Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)

1986-09-22 / 221. szám

Utánfutó is bérelhető Lj szolgáltatások autósoknak ★ Közös érdek lenne, hogy az Aims oldalán újra működjön a vízelvezető rendszer, borítson el mindent a szemét, és épek legyenek a korlátok is. 1 uiajdonosok és gazdák Kié az Avas? Ha felnőnél i A tapasztalatok sze- I rint ugyanazok a gó- I lyak térnek vissza ta- J vasszal. amelyek tö- I lünk elmentek, az öre- 1 gek azonban még nem J ismerik meg felnőtt i fiókáikat, s nem en- I gedik be őket régi i fészkeikbe. A fiatalok [ tehát új otthon kere- I sésére kényszerülnek. ' Sok településünkön a , lakosság fészekrakó i állványokat készít, s ' ezeket a megnőtt gó- I lyafiak hamar birtok­ba is veszik. Ez n i gondoskodás hozzája- 1 rult ahhoz, hogy or­szágunkban immár i nem csökken tovább a gólyák száma, ha- I nem évről évre gya- J rapszík: a legutóbbi i számlálás adatai sze- • rint csaknem ■qn00 par , kelepel hazánkban. A Cement- és Mészművek hejőcsabai gyáráról terme­lési eredményei alapján el­mondható, hogy a cement­ipar leggazdaságosabb üze­me. A tíz éve tartó, folya­matos műszaki szervezd te­vékenységnek. köszönhető, hogy a berendezések ki­használtsága és a fajlagos energiafelhasználás igen kedvezően alakult. • ÖTKILÓS CSOMAGOLÁSBAN IS... — Ebben a® évben példá­ul olyan vállalkozásokba fogtunk, amelyek a cement­iparban eddig ismeretlenek voltak — mondja dr. Szabó István igazgató. — Mészkö­vet őriünk a mezőgazdasági üzemeknek, a másoknál „be­döglött”, azaz összeállt ce­mentet újra .felhasználható­vá tesszük. A kisfogyasztók részére — főleg javítások­hoz — öt kilogrammos cso­magolásban is eladunk ce­mentet. Vállaljuk ipari hul­ladékok megsemmisítését, különleges eljárásunkkal. Ez utóbbi iránt sokkal nagyobb az igény, mint amekkora a berendezésünk kapacitása. Az első félév igazolta tö­rekvéseinket. A cementérté­kesítési tervünket 38 ezer tonnával teljesítettük túl. Mészből 3 ezer tonna a rá­adásunk, s mindezek ered­ményeként gyárunk az első hat hónap alatt 30 millió fo­rinttal szárnyalta túl a ki­tűzött értéket. Jó a féléves Sokszor csörgött az elmúlt napokban egyazon ügyben" a szerkesztőségi telefon. Az autótulajdonosok aggódva kérdezték, meddig lesz még az Autóklub miskolci műsza­ki állomásának „üzemen kí­vül” az autómentő gépkocsi­ja? Egyesek — főleg akik öregebb járgánnyal rendel­keznek — félnek elindulni egy-egy hosszabb túrára, mert ha véletlenül lerob­bannak mondjuk Pécsett — mint az egyik olvasónk — akkor 5600 forint helyett 8550 forintért szállítják majd ha­za a magánmentők az autó­ját. A kérdést ez alkalommal a legilletékesebbnek Forgács Jánosnak, az Autóklub me­gyei titkárának továbbítot­tuk: mérlegünk a készletgazdál­kodásban és az állóeszköz- fenntartásban is. • NÖVEKÖ NYERESÉG, TÖBB BÉR Az év elején a cement- / gyár politikai, gazdasági és társadalmi szerveinek veze­tői meggyőzték a dolgozó­kat arról, hogy többletbért csak többletnyereségből le­het kifizetni. Bevált az ösz­tönző bérezési rendszerük is: egy-egy munkás, a terv- teljesítéstől függően, 1500— 2000 forinttal is többet, avagy kevesebbet talál ha­vonta a fizetési borítékban. S ha valaki huzamosabb ideig kevesebb pénzt visz haza, a család bizony meg­kérdezi tőle: „Mostanában hogyan dolgozol?” • SEGÍT A MUNKAIDŐ- ELEMZÉS A vállalat vezetése hatá­rozott lépéseket tett a tér* melékenvebb munka érdeké­ben. Segített ebben az ides­tova két éve itt tevékenyke­dő — főleg a karbantartás­sal foglalkozó — svájci cég. amely munkaidő-elemzéssel tárja fel a különféle műve­leteknél megmutatkozó hiá­nyosságokat. A cementgyári munkások egyre jobban megtalálják számításukat a vállalatnál; alig akad. aki más vállalat felé kacsingat. Ügy tűnik, az itt dolgozók képesek vol­tak megfelelni a változó gazdasági környezet kihívá­sára. S. R. — Az észrevétel jogos, de nem teljesen fedi a valósá­got. Mindössze egy hónapig nem működött az autómen­tőnk. Az -történt ugyanis, hogy a korábbi gépkocsive­zetőnk felmondott augusztus elsején, és azonnal nem tud­tuk pótolni. Ezért úgy ha­tároztunk, amíg az új gép­kocsivezető még nem érke­zik, felújítjuk a sokat hasz­nált autómentőt. .Szeptember 4-től viszont ismételten igénybe vehető ez a szolgál­tatásunk A díja 8 forint 10 fillér kilométerenként. A klubtagok lakott területen kívül 10 százalék, lakott te­rületen belül pedig 20 szá­zalék kedvezményben része­sülnek. Új szolgáltatásunk, hogy mostmár nemcsak hét­köznaponként 22 óráig, ha­nem szombaton és vasárnap is. 20 óráig tart ügyeletet az autómentő. Ennek bizonyára örülnek ügyfeleink, hiszen hétvégén ülnek többen volán mellé. Ha bajba jutnak, csak fel kell emelni az első tele­fonkagylót, s központunk CB rádión keresztül értesíti az autómentő vezetőjét, aki mi­hamarabb a helyszínre siet... — Azt beszélik a város­ban. mostmár tehgrutánfu- tóért sem kell a magánköl­csönzőknél sorba állni.. — Így igaz! Ám ezt a szol­gáltatást csak klubtagok ve­hetik igénybe. Aki szállíta­ni óhajt, mindössze öt liter benzin áráért egy teljes na­pig használhatja utánfutón­kat. Így ez is fele költségbe kerül mint a magánbérle­mény ... (soltész) Tanácstagi fopdcóia Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kálmán And­rás a Szilágyi Dezső utca 53. szám alatti általános is­kolában, 17 órától — A Killiánban több száz ember várja Végh Antal könyvét... Mikor érkezik az árus? — kérdezi az is­meretlen telefonáló. — Miért pont a Killián­ban? — kérdez vissza a jobb sorsra érdemes szerkesztő, akinek körülbelül ez az öt­századik telefonja ezen a délutánon — könyv-ügyben. — Azért, mert a hirdetés­ben úgy áll hogy a város­központban árusítják. — Valóban úgy áll de mi­óta központja a városnak a Killián lakótelep? — Mindig is az volt, ami­óta felépítették — csattan a magabiztos és ingerült vá­lasz. i Volt, aki úgy vélte, Diós­győrre vonatkozik a „város- központ” megjelölés; más az Avasra, ismét más a Marx tér környékére esküdött. És mindannyian csodálkoztak, hogy a kényszerűségből tele­fonügyeletessé, tudakozóvá, hangulatcsillapítóvá és ma- gyarázkodóvá vált boldogta­lan szerkesztő még ennyit sem tud. Soha-soha ilyen délutánt!.. A Végh Antal legfrissebb leleplezéseire áhítozók el­söprő rohama után úgy érez­tük magunkat itt a szerkesz­tőségben, mint a magyar csapat érezhette az emléke­zetes 6:0 után. Sajnos, nem kérhettük a lecserélésünket — oxigénhiányra hivatkozva —, mint tette azt magasra nőtt söprögetőnk Mexikóban. És nem tilthattuk el az olvasó­Mostanában pezseg az élet az avasi pincesorokon: ké­szülnek a szüretre, mossák a hordókat, kádakat. Egyéb­ként sem elhagyatottak már itt a pinceszerek, hiszen ko­ra tavasztól késő őszig egyre többen építkeznek, régi prés­házakat újítanak fel, vagy újakat emelnek. Mindez ki­áltó ellentétben van a kör­nyezettel, amely egyre pusz­tul, romlik. Vajon miért nem fordítható a pineeepítö energiáknak csak egy kis ré­sze az Avas megóvására is? Szomorú tény, de igaz- az elmúlt években, évtizedek­ben a város hátat fordított az Avasnak, a hajdanán gon­dozott park- és sétányrend­szer nagyon rossz állapot­ba került. Nemrég írtunk ar­ról, hogy a város kasszájá­ból a nehéz anyagi helyzet ellenéle több százezer fo­rintot juttattak nemi tiszto­gatásra. karbantartásra. A vandálojt néhány nap leforgása alatt megtépázták mindazt, amit sikerült elvégezni. Most a fájó kudarc ellené­re az a szándék buzog az iá­kat a telefonálástól, mint Mezey kapitány az edzópá- lyától az újságírókat. Az ol­vasók támadhattak tovább, ki ingerülten (hol van már az a könyv?), ki gúnyosan (ismét kacsát eregettek hir­detés címén!), ki siránkoz­va (térdig jártam a lábam, és még sincs ...). Hanyagoljuk el azt a kér­dést, megér-e annyit a szó- banforgó könyv, hogy ilyen nagy hűhó legyen a terjesz­tése körül Ne firtassuk azt sem, miért magánárusok út­ján hozza forgalomba a szer­ző. Inkább arra keressünk választ, miért ejti zavarba a miskolci polgárt az a meg­jelölés, hogy „városközpont”. Ha egy budapesti, debreceni, szegedi vagy győri lakos ol­vassa a lapunkban is meg­jelent hirdetést, tudja, me­lyik részen keresse az áru­sokat. Nálunk mitől ez. a té- tovaság? Hosszúra nyúlt, egyutcás település a miénk, s hogy ilyen, az a geológiai adott­ságokkal magyarázható. A Szinva völgyébe telepítették eleink a várost, és ha az utóbbi évtizedekben tágult, „hasasodott” is, még mindig leginkább egy hurkához ha­sonló foltot ad a térképen. Nincs tehát központi nagy tere, mint például az alföldi városoknak. Szegednek, vagy Debrecennek, Kecskemétnek Ettől azonban még elhihet­nék mind az ide látogató tu- i risták, mind a törzsökös mis­kolciak, hogy azért Miskolc- I letékesekben, hogy a jövő­ben mindent megtesznek azért: a kevéske pénzből is jusson az Avasnak. Csak­hogy, aki ismeri az ottani ál­lapotokat, aligha hiheti el: Miskolc hegyének gondozá­sára, a tetemes hátrányok f. norzsolására lesz elegen­dő pénz és energia. Másféle energiákat is fel kellene itt használni, hi­szen az Avas csak részben köztulajdon. Ma egy átlagos avasi pincét 250 ezer és félmillió forint közötti áron lehet megvásá­rolni. A rangosabb emeletes, díszes présházaknál az összeg természetesen jóval nagyobb. Az is elfogadható állítás —, s nem sérti az újsütetű pm- césgazdák önérzetét —, hogy aki ma pincét vesz, az alig­ha küzd filléres gondokkal. Juthatna tehát az egész hegy fenntartására, meg­óvására a bukszájukból. Közhelynek hangzik, de itt nem az: a teherviselés min­denkinek az érdeke. Ugyan­is maholnap jórhatetlanokká vakiak a pincesorokhoz, sé­nak is van egy történelmi­leg kialakult központi mag­ja, azaz központja. Az Ady- hídtól a Tanácsház térig ter­jedő szakaszt értjük ez alatt, illetve keresztirányban a Ka­zinczy és a Szemere utcát. Ennek a résznek a rekonst­rukciója kezdődött el napja­inkban. Hogy • miért nem ilyen egyértelmű ez a köz­pont-dolog mégsem, ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy valamilyen fur­csa megfontolásból, az utóbbi évtizedekben született lakó­negyedeket központként em­legette a hivatalösnyelv: di­ósgyőri városközpont, avasi városközpont stb. Korábban a Killián lakótelep viselte ezt a rangos, valójában tel­jesen hamis titulust. Ezek a negyedek ugyanis legfeljebb alközpontjai lehetnek a vá­rosnak. A másik ok nyomosabb és elszomorítóbb. Sajnálatosan sokáig késett a városmag re­konstrukciója, és bizony nem egészen úgy fest a Széche­nyi út és környéke — külö­nösen ha bekukkantunk a kulisszák mögé, azaz belé­pünk a dufartok alá —, mint ahogy egy ilyen nagyváros­ól elvárná az ember. De addig is, kedves mis­kolciak, amíg változik a lelyzet fogadjuk el ezt a városközpontot, ha nem is a iegékesebb képet nyújtja. És vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy ez a kép nem javít(6)atlan! (békés) tánvokhoz vezető utak, ve­szélyes a közlekedés, el önt a szemét, a víz mindent. Ha csak üzleti szemüvegen sít nézzük, a környezetpusztítás meg­bosszulja magát. clőhb- utóbb lejjebb faragja a pincék forgalmi értékét. Az Avas „nagygazdája”, a tanács, valamint a pince- és présház-tulajdonosok olyan közös kasszát teremthetné­nek, amiből jutna a pai-kok­nak is, a pincesoroknak is. De nemcsak a forintokról van itt szó. Bizonyos, hogy ha megegyeznének néhány rendszabályban, azt több sikerrel lehetne betartatni, mint egy alig ismert, s meg kevésbé tisz­telt városi köztisztasági paragrafusgyűjteményt. Sok tulajdonosa uan mára az Avasnak: ideje lernte, hogy végre jó gazdái is te­gyenek. (friss) Legkedveltebb a milolai Diószüret hegyen-völgyön A diófa őshonos ezen a tájon. Ékesen jelzi ezt Di­ósgyőr neve is. Miskolc kör­nyékén szinte minden por­tán szőlőhegyen, gyümöl­csösben van diófa. Az utóbbi években az ál­lami gazdaságok és a mező- gazdasági szövetkezetek ás telepítettek ebből a közked­velt csonthéjasból. A napfé­nyes szeptember az idén a megszokottnál korábban meg­érlelte a termést. Javába« tart a diószüret. A diót napjainkban is az ősi, hagyományos módon szüretelik. Hosszú póznákkal verik le a még burkában levő termést, vigyázva, hogy a fát, annak jövőre is ter­mést hozó ágait le ne tör­jék. A burkából kifejtett di­ót szellős helyen szétterítik száradni. Némely vidéken előbb fahamuból készített lúgban mossák meg. Ettől a héja szép fényes szint kap, és a tapasztalat szerint nem íérgesedik a dióbél Megyénkben a kiskertek­ben több, mint másfélszáz­ezer diáfát tartanak számon. Telepítése napjainkban is fo­lyamatos, mostanában az újabb, nemesített változato­kat, leggyakrabban a papír­héjú milotai fajtát ültetik. jfc A szállítószalagok egészen a teherautókig elérnek a HCM- ben. Az 50 kilós cementzsákokat azonban így is meg kell emelni, s nem is keveset. Aki végigdolgozik itt egy műsza­kot, több tonnát emel fel, mint egy súlyemelő az edzésen. Sikeres vállalkozás Hejőcsabán A cent feltámasztása Színe és Hol a város központja?

Next

/
Thumbnails
Contents