, mivel a külföldiek fogadása minden esztendőben egyre nagyobb bevételt jelent a népgazda­ságnak. Újabban már nemcsak a MA VAD, hanem a VADEX, a Naturs és a Pegazus uta­zási irodák is szerveznek bérvadásztatást. A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság három helyen, Szelce- pusztán, Pénzpatakon és a zempléni Senyőn fogadja a külföldi nimródokat. Az NSZK-ból érkezők többsége jól ismeri a borsodi erdőket, közülük sokan már több mint két évtizede járják a vadas területeket. Most, a szarvasbőgés ide­jén a tehetősebb nimródok a golyóérett bikára vadász­nak, októberben pedig a se- lejtszarvasokra várnak rossz napok. A külföldi vadászok, mielőtt puskát fognának, föl­mérik anyagi lehetőségeiket, s kauciót fizetnek. Kiszámol­ják, hogy a pénztárcájukból mennyi szarvas leterítésére futja. Számukra minden lö­vés pénzbe kerül, még ha nem találnak, akkor is: az erdőgazdaság az állatok megsebzéséért is benyújtja a számlát. Az elejtett állatok húsát korábban a MAVAD miskol­ci hűtőháza vásárolta fel. Újabban a VADEX is részt kér ebből az üzletből, s elő­nyösebb feltételeket ajánlott. A vadászatok helyszínén hű­tőkamrákat állítottak fel, ezekbe gyűjtik az exportra és feldolgozásra váró húst. A külföldi nimródok csu­pán a trófeát viszik haza, először azonban valamennyit bemutatják a Budapesten székelő trófeabíráló bizott- ’ sásnak. Ott több szempont­ból értékelik, díjazzák az agancsokat, s meghatározzák az értéküket. Előfordul, hogy egy-egy ügyesebb vadász több száz ezer forintnak megfelelő valutát is leszur­kol. (szántó) (Folytatás az 1. oldalról) A Belügyminisztérium Ha­tárőrség Miskolci Kerület­parancsnokságán tegnap dél­után emlékeztek meg a fegyveres erők napjáról. Az ünnep alkalmából kiadott pa­rancsok ismertetése után Késik László, a KISZ Bor­sod Megyei Bizottságának titkára mondott ünnepi be­szédet, majd kitüntetéseket, jutalmakat nyújtottak át Bejelentették, hogy Buda­pesten, a Határőrség Or­szágos Parancsnokságán ve­hette át a Kiváló Szolgála­tért Érdemérmet Tömöri István alezredes, a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát Birke Mik­lós alezredes. Ifjúságért Ér­demérmet kapott Béres László százados, míg KISZ Érdeméremmel Tóth I. Ist­ván főtörzsőrmestert tüntet­ték ki. Többen belügymi­niszteri, államtitkári és or­szágos parancsnoki jutalom­ban részesültek, s két ha­tárőrtiszt, Bari Mihály őr­nagy és Nagy Zoltán had­nagy soron kívül alezredes­sé, illetve főhadnaggyá lé­pett elő. Eszperantó, kezdőknek A Rónai Sándor Művelő­dési Központ eszperantó nyelvtanfolyamot szervez kezdők számára. A tanfo­lyam időtartama öt hónap, a vizsga 1987 májusában lesz. Jelentkezni a művelő­dési központban lehet az intézmény eszperantó szak­körében, minden csütörtökön este fél 7 és 8 óra között, vagy pedig a 61-177/163-as telefonon. A részvételi díj 400 forint. A nyolc személykocsiban 500—600 utas utazik kényel­mesen, beszélgetnek, olvas­nak, kártyáznak, étkeznek, szunyókálnak, a fiatalok rá­diót, magnót hallgatnak. Süt a nap, robog a vonat- Az utasok többsége hazafelé tart... A mozdonyvezető jobb ke­ze a fékek közelében, bal keze a villanymotorok ve­zérlőjén, szeme a pályán, a műszereken, a kapcsolókon, a jelzőlámpákon, lába az éberségi berendezés pedál­ján. A műszerfal mellett plexit alatt a szolgálati me­netrendkönyv, benne az ál­lomások, az érkezés, az in­dulás, a tartózkodás ideje, a sebességhatárok. Kézírásos rendelkezések, hol kell las­sítani, hol van vágányzár. A Keletiben már volt egy fékpróba. Most az indulás után vonali ellenőrző fék­próba következik. A moz­dony áramszedője 25 ezer volt villamos energiát to­vábbít a két villanymotor­hoz, amely összes teljesítmé­nye 3000 lóerő. A mozdony 80 tonna súlyú, a nyolc sze­mélykocsiból álló szerelvény 32 tengelyen robog, a vonat összsúlya 343 tonna, sebes­sége 100 kilométer óránként. A fékpróba sikeres, amint a Összefog a népfront és a szakmaközi bizottság A Szakszervezetek Városi Szakmaközi Bizottsága és a Hazafias Népfront Városi Bi­zottsága együttműködéséről, kapcsolataik továbbfejleszté­sének lehetőségeiről tanács­kozik a kél. testület elnök­sége együttes ülésén, holnap délután egy órától. Ezen kí­vül tájékoztatót is meghall­gatnak a népfront III. sz. területi vezetőségének mun­kájáról 0* Ünnepség a határőrségnél Éberségi berendezés

Next

/
Thumbnails
Contents