Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)
1986-09-22 / 221. szám
Utánfutó is bérelhető Lj szolgáltatások autósoknak ★ Közös érdek lenne, hogy az Aims oldalán újra működjön a vízelvezető rendszer, borítson el mindent a szemét, és épek legyenek a korlátok is. 1 uiajdonosok és gazdák Kié az Avas? Ha felnőnél i A tapasztalatok sze- I rint ugyanazok a gó- I lyak térnek vissza ta- J vasszal. amelyek tö- I lünk elmentek, az öre- 1 gek azonban még nem J ismerik meg felnőtt i fiókáikat, s nem en- I gedik be őket régi i fészkeikbe. A fiatalok [ tehát új otthon kere- I sésére kényszerülnek. ' Sok településünkön a , lakosság fészekrakó i állványokat készít, s ' ezeket a megnőtt gó- I lyafiak hamar birtokba is veszik. Ez n i gondoskodás hozzája- 1 rult ahhoz, hogy országunkban immár i nem csökken tovább a gólyák száma, ha- I nem évről évre gya- J rapszík: a legutóbbi i számlálás adatai sze- • rint csaknem ■qn00 par , kelepel hazánkban. A Cement- és Mészművek hejőcsabai gyáráról termelési eredményei alapján elmondható, hogy a cementipar leggazdaságosabb üzeme. A tíz éve tartó, folyamatos műszaki szervezd tevékenységnek. köszönhető, hogy a berendezések kihasználtsága és a fajlagos energiafelhasználás igen kedvezően alakult. • ÖTKILÓS CSOMAGOLÁSBAN IS... — Ebben a® évben például olyan vállalkozásokba fogtunk, amelyek a cementiparban eddig ismeretlenek voltak — mondja dr. Szabó István igazgató. — Mészkövet őriünk a mezőgazdasági üzemeknek, a másoknál „bedöglött”, azaz összeállt cementet újra .felhasználhatóvá tesszük. A kisfogyasztók részére — főleg javításokhoz — öt kilogrammos csomagolásban is eladunk cementet. Vállaljuk ipari hulladékok megsemmisítését, különleges eljárásunkkal. Ez utóbbi iránt sokkal nagyobb az igény, mint amekkora a berendezésünk kapacitása. Az első félév igazolta törekvéseinket. A cementértékesítési tervünket 38 ezer tonnával teljesítettük túl. Mészből 3 ezer tonna a ráadásunk, s mindezek eredményeként gyárunk az első hat hónap alatt 30 millió forinttal szárnyalta túl a kitűzött értéket. Jó a féléves Sokszor csörgött az elmúlt napokban egyazon ügyben" a szerkesztőségi telefon. Az autótulajdonosok aggódva kérdezték, meddig lesz még az Autóklub miskolci műszaki állomásának „üzemen kívül” az autómentő gépkocsija? Egyesek — főleg akik öregebb járgánnyal rendelkeznek — félnek elindulni egy-egy hosszabb túrára, mert ha véletlenül lerobbannak mondjuk Pécsett — mint az egyik olvasónk — akkor 5600 forint helyett 8550 forintért szállítják majd haza a magánmentők az autóját. A kérdést ez alkalommal a legilletékesebbnek Forgács Jánosnak, az Autóklub megyei titkárának továbbítottuk: mérlegünk a készletgazdálkodásban és az állóeszköz- fenntartásban is. • NÖVEKÖ NYERESÉG, TÖBB BÉR Az év elején a cement- / gyár politikai, gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői meggyőzték a dolgozókat arról, hogy többletbért csak többletnyereségből lehet kifizetni. Bevált az ösztönző bérezési rendszerük is: egy-egy munkás, a terv- teljesítéstől függően, 1500— 2000 forinttal is többet, avagy kevesebbet talál havonta a fizetési borítékban. S ha valaki huzamosabb ideig kevesebb pénzt visz haza, a család bizony megkérdezi tőle: „Mostanában hogyan dolgozol?” • SEGÍT A MUNKAIDŐ- ELEMZÉS A vállalat vezetése határozott lépéseket tett a tér* melékenvebb munka érdekében. Segített ebben az idestova két éve itt tevékenykedő — főleg a karbantartással foglalkozó — svájci cég. amely munkaidő-elemzéssel tárja fel a különféle műveleteknél megmutatkozó hiányosságokat. A cementgyári munkások egyre jobban megtalálják számításukat a vállalatnál; alig akad. aki más vállalat felé kacsingat. Ügy tűnik, az itt dolgozók képesek voltak megfelelni a változó gazdasági környezet kihívására. S. R. — Az észrevétel jogos, de nem teljesen fedi a valóságot. Mindössze egy hónapig nem működött az autómentőnk. Az -történt ugyanis, hogy a korábbi gépkocsivezetőnk felmondott augusztus elsején, és azonnal nem tudtuk pótolni. Ezért úgy határoztunk, amíg az új gépkocsivezető még nem érkezik, felújítjuk a sokat használt autómentőt. .Szeptember 4-től viszont ismételten igénybe vehető ez a szolgáltatásunk A díja 8 forint 10 fillér kilométerenként. A klubtagok lakott területen kívül 10 százalék, lakott területen belül pedig 20 százalék kedvezményben részesülnek. Új szolgáltatásunk, hogy mostmár nemcsak hétköznaponként 22 óráig, hanem szombaton és vasárnap is. 20 óráig tart ügyeletet az autómentő. Ennek bizonyára örülnek ügyfeleink, hiszen hétvégén ülnek többen volán mellé. Ha bajba jutnak, csak fel kell emelni az első telefonkagylót, s központunk CB rádión keresztül értesíti az autómentő vezetőjét, aki mihamarabb a helyszínre siet... — Azt beszélik a városban. mostmár tehgrutánfu- tóért sem kell a magánkölcsönzőknél sorba állni.. — Így igaz! Ám ezt a szolgáltatást csak klubtagok vehetik igénybe. Aki szállítani óhajt, mindössze öt liter benzin áráért egy teljes napig használhatja utánfutónkat. Így ez is fele költségbe kerül mint a magánbérlemény ... (soltész) Tanácstagi fopdcóia Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kálmán András a Szilágyi Dezső utca 53. szám alatti általános iskolában, 17 órától — A Killiánban több száz ember várja Végh Antal könyvét... Mikor érkezik az árus? — kérdezi az ismeretlen telefonáló. — Miért pont a Killiánban? — kérdez vissza a jobb sorsra érdemes szerkesztő, akinek körülbelül ez az ötszázadik telefonja ezen a délutánon — könyv-ügyben. — Azért, mert a hirdetésben úgy áll hogy a városközpontban árusítják. — Valóban úgy áll de mióta központja a városnak a Killián lakótelep? — Mindig is az volt, amióta felépítették — csattan a magabiztos és ingerült válasz. i Volt, aki úgy vélte, Diósgyőrre vonatkozik a „város- központ” megjelölés; más az Avasra, ismét más a Marx tér környékére esküdött. És mindannyian csodálkoztak, hogy a kényszerűségből telefonügyeletessé, tudakozóvá, hangulatcsillapítóvá és ma- gyarázkodóvá vált boldogtalan szerkesztő még ennyit sem tud. Soha-soha ilyen délutánt!.. A Végh Antal legfrissebb leleplezéseire áhítozók elsöprő rohama után úgy éreztük magunkat itt a szerkesztőségben, mint a magyar csapat érezhette az emlékezetes 6:0 után. Sajnos, nem kérhettük a lecserélésünket — oxigénhiányra hivatkozva —, mint tette azt magasra nőtt söprögetőnk Mexikóban. És nem tilthattuk el az olvasóMostanában pezseg az élet az avasi pincesorokon: készülnek a szüretre, mossák a hordókat, kádakat. Egyébként sem elhagyatottak már itt a pinceszerek, hiszen kora tavasztól késő őszig egyre többen építkeznek, régi présházakat újítanak fel, vagy újakat emelnek. Mindez kiáltó ellentétben van a környezettel, amely egyre pusztul, romlik. Vajon miért nem fordítható a pineeepítö energiáknak csak egy kis része az Avas megóvására is? Szomorú tény, de igaz- az elmúlt években, évtizedekben a város hátat fordított az Avasnak, a hajdanán gondozott park- és sétányrendszer nagyon rossz állapotba került. Nemrég írtunk arról, hogy a város kasszájából a nehéz anyagi helyzet ellenéle több százezer forintot juttattak nemi tisztogatásra. karbantartásra. A vandálojt néhány nap leforgása alatt megtépázták mindazt, amit sikerült elvégezni. Most a fájó kudarc ellenére az a szándék buzog az iákat a telefonálástól, mint Mezey kapitány az edzópá- lyától az újságírókat. Az olvasók támadhattak tovább, ki ingerülten (hol van már az a könyv?), ki gúnyosan (ismét kacsát eregettek hirdetés címén!), ki siránkozva (térdig jártam a lábam, és még sincs ...). Hanyagoljuk el azt a kérdést, megér-e annyit a szó- banforgó könyv, hogy ilyen nagy hűhó legyen a terjesztése körül Ne firtassuk azt sem, miért magánárusok útján hozza forgalomba a szerző. Inkább arra keressünk választ, miért ejti zavarba a miskolci polgárt az a megjelölés, hogy „városközpont”. Ha egy budapesti, debreceni, szegedi vagy győri lakos olvassa a lapunkban is megjelent hirdetést, tudja, melyik részen keresse az árusokat. Nálunk mitől ez. a té- tovaság? Hosszúra nyúlt, egyutcás település a miénk, s hogy ilyen, az a geológiai adottságokkal magyarázható. A Szinva völgyébe telepítették eleink a várost, és ha az utóbbi évtizedekben tágult, „hasasodott” is, még mindig leginkább egy hurkához hasonló foltot ad a térképen. Nincs tehát központi nagy tere, mint például az alföldi városoknak. Szegednek, vagy Debrecennek, Kecskemétnek Ettől azonban még elhihetnék mind az ide látogató tu- i risták, mind a törzsökös miskolciak, hogy azért Miskolc- I letékesekben, hogy a jövőben mindent megtesznek azért: a kevéske pénzből is jusson az Avasnak. Csakhogy, aki ismeri az ottani állapotokat, aligha hiheti el: Miskolc hegyének gondozására, a tetemes hátrányok f. norzsolására lesz elegendő pénz és energia. Másféle energiákat is fel kellene itt használni, hiszen az Avas csak részben köztulajdon. Ma egy átlagos avasi pincét 250 ezer és félmillió forint közötti áron lehet megvásárolni. A rangosabb emeletes, díszes présházaknál az összeg természetesen jóval nagyobb. Az is elfogadható állítás —, s nem sérti az újsütetű pm- césgazdák önérzetét —, hogy aki ma pincét vesz, az aligha küzd filléres gondokkal. Juthatna tehát az egész hegy fenntartására, megóvására a bukszájukból. Közhelynek hangzik, de itt nem az: a teherviselés mindenkinek az érdeke. Ugyanis maholnap jórhatetlanokká vakiak a pincesorokhoz, sénak is van egy történelmileg kialakult központi magja, azaz központja. Az Ady- hídtól a Tanácsház térig terjedő szakaszt értjük ez alatt, illetve keresztirányban a Kazinczy és a Szemere utcát. Ennek a résznek a rekonstrukciója kezdődött el napjainkban. Hogy • miért nem ilyen egyértelmű ez a központ-dolog mégsem, ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy valamilyen furcsa megfontolásból, az utóbbi évtizedekben született lakónegyedeket központként emlegette a hivatalösnyelv: diósgyőri városközpont, avasi városközpont stb. Korábban a Killián lakótelep viselte ezt a rangos, valójában teljesen hamis titulust. Ezek a negyedek ugyanis legfeljebb alközpontjai lehetnek a városnak. A másik ok nyomosabb és elszomorítóbb. Sajnálatosan sokáig késett a városmag rekonstrukciója, és bizony nem egészen úgy fest a Széchenyi út és környéke — különösen ha bekukkantunk a kulisszák mögé, azaz belépünk a dufartok alá —, mint ahogy egy ilyen nagyvárosól elvárná az ember. De addig is, kedves miskolciak, amíg változik a lelyzet fogadjuk el ezt a városközpontot, ha nem is a iegékesebb képet nyújtja. És vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy ez a kép nem javít(6)atlan! (békés) tánvokhoz vezető utak, veszélyes a közlekedés, el önt a szemét, a víz mindent. Ha csak üzleti szemüvegen sít nézzük, a környezetpusztítás megbosszulja magát. clőhb- utóbb lejjebb faragja a pincék forgalmi értékét. Az Avas „nagygazdája”, a tanács, valamint a pince- és présház-tulajdonosok olyan közös kasszát teremthetnének, amiből jutna a pai-koknak is, a pincesoroknak is. De nemcsak a forintokról van itt szó. Bizonyos, hogy ha megegyeznének néhány rendszabályban, azt több sikerrel lehetne betartatni, mint egy alig ismert, s meg kevésbé tisztelt városi köztisztasági paragrafusgyűjteményt. Sok tulajdonosa uan mára az Avasnak: ideje lernte, hogy végre jó gazdái is tegyenek. (friss) Legkedveltebb a milolai Diószüret hegyen-völgyön A diófa őshonos ezen a tájon. Ékesen jelzi ezt Diósgyőr neve is. Miskolc környékén szinte minden portán szőlőhegyen, gyümölcsösben van diófa. Az utóbbi években az állami gazdaságok és a mező- gazdasági szövetkezetek ás telepítettek ebből a közkedvelt csonthéjasból. A napfényes szeptember az idén a megszokottnál korábban megérlelte a termést. Javába« tart a diószüret. A diót napjainkban is az ősi, hagyományos módon szüretelik. Hosszú póznákkal verik le a még burkában levő termést, vigyázva, hogy a fát, annak jövőre is termést hozó ágait le ne törjék. A burkából kifejtett diót szellős helyen szétterítik száradni. Némely vidéken előbb fahamuból készített lúgban mossák meg. Ettől a héja szép fényes szint kap, és a tapasztalat szerint nem íérgesedik a dióbél Megyénkben a kiskertekben több, mint másfélszázezer diáfát tartanak számon. Telepítése napjainkban is folyamatos, mostanában az újabb, nemesített változatokat, leggyakrabban a papírhéjú milotai fajtát ültetik. jfc A szállítószalagok egészen a teherautókig elérnek a HCM- ben. Az 50 kilós cementzsákokat azonban így is meg kell emelni, s nem is keveset. Aki végigdolgozik itt egy műszakot, több tonnát emel fel, mint egy súlyemelő az edzésen. Sikeres vállalkozás Hejőcsabán A cent feltámasztása Színe és Hol a város központja?
