Déli Hírlap, 1986. augusztus (18. évfolyam, 178-202. szám)

1986-08-15 / 190. szám

Step, egy Autóval Különös baleset történt a közelmúltban a mezőcsáti országúton. A nagy sebes­séggel robogó Zastawa ve­zetőjében fölébredt a va­dászösztön, ami nem is lett volna baj. ha nem a volán forgatása közben jut eszébe az úton futó tapsifüles be­fogása. Végül is sikerült elkapnia a Zastawa bal első kereké­vel a reflektor fényétől el­kábult jószágot. Közben ki tudja hobnan, a nyuszi ne­kicsapódott a lámpaüvesnek, s az összetört, A vezető az árokban kötött ki; aránylag szerencsésen úszta meg az étszákai vadászatot. S mi­közben másnap nyúloaorl- kást falatozott, elgondolkod­hatott azon, hogy drága cse­megét eszik. A kocsi javítá­si költsége csaknem 10 ezer forint: ebből már egy ki­sebb nyúlfarmra is futotta volna. > Sajnos, a gépjárművezetők egy része a motorba rejtett percre! vadászott lóerők birtokában megkoc­káztatja, hogy a védtelen ál­latokat csapjon el. Mostaná­ban sok kóbor kutyát, macs­kát látunk az út szélén ki­terítve. Faluhelyen még ma is szokásos, hogy a szárnya­sok az útmenti árokpart kö­rül röpködnek. S van aki örömét leli abban, ha sike­rül ekapnia egyet, bár a szerteröppenő tollak pirosra festik a jármű hűtőjét. . Sokan úgy vélik, hogy en­nek semmi jogi következ­ménye nincs. Szerjntük az állatok gazdája kötele« vi­gyázni az útra engedett jó­szágokra. Ez így is van. a vadon élő állatok kivételével. Az őz, a nyúl és a vaddisznó azonban a vadásztársaságok tulajdo­na. Ezekre autóval vadászni tilos, sőt a járműből még puskával sem szabad céloz­ni rájuk. A kóbor háziálla­tok pusztítása pedig nem a gápjárművezetők feladata! (szántó) Több mint egymillió ton­na, kitermelésre érdemes szén vagyon fekszik Vadna község határában, a Szilvás­váradra vezető út mentén. Ez a mennyiség 3—4 évi gazdaságos bányászkodást tesz lehetővé. Ezért határoz­tak úgy a Borsodi Szénbá­nyák vezetői, hogy jövőre itt termelésbe állítják a „nap­fényes bányát”. A Minisztertanácsnak a gazdaságos széntermelésre vonatkozó határozata nyo­mán született meg ez az el­határozás. A terület geoló­giai feltárása befejeződött; a több mint 100 kutatófúrás alapján megállapították, hogy a kitermelésre érdemes széntelep vastagsága 2,5 és 5 méter között változik, s mintegy 15—60 méter mély­ségben található. Így vi­szonylag vékony földréteget kell eltakarítani, hogy a bá- nyászkódás megkezdődhes­sen. A tervek szerint a nyitó­árkot még az idén kialakít­ják, s a víztelenítést is meg­kezdik. Jövőre ez a küfej- tésű bányaüzem is 2200 ka­lória fűtőértékű szenet ad a lakosságnak. Zenészballada • Fejezetek Szécsi Pál életéből • Szécsi Katalin: — Amikor hazajöttem Romániából, po­koli körülmények közé ke­rültem. Anyám akkor vált a negyedik férjétől. Egy vad­idegen vembert kellett meg­ismernem.' Két hónap múl- va elköíöztünk tőle, vissza a nagymamához, akinél al­bérlőként lakott a volt, a harmadik .férj.. Nagyanyám­mal rettenetes viszonyban élt apyám. Iszonyú botrá­nyok voltak, olyan levegőjű otthonba kerültem, amely számomra maga a pokol volt. Néhány hónap múlva talán 4 hónap múlva jött a nyár, és én 14 éves fejjel munka, után néztem, mert tudtam, hogy , pénzt kell ke­resnem. Utána kollégiumba kerültem. 1956-ban anyám mindenféle bejelentés nél­kül „hóna alá kapta” a nő­véremet, kettőnket pedig „ittfelejtett” és disszidált. Bécsen keresztül ment, ahol azonnal elveszítette a nővé­rünket, tudniillik csak azért vitte magával, mert a leg­idősebb gyerek volt, számít­hatott rá. ’Anyám tulajdon­képpen- , bár amit eddig elmond'am. nem jelzi — rettentően gyáva ember Becsben elveszítette a nő­véremet, kiment Lichtens- teinbe, pár hónapig ott volt. aztán Amerikába, és azóta o*t él. Mari később a Vö­röskereszt segítségével ke­reste. így találkoztak úira. Nagyon nehezen értétfük, Pali tizenkét évesen, én ti- z°röt évesen, hogy anyánk ÜGY mehetett el... (keserű­en) istenhozzád nélkül. Nem is tudtuk, hogy disszidált. November 19-én ment el, és úgy tudtam meg, hogy va­lamikor Katalin-nap táján hazakódorogtam valamilyen ajándék reményében. Ugyan­is kollégiumban laktam, an­nak ellenére, hogy ő Pesten élt. Palit nevelőszülőkhöz adta Mezőtúrra, engem .pe­dig elsős középiskolás 'ko­romban kollégiumba. Otthon nem találtam senkiit. Meg­kérdeztem a házfelügyelő­nőt. Legyen nyugodt, Kati­ka — mondta ő — már jó helyen vannak. Nem értet­tem. Az anyukája és Mari­ka disszidáltak — magya­rázta. így tudtuk meg. így még nehezebb tudomásul venni, hogy engem egysze­rűen itthagytak, mint egy csomagot. Ráadásul nem há­roméves koromban, hanem tizenévesen, amikor úgyis o egy kicsit feje tetején áll a vuag. Az ernoer már gon­doskodik, de még kevésbé érti, ami vele történik ... Az édesanya távozása után Pali Pesten élt. Gimnázium­ba járt, a Reviczky utcai diákotthonban lakott. Innen Mezőtúrra kérte magát. A Dózsa György Gimnázium­ban tanult, es az iskola kol­légiumában lakott 1959. áp­rilis 8-tól,. I960, február 3- ig. Láttam az osztálynaplót, a Szécsi Pál név alatt csupa egyes sorakozott. „Nem volt buta gyerek” — bizonygatták volt tanárai. „De mindent megtett, hogy visszakerüljön Pestre. Ügy adta be a dolgozatait, hogy egyetlen szót sem írt a fü­zetbe." Nevelői, töredékeket, pil­lanatképeket őriznek róla. „Emlékszem, az utolsó pad- ban ült. Csöndes fiú volt.” „Egyszer hívtam az ének­karba. Azt mondta, csak ak­kor jön, ha könnyűzenét is műsorra tűzünk. Palikám, nem tesszük meg a kedve­dért — mondtam neki”. Szécsi Katalin: — Akko­riban nagyon ritkán talál- koztuhk. Egyikünknek se vólt pénze, hogy megkeres­se a másikat. Amikor itt, Pesten kórházba feküdt, nem emlékszem már a kö­rülményekre. de nagyon ne­hezen nyomoztam ki, hogy hol van. Véletlenül tudtam meg. nagyanyám nem is mondta nekem. Akkor pél­dául meglátogattam. Egyéb­ként nagyon ritkán talál­koztunk. Megtörtént, hogy karácsonykor a szerencsét­lenje Pestre jött, mert hová ment volna? Nem volt ho­vá mennié, mint ahogy ne- ■ kém sem. Ezekről a homá­lyos1 év-ekről -sose beszél­tünk. De neki se lehetett"' könnyebb,, ;- mint , • -nekem. Tényleg gyökértelen ember volt. Talán még gyökértele- nebb, mint én, mert ben­nem több volt a határozott­ság. és' keményebb fából fa­ragtak. Azért élek még, és ő szegény azért nem él... Amikor leérettségiztem, nagy­anyám nem akart visszafo­gadni, erre a kollégium igaz­gatója kijelentette: „Agye­rek nem tudja, hogy joga van ideköltözni, de ha nem engedi vissza, följelentjük”. Na, így visszakerültem. Pa­li Mezőtúron" volt." Kará­csonykor — mint minden gyerek — ő is otthon akart lenni. Hazajött, szegénykém. Haza? — a Rákóczi téri la­kásba, ahol ér: egy fűtetlen szobában feküdtem és ol­vastam. Azért voltam ágy­ban mert nagyanyám nem adott egy estére való tüze­lőt se hogy beíűtsünk. Be­jött hozzánk — gyönyörű háromszobás lakása voll egyébként — és közölte, hogy az ő háza nem éjjeli menedékhely. Kérdő pillantásomra így folytatja: — Világéletében ném ol­vasta ezt a művet; teljesen spontán kijelentés volt. Szó­val: az ő lakása nem éjjeli menedékhely, és különben egyezik a felfogásával, hogy — idézem; — „A leányuno- kám egy szobában aludjék a fiúunokámmal.” Egy csé­sze teánk se volt, semmink. Nem adott enni, egy szelet vajas kenyeret sem. Én ti­zennyolc éves voltam, Pali tizenöt, szegények, pénztele­nek. Megfogtuk egymás ke­zét, és elmentünk a Keleti pályaudvar várótermébe, ahol legalább láttunk egy plafonig érő karácsonyfát; ott ültünk, és egész éjjel be­szélgettünk ... — Amikor Pali Mezőtúr­ról Pestre került, hogy foly­tatódott az élete? — Munkahelyet keresett: élnie kellett valamiből. Al­bérletekben hányódott. Nagy­anyám ugyanis nem enged­te. hogy hozzá költözzék, in­kább albérlőt tartott. (Folytatjuk) Paulina Éva Családi körben •• j •• az uüu —■ Együtt jártunk iskolá­ba. Amikor tizenöt évesen, gyermeki oszintcségi roha­momban édesanyám nyaká­ba borultam, hogy az isko­lából hazakísért Márton, ó ellentmondást nem túróén visszaparancsolt a tankönyv mellé. — így meséli el Zsu­zsa diákszerelmük kezdetét, aminek aztán házasság lett a vége. „Megmaradt” tehát Már­ton is, s mellette a tanköny­veket sem dobták sutba. Együtt végeztek a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőben, majd együtt folytatták levelező ta­gozaton, már munka mellett, a technikumot és a főiskolát is. Ócsai Márton felszolgáló­ként kezdte a pályáját a HungarHotels-nél, majd ve­zető beósztásba került. 1977- ben kereste fel az SZMT ve­zető titkára, hogy elvállal- ná-e a Palotaszálló üdülő- vezetői tisztségét, mert az akkori vezető nyugdíjazás előtt állt. Akkor még nem tudta, milyen nagy fába vágja a fejszéjét. De igent mondott, s azóta dirigálja az ország egyik legpatiná­sabb, legszebb környezetben fekvő üdülőjét. • MEGBÍZHAT A MUNKATÁRSAIBAN — Akinek egy üdülő a hivatala, elmehet-e a fősze­zonban szabadságra? — A kezdet kezdetén még nem engedhettem meg ma­gamnak ezt a lüxust, hiszen a felújítás kellős közepébe csöppentem. Munkatársakat is kellett magam mellé to­borozni? S- mindebbe együtt beletanulni. Most már nyu­godtan elmehetek szabadság­ra, mert szerencsére a he­lyetteseim is, a programszer­vezők is hivatásuk. magasla­tán'' állnak! KéÖ, högy " égy vezetőnek ..fontosságtudata” legyen, de kell az a nyuga­lom, hogy megbízhat a mun­katársaiban. Az' idén így négy-öt napos baráti látoga­tásokat tettünk. — Szóval, nem SZOT-be­utalóv'át nyaraltak? ? — Ha az üdülő- dolgozói beutaló jegyet kapnak, nyil­ván nem veszi el a többiek­től. De jutalomútban jó né­hányszor volt már része, amire én is elmehettem. — mondja a felesége. — Per­sze, ez munkával is együtt jár, hiszen csoportvezetői megbízást kapott külföldi társasutakra. így jártunk Olaszországban, Ausztriában és a Tátrában. S nemcsak az út. de alkalmanként a társaság is olyan csodálatos emlék még ma is, amire csak jó szívvel lehet emlé­kezni. Egy olasz út részesei azóta már valamennyien jár­tak nálunk, s folyton azt ké­rik, hozzuk össze még egy­szer egy másik kirándulásra ezt a csapatot. Amerre jár­tunk, mindenütt összebarát­Az édesapa specialitása készül éppen: a passzasutta. koztunk hasonló mentalitá­sú emberekkel, s az ajtónk mindig nyitva áll előttük; itt állandóan terített asztal vár mindenkit. ® MADÁR-VEKKER Megtalálni ugyan nem mindig volt könnyű őket, hiszen kétlaki életet éltek, vagy folyton-folyvást köl­Minden pénteken Zene a téren Néhány an olvasnak a fák alatti padokon, mások be­szélgetnek, s vannak, akik egymásba karolva álldogál­nak, úgy hallgatják a Zene­számokat. Az első taktusok­nál még kevesen vannak, de aztán egyre többen jönuek a térre. A miskolciak kedvelt he­lyévé vált a Tanácsház tér mögötti, hangulatos és' ízlé­ses Dísz tér. Egyik vonz­ereje a díszkút: a nagy hő­ségben sokan kortyolgatnak a csobogó vízből. Akik pe­dig nemesebb nedűre áhí­toznak, a szomszédos söröző kertjében üldögélhetnek. A nyári hónapokban kellemes hangulatot teremt itt egy- egy fúvószenekar. Legutóbb a Vasas fúvósok léptek fel. Ujj Viktor Géza vezetésével. Jól válogatták össze a szá­mokat, a népszerű klasszikus operettektől kezdve a mai slágerekig és az igazi fú­vószenekari művekig- A han­gulatos zene a bő egy óra alatt kitűnően szórakoztatta az egyre szaporodó közönsé­get. A végére a Dísz tér szí­nes kavalkáddá változott, és azon a péntek délutánon bi­zonyára mindenki jó hangu­latban ért haza. A térzenék folytatódnak. Ma délután 5 órától a Bá­nyász-fúvósok lépnek fel, egy héttel később szintén ők szórakoztatják a Dísz tér közönségét, majd a nyári program zárásaként, augusz­tus 29-én délután 5 órakor a Vasas Fúvószenekar ad koncertet. (lemesi) töztek. Ideiglenes otthonuké- volt a palotaszállói szolgálat ti lakás, majd a Reményt«' utcai tanácsi lakást adták te/' s cserélték fel a Fábián ut»«" ca I. szám alatti OTP-la-r* kasra. Reggel a kismadarak • beköszöntek a Palotaszátló ablakán, az mégsem tudta nyújtani a saját otthon él­ményét. A gyerekek viszont onnan jártak iskolába. If­jabb Ócsai Márton híradás-- technikai műszerész lett a» •** érettségi után?: s most sorka- j tonai szolgálatát tölti. Szü-i.- lei büszkeségére, élenjáró- katona. De Edina lányukkal - is méltán dicsekedhetnek. Az * érdem szerintük a pedagógus • soké is; a hámori iskolában--< fürösztötték a gyerekeket a szeretetben. Az ottani tanú- « lólétszóm miatt valóban cso­dálatos egyedi nevelésben ré, . szesülhettek: a nyolcadik , osztályt 11-en végezték^ mindössze. Edina kitűnövéf; ' s ezzel a bizonvítvánnval le*** hét most a Földes Ferenc-. Gimnázium elsőévese. . ^ • A PANNÓNIA TÖRTÉNETE Mondják, utólag már»; könnyebb arról beszélni, mi- lyen nehéz volt összeegyez­tetni a szülők kötetlen mun­kaidejét a családi élet ki-? '■* vánalmaival. Ócsai Márton- •• né is mindvégig rokon szak­mában dolgozott: tizenkét évet tanított a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vend égiátóipari Szakközép- iskolában, máid a Hungaro- konzum vezetője lett. Ami­kor ezt az átalakítás miatt bezárták, • azzal búcsúzott, hogy főiskolai diplomamun­kaként megírta a Pannónia történetét. Nosztalgiával em­lékszik az üzletére, hiszen a törzsvevők még mindig ked­ves ismerősként üdvözlik. De‘, váltania kellett, s nem akar- v ta a vezérkart zavarba hoz­ni, hoev vele most mi le- gven. Több aiánlat közül az •? észak-magyarországi Ská'a SZÖVKER GT szervezési és értékesítési osztályának v£- ’* zetését vállalta el. Négy me- ■ gye ellátása a feladatuk, fő­leg a kis településeké, aho­vá az állami kereskedelem nem jut el. Van olyan üzle-í tűk, ahová naponta mind­össze 6 kiló kenyeret és 12 liter tejet kell eljuttatni. De a sok utazással járó feladat szép, és adódik sikerélmény bőven. Ez osztályrésze a férjnek is, hiszen a lillafü- ’ redi üdülő nyolc éve folya­matosan kapja a kitünteté­seket, s a vendégek eljs-, mérését. O. E. Ahogy hivatásos vendéglátókhoz illik, itt otthon is min- r dig példás a teríték. '* ■» J

Next

/
Thumbnails
Contents