Déli Hírlap, 1986. augusztus (18. évfolyam, 178-202. szám)

1986-08-04 / 180. szám

Vérfrissítés a Mátrából Túzokcsibe, muflonbárány A bükki turistautakat já­ró természetbarátok, ha kel­lő óvatossággal közlekednek, egyre gyakrabban találkoz­hatnak nemcsak a jól fejlett muflon kosokkal, de az idei szaporulatú muflonbárány ok­kal is. Megközelítőleg ötszáz muf­lont tartanak számon a bor­sodi erdőségekben. Elődeiket meg az 1930-as években tele­pítették be. Azóta szépen el­szaporodott ez a félénk ál­lat, amely elsősorban a ne­hezen megközelíthető, déli fekvésű, napfényes karszti sziklás helyeket kedveli. Az idén a bükki és a zemp­léni erdőségekben hetven muflonanyát és -kost enged­tek szabadon, amelyeket a Mátrából hoztak. A bükki er­dőségekben többek között Fehérkőlápán és a Bükk- fennsíkon engedték szabadon a vérfelfrissítésre szánt ál­latokat. Ugyancsak ritka és védett a megyénk déli részén, a füves, szavannás jellegű Me- zöcsát környéki területen ta­lálható túzok. Az anyák után sorjáznak a túzokcsibék, ame­lyeket kettőzött gondossággal védenek, hogy a hazánkban is már csak néhány helyen található ritka madarat meg­védjék, és további szaporo­dásukat lehetővé tegyék. Év végéig: síncsere Már alig ismerni rá a Széchenyi út Sze­mere utca és Húsáru­ház közötti szakaszá­ra. hiszen a kivitele­zők jórészt felszedték a burkolatot, elbon­tották a villamosvá­gányokat. Várhatóan 1986 novemberének végére kell elkészül­ni az új villamosvá­gánypárnak, s az út északi oldalán a be­tonburkolatnak. Ekkor az ideiglenes villa­mosvágányt felszedik. A déli oldal közmű- építési, burkolási mun­káit 1987-ben kezdik el. ác A miskolci víztisztító mű mechanikai üzemrésze már elkészült Miskolc 19904%, és tovább 20004% (111 ) tőle Szakács- és orvosi szak­könyvek egyaránt javasolják a halételek fogyasztását, hi­szen zsírokban szegény, fe­hérjékben gazdag, egészséges táplálék. Sajnos, a vásárló nem mindig jut élőhalhoz. Ha a háziasszony, vagy ép­pen kedves férjeura megkí­vánt egy kis roston sült ke- csegét, vagy éppen halász­levet, hiába iparkodott, meg kellett elégednie a mélyhű­tött hallal és a halászlékoc­kával. A Halértékesítő Vál­lalat üzleteiben ugyanis üre­sen álltak a hatalmas akvá­riumok, nem lehetett friss halat kapni. Az utóbbi két hétben azonban valamelyest javult az ellátás. A hal- szaküzletben nem csak kon- zervekből van választék, ha­nem fagyasztott keszeg és balatoni halak kaphatók. A Bűza téri vásárcsarnokban levő elárusítóhelyen a ponty­nak 75 forint, a heknek 52 forint kilója. Az utóbbi idő­szak rossz ellátása miatt a hangosbemondón keresztül kell tájékoztatni a vevőket, hogy ismét vásárolhatnak halat... A Búza téri piacon, a pe­csenyesütőkhöz közeledve, a sült oldalasé és a lángosé mellett a sült hal illata a legcsalogatóbb. A Tiszavirág htsz halsütő pavilonja előtt most alig-alig állnak, de a nagy piaci napokon jelentős a forgalom. A legtöbben szálkamentes halat kérnek, ám kenyérrel, savanyúval szívesen veszik a ropogósra sült keszeget is. Most dévér és csuka is kapható. A vízről a rádióban Miskolc térsége meglehető­sen gazdag felszín alatti vi­zekben, azonban e vízmeny- nyiség megóvása évről évre nagyobb gondot okoz. Erről és a vízellátás időszerű kér­déseiről lesz szó a miskolci rádió Hétről hétre, hétfőn este magazinjában. A hall­gatók kérdéseire — melyeket a 35-510-es telefonon vár­nak — Stéfán Márton, az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság főmérnöke válaszol Ilyen pontyok találnak vevőre a Halszaküzletben (Herényi felvj Vízügyeink Sokan tervezték, még töb­ben vitatkoztak róla; váro­sunk VII. ötéves terve és a 2000-ig szóló hosszútávú te­lepülésfejlesztési konceepció- ja nagyon sok fórumot meg­járt, mielőtt elfogadta volna a városi tanács testületé. Azt próbáljuk nyomon követni, hogyan érett tervvé a közös gondolkodás. • NE NYÍLJON A KÖZMŰOLLÓ... Van még olyan hely a vá­rosban, ahova nem jutott el vezetéken minden lakásba, ahol már ott van, ott sok­szor nincs csatorna, ahol pe­dig megvan mindkettő, ott a tisztaságát féltik — az ivó­vízről van szó. A vitákban hangzott el: ne nyissuk to­vább a kozmúolioe tenyege­Nők, férfiak — hölgyek, urak Régi kedves levelezőpart­nerem, Sára asszony felfi­gyelt egy hirdetésre lapunk­ban. A kereskedelmi cég így szólította meg remény­beli vásárlóit: „Hölgyek, férfiak figyelem!" Sára asz- szony nagyon helyesen úgy véli, hogy a hölgyeknek nem a férfiak, hanem az urak a szópárja. Ráadásul az urak lényegesen udvariasabb, he­lyénvalóbb megszólítás len­ne a vevőcsalogató hirdetés­ben. Egy másik lapszámban pedig azt észlelte jó szemű olvasónk, hogy a sütemény­recept „hölgyszeszély” cí­men jelent meg. holott az édes szájúak kedvencét va­lójában női szeszélynek hív­ják. Ezzel az észrevétellel is kénytelen vagyok egyetérte­ni. részben azért, mert haj­danvolt névnapok, zsúrok, Iocsolkodások emlékével együtt, bennem is női sze­szélyként él a habos csoda. Felnőtt fejjel szerzett ta­pasztalataim alapján is in­kább a nőkhöz párosítom magomban a szeszélyes jel­zőt, mert ahányat ismer­tem, arra mind ráillett, iga­zi hölgyekkel viszont kevés dolgom akadt. De ne men­jünk mélyebben bele a szi­gorúan magánügy jellegű emlékekbe! Visszakanyarodva a levél fő mondandójához, gondol­kozzunk el Inkább azon, mi­ért kerülik még mindig so­kain az urak, «ram megszó­lítást, mint macska a forró kását. Története, sőt törté­netiségé van ennek. Ha jól emlékszem, kitűnő humo­ristánk, Tabi László írta meg, miként változott 1945 után szabómesterének a cég­táblája. Eredetileg az volt kiírva, hogy „angol úri sza­bó”. Természetesen nem azért, mert a mester a kö­dös Albionból származott, hanem azért, mert hosszú éveken keresztül az ango­los vonalak uralták a férfi­divatot. Amikor azonban fújni kezdtek a hideghábo­rús szelek, a derék mester — talán nem is felesleges J óvatosságból — leragasztot­ta a cégtáblán az angol szót, és maradt csak annyi, hogy „úri szabó”, jelezvén, hogy e helyen férfiruhákat készí­tő szabó dolgozik. Maradt ám. de csak egy ideig, mert amikor ránk köszöntött az a világ, melyben a szaktárs, kartárs. elvtárs, szaktársnő, kartársnő, elvtársnő megszó­lítás lett az általánosan el­fogadott formula, a mester tovább kurtította a cégtáb­la szövegét: „szabó”. Ez már senkinek sem szúrhatott sze­met, hiszen a szabó dolgo­zó ember, öntudatos dolgo­zóknak varr, s legfeljebb annyi lehet a gvanús, hogy maszek. Mint ilyet, netán megvádolhatták azzal is — különösen, ha segédet vagy Inast is alkalmazott —. hogy kizsákmányoló. és fiókja mélyen a gombok, cérnák, gyűszűk közölt afaftomban olt őrizgeti a kapitalizmus csíráit, melyek bármikor vi­rágba szökkenhetnek, ha a rendszer éber védelmezői nem ügyelnek eléggé. Per­sze, ügyeltek — néha job­ban is, mint kellett volna —, így az öreg szabó eldol­gozgathatott, szabhatía-varr- hatta a szaktársaknak, kar- társaknak. elvtársaknak az öltönyt, melyhez svájcisap­kát igen, ,-de nyakkendőt semmiképpen aem illett hordani. Szóval úgy vélem, abból az időből maradt sokunkban a gátlás, s még mindig nem merjük „úrnak, uramnak” szólítani egymást, noha az úr ebben az összefüggésben nem grófot, bárót, szolga- bírót, főjegyzőt, botosispánt, azaz szolgahad fölött pa­rancsnokló burzsoát jelent, hanem egy embert, akit meg akarunk tisztelni. A mellékhelyiségekben már le­vetettük — gátlásunkat is. hiszen a legtöbb helyen az van kiírva az ajtóra, hogy „hölgyek”, iiletve .urak”. Az ..úri szabót” is 'a cégtáblájára írhatja bár­ki. s ha netán angol szabású ruhákat kínál, akkor azt is hirdetheti, következmények nélkül. Kíváncsian várom — Sá­ra asszonnyal együtt — a szóbanforgó kereskedelmi cég újabb hirdetését!... (békés) sen több csatornának kell épülni Nemcsak komfort- kérdés ez. hanem meg kell védeni az ivóvízkészletein­ket a városban és környé­kén. A hosszútávú koncep­cióban is a legfontosabb fel­adatok közé sorolták a szennyvízcsatornázást, de azt mégiscsak le kellett írniuk a tervezőknek, hogy teljes körű megoldásra még 2000-ben sem számíthatunk. Reális cél az lehet, hogy a szennyvíz­csatorna-ellátottság közelít­sen a 90 százalékhoz. Hogy ne maradjon szomjas a város, ahhoz 2000-ig bőví­teni kell az ivóvízbázisain­kat, 100 000 köbméter vizet nyerve naponta. így lenne megfelelő biztonsági tarta­lék, egyensúlyba kerülne a városi vízmérleg. • KEVESEBB VESZTESÉGGEL A vizet nem elég a kutak­ból kiemelni; legalább eny- nyire fontos, hogy gazdasá­gosan, kis veszteségekkel jut­tassák el minden lakásba. A hálózati veszteséget csökken­teni kell a városban, kijavít­va. kicserélve az öreg veze­tékeket. Több víztározóra van szükség, s a város vezetékes ivóvízellátását is teljessé kell tenni. A csatornahálózat novelese ivóvízkészleteinket védi, de az összegyűlt szennyvizet ma már nem lehet a Sajóba en­gedni : 2000-re meg kell te­remteni az ivóvíztermelés és szennyvíztisztítás összhang­ját. Már van szennyvíztisztí­tó művünk, dee hiányzik be­lőle a biológiai tisztító üzem. Ezt az Országos Vízügyi Hi­vatal építi meg a közeljövő­ben. A távolabbi jövő ivóvizfor- rásait a Tiszánál keressük. De á várost jól szolgáló karsztforrások is többre lesz­nek képesek, ha befejeződik (a VII. ötéves tervidőszak végére) a vízhozamnövelő program. Ehhez persze az is kell, hogy a karsztvidéken fekvő bükki községekben gyorsan épüljön meg a csa­tornahálózat. • A RANGSOR Ezerkilencszázkilencvenig a legfontosabb a városon belüli biztonságos vízellátás meg­teremtése — így fogalmaznak a VII. ötéves tervben. Ez annyit jelent, hogy gondos­kodni kell az ivóvíznek a városrészek közötti jobb el­osztásáról. s a megfelelő biz­tonsági tartalék tárolásáról. Az új lakásépítési területek csatornázása mellett elsősor­ban ott épül tovább a szennyvízelvezető hálózat, ahol a karsztforrások vizét kell védeni. Várhatóan még az idén elkezdődik a már említett biológiai fokozat ki­építése a szennyvíztisztító műben. A feladatok rangso­rolásakor azokat a gondokat kellett előrébb rukkoltatni, amelyek megoldása nélkül az egész város vízellátása ve­szélybe kerülhet. Ennek is­meretében kell értékelni azt a tényt, hogy a peremterületi hálózat bővítésére szerény anyagi lehetőségek állnak rendelkezésre a város VII. ötéves tervében. A vitára támaszMva Lehet, hogy többen csalódtak, amikor végigolvasták a vá­rosunk VII. ötéves tervéről és a 2000-ig szóló településfej­lesztési koncepciójáról szóló sorozatunkat, s nem találták meg benne azt- a témát, amit kerestek, nem lelték nyomát annak, hogy az illetékesek megszívlelték volna hozzászólá­saikat, javaslataikat, amelyeket vitafórumokon mondtak el. Mi csak a két dokumentum leglényegesebb vonásait villan­tottuk fel. De ha valaki kézbe veszi a teljes szövegé tar­talmazó füzetet, még akkor is csak egy röviaitett változat­tal ismerkedhet meg. amely abból a bővebb tanulmányból készült, amit a tervezők állítottak össze. De nem is lehe­tett célja az alkotóknak, hogy a városfejlesztés, -működtetés minden egyes kérdésére adjanak valamilyen választ a ter­vezés során. A VII. ötéves terv a 2000-ig szóló program nagyvonalú, fő irányokat meghatározó útmutatása alapjan készült, kicsit közelítve a jelenhez, mégsem teljesen apró­pénzre váltva az elgondolásokat, Ez az évi tervek feladata, lesz. Ez régebben is így volt. most azonban még valami változott. A tanácsok új gazdálkodási rendszere és a gaz­dasági élet szigorú törvényszerűségei arra késztetik a terv végrehajtóit, hogy szinte naponta újra tervezzenek, össze­vetve a programokban meghatározottakat a napi. pillanat­nyi pénzügyi, gazdasági helyzettel, a változó körülmények­kel. XJ) kifejezés is születeti erre: gördülő tervezés. Ebben a naponkénti felelős döntéseket követelő munkában lesz óriási segítség a városatyáknak és a végrehajtóknak a két tervdokumentum vitai során elhangzott rengeteg vélemény, javaslat, ötlet. (kiss)

Next

/
Thumbnails
Contents