Déli Hírlap, 1986. augusztus (18. évfolyam, 178-202. szám)
1986-08-25 / 197. szám
\ * Tanév előtti kiadások Segít a fonoda ' Egy hét múlva megkezdődik az 1986—87-es tanév, s a szülök java része már túl van a tanévkezdet előtti nagyberuházáson. A legtöbb vállalat a jóléti keretéből igyekszünk segíteni a szegényebb jövedelmű szülők ebbéli gondjain. A Pamutfonó- ipari Vállalat Miskolci Gyárában néztünk utána, hogy az idén mennyit és mi módon osztottak szét a tanszersegélyre szánt összegből. És megkérdeztünk három édesanyát is, hogy mennyire volt helye ennek a pénznek, mi mindent kellett beszerezni, vannak-e még ezen túl gondjaik? • AKI JOBBAN IPARKODIK... Földest Barnabásné, a szakszervezeti bizottság szociális bizottságának vezetője — A főbizalmiak és a bizalmiak feladata a tanszersegély differenciált szétosztása. Ők tudják, kik a rá- szorultabbak. De ezen túl azt is igyekeznek figyelembe venni, hogy ki-ki a maga erejéből miként igyekszik enyhíteni a családja gondjain, azaz itt a munkahelyén milyen szorgalmas. A lényeg: 500 forintnál kevesebbet senki sem kapott. Az idén többet is szánhattunk erre a célra, a múlt évi jó gazdálkodás eredményeként: Csaknem a segélyezési keret felét, azaz SÍ 200 forintot. Ebből részesedett 125 dolgozó, közülük 78, gyermekét egyedül nevelő, és 47 nagycsaládos. ' Szűcs Józsa Gáborné két gyermekét neveli egyedül. Helyesebben: nagyszülői segédlettel. A fiatalasszony ugyanis Bódvaszilasról iár be. állandó délelőttös — ez is vállalati kedvezmény —, és naponta négy órát tölt utazással. A nagyobbik fia harmadikos, a kisebb elsőosztályos lesz. Itt vásárolt Miskolcon, s a végösszeg 900 forint körül alakult. A két legnagyobb tételt a táskák tették ki. A melegítők darabjáért 540 forintot fizetett, s ezen túl köpenyt, tornafelszerelést és iskolai benti cipőt kellett vásárolnia. Hatszáz for'ht segélyt kapott a vállalattól. • MEGKÍMÉLIK A KÖNYVEKET Bari Józsefné három iskolás gyermek édesanyja: — Nagyon örülök, hogy a gyár hozzájárul a tanév eleji kiadásokhoz. A tizenhét éves nagylányom most végez majd Perecesen; motortekercselő lesz. Neki még semmit nem vettem. Ott ugyanis az a rendszer, hogy az előző osztálytól megkapják a könyveket, s mondhatom, mindig szépen megkímélt állapotban jutott még hozzájuk. Ezt nem ártana szélesebb körben elterjeszteni... A nyolcéves fiamnak új iskolatáskát kellett venni, s a nagyobbnak, aki hatodik osztályos lesz, új -köpenyt. Melegítőből, tornacipőből ilyenkor ugyancsak újat kell beszerezni; ezek úgy elnyúzódnak, hogy nem örökölheti egyik a másikét. Hétszáz forint segélyt kaptam, s ennyivel támogatott a férjem vállalata is. • NAGYON FOGY A CIPŐ Csemai Jánosné öt gyermek édesanyja: — Az idén felszabadult itt a fonodában — kitűnő eredménnyel — a'legnagyobb lányunk. s ez máris érezhető könnyebbség. A 16 éves fiúnk erősáramú villanyszerelőnek készül, s most másodikos. Hetedik osztályba megy még egy fiúnk, hatodikba egy lányunk, és negyedikbe a legkisebb fiú. Az iskolai öltözékek olyanok, hogy nem lehet átruházni egyiket a másikra. Nem mondhatnám, hogy követe- lőzőek; most csak a középső fiúnak kellett táskát venni, a többieknek jó a tavalyi. A könyvek egy részét már megkapták a gyerekek az év végén, akkor a három általános iskolásnak 540 forintot fizettünk értük. Nálunk egy évben két váltás tornacipő is „elfogy”. Ráadásul nagy lábon élnek. A nagyobbaknak 201 forintért vettem párját, a kisebbeké 127, illetve 87 forintba került. Ha a melegítőket, a kő. penyeket. a füzeteket és az írószereket mind összeszámlálnám. négyezer forintra becsülöm az indítást. Most 900 forint segélyt kaptam. A férjem vállalata, a BÁÉV még nem osztotta ki a segélyt, de tavaly onnan 1500 forintot kaptunk. Erre a segítségre most is számítunk, hiszen nem könnyű kigazdálkodni az iskolakezdés költségeit. O. E. Apa és fia: egy szakma A Otrlyífc e#*nw wlajdoi*keppen kohász-, öntó-dinasz- tia. KJ idősebb Gulyik János, édesapja nyomán került a diósgyőri vasgyár öntödéjébe 39 esztendővel ezelőtt. Ma is ett dolgozik, olvasztár csoportvezető. Fia, ifjú Gulyik János isidben fejezte be tanulmányait a kohóipari technikum öntész szakán. Azóta a Mezőgép vállalat felsozsolcai gyárában dolgozik, jelenleg művezető. Fiatalabbik testvére, Zsolt a leningrádi egyetemen szerzett hegesztőmérnök! diplomát, most a Lenin Kohászati Müvek főosztályvezetője. A család nőtagjai, a mama és Éva — most érettségizett, Debrecenben tanul tovább, az orvostudományi egyetemen — csak hallomásból ismerik ezt a mesterséget. Az öntödében, az olvasztókemencék közelében, 1000 —1500 Celsius fokos hőségben igen nehézzé válnak az amúgy is súlyos öntőkanalak es más tűziszerszámok. A magas szakmai tudás és a hozzáértés mellett az öntész- nek jó erőre és állóképességre is szüksége van. Különösen, ha a gyári munka mellett a családfő mellékfoglalkozásban — természetesen a fiával együtt — színesfémöntő kisiparos is. Munkájuk bőven akad; főleg mezőgazdasági gépekhez, berendezésekhez. szivattyúkhoz készítenek alkatrészeket. ■ ■ Szinte szakmai felüdülés számukra, amikor művészeti jellegű megrendelésnek tehetnek eleget, Mályiban az egyszerű parasztház mögött bérelnének egy telket, itt építették föl sokat tudó kis öntőpavilonjukat. Érmek, plakettek is készülnek szép számmal, igazán manufakturás úton a hétvégi szabad szombatokon, vasárnapokon. Itt öntötték többek között a XI. Miskolci ipari Kiállítás és Vásár tm tu idén Miskolcon sorra Munka közben apa és fia kerülő nemzetközi fodrász- verseny bronzérmeit is. A kis kohóban a koksz és a villanyfújtató segítségével 1200—1500 fokos hőségben olvasztják a bronzot. Ilyenkor, nyáridöben különösen nehéz a forró kohó közelében dolgozni. Az apa jobb kezén az azbeszt kesztyűvel védi az arcát és ballal dolgozik. Előzőleg már elkészítették az öntőhéjat gyantás homokból; felül nyílást hagytak. Mint mondották, az öntőhéjat sütni kell. az érmet viszont önteni. Nagy figyelmet és fegyelmet kíván az a mozzanat, amikor azon. tőtégelyből kimerítik a hőséget árasztó folyékony brohz- adagot, és az öntőhely nyílásához igazítják a merőkanalat. Az idős mester svájci, sapkája alatt patakzik a verejték, eléri a szemüveget, aztán végicsorog az arcán, rá a nyitott kockás ingre. Ügy tűnik, észre sem veszi, csak az öntőkanalat és az öntőhéj beülő nyílását figyeli összeszűkült szemmel. Az öntés után akkor megy jól a munka. „ha a bronz színe olyan, mint az aranyé, és úgy folyik, mint a víz. Ehhez azon. ban mindennek stimmelni kell!...” Mert ha nem ad elég gőzt a koksz, faszénre van szükség, s ha nem jó az alapanyag — a bronz általában 80 százalékban vörösrezet és 20 százalékban cinket tartalmaz — akkor sokszor feleslegesen izzadnak meg. A fia. talabbfk Gulyik János ugyanúgy dolgozik, mint az apja. ö is izzad, néha szitkozódik, de leginkább csak a szakállá- nak. Akkor pihennek meg rövid időre, amikor kézbe vehetnek egy-egy jól sikerült öntvényt. Ilyenkor egymás mellett állnak, apa és, fia, és észre sem veszik, hogy ösz- szeér a fejük ... Az öntés után következik a takarítás, utána az udvaron álló nagy dézsa vízben a tisztálkodás. Kocsiba ülnek, és hazamennek Miskolcra a családhoz, a gyerekekhez, az unokákhoz. A vasárnapi munka után jólesik az ünnepi ebéd. és jót tesz a délutáni pihenő. Hétfőn korán kelnek. Várja őket a gyár. (oravec) * Aki karnyújtásnyira kerül ettől az épülettől, szinte alig hiszi el, hogy a pillantásfogé homlokzat házgyári paneleket takar. Mezökövesd-Hőfürdö legújabb büszkeségét, a százötven ágyas reumakórházat augusztus 20-án avatta fel egészségügyi miniszterünk. Az új létesítmény a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak keze munkáját dicséri. S egyben vall arról is. hogy mire képesek a BAÉV-esek. A négyszintes, speciális rendeltetésű épületet ugyanis a vállalat tervezőcsoportja komponálta meg. A szellemes homlokzati megoldás a bizonyság arra, hogy a házgyári paneleket is fel lehet szépen öltöztetni. (Kiss József felvételei Zenészballada • Fejezetek Szécsi Pál életéből • Csató Mária: — Nagyon könnyen elkeseredett egy pillanat alatt, apró dolgok miatt. Nem kellett nagy eseménynek történnie, elég volt, ha valaki, akivel beszélgetni akart, nem ért rá — nem küldte el, csak nem ért rá —, attól ki tudott borulni. Azt hiszem, egy kicsit önző is volt, ha szüksége volt valakire, azt akarta, hogy az illető rögtön rendelkezésére álljon, és ha nem, akkor összetört Aradszky László: — Periódusonként volt rossz kedve. Ha például nem úgy jött be egy nóta, ahogy szerette volna. És őt nem az érdekelte, hogy hány dal fut mellette, hanem az az egy, amelyik nem jött be. az bántotta. Sokszor magába roskadt, és semmi oka nem volt rá. A depresszió vagy menetrendszerűen jött, yagy ...a fene tudja! Előfordult, hogy jó hangulatban ebédeltünk valahol, utána beszálltunk a kocsiba, és nem lehetett lelket önteni belé, megmagyarázhatatlan, hogy miért. Mert valaki esetleg nem úgy nézett rá, ahogy szerette volna, vagy mit tudom én . . . — Egyik pillanatról a másikra? — Nem mindig. Nem akarom túldramatizálni, ne értsen félre, hogy misztifikálom az ügyet, szó sincs róla. — Hogy lehetett „visszahozni"? — Azt mondtam neki, hogy megiszunk egy pohár fröccsöt, és le van sz .. .a az egész. És akkor megittunk egy fröccsöt. — Es ez jó gyógyszer” volt? — Mit tudom én! Lehet, hogy sört ittunk, hát ez lényegtelen. Nem is gyógyszer, hanem . .. akármi, csak elvigyem másfelé a gondolatait. Volt egy bizonyos metódusom, amely többé-ke- vésbé bevált. Gyakran bevált. Száznyolcvan-fokos fordulatot kellett venni, és abban a pillanatban ő is megváltozott... Koós Jánostól is megkérdeztem: mi lehetett a depresszió oka? — Én mindig az italra vezettem vissza. Gondolom, az idegei is nagyon gyengék voltak, és ezért kis mennyiség is elég volt ahhoz, hogy baj legyen. — És ha mondjuk, belegondolt az életébe? — Csak: mi vagyunk a világon olyanok. akiknek nincs anyja-apja? — Nem. Nem azt akarom állítani, hogy akiknek ninA Magyar Posta esztéti- kusabb kivitelű, tágasabb, jobb munkakörülményeket biztosító, s a környezetbe is jobban illeszkedő palivon- család tervezésére adott megbízást. Összesen négyféle — különböző igényeknek, városképi környezetnek, hangulatnak megfelelő — pavilon terveit fogadták el, csenek szülei, annak el kell buknia. — Azért mondom. Sajnos, ó ilyen volt. Gyorsan összeomlott. A depresszió témájánál nyugtalanított valami. Kérdésemmel csak Szécsi Katalinhoz fordulhattam. — A Szécsi testvérek közül, azt hiszem, Pali hasonlított legjobban édesanyátokra.. . Nem? — Elképzelhető, hogy hármunk Közül ő örökölt legtöbbet anyám jelleméből. — Rokonságot vélek fölfedezni bizonyos tulajdonsa- gokoun — Igen. (Nehezen.) Ezen én még nem is nagyon gondolkoztam ... (Küzd a szavakkal.) Tudod, nálam ez valamiféle ... védekezés, mivel nem szeretem anyamat, és Palit annyira szerettem, hogy . .. ezért is nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, tudod ? Paulina Éva (Folytatjuk) közülük egynek már a kiviteli tervei készülnek. Min- egy 120 millió forintot fordít a posta a korszerűbb, eszlélikusabb pavilonokra — közülük egy-egy mintegy 300 ezer forintba kerül —, melyeket a jövő évtől kezdődően folyamatosan telepítenek az ország különböző részeibe. A gólya és a fecske mindig is a legkedvesebb madaraink közé tartozott. Tavasszal, ha megjönnek, gazdagabb velük az áletünk.^Egyidőben már-már aggódnunk kelleti értük, hiszen a civilizáció növekvő ártalmait mind nehezebben viselik el. Aztán kitaláltuk a mesterséges golyafeszket, megkíséreltük — büntetést helyezve kilátásba pusztításukért — megmenteni a fecskefészkeket Követendő példái tapasztaltunk most Diósgyőrben, a Vár utcai óvoda tatarbzásánál. 4nol is az állványokon dolgozó, vakoló-festö kőművesek vigyázták a fecskej észkekre. épségben hagyták őket. sőt a fészkek alá még kis pihenőket, a piszkot felfogó lemezeket is elhelyeztek. így aztán a tatarozás után is boldogan csivitelnek a kisfecskék az óvójának a strand felé néző eresze alatt, s készülhetnek nagy útjufera, hogy majd jövő tavasszal visszatérve, mosolyt csaljanak a kisóvodások arcára. Ny. I. Szebb hírlappavilonok 1 A héjat sütik, az érmet öntik
