Déli Hírlap, 1986. augusztus (18. évfolyam, 178-202. szám)
1986-08-09 / 185. szám
Hány intézmény van, és hol? Könyv a gyermekvédelemről sfc Ízlik a magyar étel Diákok Brazíliából, Guayanából és Egyiptomból A magyar nyelv íze Mohamed Ahmed Abder Azim 16 éve^, Kairóból jött. Komoly fiatalember benyomását kelti, nehéz szóra bírni, még nehezebb mosolyogva látni. Magyarul csak néhány szót tud, szorgalmával mégis kitűnik társai közül. Sárospatakon, a 15. anyanyelvi kollégiumban találkoztam vele. — Először járok Magyar- országon, és nagyon mély benyomást tettek rám az emberek. Kedvesek, barátságosak. A családomban különben egyetlen magyar sincs. — Hogy került a táborba? — Édesapám optikai cikkeket vásárol Magyarországról, többször járt már itt. Nagyon megtetszett neki az ország, és elhatározta, hogy ideküld, ismerkedni a nyelvvel. — És megy? Az angolul feltett kérdésre magyarul mondta: — Nehéz __ — Odahaza is folytatja majd? — Igen, hiszen jövőre is szeretnék visszajönni. A terveim között szrepel, hogy (nagyar egyetemen szerezzek mérnöki diplomát. Mohamed Ahmed beszél- getésünkor még nem tudta, hogy jövőre ingyen jöhet Magyarországra; szorgalmával, érdeklődésével ösztöndíjat érdemelt ki. Az anyanyelvi kollégiumban 60 külföldi tizenéves tanul. Többnyire olyanok, akiknek a szülei magyarok. A világ minden tájáról érkeztek, és három hetet töltenek hazánkban. A legtávolabbról Karády Adrianna Aracy és Dömötör Csilla, valamint Chibboro Andrea jött. Adrianna a brazíliai Belő Horizontéból, míg Csilla Rióból kelt útra. Legalábbis a nyilvántartás szerint. — Valóban Rióban éltem másfél évtizedig, de már egy éve az Egyesült Államokba költöztünk — mondta Csilla. Szüleim magyarok. Két testvérem van, ők már jártak ebben a táborban és nagyon dicsérték. Én sem bántam meg, hogy ide jöttem. — Adrianával ismerték egymást? — Nem, de a szüleim tudnak egymásról. Nagyon jól összebarátkoztunk, akárcsak a Norvégiából érkező Gonziik Melindával és a guayanai Andreával. Megígértük egymásnak, hogy ha elmegyünk innen, levelezni fogunk. Chibboro Andrea tehát a számunkra igen egzotikus helyről, Guayanából repült ide. Szívesen mesélt önmagáról és a kis országról is. Mint mondta, 900 ezer lakosa van, és ő Georgetown- tól három mérföldre az erdőben lakik. — Megszoktam ezt a helyet, pedig csak két éve lakunk ott. Csodálatos a természetben élni. Budapesten születtem, de először Panamába költöztünk. Ott is jól éreztem magam, az ősszel oda megyek tanulni. Egyébként az édesanyám magyar, az apám chilei. Kubában ismerkedtek meg... — Ha ilyen jól beszél magyarul, miért jött ide? — Imi és olvasni tanulok itt. Rám fér. Odohaza különben spanyolul beszélgetünk. — Mi szeretne lenni? — Orvos. A kollégiumban délelőttönként van kötött foglalkozás, tanulás, délután pedig mindenki különféle szakkörökbe járhat. A velük foglalkozó pedagógusok kirándulni is viszik őket — például Tokajba, Budapestre, a Balatonra — és szombaton Miskolcra. A nyelvi tábor a jövő héten fejeződik be. Tcmesi László A veszélyeztetett gyerekeket és kiskorú fiatalokat százezrekben számolják a szakemberek, és csak tízezres nagyságrendben tudnak törődni velük. Ok azok, akik gyermekotthonokban élnek, hiszen a szüleiknek vajmi kevés szükségük van rájuk ... A szűkén vett szakma szólal meg, és kimondva-ki- mondatlanul figyelmet kér abban a kétkötetes könyvben, amely az idén már másodszor jelent meg (tavaly ősszel adták ki először, és kevésnek bízó nyúlt) a Művelődési Miniszté rium Gyermek- és Ifjúságvé delmi Ónálló Osztálya megbi zása alapján, Magyarországi bentlakásos gyermekvédelmi intézmények címmel. Kósa Arpádné, Sarka Ferenc és dr. Dobos László írta; a szerkesztés munkája, az előszó, és a rövid, de annál fontosabb történeti visz- szatekintés dr. Dobos Lászlónak, a Miskolci Gyermekváros igazgatójának a munkája. A bevezetőből derül ki ugyanis, hogy mennyire nem a szűkén vett szakma gondja a , gyermekvédelem, hogy már a ma történelminek számító időben, a század első évtizedeiben sem volt az. A gyermekvédő intézetekben dolgozók, a pedagógusok, gyógypedagógusok, gyermek- felügyelők megelőzésnek nevezik a legfontosabb teendőt, amelynek alapján dolgoznak, és amelynek érdekében már évtizedekkel korábban a társadalom segítségére apelláltak az elődök. „Gyermekvédelmi lap” címmel 1905 és 1918 között már volt szakmai folyóiratuk, amely rendszeresen foglalkozott a gyermekvédelmi munka kialakulásával, szervezési és szervezeti kérdéseivel. Legtöbbet talán a Tanácsköztársaság néhány rövid hónap alatt is megőrzésre, példaádásra érdemes erőfeszítéseivel foglalkozik a mai emlékezet, a két világháború közötti időből a „lelenc” rossz hangulatú fogalma ismerős. Pedig a radikális polgári pedagógusok és pszichológusok legjobb képviselői 1933-tól szorgalmazzák: ,„ . .az intézetek nevelői ne lássák állásukat átmenetinek, ott nevelői mun-’ kát folytassanak úgy, hogy szinte a családot pótolják.” A mai szervezeti keretek az utóbbi harminc évben alakultak ki. a megelőzés mellett ez maradt a munka lényege És a tapasztalatok kölcsönös cseréje, egymás munkájának figyelemmel kísérése, a legjobb hagyományokat őrző, de a mának szóló árnyalt szakirodalom kialakítása. A Magyarországi bentlakásos gyermekvédelmi intézmények két kötete nem elmélet, hanem a gyakorlatnak olyan kézikönyve, amely (mutatja egyébként, hogy a szakirodalom valóban nem könyvtárnyi) tényeket közöl, de megkívánja, hogy tudjunk olvasni a sorok között is. A legújabb intézmények kivéte lével ugyanis nagyon sok működik régi kastélyokban, udvarházakban, messze a főútvonalaktól, néha messze egymástól is. A könyv szerkezete, amely a legegyszerűbb formát választja, megyénkénti felsorolásra és az egyes házak adataira, az ott folyó munkára szorítkozik; elsősorban az egymástól földrajzilag is távol lévő intézmények találkozását szolgálja. Annak pedig, aki kívülállóként érdeklődik az itteni élet iránt, elgondolkodtató a tárgyilagos kép. A gyermekvédelem alapvető törekvését segíthetnénk, a „nyitott otthonok” fogalmát tölthetnénk meg valóban országszerte tartalommal, ha legalább az ebben á könyvben foglaltakkal tisztában lennénk. Nem tudni miért, a kiadvány nem került könyvárusi forgalomba. Az érdeklődőknek a komáromi Dobi István Gyermekváros áll rendelkezésére. M— 4 szakmától a szórakozásig Munkásnapok Diósgyőrben A két nagyüzem, az LKM és a DIGÉP rendezvénysorozata a Diósgyőri munkásnapok, amelyet szeptember 8-15 között az idén kilencedik alkalommal tartanak meg a Vasas Művelődési és Oktatási Központ segítségével és közreműködésével. Esztendős tapasztalatok birtokában, jól sikerült, szép szeptemberi napok emlékével készültek a mostani egy hétre, amelynek céljáról és tartalmáról tegnap Rábai István, a kohászat szociális és személyzeti igazgatója tájékoztatta az újságírókat. A Diósgyőri munkásnapok a két nagy gyár innovációs programjának része, tehát Eleink emlékezete Egy forradaSmárnő Jf. A kollégium kertjében: barátkoznak a fiatalok A huszadik század elején a sorozatos sztrájkok, tüntetések, a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek hatékony agitációs munkája következtében egyre többen váltak a mnkásmozgalom öntudatos harcosává. Ennek az időszaknak volt köznapi hőse Schönbrunn Irén. Abban az időben, amikor még nem volt természetes a nőknek a politikai közéletben való részvétele, ő bátran kiállt elvei mellett, s élete végéig hűen szolgálta a haladó eszméket. Schönbrunn Irén 90 éve, augusztus 7-én született Diósgyőrben. Apja néptanító volt, s szűkös fizetéséből csak nehezen tudta eltartani népes családját. Nyolcán vol- , tak testvérek: 4 fiú, 4 leány. Sanyarú anyagi helyzetük miatt a jóeszű kisleánynak a továbbtanulás helyett kereső szakmát kellett választania. A cipőfelsőrészkészítést tanulta ki Kassán; utána — 1912rben — visszatért Miskolcra. Azonnal elhelyezkedett, s még ebben az évben belépett a szociáldemokrata pártba és a cipészszakszervezetbe. 1918- ban már aktívan részt vett a forradalmi mozgalmakban. 1919 januárjában a szociáldemokrata párt nőbizottságának titkárává választották. Egyre tevékenyebben vett részt a párt munkájában: lelkesen érvelt, gyűléseken szónokolt, összejöveteleket szervezett. A proletárdiktatúra győzelme után a miskolci városi tanács tagja lett. Nagy szerepe volt az április 9-i tanácsi választások sikeres előkészítésében. Mint a szociáldemokrata párt nőbizottságának titkára, sokat tett azért, hogy minél több nő legyen cselekvő részese a választásoknak. S mint a korabeli újság, a Reggeli Hírlap 1918. április 10-1 száma írja: „...tömegesen vonultak fel a vasgyáriak a szavazásra. Mindenki künn volt az utcán ... sokan a feleségükkel mentek szavazni.” Nem hátrált meg a nehezebb időkben sem. Május 2-án — a csehszlovák intervenció után — a fővárosba ment, s toborző röplapokat hozott magával, amelyek a Vörös Hadseregbe való belépésre szólítottak fel. S az első országos nőkongresszuson ő képviselte a miskolci asszonyokat. A Tanácsköztársaság leverése után egy ideig búj- kálnia kellett, majd bekapcsolódott az illegális baloldali mozgalom munkájába. Rendőri felügyelet alatt állott. A föld alatti munka nehézségei az örökös rendőri zaklatás miatt 1921-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, s ott belépett a kommunista pártba. 1926- ban az amerikai munkások által a Szovjetuniónak ajándékozott egyik „kommunával” a világ első szocialista országába költözött, férjével együtt. Rövid ideig egy Herzon környéki gazdaságban dolgozott. 1927-ben Moszkvában a Párizsi Kom- mün Cipőgyárban helyezkedett el. Első férjétől elvált és feleségül ment Madarász Emilhez, a szovjet fővárosban élő költőhöz. Könyvtárosi tanulmánvokat véezett, s a moszkvai agrárintézet könyvtárának munkatársa lett. Magyarországra 1949-ban tért vissza. A Gorkij Könyvtárban. a Népszavánál és a Szabad Népnél dolgozott. 1957-ben nyugdíjba vonult. Budapesten élt, 1975-ben bekövetkezett haláláig. Molnár István nem munkatervi feladat, hanem lehetőség. Sokféle találkozásra, a múlt felidézésére, a jelen felmutatására, a jövő feladatainak széles körű megismertetésére. A« eseménysorozat bevallottt célja, hogy a vállalatok műszaki, gazdasági tevékenységét is népszerűsítsék, a tradíciókat és a változásokat együtt láthassák. Az ünnep a hétköznapokról szól. A megnyitó szeptember 8- án délután lesz: politikai, szakmai, kulturális és szórakoztató rendezvények sorát indítja útjára. Csak néhány esemény a valóban nagyon gazdag programból. A megnyitó után gazdaság- politikai aktívát tartanak a város és a vállalatok megújulási törekvéseiről, a VII. ötéves terv feladatairól. Elméleti konferencia és számos szakmai tanácskozás kapcsolódik hozzá. Külön rendezvényekkel tisztelik meg a szakmákat, a nyugdíjasokat, és — hagyományosan — most köszönti mind a két nagyüzem a pályakezdőket. Iskolásoknak ismerkedő gyárlátogatást rendeznek, de a Nyitott nyár program keretében az érdeklődő felnőttek előtt is kinyílnak a kapuk. Szeptember 13-ára, a kohásznapra. a szovjetunióbeli Cserepo- vecből várnak vendégeket, és mindennap várják a miskolciakat. Az események pontos helyéről és időpontjáról időben hírt adunk. Az én mozim Augusztustól — havonként egy alkalommal — sugározza a televízió a szórakoztató főszerkesztőség új. Fényes Szabolccsal készült háromrészes produkcióját. Az en mozimat. A népszerű zeneszerző abból a 130 filmből válogatta össze műsorát, amelyek — operettjei és musicaljei mellett — a legtöbb sikert hozták számára. Az augusztus 20-i első részben a két világháború közötti magyar filmek máig híres dalai csendülnek fel, egyebek között Tolnay Klári, Kabos Gnula. Latabár Kálmán és Honthy Hanna közreműködésével. A filmrészletek között a szerző mesél a kor nagy színészegyéniségeiről, s egy-egy dal megszületésének körülményeiről
